Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

2 ÜÉPÜJSÀG ION«, .július tn. Sajtótájékoztató az Akadémia tudományirányítási tevékenységéről Az Akadémiának a tudo- mán^irányításban betöltött, erősödő szerepéről, a tudo­mányos kutatások időszerű témáiról, valamint a VII. ötéves tervidőszakban elő­térbe kerülő középtávú ku­tatási feladatokról volt szó azon a sajtótájékoztatón, amelyet kedden tartottak a Parlamentben. Németh Je­nő, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának el­nökhelyettese köszöntötte a Magyar Tudományos Akadé­mia képviseletében megje­lent Berend T. Iván elnököt és Láng István főtitkárt, akik részletesen elemezték az egyes témákat. Bevezetőben Berend T. Iván arról a kormányzati törekvésről beszélt, hogy to­vább kívánják fejleszteni az Akadémia, va lanti nt a tudo- mányirányitásban érdekelt minisztériumok és más or­szágos hatáskörű szervek koordináló tevékenységét, növelni részvételüket a ku­tatás és a fejlesztés irányító rendszerében. Mint mondot­ta: ennek jegyében módosí­totta tavasszal az Elnöki Tanács a Magyar Tudomá­nyos Akadémiáról szóló, 1979-ben megalkotott tör­vényerejű rendeletet. Az új rendelkezések értelmében az Akadémia országosan irá­nyítja valamennyi tudo­mányág alapkutatásait, va­lamint az állami tervekben szereplő társadalomtudomá­nyi kutatásokat. Részt vesz a kutatás és a fejlesztés ha­zai összehangolásában, a ku­tatási tervek kidolgozásában és megvalósításuk ellenőr­zésében. Előrejelzéseket, el­gondolásokat, irányelveket dolgoz ki a tudomány házai művelésének előmozdítá­sához. Meghatározza az alap- és társadalomtudomá­nyi kutatások fejlesztésének Irányait és kereteit. Tudománypolitikai törek­vésként említette az elnök a szellemi erők jobb összefo­gását és hasznosítását, s az ehhez rendelkezésre álló anyagiak ésszerűbb — a fel­adatok súlyához, nagyság­rendjéhez rugalmasabban alkalmazkodó — felhaszná­lását. Más szavakkal ez azt jelenti '■— folytatta —, hogy napjainkban, a világgazda­ság nagy átalakulási perió­dusában hazánkban is nö­vekszik a tudományos-mű­szaki fejlődés jelentősége, a kutatási eredményeknek mihamarabb a gyakorlatba kell kér ülni ük. Ezt a célt szolgálja egyebek között a középtávú kutatási tervek­ben szereplő feladatoknak, alapkutatásoknak pénzügyi támogatása új rendszerű pá­lyázatok útján. Az intézmé­nyek, kutatói kollektívák mellen nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyéni kufatásöknak is, s ezekre ugyancsak juttathatnak anyagi fedezetet a pályáza­tok révén. Láng István a kutatásfej­lesztési tervek kapcsán ki­emelte, hogy az eddigi, job­bára gyakorlati célú társa­dalomtudományi kutatások mellett természettudományi témájú programok is indul­nak. A Challenger utasainak utolsó pillanatai Megdöbbentő eredményt hozott a Challenger ameri­kai űrrepülőgép személyze­tének beszélgetéseit rögzítő hangszalag beható vizsgála­ta. A tenger mélyéről ki­emelt és több hónapos mun­kával helyreállított szalag valószínűsíti, hogy a janu­árban tragikus körülmények között elpusztult hét űrhájós tisztában volt a szerencsét­lenség bekövetkeztével. A szalag rögzíti a gép pa­rancsnokának, Francis Sco- bee-nak eddig is ismert utol­só közlését: a hajtóműveket teljes tolóerővel működte­tik. Ezt követően azonban a szalagon jól hallani Michael Smithnek, a Challenger piló­tájának megdöbbent felkiál­tását. Ebből következtetnek most a szakértők arra, hogy Scobee és Smith már tisztá­ban volt azzal, hogy bal­eset következett be. Richard Truly tengernagy, a NASA új űrhajózási veze­tője, aki maga is űrrepülő volt, a sajtókonferencián — ezúttal első ízben — azt is elmondotta, hogy^ a tenger­fenéken feltárt roncsokból megállapították: a személy­zet tagjai ülésükbe beszíjaz­va» zuhantak az űrkabinnal nagy magasságból a tenger­be. A most közzétett — ed­dig kellően nem ismert — televíziós felvételek azt is megerősítik, hagy a Challen­ger személyzetének kabinja egyben maradt a robbanás után a tengeribe csapódva szakadt darabokra. A be­csapódásnál a kabin zuhaná­si sebessége már meghalad­ta az óránkénti 330 kilo­métert. A vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a személyzet egyes tagjai bekapcsolták a vészhelyzetnél alkalmazandó oxigénellátást is, mivel oxi­gén nélkül maradtak. Ezt a személyzet egy másik tagjá­nak kell bekapcsolnia akkor, ha az érintett űrhajós ülésé­be van szíjazva, s ebből ar­ra következtetnek, hogy a robbanás után még jó néhány másodpercig életben voltak és megpróbáltak segíteni egy­máson, Dr. Joseph Kerwin orvosszakértő szerint ez az időszak öt-tizenöt másodper­cet jelenhetett csupán — utána a zuhanás következté­ben már valószínűleg elvesz­tették eszméletüket. A be­csapódás pillanatában ugyan­is a zuhanás következtében szervezetük már a földi ne­hézségi erő mintegy kétszáz- szorosának volt kitéve. PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunióban kedden föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—1766 jelzésű mesterséges holdat, amely egyebek közit az óceánokról szolgáltat majd népgazda­sági célú adatokat. * A csernobili atomerőmű első blokkjában már a víz­nyomáspróbákat készítik elő. A munkálatokat a lehe­tő legalaposabban, különle­ges program alapján végzik, hogy még a legkisebb hibát is kizárják: minden zavart fel kell térképezni és meg kell szüntetni — írja kedden az Izvesztyija. PEKING Pekingbe érkezett kedden Kenneth Adelman, az ame­rikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igaz­gatója. A Reagan-kormány- zat űrhadviselési terveiről tájékoztatja a kínai vezető­ket. Kína ellenez minden ilyen tervet, s nemzetközi szerződést javasolt az űr­fegyverek betiltására. SAN SALVADOR Costa Rica, Guatemala, Honduras és Salvador kül­ügyminiszterei találkozót tartottak San Salvadorban. A találkozó célja a közép- amerikai térség jövőjéről szóló közös politikai doku­mentum megfogalmazása volt. Nicaraguát a tanácsko­zásra nem hívták meg. LIMA Tizenhárom terrorcselek­ményt követtek el hétfőn Li­mában, a Fényes ösvény szélsőséges gerillaszervezet fegyveresei. A gerillák lu­xusszállodákban gyújtogat­tak, pokolgépes merénylete­ket hajtottak végre hat bank, két bevásárlóközpont, valamint a kormányzó AP- RA-párt egyik körzeti iro­dája és a párt alapítójának emlékmúzeuma ellen. Fel­robbantották a főváros egyik felét villamos árammal ellátó nagyfeszültségű táv­vezetéket is. Áldozatokról nem érkezett jelentés. Mai kommentárunk Afgán remények Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki beszéde minden bi zonnyal még hosszú ideig téma lesz a politikusok és megfigyelők körében. És ez érthető is. Az SZKF főtitkára a Szovjetunió ázsiai politikájának alaptéte leit ismertette abban, s emellett egy sor fontos konkrét javaslatot is tett a térségbeli feszültségek érzékelhető enyhítésére. Ilyen kiemelkedő jelentőségű például az a bejelen­tés, hogy Moszkva még az idén felszerelésükkel együtt kivon hat ezredet az Afganisztánban ideiglenesen ál­lomásozó csapatkontingenséből. Feltehetően nem vé­letlen a bejelentés időzítése, hiszen Genfben éppen most ülnek le ismét a tárgyalóasztalhoz Afganisztán és Pakisztán vezető diplomatái, hogy megpróbáljanak kiutat találni az Afganisztán körüli — Nyugaton még mesterségesen is szított — állapotok rendezéséhez. (Nem kuriózum ugyan, de mindenképpen érdekes, hogy a megbeszélések az ENSZ egyik főtitkárhelyettesének közvetítésével folynak.) A svájci városban több éve tart már a két nagyhatalom viszonyát is beárnyékoló afganisztáni probléma politikai megoldásának kutatá­sa. A rendezésnek a kezdetektől fogva egyértelmű híve a. kabuli vezetés, és természetesen a Szovjetunió is. Ám igen sokáig a főképpen Washington által gyámoli tott iszlámábádi katonai rendszer destruktiv magatar tása miatt a diplomaták legfeljebb genfi élményeikről számolhattak be a sajtónak — konkrét eredményekről alig-alig. Ügy látszik azonban, hogy a politikám is érvényes a „lassú víz partot mos" szólás, mert a leg­utóbbi forduló után már mindkét részről az óvatos optimizmus hangjai hallatszottak a haladást illetően Ezeket támasztják alá Doszt afgán külügyminiszter szavai is, aki szerint hosszas vajúdás után megszület tek az alapok az előrelépésre. Az APN szovjet hír ügynökségnek adott nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy a négy alapdokumentum a többi között intézkedik a két ország belügyeibe való kölcsönös be nem avat­kozásról, a nemzetközi garanciákról, az afgán ment kültek szabad hazatéréséről, s végül, de nem utolsó sorban a szovjet katonai egységek kivonulásáról. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalások csak mindkét fél őszinte és építő hozzáállása esetén vezethetnek sikerre Az egyik oldalon ez a szándék biztosított; kérdés, meg lesz-e ugyanez a másik részen is? Mindenesetre a szovjet részleges csapat kivonási tervet még Iszlám ábádban is üdvözölték. felcsillantva ezzel a halvány reményt. Ami viszont kevésbé örömteli, hogy Was­hingtonban a Fehér Ház és a külügyminisztérium urai maximalisták: azonnali és teljes csapatkivonást köve­telnek. Csak arról feledkeznek meg, hogy éppen a: amerikai dollármilliókból fegyverkező afgán ellenfor- radalmárok támadásai teszik egyelőre lehetetlennc követelésük teljesítését. DARÙCZI LÁSZLÓ Mégis, mitől Csendes? „A XXI. században a Csen­des-óceán lesz a Földközi­tenger” — hangoztatják Ame­rikában, s nem tétlenked­nek. Az előretolt haditenge­részeti erőkre és szigetbázi- sdkra támaszkodó amerikai katonai és politikai straté­gia gyorsan formálódik és fokozódó agresszivitá.sia na­pirendre tűzeti a biztonság regionális vonatkozásait. Mihail Gorbacsov megte­kintette a szovjet csendes- óceáni flottát és megtette javaslatait. Vlagyivosztokból jól megítélhető, mit jelent, amit Watkins tengernagy, az amerikai haditengerészet volt vezérkari főnöke úgy fogal­mazott meg, hogy „tengeré­szetünk előretolt vonalakon fogja megsemmisíteni a szov­jet erőket és ha kell, áttör a szovjet területi vizekhez.” Lehman haditengerészeti mi­niszter ezt kiegészítette az­zal. hogy az Egyesült Álla­mok rendelkezik olyan ha­ditengerészettel, amely ki tudja vívni a győzelmet a csendes-óceáni háborúban. A Hawaii-szigeteken székel az Egyesült Államok csen­des-óceáni parancsrtoksága, amely 245 millió négyzetki­lométeres területen felügye­li az amerikai erőket, első­sorban a 3. és 7. flotta egy­ségeit. A 7. flotta feladata ellenőrizni a tengeri kommu­nikációs vonalakat .a Csen­des-Óceán nyugati és az In­diai-óceán keleti részében meglobogtatni az amerikai' zászlót a pofencális ellenfe­lek, a semleges államok, de a „jóbarátok” orra előtt is Fo rendeltetése nyomást gya­korolni a Szovjetunióra a ke­leti szárny felől, maximálisan bonyolítani a szovjet védel­mi tervezés feladatait, ahogy a Los Angeles Times fogal­mazott. De rendeltetése „le­beszélni” Kínát a tajvani kérdés katonai megoldásáról, érzékeltetve, hogy az ameri­kai haditengerészeti fölény meggyőző a kínai partok előtt is. Az Egyesült Államaik a Csendes-óceánon állította rendszerbe először a Trident rakétarendszert, a 7. flottá­hoz beosztott New Jersey kapta az első Tomahawk, fe­délzeti manőverező róbotre- pülőgépeket, itt vannak a le­vegő—föld osztályú roíbot- repülőgépekkel felszerelt B— 52-es hadászati nehézbom­bázók előretolt támaszpont­jai. Idén egymást érték a Csen­des-óceánon az amerikai erődemonstrációk. Február, lISA-támaszpontok ; Tá­vol-Keletcn április között rendezték Dél- Koreában 200 ezer katona részvételével a Team Spirit ’86. hadgyakorlatokat. Oki- naváról, a Hawaii-szigetek­ről, sőt Kaliforniából étkez­tek amerikai erők az állan­dóan Dél-Koreában állomá­sozó 40 ezer amerikai kato­na megerősítésére. Az 1976 óta megrendezésre kerülő gyakorlatok résztvevőinek szálma tíz év alatt ötszörö­sére nőtt. Dél-Koreában je­lenleg 3000 amerikai nukleá­ris lőszer van, megfelelő cél- bajuttaitó eszközökkel. A TASZSZ annak idején nyilatkozatban figyelmeztet­te Washingtont, hogy mindez a szovjet távol-keleti ha­tárok közelében zajlik és közvetlenül érinti a Szovjet­unió biztonsági érdekeit. Azután jött a Rimpac ’86., amelyen két amerikai és egy angol repülőgép-hordo­zó, mintegy ötven egyéb amerikai, brit, japán, kana­dai, ausztráliai hadihajó, 250 repülőgép és mintegy 50 ezer főnyi élőerő vett részt. Általános megítélés szerint az utolsó négy évtizedben ez volt a Csendes-óceánon a legnagyobb 'militarista de­monstráció, amelyet a szov­jet flotta elleni harcot, szov­jet tengeralattjárók leküzdé­sét, szovjet területen való pa rtraszáil ást gyakorol ták. A kétévenként megtartásra kerülő Rimpac-ba most elő­ször vonták be Angliát, amelynek falkland i desz- szanttapasztalatai nem elha­nyagolható értéket képvisel­nek. Mellékesen : Washington megsértődött azon, hogy Üj- Zé'land lezárta kikötőit a nukleáris fegyvereket hordo­zó amerikai hadihajók előtt, ezért Inkább az angol flot­tát vonta be a manőverek­be. A hátsó szándék az volt, hogy keleten—nyugaton egy­séges agresszív struktúra jöjjön létre a szocialista or­szágokkal szemben, hogy a NATO is belekóstoljon a Csendes-óceán vizébe ... Japán is leadta névjegyét: nyolc torpedórombolóját és haditengerészeti légierőié­nek gépeit bocsátotta a szer­vezők rendelkezésére, de igyekezett saját elképzelése­it is érvényesíteni. Másfajta gyakorta tol tar­tott a közelmúltban az ame­rikai külügyminiszter Mani­láiban. Shultz júniusban azon fáradozott, hogy az ASEAN- orjszágokat — a Fülöp-szige- töket, Thaiföldét, Indonézi­át, Malaysiát, Szingapúrt és Bruneit — katonai együtt­működésre bírja a Csendes­és Indiai-óceán határöveze- zetében. Térségbeli pozícióinaik erő­sítése céljából az Egyesült Államok Japán, Dél-Korea, Ausztrália, az ASEAN-orszá­gok katonapolitikájának va­lamiféle nem hivatalos koor­dinátoraiként lép fel, az em­lített országok hadseregépí­tésében azokat az elemeket igyekszik erőltetni, amelyek szo'vjetellenes és vietnami- ellenes irányultságúak, de a KNDK „elrettentésére” is felhasználhatók. Washington, akárcsak Európában, a Csen­des-óceán térségében is meg­próbálja a szovjetellenes konfrontáció terheinek je­lentős hányadát szövetsége­seire és nem hivatalos part­nereire áthárítani, miköz­ben' fenntartja magának a korlátlan irányító és a kon­cepciózus ideológiai tervező szerepét. Az Egyesült Államok csen­des-óceáni stratégiájában szélesebb történelmi pere pektívákat tekintve megiha tározók lesznek olyan tőreik vések, mint a konfrontációs elemek erősítése Japán ka tonapolitikájában a Szovjet­unióval, Kína katonapoliti­kájában a Szovjetunióval és Vietnammal szemben, Ja­pán és Kína amerikaellene.' alapon való közeledésének esetleg szövetkezésének meg­akadályozása. Minthogy az amerikai külpolitikában nő a regionális megközelítés, a regionális erőviszonyokban való gondolkodás súlya, a& ázsiai—csendes-óceáni tér ség belép a kelet—nyugati viszony „aktív övezetébe ahol sokféle érdekek jeleni keznek, találkoznak és igé nyelnek egyeztetést. Amerikai katonák a partraszállást gyakorolják

Next

/
Oldalképek
Tartalom