Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

I9K6. július 29. NÉPÚJSÁG 3 A ’ ■ ellenőrzésének tapasztalatai A kereskedelmi felügyelő­ségek a KERMI szakemberei­vel közösen megvizsgálták a bútorértékesltés helyzetét a főváros és kilenc megye ösz- szesen 217 üzletében, lakbe­rendezési áruházában és ipa­ri mintaboltjában. Egyúttal ellenőrizték a szervizhálózat 13 javítórészlegében is a ga­ranciális ügyintézést. Az el­lenőrök elsősorban azt vizs­gálták, miilyen a forgalomba kerülő bútorok minősége. Megállapították, hogy válto­zatlanul sók a hiányosság, ám ezek a korábbiakkal ellen­tétben elsősorban nem a rak­tározás és a szállítás fogyaté­kosságaiból, hanem főként gyártástechnológiai hibákból erednek. Az ellenőrök a vizsgált bú­torok több mint felénél álla­pítottak meg hibát, hiányos­ságot. A vásárlók reklamá­cióinak 90—95 százaléka is megalapozott volt. Annak éraékében — állapítja meg ;i Vizsgálati jegyzőkönyv —, hogy a boltokba kevesebb minőséghibás bútor kerüljön, szükséges lenne a kereske­delemben a minőségi átvétel javítása. Jelenleg ez nem megoldott, mert a boltháló­zatban nincs 'kellő kapacitás arra, hogy az átvételnél min­den egyes darabot megvizs­gáljanak. A termelőknél ki­zárólag a Faipari Minőség­ellenőrző Intézet végez a hatósági ellenőrzéseken kí­vül a kereskedelemmel kötött megállapodás alapján időkö­zönként Vizsgálatokat, ezek azonban nem elég gyakoriak. Várhatóan megoldást jélent majd, hogy a nemrégiben megalakult Bútoripari Mi­nőségellenőrző és Minőség­fejlesztő Gazdasági Társu­lás elvégzi a kereskedelem­ben a minőségi átvétellel kapcsolatos teendőket is. A vizsgálatok most összeg­zett adatai szerint az ellen­őrzött 3760 bútor 51,8 száza­léka eltért a szabványtól, vagy a minőségi tanúsít­ványban szereplő osztályba sorolástól. Jellemző gyártási hibák: a felületkezelési hiá­nyosságok, a lapalkatrészek illesztéseinek pontatlanságai, a belső felületek elégtelen lakkozása, a külső részek .színeltérései, a hátfalak hely­telen rögzítése, mechanikai sérülések, a kárpitozott" búto­roknál pedig a merevítőszer­kezet hibái voltak. A hibás bútorok értéke mintegy 7,5 millió forint volt, s ebből körüliéiül 3,5 millió forintnyi árut átáraztatták, s csak olcsóbban engedték áru­sítani. Az árkülönbözet ősz- szege meghaladta az 500 ezer forintot. A minőségtanúsítás és a hasznaié ti-kezelési útmutató hiánya, illetve hiányosságai miatt csaknem 15 millió fo­rint értékű bútor forgalmát tiltották be ideiglenesen a szükséges kellékek pótlásáig, illetve tartalmúk módosítá­sáig. Ez azért lényeges problé­ma, mert a bútoroknál külö­nös jelentősége van a hasz­nálati-kezelési útmutatónak, hiszen előfordulhat, hogy ezek hiányában például szak­szerűtlenül tisztítják a meg­vásárolt termékeket, s ha ez­zel kárt okoz a tulajdonos, reklamációja már nem, tekint­hető megalapozottnak. A vizsgálat megálllapította, hogy a garanciális javítást végzők kőre az elmúlt évek­ben jelentősen bővült. Szá­mos gyártó márkaszervizt ho­zott létre ezéknek a munkáik­nak az elvégzésére. Bár né­mi javulás tapasztalható, a garanciális javítások álta­lában még mindig hosszadal­masak. A munkát többnyire az alkatrészek és tartozékok hiánya, s a jótállási jegyek helytélen kitöltéséből adódó problémák akadályozzák. A felügyéi őségék a feltárt .szabálytalanságok miatt a forgalmazóknál és a javító szervizeknél 57 esetben szab­tak k)i pénzbírságot — 141 400 forint összegben —, egy sza­bálysértési feljelentést tettek, 10 vállalati eljárást kezdemé­nyezték, s 16 alkalommal figyelmeztették a vétkes dol­gozókat. Az ellenőrzésben résztvevő szakemberek fon­tosnak tartják, hogy a bútor­kereskedelem vizsgálatának tapasztalatait- széles körben ismertessék, s a Belkereske­delmi Minisztérium adjon kellő útmutatást a hibák meg­szüntetésére. Másfél ezer rakétát lőttek ki jégeső ellen Sok a munkájuk az idei nyáron a Baranyai Rakétás Jégeső-elhárító Szolgálat szakembereinek. Más évek­hez képest nagyobb a ziva­tarhajlam, gyakrabban ala­kulnak ki jégveszélyes fel­hők a Mecsek—Duna—Dráva háromszögében, ahol 150 ezer hektárnyi területet ol­talmaz a „jégernyő”. Az áp­rilisban történt első beavat­kozás óta húsznál több al­kalommal riadóztatta már a Tenkes-hegyi Lokátorállomás a rakétakilövoket, azaz át­lagosan ötnaponkémt volt jégelhárítás. A Baranya 15 pontján el­helyezett kilövőállomás az idén eddig összesen másfél ezer rakétát bocsátott fel. A szakemberek abban bíznak, hogy ha lesznek is még ki- sebib-nagyobb jeges zivata­rok, már kiadta mérgét a nyár. Az idén rendszerbe állí­tott, új típusú, a korábbinál hatásosabb jégeső-elhárító rakétákba önmegsemmisítő szerikezet van beépítve. Ez a hatóanyag kiszórása után még a levegőben szétveti a műanyag palástot. A rakéta darabjai kicsik és könnyű­ek, libegve ereszkednék le a földre, tehát veszélytelenek az emberek számára. Emel­lett a biztonság kedvéért á kilövések irányát mindig úgy határozzák meg, hogy a rakéták elkerüljék a lakott helyeket. Elkészült az Ikarus-Volkswagen autóbusz prototípusa Az Ikarus székesfehérvári gyárának kísérleti üzemében megépítették az Ikarus— Volkswagen kooperációban készült autóbusz első minta- példányát. A cél az volt, hogy a Volkswagen Művek­ben nagy sorozatban gyár­tott LT 55—TD típusú te­hergépkocsi-alvázon, az Ika­rus karosszériájával, olyan kis önköltségű autóbuszt alakítsanak ki, amely külö­nösen alkalmas gyermekek és idős emberek utaztatásá­ra. A székesfehérvári gyár konstruktőrei a Volkswagen­alvázra az Ikarus 521-es.tí­pus karosszériájának módo­sított változatát építették fel. A 6,7 méter hosszú, 26 személyes autóbusz homlok­falát úgy alakították ki, hogy az követi a Volfcswagen-pi- lótafülkékre jellemző vona­lakat. Lépcsőit a szokásos­nál alacsonyabbra helyezték, hogy kényelmesebb legyen a felszállás, az utasok bizton­ságosabb belső mozgásának elősegítésére az üléseknél és az ablakoknál külön védő- és kapaszkodókorlátokat is elhelyeztek. Fölfoghatjuk felmérésnek is Mire jő a bo A „bunda” tökéletesen kizárva Megittasodni a legnagyobb illetlenség Közepes évjárat, ám bizonyítottak a korszerű fajták Bort inni nem tilos, de csak kulturáltan szabad life versenyről esik szó — széles e hazában —, pláne a sportverse nyéket illetően, rögtön ott a föltételezés: „bunda”. iNos, halottam ezt már a borversenyekkel kapcsolatban is. Éppen a hiedelmek el­oszlatására ideírom a má­giáim ismereteit, meg azokat, amelyeket Tóth Tiihalméritól, a megyei tanács főkertészé- től. a megyei borversenyek állandó szákmai szervezőjé­től hallottam, megtudtam. Tolnában mintegy harminc helyi borverseny előzte meg a megyeit. A helyieken dí­jazott borokkal lehetett a megyeire jelentkezni. A pa­lackokon fel kellett tüntet­ni a jeligét, az évjáratot és a bar fajtáját. A termelő nevét, címét zárt boríték titkolta, egészen az ered­ményhirdetésig. A versenyt megelőzte a besorolás — inkább amo­lyan előzsűrinek mondanám, itt kiszűrték azokat a borokat amelyék nem bizonyultak méltónak arra, hogy a tudós zsűri elé kerüljenek. Ami a titkosságot illeti, hadd említsek meg egy hu­moros példát. Magam is részt vettem a legutóbbi borversenyen, mint tudósító. Persze, hogy a töltögetőikkel meg-megkóstoltumk néhány mintát. Az egyik nagyon szép borra hozzáértő és majdnem szőlőszomszéd ba­rátommal letettük a nagy- edküt, hogy iván-, vagy por­koláb-, de legföljebb osötö- nyi-völgyi. (Dicsekvés nél­kül mondom, hogy egyikünk se kezdő a „borítélikezés- bén”.) Aztán kiderült, hogy az a gyönyörű kékfrankos éppenséggel mőcsényi volt. Tudós zsűrit említettem az elébb. Egyáltalán nem alap­talanul. Nem vagyok külö­nösebben teikintélytisztelő. de prof. dr. Kozma Pál Kos­suth díjas akadémikus, dr. Diófási Lajos kandidátus, vezérigazgató-helyettes, dr. Domonyai Péter Eötvös-dí- jas, szintén országos szakte­kintély (valamennyien sző­lészetből, borászatiból dokito­rok), egyértelműen garanci­át jelentenék az értő megíté­lésre. Ki ne hallotta volna a borversenyek kapcsán, ha szóba kerültek beszélgetés során, ki ne mondta volna a borversenyek kapcsán, aki kedvelője Bacchus mámorító, ámde mértékkel fogyaszt- Ya gondolatokat ébresztő ita­lának, hogy de jó zsűritag­nak, meg amolyan fennfor­gónak lenni egy ilyen ese­ményen, hiszen ihatnak, amennyit csak kedvük tart­ja. Megnyugtatók minden ilyen vélekedőt, nincs na­gyobb illetlenség, mint bor­versenyen megittasodni, s akiivel ez egyszer megesik, a jövőben „persona non gna- ta”-nak számít. De a bor- ivásira a végén még visz- szatöérünk. Akkor hát, mire is jó egy borverseny? Az írás felei­mében tulajdonképpen már meg is született a válasz: felmérést jelent. Ilyenkor sOk minden kide­rül. Például elsősorban az, hogy milyen volt a tavalyi évjárat. Hogyan vizsgáztak az- adott körülményeik között az egyes fajták. Hogyan ala­kul az ízlés. A nemzetközi ízlésalakulás — a keresle­tek függvényében — a kül­Dr. Kozma professzor (középen) az egyik vörösboros zsűri elnöke összesíti a véleményeket kereskedők számára ismert. Kérdés : mennyiben' egyezik a mi ízlés-ünlkke 1. A jelen helyzet alapján, miiként keli megtervezni a további tele­pítéseket. Máris mennyi szempont, pedig a szákemberek még hatennyit tudnának fölso­rolni. Hát akkor milyen is volt a baiifrantom 1985.? Tóth Ti­hamér véleményére hagyat­kozom, aki maga is elismert szakember, ismerője az or­szágos szaktekintélyek véle­ményének, de a gazdasági érdekeknek is tudója. A szóban forgó évjárat nem volt kiemelkedő, köze­pesnek mondható. A magas oükoffokokát nem követték 3 beltartalmi értékek. Eb­ből következik, hogy az óborok kiemelkedően szere­pelték. ■Hadd ne sor aljunk most fájtakat, megtettük már sok­szor, a paletta voltaképp nem változott. Hanem egy másfajta változás — higy- gyülk, hogy fejlődés — azon­ban igencsak jelen van. Megjelentek az új'színfol­tok a megye borkultúrájá­ban. Zomba, Nagyszékely, Mődsény, Felsőnyék és a borászati közös vállalat. Hát 'kérem. Ügy tűnik; Tolna megyében már nem­csak a szekszárdi jelenti a bort. ígértem, viisszatérék még a borivásra. Most követke­zik, magamra vállalva egye­sek átkát, de nem tagadván a magam véleményét, s ami­kor bort iszom, nem hirde­tem a víz mindenhatóságát, sőt egyedülvafóságát. Az alkoholizmus ellen mindén erővel küzdeni kell. Viszonylagos jólétben fogant korunk egyik súlyos csapá­sa. Hanem szerencsétlenebb „alkoholellenes” reklámot el sem tudnék képzelni mint a „Tejet vagy bort?”. Nem azonos „műfajról” van ugyanis szó. Ez olyan mint­ha összekevernénk a tehenet a zöldszilvánival. A bor — a jó bor, az iga­zi bor — nem hasonlítható a többi alkoholos italhoz. Az emlberi kultúra legősibb ita­la, számos művészeti alkotás Ihletője. (Hadd vessem köz­be: Márai Sándor írta egy helyt: a szőlő a legunalma­sabb gyümölcs, nem is sejti, mennyi mámor rejlik benne. Ha nem jól idéztem, lelkem rajta. Egyébként Márai író­nak olyan volt amilyen, al­koholistának azonban sem­milyen se volt.) Nomármosit, az hogy v bor mivé válik, rajtunk mú­lik. Aki a bort nem issza, ha nem vedeli, arról szólni sem érdemes. A bort nem az al­kohol miatt kell inni, bár a benne lévő álkohol sem azo­nos az egyéb szeszes italok­ban lévő alkohollal. Vitami­nokat, savakat tartalmaz. Természetesen mértékkel fo­gyasztva. Hogy mennyi legyen a mérték, embere válogatja. Literszám persze, a bor is ártalmas, a részeg ember akkor is undorító, ha boritól rúg be, a mértéktelen bor­fagyasztás éppúgy megtá­madja a májat és az egyéb szerveket, mint a sör vagy a pálinka, de nem hiszem (hisszük), hogy egy-ikét deci igazán jó (igazi) bor ne szol­gálná az egészségét annak aki szereti. Ezért valljuk bo­rász barátaimmal együtt, hogy az alkoholizmus ellen olcsó, jó (!) barokkal lehetne a legeredményesebbem küz­deni. Egyébként a szőlész-«bo­rász szákmában dolgozók kö­zött egyetlen alkoholista sincs Tolna megyében. * A napokban megtörtént a megyei borverseny eredmény- hirdetése. Noha eddig is bir- tdkunlkbam volt az ered­ménylista, nem illett volna közölni, amíg a hivatalos aktus le nem zajlott. Meg­történt, így hát f ölhatelmaz- via érezzük magunkat a leg-1 eredményesebbek ismerteté­sére. A fehérborok közül arany­érmet kapott húsz minta, a vörösborok közül 42 minta. A szám önmagáért beszél. A fehér fajták közül a chardomnay szerepelt legjob­ban, a vörös fajták között változatlanul a Kékfrankos vezet, amely ezen a vidéken „többet tud”, mint hazájá- ' ban a soproni dombokon. Végül fejezzük be a nagy- díjasokkal, tehát a jók kö­zött is a le g jobbakkal. A fe­hérboroknál nagydíjas létl a Felsőnyéki Egyetértés Mgtsz chardonnay borával és Kaposi István szekszárdi kistermelő olasz rizling min­tájával. t A vörösborok nagydíjasai: Szekszárdi Borászati Közös Vállalat merlo, és Karácso­nyi József szekszárdi kister­melő, kékfrankos. Letenyei György Fotó: Kapfinger András Dr. Diófási Lajos szerint a szín szinte kifogástalan Ütjára indul egy vörösbor, hogy „ítélkezzenek" fölötte

Next

/
Oldalképek
Tartalom