Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

8 NÉPÚJSÁG 1986. július 26. A bukaresti metró A román fővárost is elérte a metróépí­tés láza, a város több pontján homokhe­gyek, hatalmas árkok, fakerítéssel lezárt csomópontok jelzik a nagy építkezést. Bukarest lakóinak is közlekedési nehéz­ségeket kell elviselniük, hogy a későb­biekben gyorsan, korszerűen, kényel­mesen utazhassanak. Már elkészült az első vonal első szakasza, amely 7 állo­másból áll, s a hossza 10,4 kilométer. Ennek a vonalnak a teljes hossza 37 ki­lométer lesz, sa kelet-bukaresti nagy la­kónegyedeket köti össze a város nyuga­ti részével. Ezt a keleti-nyugati fővonalat keresztezi majd a másik fővonal, amely az északi lakótelepeket hozza közelebb a déli ipari negyeddel Az eddig átadott metróvonal gazdasá­gosabbá teszi a közlekedést. A buka­restiek máris megszerették szép metró­jukat, előnyben részesítik más közleke­dési eszközökkel szemben. A metró nagy mértékben segíti a bukaresti köz­lekedés kulturáltságát és gyorsaságát. A fővárosban naponta 4-5 millió utas szállításáról kell gondoskodniuk a köz­lekedési vállalatoknak. Az év végéig újabb 1,5 kilométeres szakasz épül meg a főváros legfonto­sabb pályaudvaráig. 1990-ig a tervek szerint elkészül egy 11,5 kilométeres új szakasz, ami 4 állomást jelent. Az épít­kezést egyszerre három helyen kezdik meg. Talán ez lesz a legnehezebb építé­si szakasz, mert a tervezett vonal ke­resztezi a föld alatt a legnagyobb, legfor­galmasabb bulvárokat, majd áthalad a Herastrau-tó alatt. E munkával 1987 vé­gére kell elkészülniük. A tervezett ösz- szes metróvonal hossza 60 kilométer lesz. Minden tervezési és építési munkát román szakemberek és építők végez­nek, a felhasznált szerszámok, eszkö­zök, anyagok csak belföldről érkeznek. A metróépítésben 40 kutató- és terve­zőintézet, valamint 45 vállalat vesz részt. Tűzhányó energiájával működő erőmű Geotermikus erőmű építése kezdődik meg a mostani ötéves tervidőszakban (1986-1990) a Kamcsatka-félszigeten. A 200 ezer kilowatt kapacitású villamos erőmű a Mutnovszkij vulkán lábánál épül fel majd. Kamcsatkán és a hozzá kapcsolódó Kurili-szigetsoron 68 működő tűzhányó van. Minden egyes vulkán hatalmas energia-és hőforrás. A Mutnovszkij tűz­hányót például ipari felhasználásra al­kalmas földalatti termálvíz-források ve­szik körül. Ezeket nem fenyegeti a kime­rülés veszélye, hiszen maga a természet táplálja a földalatti tengert, mert az eső­zés és a hóolvadás után a viz a talajréte­gen áthatolva 4-5 kilométeres mélysé­gig jut le, ahol a vulkán hője felmelegíti és ennek következtében gőzzé változik. 1967-ben Kamcsatka déli részén, a Kosevoj és a Kambalnij tűzhányók szomszédságában épült fel a világ első geotermikus erőműve, a 11 ezer kilo- wattos pauzsetszki villamos erőmű. Az ilyen geotermikus erőmű nem szennyezi a környezetet. A mélyből a nagy nyomás hatására feltörő forró víz csőrendszeren keresztül egy olyan berendezésbe ke­rül, ahol a gőz elválik a víztől, s azután a forró viz a lakóépületeket és a meleg­házakat fűti, a gőz pedig az erőmű turbi­náit forgatja. Körvonalazódik a gyorsítás koncepciója Abel Aganbegjan, a SZUTA elnökségének irányítása alatt működő, a termelőerőket és természeti erőforrásokat tanulmányozó bizottság elnöke: A századfordulóra meg kell kétszerezni a Szovjetunió termelési potenciálját. De nemcsak mennyiségi növelésről van szó, hanem gyökeres minőségi változásokról is. A szóban forgó változások szükséges­sége korábban is világos volt, de a múlt­ban nem számoltunk kellő mértékben a gazdasági helyzet változásaival, nem vol­tunk állhatatosak a társadalmi termelés szerkezetének, az irányítási rendszernek, a módszereknek és magának a gazdálko­dás lélektanának a megváltoztatásában. A gazdaság egyre csak elsődleges extenziv alapon fejlődött, új vállalatok építésével, természeti források és munkaerő pótlóla­gos bevonásával, eközben azonban a működő vállalatokat műszakilag nem fej­lesztették, ezért nem is csökkent a ma­nuális munkát végző dolgozók száma. Nem megfelelően értékelték az ország­ban kialakult népesedési helyzetet sem, amikor a viszonylag kis létszámú, közvet­len a háború utáni nemzedék lépett mun­kaképes korba. Viszonylag kis létszáma miatt úgy tűnt, hogy sok a szabad munka­hely. A termelőalapok jelentős részének elavulása, a munkaerőhiány, a fűtőanya­gok és nyersanyagok kitermelésének és szállításának megdrágulása, valamint több más tényező a gazdasági fejlődés ütemének lelassulásához vezetett. Mind­ezekről őszintén szó esett az SZKP XXVII. kongresszusán, ami úgy tűnik, egyes nyu­gati szakértőkben olyan elképzelést kel­tett, hogy a Szovjetunió most közzétett 15 éves gazdasági programja nem reális. A program természetesen igen feszített, a megszabott feladatok megkövetelik a szovjet gazdaság összes lehetőségének a kihasználását. De éppen ezeken a meglé­vő lehetőségeken nyugszik a program megvalósíthatóságának tudata. A gazda­ság általános állapotát jelző nemzeti jöve­delem az 1981 -töl 1985-ig tartó 11. ötéves terv alatt 17 százalékkal nőtt a Szovjet­unióban. Ez magasabb ugyan a legtöbb fejlett nyugati ország megfelelő mutatói­nál, de nem elegendő a kijelölt társadalmi és gazdasági fejlődés eléréséhez. A kö­zeljövőre vonatkozó állami tervek a nem­zeti jövedelem éves növekedési ütemét kb. 3-4, majd később 5 százalékban, sőt efölötti értékben határozzák meg. Az előt­tünk álló tizenötéves időszakban tehát a nemzeti jövedelem értékének majd két­szeresére kell növekednie. A szovjet tudo­mánynak erős hídfőállásai vannak, több úttörő felfedezést tart számon, többek kö­zött az új technológiák terén is, például a lézeres és sugárzásos anyagmegmunká­lásban, a gén, és sejtsebészetben, a por­kohászatban és sok más területen. A fel­fedezések tömeges bevezetése a terme­lés műszaki korszerűsítésének egyik leg­fontosabb iránya. Egy másik ilyen irány a bázistechnológiák és a teljes technológiai rendszerek alkalmazása. Ilyen rendszer például a kohászatban a konverteres acélgyártás, melynek során az acélt folya­matosan csapolják és beszabályozottan hengerük, vagy a gépgyártásban a roto- ros és rotor-futószalagos gyártósorok, a komputeres technológiák és a rugalmas gyártórendszerek. A tudományos-műsza­ki haladás meggyorsítása bizonyos irány­váltást követel a tudósok kiválasztásában is. Míg a korábbiakhoz hasonlóan tovább­ra is az alapkutatásoké az elsőbbség, emellett erősítenünk kell a tudomány sze­repét az elvileg új gépek és technológiák létrehozását szolgáló elméleti alapok ki­dolgozásában. Ezt fogják elősegíteni a tu­domány- és a termelés kapcsolatának új szervezeti formái is, többek között a már megalakult 17 ágazatközi tudományos­műszaki komplexum. Az egyik ilyen komplexum például az Ukrán SZSZK Tu­dományos Akadémiájának világszerte is­mert villanyhegesztéssel foglalkozó inté­zete, melynek keretébe nagy létszámú kollektíva, tervezőirodák és több vállalat tartozik. Egy tudományos-műszaki komp­lexum keretében, egységes elv alapján folynak tehát az alapkutatások és a mű­szaki fejlesztés, készülnek a prototípusok és a berendezések első sorozatai. Ugyan­akkor a komplexum az egész Szovjet­unióban összehangolja a témába vágó tu­dományos kutatómunkát. Mindemellett ezt a komplexumot jelölték ki a KGST-tag- országok tudományos-műszaki fejleszté­si komplex programjának egyik részterü­letét irányitó szervezetként. Hasonló komplexumokat hoztak létre új anyagféleségek és az ezekhez tartozó gyártási technológiák, személyi számító­gépek, lézertechnológiái berendezések kidolgozására, valamint a porkohászat, a biotechnológia és egyéb területek fontos problémáinak a megoldására. A Szovjetunióban emellett bővül az úgynevezett tudományos-termelési egye­sülések hálózata. Ezek az egyesülések sorozattermékeket állitank elő, de mind­egyikük keretében van tudományos kuta­tóintézet, szerkesztő- és tervezöcsoport, szakképzési központ, valamint szerelési- és újításhasznosítási csoport. Erősödik tehát a tudomány üzemi szektora. A technológiaváltás érdekében színre lépnek a gazdasági ösztönzők is. Először is lényeges változások vannak a beruhá­zási és szerkezeti politikában is. A leg­utóbbi időkig a tőkebefektetések kéthar­madát új építő beruházásáokra fordítot­ták. Az 1986-tól 1990-ig tartó jelenlegi, 12. ötéves tervben az új építő beruházásokra és a működő vállalatok műszaki korszerű­sítésére fordított tőkebefektetések aránya egyenlő lesz. Arra törekszünk, hogy a szovjet nép­gazdaság szervezete nagyobb rugalmas­ságra tegyen szert, s képes legyen a tudo­mányos-műszaki eredmények gyorsabb befogadására. Ezt segíti elő az új irányítá­si- és gazdálkodási módszerekre való át­térés is, amelyek az utóbbi években kiáll­ták az országos gazdasági kísérlet gya­korlati próbáját. Az elmúlt évben az új módszerekkel dolgozó vállalatok adták a szovjet gazdaság termelésének egynyol- cadát, az idén a felét, 1987-ben pedig mindenütt elterjednek. Gyakran kérdezik tőlünk, mi lesz azok­kal a munkásokkal, akiknek a munkáját az új gépek helyettesítik, nem alakul-e ki munkanélküliség? Természetesen munkaerő fog felsza­badulni az egyes részlegekben, üzemek­ben, vállalatoknál vagy ágazatokban. Egy sor szakma egyszerűen kihal. Azokat, akiknek a munkáját automaták foglalják el, tervszerűen más részlegekbe helyezik át, ahol időben megteremtik a szükséges alapokat, s ennek során kialakítják a szak­mai átképzés feltételeit. A folyamat nem egy év alatt megy végbe, úgyhogy azok, akik nem akarnak megválni szakmájuktól, átmehetnek más vállalathoz, ahol még szükség van rájuk. Másoknak pedig, akik hajlanak a foglalkozásváltásra, marad elég idejük az átképzésre. Lesznek, akik­nek lelkileg nehéz lesz az átképzés, az új szakma elsajátításának folyamata, még ha ez állami költségen történik is. De ez törvényszerű és tulajdonképpen progresz szív jelenség. Nagy lehetőségek vannak a munkaerő elhelyezésére a szolgáltatások, ezen belül a lakossági szolgáltatások, az egészség­ügy, az oktatás és a kultúra területén. Az egész szociális infrastruktúra fejlesztését úgy tekintjük, mint a gazdasági, termelési hatékonyság fokozásának egyik legfonto­sabb feltételét. APN-KS Lebocsátják a Mir-2 vontatható fo­to- és televízióberendezést, amely- lyel maximum 6 kilométer mély­ségben tudnak felvételeket készí­teni Az Alekszandr Szidorenko akadémikus nevét viselő kutatóhajó az egyesülés legújabb és legmodernebb hajója. A közel­múltban tért vissza első, Földközi-tengeri útjáról. A hajó agya és emlékezőképessége, a számítógép központ. Innen irányítják a geológiai kutatásokat. Berendezéseit a magyar VIDEOTON Vállalat készítette Felderítők a tenger mélyén Napjainkban, amikor a kontinense­ken az ásványi kincsek lelőhelyei kime­rülőben vannak, a geológusok érdeklő­dése egyre inkább a Világóceán térsé­gei felé fordul. A tengerek mélységei fel­mérhetetlen mennyiségben rejtenek hasznos ásványi kincseket. Gelendzsikben (a Fekete-tenger part­ján) van egy termelési egyesülés, amely már hosszú évek óta sikerrel végez geo­lógiai kutatásokat és feltárásokat a ten­gerek mélyén. Geológiai expedíció ed­digi útjaikról a 4-6 kilométer mélység­ben készített fényképfelvételek, valamint vas- és mangántartalmu kőzetminták tízezreit hozták haza. Az egyesülés hajói a Világtenger különböző pontjain végez­nek kutatásokat napjainkban is. Az ada­tokat a számítástechnikai és informá­ciós központban történt feldolgozás után az egyesüléshez tartozó geofizikai kutatóintézetben tanulmányozzák. \ M

Next

/
Oldalképek
Tartalom