Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

1986. július 3. ÜÈPÜJSÂG 5 Patyolatpályázat Exportbővítés - növekvő igényekkel Az ablakok még festésre várnak, az udvaron még ár­iról árulkodik a homolkrakás, hogy kisebb tennivalók van­nak hátra ahhoz, hogy a tel­jes átalakítás készen legyen, de bent. a helyiségékben mái­két szalag imélilatt -varrják a blúzókat az asszonyok. Szigeti Gyuláné Iáiig négy hónapja dolgozik Bölcsikén, a Tolna Megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalat üzemé­ben varrónőként, elégedett a .keresettel és örül a munka­lehetőségnek. — Három gyermekem van — mondja Molnár Istvánné Varrónő — eddig otthon gaz­dálkodtam. Sajnos, vidékre menni három gyermek mel­lett nehéz, hiszen reggel még iskolába, óvodáiba kell indí­tani őket. délután pedig már otthon kell lenni. Elég, ha egy szülő jár el vidékre dol­gozni. nemhogy kettő. Sókat jelent nékem -ez a lehetőség: a faluban dolgozom, és azért gazdálkodni is lehet mel­lette. A munka is érdékes. szeretek szép dolgokat varr­ni. iPálinikás Józsefeié és Szi­geti -Gyuláné is hasonló vé­leményen vannak. — Itt jó a kollektíva, és a másfél hete beindult máso­dik szalaghoz is olyan dolgo­zók jötték, akik igényesek, szeretik azt, amit csinálnak. Korábban -nem lehetett bő­víteni a létszámot, de két szalag beindításával több bölcskei asszony gondja ol­dódott meg, mondja Szigeti Gyuláné. Egy műszakban dolgozunk, kedvező a mun­kabeosztás is: reggel fél nyolcra jövünk, és délután három óra húszig dolgozunk Jut idő az otthoni dolgokra is. Ebédet sem kell főzni, mert a kisvendéglőben válla­lati hozzájárulással- kapunk Tóth Sándor üzemegység­vezető egy kicsit még szabad­kozik a -vizesblokk miatt, de hozzáfűzi, hogy nemsokára az is elkészül. Ö tájékozta­tott a további tervékről. — A szakmunkások és be­tanított dolgozok aránya har­minc—hetven százalékos. A célunk az, hogy minél több jól képzett varrónő dolgoz­zon nálunk. Jó, hogy sor került a má­sodik szalag beindítására. — szögezi te végül Tóth Sándor. -Bölcske nlagy tele­pülés, jó a szociális ellátott­sága, az ötvenes évek óta még bölcsőde is működik. Sokan dolgoznának -itthon. A Tolna Megyei Textiltisz­tító és Ruházati Vállalat egyik részlege a bölcskei var­roda. Arról, hogy a beruhá­zást, a bővítést, illetve a kél szalag beindítását miért vál­lalták, a vállalat igazgató­nője, Gál Istvánné ad tájé­koztatást. — -A vállalat egyik alap- tevékenysége az, hogy köny- nyű felsőruházati, úgyneve­zett konfekció-termékeket ké­szítünk exportra. Az elmtúlt éVben is az exportból vala­mivel több mint huszonhat millió forintos árbevételt ér­tünk él. Ugyanakkor -a régi vevőpartnerek megtartása mellett az -utóbbi két éviben a vevőkör még további két megrendelő vél bővült. Jóik az értékesítési lehetőségek is, hiszen a munkaigényesebb termékeket elsősorban az igényes vásárlók keresik. Fő­ként blúzokat varrunk, s ez­zel partnereink luxusigé­nyeit is !ki tudjuk elégíteni. — A vállalat vezetősége jóváhagyta az éves tervet, amely a termelés és az export növelését irányozza elő. En­nék a célkitűzésnek minden­féleképpen meg akarunk fe­lelni, és amiben csak lehet, a saját erőink felhasználásá­val. De keressük a más lehe­tőségekét -is. Pályázatot nyúj­tottunk -be a Tárcaközi Bi­zottsághoz azzal a szándék­kal, -hogy elfogadása esetén feladatainkat, terveinket még nagyobb mértékben, és még jobban tudjuk megvalósí­tani. — E pályázat során az Ipari és a Külkereskedelmi Minisz­tériummal ez év május 15-én kötöttek megállapodást. — -Ez elkötelezettséget is jelent, de a feltételek meg­egyeznek a vállalat érdekei­vel. Vállaltuk, hogy a múlt évhez képest idén húsz szá­zalékkal, 6 millióval, és az utána következő négy évben tovább növeljük az exportun­kat. Ezék után már csak az a kérdés maradt hátra, hogy a fejlesztést helyileg hol lehet megoldani, kivite­lezni. Végső soron kettős érdeket tudtunk összehan­golni Bölcskén. Pontosan tizenkét éve an­nak, -hogy elkezdet üzemelni a faluban a vállalat varro­dája harminc dolgozóval. Az újabb fejlesztést a helyi ta­nács is támogatta, mi-vel a Budapesti Május 1. Ipari Szövetkezet gumirészlege szünetelt, és úgy néz ki, hogy a jövőben Is szünetelni fog, tehát szükségessé vált az újiabb munkalehetőségek lét­rehozása. Az üzembővülés. Azon kívül, hogy 25—30 asz- szonynak biztosít a község­ben munkát, hozzájárul az exportnöveléshez, méghozzá évi négymillió forint érték­ben. Szekér Értékmentő politika Világszerte felgyorsult a műszaki-technikai fejlődés. Az elmúlt évtizedekben vég­bement folyamat jótékony hatásai vitathatatlanok. Csakis ilyen mértékű és üte­mű előrehaladás teheti le­hetővé a megnövekedett lét­számú emberiség szükségle­teinek kielégítését. A termelékenység növeke­dését azonban — különösen e fejlődés első időszakában — óriási károk is követték. Hatalmas mértékben szeny- nyeződtek Földünk vizei, a talaj, és a levegő. Csökkent az állat- és növényvilág élőtere, rosszabbodtak az egész élővilág létfeltételei. Sohasem volt mennyiségű hulladékok halmozódtak fel. Eleinte csak egyes madár­fajok kipusztulásáról, iha­tatlanná vált ivóvizekről szóltak a riasztó hírék, ké­sőbb azonban az emberek egészségkárosodásáról is. Kezdte elhinni a világ, hogy a környezetvédelem nem megszállott szakembe­rek mániája, hanem a földi élet megmentéséért indí­tott, az ember létéért vívott tudományos erőfeszítés. Ma már szerte a világon két­szer, sőt többször annyi fá­radságot és pénzt fordíta­nak a környezet kíméleté­re, miint a korábbi évtize­dekben. A környezetvéde­lem szó kezd a termelés ré­szévé válni, ésszerű gazdál­kodásra figyelmeztető foga­lommá alakulni. Hazánkban tíz évvel ez­előtt törvény született az emberi környezet és a ter­mészet értékeinek védelmé­re. A törvényt jogszabályok követték, így a felső szintű döntésék javarészt adottak ahhoz, hogy nálunk is meg­álljon a környezet állapotá­nak romlása. Amíg egyes fejlett vagy fejlődő tőkés országokban a környezetvé­dő szakembereknek meg kell győzni a kormányt vagy a hatalmon lévő pártókat e kérdés fontosságáról, addig Magyarországon (és a többi szocialista országban is) ma­ga a kormány vállalta föl ezt a nagyszabású feladatot. E munka decentralizálása következtében nálunk ma már nem a legmagasabb szintű párt- és állami ve­zetéssel. hanem a területi vezetőkkel kell elfogadtat­ni a környezetvédelmi jog­szabályokat. A legtöbb he­lyen ez sikerrel jár. Olyan közgazdasági ösztönzőket vezetnek be, amelyek segít­ségével érvényt nyerhet­nék a nemzetközileg is iri­gyelten magas szintű jogsza­bályainknak. Néhány megyében azon­ban még mindig a pilla­natnyi közgazdasági vagy helyi érdekeket helyezik a nemzeti, sőt az egyetemle­ges érdekek elé. Sajnos ezt az is lehétővé teszi, hogy olykor a központilag kidol­gozott szabályozók nincse­nek -összehangolva. Amíg például az Országos Környe­zet és Természetvédelmi Hi­vatal bünteti a védett ős­gyep feltörését, addig a mezőgazdasági kormányzat jutalmazza ezt a tevékeny­séget. Magyarán: állami pénzen teszik töríkre a pó­tolhatatlan természeti kin­cseket. Előfordul az is, hogy egyes termelőszövetkezetek csu­pán azért tartanak meg sem­mi hasznot nem hajtó, de természetvédelmi szempont­ból értékes legelőt, mert te­rületük nagyságától függ az anyagi támogatás mértéke. Almikor pedig meghallják, hogy az ado-tt helyet védet­té nyilvánítják, gyorsan tönkreteszik azt. Mindez nem történhetne meg, ha az ilyen terület az első pillanattól kezdve védettséget élvezne. Szerencsére már folynak az egyeztető tárgyalások, amelyek megszüntethetik az ilyen és hasonló ellentmon­dásokat. A helyi önállóság növe­lése mellett egyébként mó­dot kellene találni arra. is, hogy a nemzeti értékek sor­sáról ne helyben, hanem to­vábbra is központilag dönt­senek. Ugyanúgy, mint a környezetvédelmi beruházá­sok támogatásáról. Áz OKTH az elmúlt öt évben 221 kör­nyezetvédelmi beruházáshoz adott összesen 1,8 milliárd forintot. A VII. ötéves terv­időszakban pedig a korábbi­nál is nagyobb összeget jut­tat a leginkább veszélyezte­tett térségek légszennyezésé­nek mérséklésére, a veszé­lyes hulladékok kezelésére és megsemmisítésre. Ez az értékmentő politika nemcsak határainkon belüli célokat szolgál. Jószomszédi viszonyainkat is erősíti az a tény, hogy hazánk is alá­írója volt a határokon átter­jedő levegőszennyezést csök­kentő nemzetközi egyez­ménynek. Ennek alapján egyike vagyunk annak a húsz országnak, amelyek vállalták, hogy 1993-ig 30 százalékkal csökkentik a kéndioxid-kibocsátást, azaz, ezer tonna helyett hétszáz tonna szennyező anyagot engedünk a levegőbe. A nagyobb előrelépés sok időbe telik. Figyelembe kell venni a tervezéskor, az el­ért eredmények értékelése­kor, az egyes országok kü­lönböző széljárását, az eltérő gazdasági viszonyokat, a technológiai színvonalat, a szabályozás kezdetét, a mé­rési rendszerek eltéréseit. Éppen ezek miatt lassú fo­lyamat a vizek minőségé­nek javítása is. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy mivel alvizi or. szag vagyunk, északi part­nereinknek több és nehezebb velünk szembeni kötelessé­gük. (Annak ellenére, hogy például Cséhszlovákiábain jó­val fejlettebb a szennyvíz- tisztítás mint nálunk.) A kö­zös munka tehát megértést és türelmet igényel. A nemzetközi együttmű­ködés nélkülözhetetlen a környezetvédelemben. A víz, a levegő, az állatok — s ezekkel a kórokozók, ártal­mas anyagok is — jöninek- mennek az országhatárokon át. Ezek ellen a szomszédos országok csak közösen véde­kezhetnék. Olyan szemlélet­tel, amely nem a nemzeteik­kel szembeni ellentét szítá­sára, hanem a kölcsönös se­gítségnyújtásra törekszik. Ezt az egészséges környe­zetpolitikát szolgálja ha­zánkban az OKTH és 19 megyei szervezete, hét fel­ügyelősége, valamint a hoz­zájuk és társadalmi szerve­zeteikhez kapcsolódó csak­nem 300 ezer önkéntes kör- nyezetvédő á 1 lamipo 1 gárumk. Réthy István Építőipar és wälasztek A z építőipart gyakran hasonlítják az anatómiai lóhoz, amelyen jól tanulmányozhatók a betegségek. Az építőipar valóban egy speciális gyűjtőágazata a nép­gazdaságnak, mert termékében (az építményeken) sajátosan ötvözi az egész társadalom termelő tevékenysé­gének színvonalát és munkamorálját, árulkodik a gondos szervezésről, gyártásról, csomagolásról — vagy ezek hiá­nyáról. Mintha egy nyitott könyvben olvasnánk: minden lapja egy-egy nem építőipari ágazatot jelent, s nyugodtan mondhatjuk, meglehetősen vaskos ez a könyv. Mert ami az építőipari cégek végterméke, a ház, az erőmű, a kórház, az elképzelhetetlen alvállalkozók, technológiai szerelők nélkül, hogy a legevidensebbről, az alap- és segédanyag- gyártókról, a külöböző szerkezetek készítőiről, a bútor­gyárakról, a függöny- és tapétakészítőkről ne is beszél­jünk. Pedig az építmények értékének döntő hányadát ők adják, az ö munkájuk színvonalával az egész építőipart szokás minősíteni. A rendkívül sok beszállító anyaga, szerkezete, technoló­giája is tükröt mutat: a korét, a technikai fejlettségét. A műszaki haladás folytonosan megújuló folyamata nem kerüli el ezt az ágazatot sem, és a korszerűbbre, jobban funkcionálóra, olcsóbbra törekvés jegyében a fejlesztők szinte évenként meg tudnák újítani az építőanyagokat és az építési módokat — ha az alkalmazás, a felhasználás törvényszerűen lassabb — és drágább — folyamata nem fékezné az iramot. A mai választékot a rendkívüli sokféleség jellemzi. A hazai technológiai és gyártmányfejlesztés is igyekszik nyomon követni az igények módosulását, és tetemes szá­mot tesznek ki a külföldről átvett újdonságok is. Ebben különösen az épitőszövetkezetek járnak az élen, a nagy- vállalatoknak nem érné meg, hogy gyakran változtassák építési módjukat, mert ez sokba kerül; ám az új anyagok, gépek kipróbálásából ők sem vonhatják ki magukat. Min­den, az újat fölkaroló szervezet azzal a reménnyel fektetett pénzt és szakmai tudást a technológiák, eszközök megho­nosításába, hogy a hazai piacon elsőként megjelenőnek kijár az anyagi elismerés is, és talán külföldi megrende­lést is lehet szerezni egy gép vagy technológia jól csengő nevével. otorság volna ebben a lassan kialakuló helyzetben B csupán a rosszat látni, hiszen az építési módok nagy választéka a változatos épületekben kamatozik. Am ez csak akkor lesz hasznos, ha minden újdonság a megfelelő helyére kerülhet. S ezzel együtt feltétel az is, hogy mindenki, aki építőanyagra, szerkezetre, technoló­giára vár, a legjobban megfelelőt választhassa ki. De hogyan lehet igazán jól dönteni? Az összes újdonság ismeretében. Máris itt vagyunk a lényegnél: nem ismerik sem az építők, sem az építtetők az összes technikai, tech­nológiai lehetőséget, a számtalan új anyagot, alkatrészt. Gyakran találkozni kiváló tulajdonságú, korszerű anya­gokkal, amelyek mégsem jutnak el a népszerűségig, pusz­tán azért, mert ismeretlenek maradnak azok előtt, akik jól tudnák hasznosítani. Ügy tetszik, kevés gondot fordítanak a gyártók a termé­kek propagandájára, megismertetésére, pedig e nélkül nehezen boldogulnak. S ha nem ismerik az új lehetősége­ket, akkor csak rutinból dolgoznak a tervezők, a beruhá­zók, a kivitelezők is. Találkozni már szerencsére olyan kezdeményezésekkel, hogy a kisiparosok országos szak­mai napjain minden évben hírt adnak a szakma újdon­ságairól. Legújabban a korszerű ismeretterjesztő eszközö­ket, (például a videót) is „bevetették" az új tetőfedő­cserepek népszerűsítésébe. És már nem pusztán az anya­gokra, a szerkezetekre hívják fel a figyelmet, hanem az alkalmazás módjára is, aminek ismerete nélkül mit sem érhet a korszerűség. műszaki haladásról természetesen nem mondhatunk A ie, és szó sincs arról, hogy bárki be akarná zárni a kapukat az újdonságok előtt. De a technika csak akkor válik hatékony termelőerővé, ha eljut azok­hoz, akik a másik érőt képviselik: az alkalmazást, a tu­dást, a tervszerű gondolkodást. SZIKORA KATALIN A Szekszárdi Elektromos Gépjavító Vállalat előkészítő bizottsága pályázatot hirdet igazgatói munkakör betöltésére A vállalat tevékenységi köre: Híradástechnikai és háztartási gépek javítása, egye­di és központi antennák szerelése, ipari hűtők kar­bantartása. Az igazgató feladata: A vállalat irányítása a jogszabályok és a vezetőségi határozatok keretei között. Az igazgatót a vállalat közgyűlése választja 5 évre. A munkakör betöltésének feltételei: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség. — 10 éves szakmai és 5 éves vezetői gyakorlat, — erkölcsi feddhetetlenség, — vezetői alkalmasság. Kérjük, hogy a pályázó ismertesse eddigi tevékeny­ségét, írja le elképzeléseit a vállalat irányításával kapcsol atban. Kérésre a szükséges adatokat rendelke­zésre bocsátjuk. A pályázatok benyújthatók 1986. július 20-ig az elő­készítő bizottság elnöke, Bakán Ákos 7100 Szekszárd. Mikes utca 24. címre. (8) Molnári Istvánné keze alatt naponta 300 blúz fordul meg A helyi tanácstól bérelt épületet alakítják át üzemmé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom