Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-21 / 170. szám
6 NÉPÚJSÁG 1986. július 21. Az első osztály ez évi köz- delemsorozatának zárásakor ünneplésre is sor került a Dombóvári Spartacus háza táján. A csapat fennállásának történetében a legsikeresebb esztendőt tudhatja maga mögött: a tizenkét csapatot felvonultató NB I- es mezőnyben az előkelő .ötödik helyen végeztek. Mégpedig úgy, hogy sok-sok hazai találkozón remek játékkal örvendeztették meg Tarsolyék a sportág dombóvári hívéit. Az eddigi legszebb év volt ez az NB I- ben. Szűcs István edző a sikeres évad titkainak kutatásakor egészen a tavaly nyári edzőtáborozásig pergeti visz- sza az eseményeket: — Ennyire elszántan, ily nagy ügybuzgalómmal még sose láttak a játékosok munkához. Az edzőtábor nyújtotta lehetőségeket maximálisan 'kihasználtuk. Végig éreztem, hogy játékosaim ezúttal többre-jobbra vágynak, így egy meglehetősen felfokozott versenylázban vártuk a rajtot. Ezek után cseppet sem véletlen, hogy repülőrajtot vett a dombóvári legénység. Zsinórban négyszer nyertek. A Csepelt 7-1-,re, a Saibáriát 6-2-ire verték, majd Ceglédre utaztak, és sokan . arra számítottak, hogy idegenben — mivel a tekében a hazai pálya valóban a többi sportághoz képest nagy előny — mór csikorogni fog a „Szpa- ri”-gépezet, ám nem így történt. A forduló legnagyobb meglepetését szolgáltatva, Teke NB I. Az első öt között a Dombóvári Spartacus A legjobb évüket zárták 7-t-re győztek. Ezután jött a patinás Ferencváros, s a fővárosi zöld-fehéreknek is meg kellett hajolniuk a nagyobb tudás előtt. Szűcs István: — Ezután a szintén 7-1-es hazai győzelem után egy nagyszerű sorozat zárult le, s ezzel már bizonyítottuk, hogy nem csupán véletlen, amolyan talált győzelmekről van szó. A tervet jóval túlteljesítve, már az őszi idény végén az előkelő ötödik helyen állt a csapat. Ami még külön érdekes: csupán két ponttal maradt le a második helyezettől. A mérleg hét győzelem és négy vereség volt, ami tizennégy/ begyűjtött pontot jelentett. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy az utolsó fordulóban a Pápai Vasas ellen a bronzérem volt a tét. de az ezúttal tartalékosán felálló dombóvári gárda 6-2- re kikapott.) A folytatás már nem volt, de nem is lehetett ilyen sikeres. Ugyanis többször utazták vidékre a dombóváriak. s mint azt mór fentebb említettük, a más pálya, a más dobódeszka, általában a többi mérkőzéseken is az NB I. küZdelernsor.ozatában, a házigazda együttes felé billenti a mérleg nyelvét. Az meg még plusz eredményességet gátló tényező, ha nem a legerősebb összeállításban tudnak pályára lépni. — A kiegészítő emberek még nem. tudják pótolni azt, aki a „régi motorosok” közül kiertk? — kérdeztük az edzőt. — A csapatba kerülést mindenkor a teljesítmény határozza meg. A mi '■port- águnkban jóval tovább nyúlik a korhatár, mint a többiben. így nálunk nem jelSzücs István lemző a merev öreg—fiatal elkülönítés. Ennek ellenére az ütánpótlásnevelést nem vesszük félvállról, hiszen egy idő múltán a fiataloknak kellfene) továbbvinni az immár három évtizedes dombóvári tekés hagyományokat. Nagyon örülünk, hogy ifjúsági játékosaink közül Péter Zoltán már beépült az első csapatba, és ott nagyszerűen helytállt — példája remélhetőleg buzdító lesz a többi fiatal számára. Bízunk abban is, hogy feljődése töretlen lesz, és a magyar ifjúságii válogatott tagjaként eljut több nemzetközi viadalra, és öregbíti a dombóvári teke hírnevét. Nagyon nagy dolog lenne, ha kiutazhatna a következő ifjúsági világbajnokságra. Ultánpótláskorú versenyzőink említésekor még feltétlenül szólnunk kell Berta Barnáról, aki aranyjelvényes minősítéssel rendelkezik, és az országos serdülőpáros viadalon ezüstérmes lett. Bizony, nagyon meg kell becsülni az „értékeket” utánpótlásfronton a tekében, hiszen a népszerűségi listán a sportág a fiatalok körében egyáltalán nines „frekventált” helyen. Szűcs István elmondja, hogy sokszor lecsábítják az iskolásokat, gurítanák a négysávos, ragyogó pályán, élményekkel távoznak, de amikor a kemény edzésekre, a ' felkészülésre terelődik a szó, akkor élke* rü ük a Marx utcai teke csarnokot. Utánpótlás kapcsán kissé elkanyarodtunk a bajnoki értékeléstől. Nos, a tavasz nem sikeredett annyira fényesre, mint az ősz. De a dombóvári gárdának — a kitűnő erőnlétnek köszönhetően — volt tartása, és négy győzelemmel tudta szaporítani pontjainak számét, így huszonkét ponttal megőrizték az igen előkelő ötödik helyet. Ezek szerint az NB I. élmezőnye: 1. BKV Előre, 2. Pápai Vasas, 3. Soproni FAC, 4. Sabairia, 5. Dombóvári Spartacus. Topa Imre, a Dombóvári Spartacus a tekéért lelkesedő ügyvezető elnöke mondja: — Sokat jelent számunkra ez az ötödik hely. Mi anyagi lehetőségeinkből adódóan elsősorban utánpótlásnevelő sportegyesület vagyunk másik sportágakban. A teké- zők viszont a város egyesületeként értek el figyelemre méltó eredményt. Szűcs István. a szakosztály mindeneseként — mert egy személyben edző. intéző, technikai vezető stb. — jó kis csapatot hozott össze. — bégyé -— Jóakarat Versenyak Nagyszerű verseny - nagy szovjet fölénnyel Szombaton befejeződött az ökölvívót ama. Hatalmas érdeklődés kísérte a verseny- sorozatot, hat nap alatt jóival több mint 50 ezer szurkoló váltott belépőt az olimpiai sportcsarnokba. A finálékra is a szovjet sportolók nagy fölénye nyómta rá a bélyegét: az almterikai Johnson győzelme az 51 kilogrammos kategóriában akadályozta meg a hazaiak százszázalékos sikerét. ' — Valóban nagyszerű verseny volt, sok kiváló Ökölvívót, nagyszerű párharcokat láttam — mondta Papp László szövetségi kapitány. — Tetszett a közönség hozzáértése, s nem utolsósorban a viadal hangulata is. Remélem, lesz folytatása a jóakaratnak, nagyszerű kezdeményezésnek tartom. Ki volt a legjobb? — Egyetértek a rendezőkkel, szerintem is a szovjet TáraimOv nyújtotta a legtöbbet. A fináléban is jól küzdött, de nekem különösen az elődöntőben mutatott teljesítménye marad emlékezetes. Nagyon régen láttáim, hogy Valaki egy kiegyenlített mérkőzésen, már fáradtan képes kiütni ellenfelét A sportág küzdelmein két magyar is rajthoz állt, mind- ktetten az első fordulóiban búcsúra kényszerültek. — A vb után már leszálló ágban nem is reménykedtünk kiemelkedő szereplésben — értékéit Csötönyi Sándor edző. — Váradi jogosan (kapott ki, Molnárt Vi. szánt lepontozták. Ettől függetlenül hasznos volt a torna. láthattunk néhány olyan ökölvívót is, akik a jövőben a nagy versenyeken a magyarok ellenfelei lehetnek. Witherspoon marad a világbajnok A londoni Wembley stadionban felállított szorttő- bán 50 000 néző előtt küzdött meg a nehézsúlyú világbajnoki címért az ameri ^ kali Tim Witherspoon és az angol Frank Bruno. Az angolok azt remélték, hogy a 24 éves londoni ökölvívó (103,3 kg), atki addig 28 mérkőzéséből 27-et megnyert, legyőzi a négy évvel idősebb címvédőt és ébben az évszázadban először Angliának hivatásos nehézsúlyú Vi* lágbajnofca lesz. A remények nem váltak valóra, mert a 15 menetre tervezett világbajnoki döntő 11. menetében Witherspoon olyan kemény ütéseket Vitt be, hogy Bruno harcképtelenné vált, s szorítója sarkából az edző 'bedobta a törülközőt. — Óriási mérkőzés volt. szerintem az egyik legjobb, ami évek óta lezajlott — mondotta Witherspoon. •— Bruno nagyszerűen harcolt, rendkívül keményeket ütött. Azt hiszem, sok ismert amerikai ökölvívónak feladja a leckét. Biztos, hogy még sokszor pályázza meg a világbajnoki címet. /— A közönség csodálatosan buzdított, sajnálom, hógy nem nyertem — mondotta Bruno. — A sikerért minden tőlem telhetőt megtettem, a kitűnő Witherspoon ellen ezúttal ez is kevés volt, Don King, aiz ismert menedzser máris bejelentette: a nagy közönségsiker után keresni kell a Visszavágó időpontját... Sítalpon az Északi-sarkra il979-!ben az egész világ lélegzetvisszafojtva követte ,a Komszomolszkaja Pravda expedícióját, mely a növeszd- birszki szigetektől kívánt eljutni földünk „sapkájához”, az Északi-sarkra. A hét bátor vállalkozó a Henrietta- szigetről indult, két és fél hónap alaitt másfél ezer kils- méter távolságot tett meg és az SZP—24-es úszó jégtáblán lévő Északi-sarki állomáson sikerrel fejezte be küldetését. Hét év múltán a Komszo- mojszkája Pravda újabb expedíciója vágott neki a sarkvidék meghódításának. 38 nap alatt a sarki éjszakában az északi Jeges-tengeren úszó jégtáblákon jégtorlaszo- kált és repedéseket leküzdve 50 fokos hidegben, a 11 bátor vállalkozó a történelemben először tett meg az Észa- ki -sarkvidéken sítalpon egy 700 kilométeres utat, az Északi-sark 26 állomásától a viszonylagos 'megközelíthetetlenség fókáig, majd az Északi-sark 27-es állomásáig. Az expedíció vezetője, csakúgy, mint korábban, Dmliltrij Sparo 45 éves matematikus, a moszkvai Átélés Acélötvözet Kutató Intézet docense, a I/enin.i KomFjodor Konyuhov nahodkai művész (balról) és Vaszilij Siskarjov a moszkvai Lihacsov Autógyár munkása az expedíció úszó jégtábláján megtett utolsó 700 kilométeres szakaszában szomol-díj kitüntetettje, számos könyv és tudományos cikk szerzője. Az előző expedíció tagjai közül négy moszkvai ismét útnak indult: Jurtj Hirnelevszikij 49 éves matematikus az expedíció tudományos vezetője, Vlagyimir Legyenev 39 éves bio- technológus, AnatoLij Melnyi- kov 43 éves rádiómérnök és Vasziilij Siskarjov a Lihacsov Autógyár 37 éves szerelője. Az expedíció többi tagját gondos ellenőrzés után válogatták kii. Ketten közülük szintén moszkvaiak: Aiekszand-r Beljajev 29 éves aspiráns és Anatoldj Fegyakov 46 éves mérnök. A többiek: a 29 éves Valeriij Kondratko Moszkva környéki mérnök, a 30 éves Mihail Malahov rja- zanyi orvos, a 33 éves Fjodor Konj'Uhov a távol-keleti kikötőiből, Nahodkából jött művész az expedíció legfiatalabb tagja, Alekszandr Ro- zuimenko 27 éves novoszi- birszki biokémikus. Korábban senki sem tette meg előttük e nehéz és boI fj Az expedíció február 15-én érte el a viszonylagos elérhetetlenség fokát nyeleit útvonalat, a viszonylagos elérhetetlenség fokán keresztül (a szárazföldtől legtávolabb, 1300 kilométerre fekvő pont) egy olyan területen keresztül, ahol az óceáni áramlások miatt az úszó jégtáblák határa van, aminek következtében igen sok a repedés, a mozgó jég és a jégtorliasz. Soha senki nem járt még a sarki éjszakában olyan körülmények között, amikor a hőmérséklet állandóan mínusz 37, mínusz 45 fok, néha eléri az 50 fokot, s a jeges szél sebessége másodpercenként 16 méter. A Az Északi-sark 27 úszó jégtáblán lévő sarki állomáson ütöttek tábort az expedíció tagjai jeges vízben egy előre nem látott „fürdőzés” kétszeresére növelte az egyébként 35 kilogrammos hátizsák súlyát. Az expedíció a résztvevőktől erejük teljes mozgósítását követelte meg, felszínre hozta az igazi emberi értékeket: a helytállást, a jóságot, a kitartást és a kölcsönös segítségnyújtást. A kutatások igazolták azt a következtetést, amelyet a szovjet orvostudományi akadémia szibériai tagozatának klinikai és kísérleti orvos- tudományi kutató intézete tett: „Az ember nem adaptálódik a szélsőséges feltételekhez, eltérve közben normális egészségi állapotától, mint azt korábban gondolták, más funkcionális állapotba kerül, amely szintén normális a szervezet szempontjából.” A kapott orvosi adatok lehetővé tették az átmeneti folyamat nyomon követését. Az Északi-sark bátor meghódítói elégedettek az eredményekkel : minden kitűzött tervüket valóra váltottak. APN—KS
