Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

1986. július 16. *

^PÜJSÀG 3

A több és olcsóbb zöldségért (2.)

Lánckereskedők nélkül

Társadalmi munkát vállal a kisiparos

A köztudatban egyelőre tá.

,A lehető legszínvonalasabb szolgáltatást nyújtani..."

A sajtó, a rádió, a tévé évek óba hangot ad a közvélemény felháborodásának, a zöldségforgal mazásban tapasztalható anomáliák, a magas és növekvő fogyasztód árak miatt. Mi lehet az oka ezeknek az anomáliáknak? A termelők tisztes haszonhoz akarnak jutni fáradozásukért, a fogyasztók pedig elfogadható árakat akarnak. Mégis visszatérő panasz az alacsony felvásárlási árak és a magas fogyasztói, árak miatt. A helyzet bonyolultságát nem kell bizonyítani. A tisztánlátásban talán segít, iha számot vetünk a zöldségforgalmazás évtizedekkel korábbi tapasztalataival.

Tanulhatunk az ÁFOSZ-tól

A felszabadulást követő években, amikor a mezőgazdaságban a szocialista szektor éppen hogy kezdett kialakulni, a zöldségforgalmazásban a magánszektoré, a magánkereskedőké volt a döntő szerep, de a szövetkezeti és az állami szektor fokozatos térhódítása Végül is alapjában meghatározta az értékesítés helyzetét. Ebben az időszakban olyan pozitív kereskedelmi törekvések érvényesültek, amelyek napjainkban is magúiéban rejtenek hasznosítható tanulságokat.

Az újságok, a közvélemény akkoriban is erőteljesen bírálta a kereskedők spekulációját, a kórosan elburjánzott lánckereskedelmet,

amély a termelők és a fogyasztók közé ékelődött. Egy szaklap 1947-ben azt írta, hogy békeidőben Budapesten a zöldség, a gyümölcs fogyasztói ára 80—100 százalékkal volt magasabb a termelői (felvásárlási) árnál, 1947-ben pedig többszöröse. Ilyen helyzetben bontakozott ki jaz országban több helyen a városi munkás fogyasztási szövetkezetek és a termelőik együttműködése, a magánkereskedők spekulációja, a lánckereskedelem ellen. Nagy jelentőségű volt a több évtizedes múltra visz- szatekintő, gazdag hagyományokkal rendelkező budapesti Á-FOSZ munkásszövetkezet tevékenysége. 1947 tavaszán már 218 árudával és 5 áruházzal rendelkezett Budapesten és környékén. Nagyvásártelepi zöldségüze- inében a nyár folyamán már naponta töibb mint 1000 mázsa zöldséget, gyümölcsöt szállított vidékről.

Felvásárlói 28 vidéki piacon szerezték be a mező- gazdasági termékeket, amit naponta 30 tehergépkocsival szállítottak a fővárosba, s árudáikban bocsátottak a fogyasztók rendelkezésére. A kereskedelem haszonkulcsa ekkor a rendelet szerint 38 százalék volt, a szövetkezet azonban csak 10- százalékot számított fel magának, így jóval alacsonyabb áron juthatta áruját a fogyasztóknak. ■jAz ÁFOSZ segítségével lehetett letörni a magas burgonyaárakat a tavasz folyamán Budapesten, hiszen lehetősége volt rá, hogy 30—40 fillérrel alacsonyabban árusítsa, mint a kereskedők. Saját üzlethálózatában kialakított fogyasztói árszínvonala a felvásárlási átlagárnál csak mintegy 40—50 százalékkal volt magasabb, míg a magánkereskedőknél a fogyasztói ' ár általában kétszerese-háromszorosa volt a felvásárlási árnak. Ekkor Budapesten az ÁFOSZ forgalma a zöldség-gyümölcspiacnak csak mintegy 30 százalékát alkotta, de a későbbiekben fokozatosan növelte részarányát.

új törekvések a kereskedelemben

A budapesti Skála kora tavaszi akciója a 99 forintos paradicsommal némi riadalmat keltett a termelők és a forgalmazók körében. A szakemberek, a közvélemény többsége azonban egyetért azzal a törekvésével, hogy le akarja törni a zöldségpiacon • tapasztalható spekulációt, le akarja szorítani az indokolatlanul magas fogyasztói árakat. Szándékai, amelyek a lánckereskedelem kikapcsolását, a termelőkkel való közvetlen kapcsolat kialakítását, az áru útjának lerövidítését célozzák — más viszonyok között — a volt budapesti nagy munkásszövetkezet közel négy évitizeddel ezelőtti törekvéseivel mutatnak rokonvoná- sokat.

A Szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszer értékesítési tevékenységé is igen rugalmas. A termelési rendszer létrejötte után az évi forgalom alig haladta meg az 50 millió forintot, 198i5- ben pedig már elérte a fél- miiliiárd forintot. A megtermelt zöldséget a tag-gazdaságok készítik elő szállításra, a háztáji gazdaságokkal és a kistermelőkkel is ők állnak közvetlen kapcsolatban. A KZR a forgalmazás irányítását végzi. A Hungaro- fructmak, a Nagykőrösi Konzervgyárnak és a budapesti Skálának szállítanak nagyobb tételekben, de sok más kereskedelmi vállalatnak is juttatnak árut. A budapesti Bosnyák téri piacon bizományi értékesítést végeznek.

Egységes napi átadási árat alkalmaznak, amit a zöldségpiac alakulásáról szerzett — némileg hiányos — információik alapján alakítanak ki. A forgalmazott áru egy kilogrammjára, 1,50 forint forgalmazási költséget számítanak fel, ezt levonják a bevételből, a többit pedig visszajuttatják a taggazdaságoknak, ia termelőknek. Tehát a társulás nem számít fel önmagának nagykereskedelmi árrést. Forgalmazási tevékenységét a rugalmasság, az igen kicsiny — néhány emberből álló — értékesítési apparátus jellemzi.

A nevető harmadik

A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az említett pozitív kereskedelmi törekvések ellenére továbbra is igen nagy a felvásárlási és a fogyasztói ár közötti különbség. Pedig hatósági intézkedések is születtek az áru útjának lerövidítésére. Lehetővé tették például, hogy a termelők a kijelölt piacok mellett, más helyen is közvetlenül , árusíthassák termékeiket.

A több csatornás értékesítési rendszer keretében a szakemberek szerint a kiskereskedelmi üzleteik — s nemcsak a szerződésesek — 70—80 százalékban a kistermelőktől szerzik be a zöldséget. A termelésben és az értékesítésben 's növekedett a súlya az utóbbi időiben a kisvállalkozói szektornak. Talán itt ragadható meg a forgalmazásban tapasztalható anomáliák forrása? A szakemberek egy része szerint igen, s anélkül hangoztatják ezt a véleményüket, hogy a kisvállalkozói szektor visszaszorítását követelnék.

Arra hívják fel a figyelmet, hogy sem a termelő üzemek, sem a kereskedelemmel foglalkozók nem ismerik a várható termésre, az áralakulásra, a piaci igényekre, az exportlehetőségekre vonatkozó legfontosabb adatokát, nincs megfelelő információs rendszer. Mind a nagygazdaságok,

mind a kistermelők termelési és értékesítési biztonságot szeretnének, de a forgalmazó vállalatok, szövetkezetek nem tudják felvásárolni az időnként jelentkező terméstöbbletet. A termelőkkel szoros és hosszú távú együttműködésre törekszenek, de a szerződések betartása még sok kívánnivalót hagy maga után. A háztáji gazdaságok, a kistermelők hajlanak is a szerződéskötésre, a szocialista szektorral való együttműködésre, de csak részben. Fél szemmel mindig a szabad piacot figyelik, és ők magúik is megjelennek árujukkal a piacon. Annál is inkább, mert az adót a forgalmuk után állapítják meg, a szabad piaci értékesítésről nem készíthető hatósági kimutatás. A nagybani szabad piacot pedig sok tekintetben a spekuláló magánkereskedők, a lánckereskedők — ahogyan a termelők mondják: „a piac hiénái” — uralják. Ok csak akkor vásárolnak, amikor a szervezettlen piac törvényszerűségeiből adódóan időnként túlkínálat jelentkezik, s a hoppon maradt termelőtől potom áron veszik át a termékeket.

Skála-KZR

összefogás

Mi lehet a megoldás útja az értékesítésben tapasztalható anomáliák leküzdésében? Az indokolatlan lánckereskedelem, a spekuláció letörését, s ennek eredményeképpen a fogyasztói árszínvonal mérséklését gazdasági eszközökkel kell megoldani. Az adminisztratív módszerek csak kiegészítő szerepet tölthetnek be. Szükséges lenne az országos termelési és értékesítési, piaci információs rendszer kiépítése és működtetése, valamiint a szervezett piac tényleges kialakítása. Ez utóbbi magában foglalja a háztáji és kistermelést integráló nagy termelő gazdaságok, termelési rendszerek és a fő forgalmazó szervezetek szorosabb együttműködését. Mindez nem zárja ki a magánszektor termelési és kereskedelmi tevékenységét sem, de nyilvánvaló, hogy csak kiegészítő szerepet tölthet be.

A szervezett piac követelményeihez tartozik a kereskedelmi rugalmasság, a termelés oldaláról jelentkező időnkénti túlkínálat fogadása és ennek érdekéhen a termelés-értékesítés-feldolgozás szoros kapcsolata. A hazánkénál fejlettebb kertészeti kultúrával rendelkező országokban egy-egy vidék, termelési tájkörzet termelő gazdasági, értékesítő hálózata, és az ott működő feldolgozó üzemék között szoros együttműködés alakúit ki. Erire kellene törekedni nálunk is.

A Skála jelentős pénzügyi támogatásra is hajlandó a zöldségtermelés korszerűsítése, az egyöntetű minőség elérése, a fajtaösszetétel javítása érdekében. A Szentesi KZR-rel összefogva a forgalmazásban az áru útjának lerövidítésére, az árrés csökkentésére törekszenek, közös érdekeltségükre építenék. A Skála az időnként jelentkező túlkínálat levezetésére, a szerződésen kivül felajánlott áru átvételére is hajlandó. Remélhető, hogy a Skália és a Szentesi KZR között ez a szorosabb együttműködés jobban kibontakozik.

A fogyasztóik abban bíznak, hogy mindezek a törekvések a fogyasztói árszínvonal mérséklését eredményezik anélkül, hogy a termelők érdekeltsége, termelési és értékesítési biztonsága csökkenne.

TAMÁSI MIHÁLY

vol all a két fogalom: magánszektor és közösségi munka. Sőt, legtöbben ellenpólusként tártjaik számon. (Hogy nem így van, a közért, a településért, de — nem nagy szó — a társadalomért érzett felelősség nem réteghelyzethez, szakmához kötött, sokkjai ináhb egyéniség kérdése, ezt bizonyítja' a bá- taszéki kisiparos. Dózsa Pál János munkája, hitvallása.

— Akkoriban, amikor én erre a szakmára adtaim a fejem, nagyon ritkának számított a ví z ve z e téksze re] ő Nem is nagyon volt vezetékes víz. Ráadásul a földműves családban, mint amilyen a miénk is^ volt, ellenkezett a felfogással ez az elhatározás, az ipar felé váló kiválás. Igaz, nem is ide húzott a szívem eleinte, a zenét szerettem nagyon,' afféle műkedvelő zenész voltam. Játszottam hegedűn, harmonikán, rltmushangszeréken. Apáiméktól örököltem a dallamók szeretetét, mindketten jó ihangúak voltak, dalárdában énekeltek. Tőlük tanultam meg, hogy vidámságra serkentő, s a bánatra gyógyír a zene ...

— Mégsem lett muzsikus... Hogyan ismerte meg szakmáját, mikor kezdődött az életre szóló kötődés?

— Kőműves mellett vállaltunk nyári munkát egyik bá, rátámmal, culágerek voltunk, die közben ellestünk sók mindent. Hát így indult, aztán 1953-iban letettem a vizsgát, vízvezetékszerelő lettem. Akkor Budapestre kerültem, és újább tanulás után gáz-központifűtés-szerelő segédlevéllel érkeztem haza, Alsónyékre.

— Most, a közelii nagyközségben, Bátaszéken takaros portán, szemrevalló családi házban élnek, a műhelyt is itt rendeztek be. Hogyan jutott el- idáig, milyen erőpróbáiknak kellett megfelelnie?

— A hatvanas években költöztünk a feleségemmel Bá- tasziékre. Alig négyezer forintos keresetből, szinte, teljesen saját magunk építettük fel az otthonunkat, s közben két fiúnkat is fcitaníttattuk. Valóra vált az álmom, mindketten megszerették, és azt választották, amit az apjuk. Az egyik fiam mérnöki képesítéssé! gyártástechnológus, a másik, víz-gázszerelő és három gyönyörű unokám is van.

— Nem jelent robbanásveszélyt, konfliktusforrást, hogy apa és fia dolgoznak együtt?

— Annak örülök, hogy sikerült a fiaimba 'beoltanom a munka szeretetét, tiszteletét, azt, hogy maradandó alkotásnak tékiintsék, ami mindig készítőjéről vall. Ha jó! dolgozunk, szeretettel gondolnak ránk ... Persze, adódnak nézetaltérésék, előfordul, hogy ugyanazt a dolgot, problémát másként látjuk. Ilyenkor megvitatjuk, de legtöbbször a rutin, a tapasztalat dönt, ezen belül próbálunk újat hozni. Ehhez persze, szakmailag naprakésznek kell lenni, ismerni a legújabb technológiákat, eljárásokat. Igaz, a természetünk elég nehéz, a Dózsáikat makacs emberéknek ismerik ... van is benne valami . De mindig azt szoktam mondani : lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Ami nem megy egyik nap, egy jó pihenés, alvás után gyerekjátéknak tűnik a következőn.

— A pénz volt a hajtóereje annak, hogy kiváltotta az ipart, önállóan dolgozik ?

— Tmk-rószlegvezető voltam, megbecsültek engem azélőtt is a szakmában. De nehezen bírtam elviselni, hogy olyanok szóltak bélé a munkáimba, akik felkészületlenek voltaik, nem értették hozzá. Tíz esztendeje vágtam bele, de nem bántam meg. Azt hiszem, külön alkat szükséges ehhez, az önállóság egyik ember számára előny, a másiknak csapda. Síkos része a dolognak, hogy soikan rövid idő alatt akarnak meggazdagodni, erkölcstelenül nagy haszonra szert tenni. Ezek aztán idővel kihullanak, de jönnek helyettük mások. Ezért is 30—40 százalékos a fluktuáció a kisiparban.

— Miit- tart a -legfontosabb föladatának, célkitűzésének az iparűzésben?

— A lelhető legszínvonalasabb szolgáltatást nyújtani. Ez azt jelenti, hogy a hozzánk fordulóknak árajánlattal, kalkulációval tudunk választ adni a megrendelésre, úgy, hogy a lehető legkevesebbszer kelljen nemet mondani. Ezt -példázza az eset, amikor a kuncsaft nyaralás előtt átadta a kulcsot, visz- szaérkezve pedig központifűtéssel felszerelt, tiszta lakásba érkezett.

— A másik fontos dolog, hogy az apró munkát is elvállaljuk, mégha sokszor ráfizetéses is — ezek hozzák a komolyabb feladatokat, és persze, a bizalmat.

— Nemcsak a szakmában ismerik el, de a kisiparos közösségen belül is tiszteletnek örvend, társadalmi funkciót viselt A KIOSZ ma már megszüntetett megyei adó- közösségének elnölkhelyettese volt, tagja az Országos Köz- gazdasági Bizottságnak. Mit tart a legsúlyosabb kérdésnek, min változtatna ezen a területen, hogy ha a döntés joga az ön kezében volna?

— A mostani adórendszer sürgős változtatására lenne szükség, mert ez nemhogy nem öszönző, de gátló hatású. A fejlesztési, beruházási kedv gátlásához vezetett, mindenki bizonytalan, rövid távon gondolkodik. Ebből is következik a~ már említett gyors gazdagodás eszménye. Ez pedig sokszor a kisipar lejáratásához vezet. Másik hatás, hogy sokan inkább mellékállásként váltanak k-i engedélyt, a második műszak fáradságát többnyire -munkahelyükön pihenik ki azután.

— Két tanulót foglalkoztat, pedig köztudott, hogy igyekszik mindenki megszabadulni ettől a lekötöttségtől, igond-nak, vesződségnek tekintik csupán.

— A% aki csinálja, nem a minimális kedvezményért teszi. De a tapasztalatom egyáltalán nem pozitív. Alap nélkül érkeznek a gyerekek a szakmunkásképzőbe, elemi dolgokkal nincsenek tisztában. A szakmai képzésben nálunk többet, nem egyoldalú, hanem univerzális felkészítést 'kapnak, vagyis nemcsak részfeladatokat oldhatnak meg, önálló munkákat készítenek. Eltűnt az inas-korszák, amikor a segédmunkákat végeztették velük. Én mindig fontosnak tartottam az életre való nevelést, azt, hogy a közösségbe tudjon béillesZkedni a fiatal, megtalálja helyét a társadalomban. Az eredményesebb munkához azonban szorosabb kapcsolatra -van szükség a pedagógusokkal, az iskolával.

— Izig-vérig közéleti ember, ^kihez mindenkor fordulhatnak a település vezetői, lakói segítségért. Mégis, mi készteti erre?

— Azelőtt is tettük a magunkét, legfeljebb nem így nevezték, 'kevesebb szó esett róla. De a gyerekeket is erre neveltem: -erejükhöz mérten -vállaljanak részt a közéletből, a közösség problémáiból, a feladatokból. A sportcsarnok építésénél például nemcsak a vízvezeték-, fűtés- szerelést, -de a munkák koordinálása is ránk hárult. Szívesen csináltuk, ugyanúgy, mint az alsónyéki kultúrház felújítását, átépítésiét, ahol a beüzemelést is mi végeztük a fiaimmal. Szülőfalumról volt szó, az ott élők életét, ünnepeit szépítettük meg, de jóleső érzés volt, amikor átadás után néhány héttel levelet kaptam : tiszteletbeli

tagjának választott a szabadidős társaság. A földrengés után is elég volt, hogy a pör- bölyl Gyöngy Feri ideszólt, mentünk is Beihldá-ra, mi, néhányon mesterek. Nem szakmában dolgoztunk; segítettünk, amiben kellett. Tudja. nem azon múlik, hogy állami, szövetkezeti szektorban, vagy kisiparban dolgozik az ember... A lényeg, a meghatározó, az egyéniség, a segítő szándék.

TAKÁCS ZSUZSA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

„Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség”