Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
V 6 NÉPÚJSÁG 1986. június 21. MÚLTUNKBÓL- Tudomásom szerint tárgyalásainak nagyobb részében családjogi perekkel foglalkozott. Egyre többször találkozunk olyan gondolatokkal, melyek a család, a házasság válságáról beszélnek. Egy történet jutott eszembe, amit olvastam valahol: Arról szól, hogy egy kisváros lakói megunták dagasztani a térdig érő sarat és elhatározták, hogy kikövezik utcájukat. Amikor leástak, hogy lerakáják az új út alapjait, köbe ütközött az ásó. A sárréteg alatt jó és használható kövesutat ’ találtak, csak a rárakódott port, szeny- nyet kellett eltávolítani. Úgy gondolom, a házasság kérdésében is ilyen nagytakarítást kellene végezni, leásni az alapokig, hogy a jó utat megtaláljuk. Mint bírónak milyen tapasztalatai vannak, a békéltető tárgyalásokon milyen érveket tud felhozni, amelyek visszaállítják vagy megtartják, megőrzik a családot? Ha pedig mindenképpen válni kell, lehet-e szépen válni? A válóperes ügyeim többségében a feleségek adják be a keresetet olyan indokkal, hogy a férj iszik, verekszik, a pénzét nem adja haza és a többi és a többi. A házasság megromlását előidéző tényleges ok kutatása, majd a döntés a mi dolgunk. A célunk, hogy a még megmenthető kapcsolatot ne bontsuk fel, ám gyakran éppen a válás szolgálja legjobban a házastársak és a gyerekek érdekeit is, mert annyira megromlott a két ember szövetsége. Amit itt hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy napjainkban az emberek mintha megfeledkeztek volna a kötelességeikről, ugyanis csak a jogaikat hangoztatják. A problémát a párválasztásig lehet visszavezetni. Hányszor hallani fiataloktól, hogy milyen elvárásaik vannak a jövendőbelijükkel szemben. Arról vajmi kevés szó esik, hogy mit nyújtanak ők maguk. Márpedig, ha egy házasságban mindkét félnek csak jogai vannak, kötelességei nem, akkor ez nem lehet tartós. A létrejött kapcsolatban egymáshoz kell csiszolódni, alkalmazkodni, meg kell tanulni lemondani is. Erre nagyon sokan csak a tárgyalóteremben döbbennek rá, amikor a békéltetéskor a bíró rávezeti őket.. Ha a konfliktushelyzetükben még otthon leülnének és értelmes emberek módjára megbeszélnék egymással gondjaikat, próbálva megérteni a másikat, esetleg ők maguk is találnának megoldást. Ha nem marad más, mint a válás, akkor gondolni kellene arra is, hogy ezzel nem szűnik, nem szűnhet meg minden kapcsolat, hiszen legtöbb esetben gyerekek is vannak, és ők továbbra is összekötő szemek, ha nem is egy fedél alatt vannak. A készülő új családjogi törvény ismereteim szerint élesen aláhúzza a válás utáni szülői jogokat és kötelességeket, mint egymáshoz kapcsoló okot.- Azt hiszem, a munkájához szükséges egy olyan sajátos képesség, amellyel bele tudja élni magát a másik ember lelkiállapotába, ami Önben elindítja azokat a folyamatokat - pszichésre gondolok -, amelyek segítségével fel tudja mérni a másikban zajló indulatok, érzelmek, gondolatok összefüggéseit, tartalmát, így eljut a másik megértéséhez. Ezt talán empátiának is nevezhetjük. Ez a képesség, sajnos, a hétköznapjainkban nem nagyon érvényesül, pedig nagy szükség volna rá.- Igen. Gyakran érzem úgy a válóperekben, hogy kissé pszichológusnak is kell lennem, bennünket viszont „csak” jogásznak képeztek. I- Tolakodik a kérdés: Ön milyen indíttatásból került a pályára?- Elég kézenfekvőnek látszik, hogy azt említem, hogy a szüleim jogászok, édesanyám bíró. Igaz, hogy a gyerekkoromban virágáruslány is szerettem volna lenni, de amikor komolyan kellett dönteni, akkor természetes volt, hogy a jogi egyetemet választom. Azért a virágok és a természet szeretete megmaradt. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor otthon, a kertben találok kikapcsoló, megnyugtató tennivalót. I- A sok gond közül itt, a szekszárdi városi bíróságon az emberekével kell foglalkoznia.- Igen. Nem mondom, hogy sajnos, hiszen éppen azért választottam a bírói hivatást, mert már gyerekkoromban is nagyon felbosszantott, amikor - mondjuk többen és erősebbek - elvették a labdát a gyengébbektől, vagy bántották őket. Szerettem volna igazságot osztani akkor is. Később láttam, hogy ezt csak a bírói pulpitusról tehetem meg. I- Igazság, törvényesség. Összekapcsolódó fogalmak.- Jogászok körében gyakran elhangzó tréfás megjegyzés, hogy nem igazságot, hanem jogot szolgáltat a bíróság. Mi az igazság? Ezt nekem kell eldönteni. Például én bent ülök egy sötét szobában, azt mondja valaki, hogy kint éjszaka van. Jön egy másik, aki állítja, hogy nappal. Hogy döntöm el, ha nem mehetek ki. Olyan embereket kell meghallgatnom, akik kintről jönnek. Tanúvallomásaik alapján dönthetem el, hogy ki mondott igazat. I- Óhatatlanul előfordulhat, hogy a per folyamán valamelyik fél rokonszenvesebbé válik... Igazságosnak érzi magát?- Erre a kérdésre határozott igent mondok, ám a bíró is ember, nem igazságot osztó gépezet. Egyik ember szimpati- kusabb, a másik nem, vagy éppen közömbös. A bírónak azonban elfogulatlanul kell döntenie. Az együttérzés sem a tárgyalás vezetésében, sem az ítéletben nem tűnhet ki. Bizony sokszor előfordul, hogy az ellenszenvesebb fél javára billen Justitia mérlege. ■ - Mondana egy példát?- A férj beadta a keresetet, mert válni akart. Indoka az volt, hogy megszeretett egy másik asszonyt. A feleség nem akart válni, volt két gyermekük, egy tizenéves fiú és egy hároméves kislány. A békéltetőtárgyaláson semmi eredményt nem értem el, a férj még jobban kötötte az ebet a karóhoz. Nem szidalmazta, nem mocskolta a feleségét, sőt, éppen az ellenkezője történt. Állította, hogy nagyszerű asz- szony, de nem tehet róla, ő a másikat jobban szereti. A feleség akarata ellenére, mégis megtörtént a válás. Nagyon sajnáltam az asszonyt, amikor a fiút az apának ítéltem, de a gyerek ragaszkodott is az apjához. Példának tekintette. Egyébként lehetett is, kivéve ezt a lépését, hogy felbontotta a családi kört. Úgy éreztem, hogy az asszony ellen döntöttem. Aztán figyeljen csak az igazságszolgáltatásra! Eltelt néhány hónap, nem tudom pontosan mennyi idő, írt az asszony egy levelet, amelyben kérte, hogy szüntessük meg a férj gyermektartási díjának letiltását, mert visszaköltözött hozzájuk. Ítéletem ezzel a „papírkosárba” került, de végül örültem.- A közvélemény szerint a bíró idős, nagy tapasztalatokkal rendelkező ember... Ön meg fiatal. A saját maga által megélt személyes élmények mennyire segítik a döntésekben?- Harmincegy éves vagyok, 1981-ben választottak bírónak. A bíróságon nagyon sokféle ügyet tárgyalnak, az emberöléstől a nyugdíjazással kapcsolatos perekig. Nem goncfblja ugye, hogy a bíró csak olyan ügyeket tárgyalhat, olyan kér- désekbén dönthet, amilyen konfliktust már ő is átélt? I - Nem fárasztó ez?- A válóperek elsősorban nem azért fárasztó tárgyalások, mert a jogi kérdések nehezek, hanem az emberek legszemélyesebb ügyeikkel kell foglalkozni. Hozzánk olyan emberek fordulnak, akik a problémáikat csak hatósági segítséggel tudják megoldani. Mi voltaképpen mindig az élet árnyoldalait látjuk. Egy idő után ez teherként nehezedik, ilyenkor feloldást jelent a zene, a költészet, vagy éppen egy séta. I- A költészet is emberi kapcsolatok tükre, zömében éppen a férfi és nő egybe fonódó világát énekelik, a szerelem hangjaival. Ki a kedvenc költője?- Ha már a szerelmi líránál tartunk, akkor Radnótit nevezem meg, mert nála a szerelmen túl - véleményem szerint - egy fokkal magasabb érzés van jelen, ez pedig a szeretet. Mondjuk a 2x2 józansága. Igaz, az emberfeletti megpróbáltatások, azok fel tudják fokozni az ember érzését, de Radnóti sokkal többet mond el azáltal, hogy nem csak lángoló gondolatait tárja fel. I- Tehát tegyünk lényeges különbséget a szeretet és szerelem között?- Igen, mert azt tapasztalom, hogy a szerelemben kötött házasságok itt nálunk sokszor felbomlanak, ilyen-olyan okok miatt. Csak a szerelem tehát kevés a házassághoz. Ennél sokkal több kell, ami nem múlik el négy-öt év alatt. Élhet két ember egymás mellett nagy szerelemben, de az nem házasság. Kölcsönös odaadás, ragaszkodás is kell. Olyan érzés, amiről tudjuk, hogy olyan tartást ad, olyan erőt, ami a tűrések idején sem vezet összeomláshoz. Ez pedig a szeretet. I- Térjünk vissza a bírói pályához. Mivel méri a munkája sikerét? Kell lennie egy érzésnek, ami megnyugtató, ami örömet ad.- A bírák munkáját szakmailag minősítik. Ezen túl azonban sokszor hálátlannak érzem a munkámat. Két ember akar valamit, rendszerint mást. Összekeverik a dolgaikat, hogy abban nehéz rendet tenni. Ha mégis sikerül, ezt tartom eredménynek. Az is jó érzés, amikor a pervesztes, ha később más gondja támad, hozzám fordul tanácsért. Ebből tudom, hogy jól dolgoztam. Ilyenkor nagyon jólesik, ha annyit mondanak, köszönöm, hogy velünk foglalkozott. Volt egy néni, az unokája tartásdíját rendeztem. Próbálta háláját kifejezni, de én mondtam, hogy erre nincs mód a mi szakmánkban. Sajnálkozott, mert - mint mondta - ő pedig mindig úgy jött hozzám mintha hazament volna. Ebből sejthettem, hogy ö megbízott bennem. Ez nekem a továbbiakhoz ad erőt, hogy érzem, hogy valakinek az életében sikerült helyére rakni a dolgokat, vagy ahogy beszélgetésünk elején fogalmazott, az emberek nagytakarításában segítettem rendet rakni.- Amikor megköszönöm, hogy e beszélgetés idejéig foglalkozott velem, kívánom, hogy az ügyfelei közül mind többen találjanak rá - az Ön segítségével a házasság, a család alapjainak jó útjára. DECSI KISS JÁNOS A rekkenő júniusi kánikulában behúzódva a könyvtárak hűs olvasótermeibe, belelapozni az egykori újságokba szinte felüdülés. Mi foglalkoztatta az embereket a régi júniusokban, amikor alig várták a hónap végét, a Péter-Pált, hogy megkezdődhessék az aratás. Feltűnő, hogy amikor a megyénkben is tízezreket érdekelt az aratás, erről a nagy erőt, megpróbáltatást igénylő munkáról nem, vagy csak alig esett szó. A Tolnavármegye és a Közérdek című lapot például az foglalkoztatta, hogy az országot elárasztják az olcsó dalmát borok. Mint írta a lap 1913. június 9-én: „A Dalmátországban százezer hl. számra gyártott borok rendkívül súlyos helyzetbe hozták úgy Magyarország, mint Ausztria szőlősgazdáit és tisztességes borkereskedőit, mert ezekkel az olcsó törkölyborokkal árban nem versenyezhetnek. Ennek folytán a bor ára országszerte ősz óta 25-30 százalékkal csökkenti...) Dr. Ducker Jenő királyi tanácsos, egyesületi igazgató indítványozni fogja, hogy 5 szőlőbirtokosság tiltakozzék ezen hazának borgazdaságát súlyosan érintő kihágások ellen és a kormány erélyesen követelje ausztriában a bortörvény betartását”. A tudósításból úgy tűnik, hogy a kevésbé tisztességesnek tartott bornagykereskedők szabálysértést követtek el a dalmát borok behozatalával, s különösen Ausztriában jelentős haszonra tettek szert. Ausztria nevét - talán megbélyegzés céljából - kis betűvel szedte a nyomdász. Haragudott Ausztriára... Egy héttel később azért lelkendezik az újság, mert a magyar hatóságok intézkedése nyomán „már erős vámsorompó akadályozza” a dalmát borok behozatalát. Ugyancsak borról szól az 1913. június 26-i híradás is, amely tudtul adja, hogy Zentától Titelig piros volt a Tisza vize - a belé engedett hamis boroktól. Úgy történt, hogy Zenta közelében lévő Csóka község földbirtokosa Lederer, bort adott el az egyik kaposvári kereskedőnek, aki gyanút fogott a bor minőségét illetően. Előbb ő maga, majd szakértő állapította meg a tényt, a hamisítást, majd pedig a budapesti szakértők is hamisnak, találták a kereskedőnek eladott bort. Ekkor a Belügyminisztérium küldött ki szakértőket, akik több ezer hektoliter borból vettek mintát. Mind hamis volt. Ekkor elrendelték a hamis borok megsemmisítését. Az akciót a kaposvári rendőrség hajtotta végre. „Úgy történt a megsemmisítés - olvassuk az újságban -, hogy a hordókat odaszállították a Tisza partjára és tartalmukat beleöntötték a folyóba. Aznap Zentától Titelig piros volt a Tisza vize”. A dolog azonban nem olyan egyszerű, mint gondolná az ember. Léderer Artúr és Léderer Károly nagybirtokosok pert indítottak a „Bácsmegyei Napló” ellen, amely „Bor a Tiszában” című cikket elsőként közölte. A nagybirtokosok kijelentették hogy a cikk az első betűjétől az utolsóig rágalom... Csendőri fegyverhasználat Az 1931. évi júniusi újságok tele vannak a választási küzdelem híreivel, riportjaival. Különösen az Egységes Párt híveiről van igen terjedelmes tudósítás minden példányban. Június végére a küzdelem befejeződött. Elcsitultak a pocskon- diázásök, az egymásnak gerendát keresztbe rakó jelöltek elhallgattak, ha nem nyertek, a győztesek pedig elvonultak, mint akik jól végezték dolgukat. S hogy nem csak erről volt szó az 1931. júniusi választáson, arról a Tolnamegyei Újság június 27-i számából van tudomásunk. „Csendőri fegyverhasználat” címmel csaknem félhasábnyi terjedelmű hír jelent meg. Idézzük a cikket: _ „Az izgalmas választási hadjárat alatt az első és remélhetőleg utolsó sebesülés a simontornyai járáshoz, de a paksi választókerülethez tartozó Sárszentlőrinc községben történt, ahol rendkívül erős a harc Téglássy Béla és Kovács Sebestyén hívei között. Vitéz Szakonyi István szolgabíró telefonon arról értesítette Paksról dr. Gyimóthy László gyönki szolgabírót, hogy a községben a hivatalos jelöltre vonatkozó nagyon csúnya gúnyverset terjesztenek. Mivel a választási törvény értelmében most nyomtatványt engedély nélkül terjeszteni nem lehet, a szolgabíró telefonon felhívta az ott tartózkodó csendőrjárőrt a nyomozásra, esetleg a nyomtatvány lefoglalására. Eközben a csendőrök Tóth István tejcsarnok- kezelőhöz is elmentek, ahol a félrevezetett ember ellenszegült és megfogta a járőrvezető torkát, mire az szuronyával arcát felhasította. A járőr aztán megbilincselve átadta a megvadult embert a kir, ügyészségnek, a paksi szárnyparancsnok pedig kiszállt, hogy a fegyverhasználat ügyében a vizsgálatot megejtse.” Valójában mi történt? Nehéz lenne ma már megtudni. A lap valószínűleg szépít - kormánylap volt... Villámcsapás Fél évszázaddal ezelőtt, 1936-ban is az ideihez hasonlóan zivataros volt az időjárás. Az időjárás pusztításairól gyakran adtak hírt a megyei lapok. Ezek közül is a legmegdöbbentőbb talán a következő: „Anyja ölében agyonütötte a villám. Kedden délután - irta a Tolnamegyei Újság 1936. június 20-i száma -, mint ismeretes, borzalmas vihar dühöngött a vármegye egy részében. Tolnán és Szekszárdon felhőszakadással párosult jégverés volt és ez az ítéletidő átnyúlt Bonyhádra is. A vihar idején Hufnägel János kétéves fiúcska az anyjával játszadozott és éppen az ölébe akart felkapaszkodni, amikor a házukba becsapott a villám, és a szerencsétlen kisgyermeket agyonsújtotta. Anyját nem érte a villámcsapás, azonban a borzalmas szerencsétlenség olyan hatással volt rá, hogy súlyos idegbajt kapott. Ötvenesztendős a szekszárdi tüdőgondozó Fél évszázada annak is, hogy a megyeszékhelyen megkezdte működését a tüdőgondozó. A Tolnamegyei Újság 1936. június 10-i száma közölte a hírt: „Megnyílik a tüdőbeteggondozó. Arról értesültünk, hogy a szekszárdi tüdőbeteggondozó folyó hó 10-én szerdán, megkezdi működését. Ennek a fontos közegészségügyi új intézménynek működésétől a tüdőbeteg szegények állapotának gyors lépésekben előrehaladó javulását reméljük. A rendelések minden szerdán 11 órától és csütörtökön 1 /2 5 órakor veszik kezdetüket. Ha ünnepnapra esik szerda vagy csütörtök, úgy azon a héten a rendelés az ünnepnapon elmarad. Aki tüdöbeteggondozó ápolását és tanácsát igénybe óhajtja venni, tartozik a várostól nyert szegénységi bizonyítványát bemutatni, mert csakis teljésen szegény betegek részére rendel a gondozó”. (Ma talán már kevesen ismerik a fogalmat: szegénységi bizonyótvány. Ez a bizonyítvány azt igazolta, hogy tulajdonosa nem rendelkezik semmi néven nevezendő vagyonnal és jövedelme az átlag napszámbért sem éri el. A szegénységi bizonyítványt a hatóság állította ki.) Az őcsényiek és a pénzügyőrök fegyveres csatája Talán még emlékeznek az őcsényiek közül néhányan arra a véres fegyveres összecsapásra, amely a község lakossága és a pénügyőrök között robbant ki június 24-n. 1936-ban ezen a forró júniusi napon a Sárközben járőrszolgálatot teljesítő két pénzügyőr Szekszárdnak tartott, amikor összetűzésbe keveredtek Deák József őcsényi lakossal, aki a feléje közeledő pénzügyőrre fejszével támadt. Percek alatt nagy tömeg jelent meg a verekedés helyén, ahol az egyik pénzügyőrt az utca árkába dobták. Erre a járőrtárs fegyvert fogott és a tömegbe lőtt, Deákot találta el. Közben a két pénzügyőr baltáktól és fejszéktől sérültek. Az oda érkező csendőr- járőr szabadította meg őket szorult helyzetükből. Deák a kórházban meghalt. A két pénzügyőrt is kórházba szállították, s még az éjjel a szekszárdi vezető ügyész kihallgatta őket. Ezt követően letartóztatták Hordó Imrét, Nagy Istvánt, Nyéki Istvánt, Ábró Dávidot, Bors Lászlót és Deutsch Sándort, akik ellen a kiadott vádirat szerint hatósági közeg elleni erőszak és súlyos testi sértés miatt indítottak eljárást. Amiről hallgattak a lapok: deportálás Lehetne hosszan idézni a júniusi lapokat. Borzalmas események egész sorát, a gazdasági válság időszakából a munka nélkül maradt, kétségbeesett emberek ön- gyilkosságát, a főúri családok házasság1 híreit, a baleseteket, politikai eseményeket. 1944. júniusában is sok apró hír jelent meg a megye életéből. Valamiről azonban hallgattak... A legnagyobb tragédiák egyikéről egyetlen sort sem írtak le. 1944. júniusa megyénk lakói egy részének nagy tragédiája - a deportálás. K. BALOG JÁNOS dr. Szöllősiné dr. Lencsés Mária városi bírósági bíróval
