Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

aInîËPÜJSÀG 1986. június 9. ON KER Hol szórakozzanak az idősek? Szőke Simon tamási olva­sónk írta: „Mióta s miért lett hazárdjáték a 20 filléres alapon játszott ulti? Tamási városban van 6-7 kocsma, italbolt, vendéglő, de ultizni nem lehet. A művelődési központban szoktunk mun­kaszüneti napon 3-4 órát játszani, mely kikapcsolódást, szórakozást jelentett, amire nekünk időseknek különösen szükségünk van ... Mit te­gyünk tehát, hogy a szüksé­ges kikapcsolódásunk is meglegyen, s anyagilag .is bírjuk?” A Tamási Városi Tanács elnöke, Grill Ferenc válasza: — A művelődési központ­ban valóban szoktak kár­tyázni a nyugdíjasok. Ezt az intézmény engedélyezte, sőt, támogatta is, az idei évben a januártól márciusig terje­dő időszakra ulitiversenyt rendezett 35-40 érdeklődő számára. Az utóbbi időben azonban gondként jelentke­zett, hogy az ultizás mellett egyéb kártyajátékot is ját­szottak jelentős összegekkel. A művelődési központ dol­gozói nem tudták figyelem­mel kísérni, hogy melyik asztalnál mit kártyáznak, és azt 20 filléres a'lapor. játsz- szák-e — mint ahogy ezt ol­vasójuk jelezte —, vagy en­nél többel, így mindenféle, pénzre történő kártyázást le­állítottak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugdí­jasokat megfosztották ettől a szórakozásuktól, ultizni továbbra is lehet, de nem pénzre. Telefonszámunk: 16-211 — Jelezni kívánjuk, hogy a feltételek megteremtése — megfelelő helyiség bizto­sítása után — a művelődési központ tervezi egy játék­klub megalakítását, ahol ál­landó tagsággal, klubos ke­retben lehetőség lesz kár­tyázásra, biliárdozásra. — A vendéglátóegységek­nél hatósági engedély szük­séges a kártyajáték folyta­tásához, melyet az üzemelte­tőnek kell beszereznie. Ilyen engedélyt illetékes szakigaz­gatási szervünk eddig nem adott ki. Mikor javítják ki az utat? Ulicska Péterné szekszárdi olvasónk kérdezte, hogy mi­kor hozzák rendbe a Dorogi köz és Kossuth Lajos utca sarkán lévő óriási gödröt. Ugyanis a hegyről ide fo­lyik minden piszkos víz. Nyáron a szappanos, és kü­lönféle szennyvíz gyűlik itt össze, ami miatt olyan szú­nyoginvázió van, hogy nem lehet kibirni. Evek óta ígér­ve van a gödör eltüntetése, de sajnos nem történik sem­mi. Szekiszárd Város Tanácsá­nak elnöke, Kovács János küldte meg a választ: — A Dorogi köz és a Kos­suth Lajos utca sarkán meg­süllyedt szakaszt a költség- vetési üzemünk június 15-ig feltölti. — A levélben írt — szennyvízelvezetési — gon­dokat nem tudjuk ilyen gyorsan orvosolni. Jelenleg készül a terület részletes rendezési terve, ennek jóvá­Ml Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 hagyása után épülhetnek meg a hiányzó közművek. Az újvárosi gondokról Egy szekszárdi olvasónk több kérdésre kért választ. Elmondta: „A 108-as Zöldért- pavilon, ami a Kadarka ut­cában van, egy-két hétig nyitva tart, utána bezár. Mi­ért nem lehet folyamatosan üzemeltetni? A környék la­kóinak nagyon hiányzik. A pinceszakadás miatt a 9-es helyi járatú autóbusz más út­vonalon közlekedik, aminek az eredeti útvonala a Kadar­ka utcán vezetne. Sok idős ember lakik itt, akiknek gyalogolni kell, hogy a má­sik megállóban felszállhas­sanak a buszra. Mi az oka, hogy egy évig elhúzódik az út kijavítása? Meddig kell még várni, hogy a helyi já­rat itt közlekedjen? Köztisz­taságról. A szekszárdi újvá­rosi részről szólva: az utak, közterületek nincsenek rend­szeresen takarítva, vagy csak egy évben egyszer. Miért nem lehet ezt a területet is jobban, rendszeresen tisztán tartani?” Szekszárd Város Tanácsá­nak elnöke, Kovács János válaszolt: — A 108-as Zöldért-pavi- lon nyitva tartása ügyében megkerestük a Zöldért Vál­lalat kereskedelmi osztályát, ahol azt a tájékoztatást kap­tuk, hogy tudomásuk szerint az üzletvezető a 10—18 kö­zötti nyitva tartási időt meg­tartja, ennek ellenkezőjét ed­dig nem tapasztalták, arról bejelentést sem kaptak. En­nek ellenére intézkedtem, hogy a termelés-ellátásfel- ügyeleti osztályunk a nyitva tartást a későbbiekben ellen­őrizze. — A Kadarka utcai pin- ceszakadás kijavításával kapcsolatos kérdésre vála­szolva: Az út beszakadása után — amelyet két pince beszakadása okozott — be­szereztük a szükséges talaj- mechanikai szakvéleménye­ket, és elkészítettük az út helyreállításához szükséges súlytámfal terveit. Tekintet­tel a beszakadás helyérer a kivitelező Bányászati Akna­mélyítő Vállalat a támfalát szinte kizárólag kézi erővel tudja felépíteni. Ez az oka az építés késedelmének, ami­ért az ott lakók szíves meg­értését és türelmét kérjük. A városi tanács műszaki osztálya a köztisztaság fenn­tartásában érintett vállala­tokkal és szervezetekkel kö­zösen rendszeresen tart szemléket. A legutóbbi bejá­ráson megállapították, hogy a tanács által intézményesen tisztán tartott területek meg­felelően rendezettek. Tekin­tettel arra, hogy a város egé­szének tisztítására nincsen lehetőségünk, így abban — a tanács köztisztaságról szó­ló tanácsrendeletében foglal­ták szerint — a városrész la­kóinak is közre kell működ­niük, tisztítaniuk kell a jár­dát, gondozni a zöldterüle­tet. A tapasztalatunk az, hogy a város lakóinak többsége felelősséget érez környezeté­ért, gondozza azt, a kisebb­ségét pedig, aki ezt elhanya­golja, a közterül et felügye­lők segítségével — szükség esetén — bírságolással kí­vánjuk arra rábírni. ' VÁLASZOLUNK ——— A honvédelemről JP szóló törvény vég- rehajtása tárgyában Vp ; korábban kiadott J jogszabályt módo­—sítja a Miniszterta­nács 15/1986. (V. 7.) számú rendelete, amely szerint az állami vállalat tevékenységi körének módosítása a hon­védelem érdekeit nem sért­heti, a törvényben meghatá­rozott gazdasági kötelezett­ség teljesítésére minden gaz­dálkodó szerv kötelezhető, a kisiparos és egyéb kisáruter- melő, a kiskereskedő — ide­értve a gazdasági munkakö­zösséget, a polgári jogi tár­saságot és a szerződéses üze­meltetésű részleget is — gaz­dasági kötelezettségének tel­jesítését az illetékes megyei tanács elnöke rendeli el. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter 6/1986, (V. 7.) MÉM számú rendelete az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott ko­rábbi jogszabályt módosítja, s az új szabályozás szerint az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezésé­nek, módosulásának, megszű­nésének bejegyzése iránti kérelmet a bejegyzés alap­jául szolgáló szerződés (jog- nyilatkozat) keltétől számított harminc napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani. E határidő elmulasztása ese­tén felemelt illetéket kell fi­zetni. Előírja a rendelet, hogy a kérelemben milyen ládáto­kat kell feltüntetni, ahhoz milyen okiratokat kéül csa­tolni, meghatározza tenné, szelesen a földhivatal vonat­kozó teendőit, többi között azt is, hogy az általa hozott határozatnak az ügyfél ré­szére történő kézbesítésével egyidejűleg, annak egy pél­dányát a vonatkozó adatok­kal együtt illetékkiisziaibáis céljából az 11)1 etékhivatalnaik meg kell küldeni. A jogsza­bály 1986. július 1. napján * lép hatályba. A mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmáról szóló törvényerejű rendelet végre­hajtására korábban kiarott jogszabályt módosítja a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 7/1986. (V. 7.) MÉM számú rendelete, amely sze­rint: ,,A föld átruházásának engedélyezését a szerző fél a föld fekvése szerint illetékes földhivataltól kéri.” A kérel­met a szerződés keltétől számított harminc napon be­lül kell benyújtani, áhhoz mellékelni kell a szerződést, és annak legalább két egy­szerű másolatát, a földtulaj­doni nyilatkozatot, valamint az ingatlan-nyilvántartási be­jegyzéshez szükséges egyéb iratokat. Ez a jogszabály is 1986. július 1-én lép .hatályba. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének 6/1986. (V. 7.) ÁBMH számú rendelkezése a vállalatok magasabb vezető állású dol­gozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló korábbi rendelkezést módosítja, ki­mondja, hogy a munkáltató­nak csökkenteni kell, vagy meg kell vonni a prémiumot akkor is, ha a vállalat — a rendelkezésben megjelöl­tek alapján — többletadó fi­zetésére kötelezett. A rendel­kezés melléklete tünteti fel, hogy milyen sorrend figye­lembevételével, milyen mér­tékű csökkentést kell meg­állapítani. DR. DEÁK KONRÁD „Mikor jönnek legközelebb ?" A művelődési autó fénykora — Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ifa-furgon, májd több Nysa... — kezd­hetném a mesét, ha mesét mondanék, és nem művelő­déstörténetet. Művelődési autónk 1959. júliusától volt. Misszióját 1959. szeptember 19-től teljesítette. A közbe­eső két hónap a „fehér fol­tok” felmérésével, a prog­ram elkészítésével, az Ifa- furgon bejáratásával telt el. A „kultúrautó” működte­tésének gondolata Tolna me­gyében sokkal előbb, már 1946-ban fölvetődött. Beszer­zését alispáni felhívással, közadakozásból próbálták megvalósítani, de a gyűjtés sikertelennek bizonyult. Ti­zenhárom év télt el az autó beszerzéséig. Ma, amikor természetesként van Villány, rádió, televízió, gépkocsi a legkisebb telepü­lésen is, nehéz elképzelni, hogy néhány évtizede semmi más nem volt, csak egy ha­vonta egyszer érkező mikro­busz, ami könyvet, szórako­zást, ismeretterjesztő elő­adásokat hozott. A puszták idősebb lakóinak zöme életé­ben először akikor látott fil­met. A művelődési autót a megyéi könyvtár működ­tette, így a programot is az intézmény állította össze a Moziüzemi Vállalattal és a TIT-tel. Következésképp több féladatot látott el: könyvköl­csönzés, filmvetítés, TIT- előadás, diafilmvetítés, me­sedélután stto. Am mindezek a szolgáltatások csak a teljes felszerelés után voltak lehet­ségesek. „Az autó könyvanyaggal való ellátása nehéz volt, mi­vel a településeken a könyv- igény nagy. A minisztérium­tól kapott 10 000 forinttal csak 4—5 puszta kölcsönzését tudtuk kielégíteni... Az autó felszerelése kezdetben igen szegényes volt. A hó első fe­lében még ludikákban szállí­tottuk a könyveket. A rög­zíthető, csővázas polcokat csak hó végén szereltük fel. Nincs könyvtárosa a műve­lődési autónak ... Rövidesen üzembe helyezzük a filmve­títőt, aggregátort, erősítőt, hangszóróval. Így a magneto­fon és a diafilmvetítők al­kalmazása is megoldódik.” — hangzik a működés első hó­napjáról a beszámoló. Majd jöttek azok a gondok, ame­lyek az autó működtetése so­rán kerülték napvilágra. Egyebek között az például, hogy csak a KPM engedé­lyezhette a személyszállítás­hoz a vizsgáztatást, a rendőr­ség a hangszóró felszerelésé! stto. Az eredmény mégis az, hogy kedves vendégként ér kezik a művelődési autó a programba vett települések mindegyikére. Ahol feltű­nik összesereglenek az em­berek, mert tudják, dolgos hétköznapjaiknak most ün­nepi percei következnek. „Mikor jönnek legközelebb?" Ezek a leggyakoribb búcsú­szavak. Ugyanis egy telepü­lésre egy hónapban csak egyszer jutott el a kocsi, amely már az első hónapban 24 külterületet látogatott és 590 olvasó várta, a 31 TIT- elöadást pedig 1150 érdeklődő hallgatta meg. De nemcsak a számok érdekesek, hanem azok a körülmények is, ame­lyek között a művelődési autó dolgozói — gépkocsive­zető, könyvtáros — munkáju­kat végezték. Minden évszak, nak volt „keresztje”. Az esőt- len nyári hónapokban a föl­des utakon porszívóként szív­ta fel az autó az út porát az ajtók rossz tömítése miatt. Az utasok ezért „megőszül­ve” szálltak ki a kocsiból. Ősszel, az esős időszak beáll­tával pedig tengelyt szakiasztó sár tette lehetetlenné szá­mos település megközelíté­sét. Dr. Bakó Béla főorvos, egykori TIT-előadó így em­lékezik egyik útjukra: „Az ötvenes évek végén, a hat­vanas évek elején igen sok ellenzője volt a rákszűrö vizsgálatoknak. Megszólták azokat a nőket, akik muto­gatják magukat, amikor nem betegek. Nagy szükség volt az egészségügyi felvilágosító munkára. Rendszeresen jár­tam népszerűsíteni a szűrés fontosságát a megye külön­böző településeire. Így került sor a decs-alföldszállási „ki­rándulásra” is. Délután két óra körül indultunk Szek- szárdról. A decsi tanács ud­varára érve a művelődési autó dolgozói kirakták az aggregátort, filmvetítőt egyéb eszközöket és vártunk. öt óra körül beállított egy lovas kocsi, amire fölpakoltak, majd elindultunk valami le­írhatatlan kátyús, hepehupás úton. Hét óra körül érkez­tünk meg az iskolához. Egy­órás előadást tartottam, és indulni akartam vissza. De a filmvetítés még ezután kez­dődött. Tűkön ültem, jöttem volna haza. Közben megeredt az eső. Olyan ítéletidő kere­kedett, hogy a film után nem akartaik bennünket elengedni, ültünk a bakon, a kocsi ál­landóan billegett jobbra és balra, az eső reménytelenül szakadt. Ernyőnk nem volt. Körülöttünk a feneketlen sö­tétség, selhol egy szikrányi fény. Akkor a községekben még nem vollt éjszakai közvi­lágítás. Csak a lovakra ha­gyatkozhattunk. Bevallom férfiasán, nagyon féltem. Decsre éjjel egy óra körül étkeztünk meg -teljesen át­ázva, dideregve. Rakodás új­ra le és föl. Hajnali három körül érkeztünk Szekszárd- ra.” Baranyái László, a mű­velődési autó első könyvtá­rosa fűzi tovább a gondolat­sort. „A rossz idő beálltával traktor vagy lovas kocsi igénybevétele nélkülözhetet­len volt, hiszen a kövesút- tól a településig el kellett jutni valahogyan. A kisegí­tést előre csak akkor tudtuk megszervezni, ha számítot­tunk a rossz időre. Különben előbb el kellett gyalogolnunk a színhelyre traktort vagy fogatot szerezni, hogy meg­tarthassuk az előadást. Arra is volt példa, hogy gyalog vittük két kilométeren a föl­szerelést. Ugyanis az aggre­gátor nemcsak energiát szol­gáltatott, hanem a fényt is jelentette.” •Az is megesett, hogy az érkező és várakozó jármű nem találkozott. Ha a műve­lődési autó valamilyen meg­hibásodás miatt késett, a várt program elmaradt. Ment is nyomban a panaszos levél a felsőbb fórumokhoz, a rádióhoz is. Elhagyott pusztán lakunk, ahol még villany, rádió, mozi sincs. Egyetlen szórakozásunk a művelődési aultó Szekszárd- ról. Szeretettel fogadtuk, na­gyon örültünk neki, hogy most már rendszeresen fog­nak jönni, hiszen az iskola zsúfolásig megtelt nézőkkel, alig fértünk el. Ott volt a puszta apraja-nagyja. Egy ideig jöttek is rendszeresen, de ebben a hónapban há­romszor tettek bolonddá bennünket...” — irta egy sérelmező egész Hegye.spuszta lakossága nevében. Az Ifa-furgon állandóan úton volt. Az első nyolc hó­nap folyamán közel százezer kilométert tett meg olyan helyekre, mint Gyöngyösol­dal, Alföldszállás, Hegyes- puszta, Kovácsmajor, And- ráspuszta, Vilmospuszta, Szilfás, Mászlony, Nosztány, Pogányvár, Döbrendepuszta stb. Ment a kocsi, vitte a könyveket, ahogyan Lehel István, a művelődési autó másik könyvtárosa mondja: „Kapitányok társaságában utaztunk. Grant kapitány, Nemo kapitány, Hatter as ka­pitány, Gilbert kapitány, mi­velhogy az ifjúsági könyvek voltak a legkeresettebbek va­lamennyi korosztály körében. Természetesen ott lapult az ülésen Tom Sawyer, Huckle­berry Finn, Twist Oliver is. Az asszonyok is szívesen vit­tek meséket saját maguk gyönyörűségére, de a gyere­kek álomba ringatásához is. Komolyabb művek között azok válogattak, akiknek lét- szükségletükké vált a szelle­mi táplálék. Eleinte ezek voltak kevesebben, de kellett Tolsztoj, Dosztojevszkij, Ma­ugham, Illés Béla is.” Baranyai Lászlónak Al­földszállásról, de az egész hőskorról szebb emlékei ma­radtak. „Tél volt. Hótakaró borította a tájat, ameddig a szem ellátott, melyből fekete pontok tünedeztek elő. Em­berek jöttek az előadásra. Ahogy közeledtek, a fekete pontokból sárközi népvise­letbe öltözött asszonyok bontakoztak ki. Jönnek, hogy megnézzék a Bakaruhában c. filmet. Ezek az egyszerű emberek együtt éltek a sze­replőkkel. Számukra ez jelen­tette a kilépést a világba, ez­által váltak részévé a világ­mindenségnek. Népművelő és pedagógus vagyok, sok évi munkával a hátam mö­gött. Mégis, még ma is fel­sejlenek azok a régi képek, gyermekarcok, a Móra Fe­renc álltai megüt, tudást szomjazó, csodát váró sze­mek csillogása. Mindez olyan élmény, emlék, ami a munkámat küldetéssé emeli ma- is. A könyvek olykor elég maszatos-foltos állapotban kerültek vissza. De nekem a zsír fizikai jelenléte a köny­vön akkor egészen mást je­lentett. Azt, hogy van mit enmiök, és amikor esznek, ott van a kezükben a könyv. És ez valami csodálatos volt. Akkor azt gondoltuk, íme a nép most válik olvasó néppé. Így jártam vissza Bogaras- pusztára, szülőhelyemre. Ott minden embert ismertem, is­mertek engem is. Itt tanul­tam, itt cseperedtem föl. Minden visszatérésemkor szorongással voltam tele, va­jon megfelelek-é a várako­zásuknak? Ha a távolság mérhető, az a hetven kilo­méter, amit megtettem oda havonta, küldetésem, vissza­térésem elég-e nekik? Lehet, hogy mindez csak az én nosz­talgiám volt, de nekem erőt kölcsönzött, értelmet a mun­kámnak.” A fentiekben ízelítőt kí­vántam adni a művelődési autó „hőskoráról”. Ízelítőt csupán, mert minden egyes út kaland, izgalom és felejt­hetetlen sikerélmény volt — e sorok írójának is. Dán Mihályné Baranyai László könyvtáros és Vida László gépkocsivezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom