Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-06 / 132. szám
a Képújság 1986. június 6. A kőkorszaktól napjainkig... Jankovics Lászlóval, a nagyközségi pártbizottság titkárával és dr. Heidecker Péterrel, a nagyközségi fcö- zöís tanács elnökével beszélgetünk a három település —• Nagydorog, Bilkács és Pusz- tahencse — életéről, fejlődéséről. De mielőtt a mára térnénk, említsünk valamit a múltról, csupán címszavakban. A kőkors »alkot idézik egy kőkorszaki lakás' feltárásakor előkerült leleteik: kerekített élű fejsze, csiszolt csontár, fenökő csiszolt homokkőből, nyílhegyek. A bronzkor emlékei, majd a vaskor tárgyai következnek a valamikori élet bizonyítékaiként. Aztán a honfoglalás idejéből származó emlékek; majd Mária Terézia engedélye a református templom építésére, azután az iparos réteg kialakulása, vasútvonal építése, a második világháború és 1944. december 2-a, a fel- szabadulás napja. Három év múlva mezőgazdasági csoportok alakultak, gépállomás, földműves szövetkezet, termelőszövetkezetek jöttek létre majd közigazgatásilag egyesült a három település. Kissé lehangolta« mondja a nagyközség két vezetője, hogy nálunk sajnos önálló ipari üzem nincs. Viszont különböző vállalatok, szövetkezetek kisebb üzemrészeket létesítettek. Közülük az 1927-ben alakult dohánybeváltó a legrégebbi. A többiek — szám szerint öt — a hetvenes években alakultak. Két önálló termelő- szövetkezet gazdálkodik közel hatezer hektáron : 4300- on a Nagydorogi Űj Barázda, és 1600-on a Pusztahen- csei Kossuth Tsz. Mindkét szövetkezet jórészt hagyományos termékstruktúrával foglalkozik, de termesztenek dohányt és gyógynövényeket is. A Szekszárdi Állattenyésztési Vállalat ndgy_ dorogi telepén fajtafenntartással és juh-teljesítmény- vizsgálat’tal is foglalkoznak. A Gyulaji Erdő- és Vadgazdaság nagydorogi erdészete 4300 hektáron gazdálkodik. Szűkszavú körképünk nem lenne teljes, ha nem szólnánk a kereskedelemről. Az áfész tíz településen tevékenykedik. A kiskereskedelmi üzletág — a csökkenő lakosság ellenére is — 200 millió forintot forgalmaz évente. S jegyezzük meg, hogy ezen a környéken az átmenő forgalom vásárlóerejével egyáltalán nem lehet számolni. Az áfész legeredményesebb tevékenysége a fűszer- és gyógynövény felvásárlása, mely az évi nyereségüknek felét adja. Ebből máris következik, hogy az utóbbi esztendőkben a dohány mellé a háztájiba is „felsorakozott” a gyógy- és fűszernövények — majoránna, kakukkfű, macskagyökér — termesztése. Három évvel ezelőtt az iskola és a művelődési ház közös igazgatás alá került, s a nagydorogi művelődési ház irányítja a biikácsi és a pusztalhenosei klubkönyvtárat. Kisebb rendezvényeket a községekben is tartanák, de színházba Pafcsra járnak az emberek, mégpedig a pusztahencsei téesz autóbuszával. A három településnek ötven színházbérlet-tulajdonosa van. A három községben 4800- an élnek, mégpedig szorgalmas emberek. Ezt bizonyítják az új utcasorok, a háztáji gazdaságok figye-1 lemreméltó eredményei. De nagy gondot jelent napjainkban az elhelyezkedés. Ugyanis a munkaerőigény csökken, ezért lenne jó egy 2—300 főit foglalkoztató üzem telepítése. Madártávlatból Az épülő új tanácsháza A Hámán Kató lakótelep A József Attila utcai családi házak Kire marad a szerszám? Jelképnek tekintendő a címben foglalt kérdés. Arról van szó, hogy Bdkácson Varga János asztalosmester szerszámai majdnem elárvultak, gazdátlanul maradtak, amikor ifjabb Varga János úgy döntött, hogy ő veszi át valamennyit. Ezt az elhatározását a kötődés erősítette, ami a gyermekkoriban ivódott belé a különböző fák illatával. Ifjabb Varga János — aki jelenleg a nagydorogi áfész asztalosa — lakóhelyéről, 'Bi- káosról is csakolyan mélységes, szép szavakkal beszél, mint apjától tanult mesterségéről. Otthonához való ilyetén ragaszkodásának jele, hogy 1979-iben — kortársai közül elsőnek — kezdett családi házat építeni, az általa szunnyadónak nevezett kisközségiben. Korosztályából Pesten, Fehérváron, Pakson kerestek sokan megélhetést, ö maradt. Hisz abban, hogy bármilyen pillanatban fel lehet ébreszteni ezt a falut. Olyan célt kell kitűzni, amiben a lakosság maradandó- ságot lát, emlékezetes élményt. Egyetlen példát említ a közelmúltból, amikor a község 250. évfordulóját ünnepelték. Énre az alkalomra NDK-iból, NSZK-lból, Ausztriából, USA-bál, Svájciból, Kanadából, Ausztráliából is érkeztek rokonok, régi barátok. Természetesen csinosítani is kellett a környezetet. Éppen erre példa ez az esemény, hogy mindenki egyszerre mozdult. Varga János szerint Bakács jövőjének egyetlen biztos alapja, hogy átvezet rajta a 63-as fő közlekedési út. Ami még gondot jelent, tár megkezdődött már a megoldása is, az egészséges ivóvíz mélyfúrású kútjától a vezetékek további kiépítése. A fiatal asztalos áldozatot vállalat — hiszen kedvezőbb, kényelmesebb, komfortosabb körülmények is adódtak — amikor Bikácson maradt. A faluit hasonlítsuk most az idős asztalos szerszámaihoz, amihez valamennyi „varga- jánosnaík” két kézzel, egyszerre kell nyúlni, hogy érezzék az átutazók, ez a kisközség nem árvult el gazdátlanul. Ahogy a miniszterhelyettes látja Idézet Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes Nagydorogot bemutató kiállítást megnyitó beszédéből: A régészeti leletek tanúsága szerint sok-sok évszázad óta lakott helyek voltak erre is, Nagydorogot és Bikácsot kora-középkori írásos források is említik. Róluk szóló históriai adatok azonban csak a 18. század első évtizedeitől maradtak fenn nagyobb számban. Ezek arról tudósítanak, hogy településeink — akárcsak egész Tolna vármegye — a török hódoltság idején elnéptelenedtek. Miként a tudós Acsády Ignác, a magyar- országi adóköteles népesség 1720-ban végbement összeírása alapján kiszámította, az akkori Tolna vármegyében mindössze 13 552 ember élhetett. Ettől kezdve azonban a betelepítések révén rohamosan gyarapodott a lakosság. 1787-ben, a II. József által elrendelt népszámlálás már 133 304 lelket regisztrált Tolnában. Ebben a folyamatban népesült be újra a mai Nagydorog: Győr-, Vases Moson megyéből ez idő tájt érkeztek Bikácsra a német ajkú telepesek, és a középkorú falu földbe rejtőzött romjai körül ezután jöhetett létre az a három major is, amely a mai Pusztahencse magját adta. Mindhárom községünk — egészen az 1945-ös felszabadulásig — nagybirtokok gyűrűjében élt. Földjük lélekszámúkhoz mérten kevés volt, lakóik egy része a helybeli uraságoknál cselédeske- dett, az Illyés Gyula által megörökített „Puszták népe” életkörülményeire jellemző módon. A többiek — nincstelenek és egy-két holdas törpebirtokosok, akik nem tudtak, vagy nem akartak cse- lédeskedni, a környező földbirtokokon találtak munka- alkalmat napszámosként, részaratóként és hónaposként. Munkába vagy munkából vonuló csoportjaik haj- nalonta és napszállta után naponta megjelentek a kacskaringós gyalogutakon. A tehetősebb kis- és középbirtokosok, meg a kisiparosok és alkalmazottak rétege mindhárom faluban igencsak vékony volt. A felszabadulás élményét — miként az ország minden pusztás táján — az itt élő szegény emberek számára különösen fényessé tette a földosztás. A saját földön végzett munka örömét azonban hamarosan megkeserítették a fordulat éve után követett agrárpolitika torzulásai, és a földet, amit olyan sokáig áhítottak, sokan elhagyták. Főként a fiatalabbak a városokba mentek segédmunkásnak, rendőrnek, villamoskalauznak vagy bör- tönőrnek. Mindennek következtében a lakosság lélek- száma érezhetően megcsappant. A hatvanas évek a fejlődés és az emelkedés új távlatait tárták fel ezeknek a falvaknak is. Újjáalakultak, illetve megerősödtek a termelőszövetkezetek, és a mezőgazdasági nagyüzem, amely egykor kényszerű aggodalommal töltötte el a falusi népet, az ittenieknek is saját ügye, meggyőződéssel vállalt életformája lett. A valóság érveinek hatására! Most már értelmet is nyert a „dolgozni csak pontosan, szépen" erkölcsi parancsa, amely azelőtt is vezérelte őket: bővebben adta termését a határ, gyarapodott az állatállomány, és sok, régi, vert falú zsellérház helyébe új otthonok épültek, megszerveződött a közlekedés, melynek értékét csak az tudja igazán, aki ügyes-bajos dolgai után valaha tízkilométerekre gyalogolt el, lett villany és Nagydorogon meg Puszta- hencsén vezetékes ivóvíz is, javultak a művelődés feltételei, szervezettebbé vált az egészségügyi ellátás, és a régi portákon sokasodó számban virítanak az autók a gyümölcsfák alatt. De messze még az idill pillanatai! Nagydorogot, Bikácsot és Pusztahencsét számos öröklött gond nyomasztja még ma is. Mindhárom faluban több munkaalkalomra lenne szükség, sok - bosz- szúságot okoznak az áruellátás és egyes » szolgáltatások hiányai, járdákat, utakat kellene építeni. Nemcsak a tárgyi világban, a lelkekben is ott vannak a múlt maradványai, időnként előítéletek és babonák teremtenek arcpirító helyzeteket, és az alkoholizmus is számos család életét töri szét. A régiekhez újabb keletű gondok is társulnak: az ország feszítettebb gazdasági helyzete itt is érezteti hatását, egyes hagyományos termelési ágak fejlődése elakadt, az iskolakörzetesítés jó eszméjét beárnyékolja, ha kimarad, vagy késik a gyerekeket szállító autóbuszjárat, és bár nagy erőfeszítések történnek, nem jut elég pénz a művelődési irtézmények fejlesztésére, felújítására, Nagydorog, Bi- kács és Pusztahencse lélek- számának csökkenése, ha las- sultabban is, de még ma is folytatódik. Miről tud az elöljáró? Eső utáni hangulat Pusztahencsén Aki Pusztahencsén elöljáró, annak tudnia kell, hogy a településen 1127 erriber él. Azt is, Mgy ez a szám a korábbi évek elvándorlásainak eredménye és egy ideje hi- zonyor fokú stagnálást mutat. Azt a tényt, hogy megmaradnak Pusztahencsén az emberek, azzal lehet indokolni, hogy a település ellátottsága, közművesítettsége valamelyest javult. A munkaerő megfelelő lehetőséget tálál, közvetlen környezetében, és nem nagyon messze a falutól. Részben a nagydorogi üzemekben, a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, és a Páksi Atomerőműnél állnak munkába. Helyben a Kossuth Tsz, az ÉVIG öntödéje ad munkát. Az elmúlt öt évben 17 családi ház épült és 9 építése folyamatban van. Arról is be tud számolni az elöljáró, hogy az autóbusz közlekedése sűrű, pusztahencsét 20 buszjárat érinti. A kereskedelmi ellátást a Nagydorog és Vidéke Áfész biztosítja két boltban. Nem lényegtelen, hogy az állattartáshoz szükséges tápanyagot is helyben vásárolják. Ha az Oktatás és közművelődés helyzetéről kell számot adni, akkor elmondja, hogy alsó- tagozatos iskolája van a falunak, a felsősök Nagydorogon tanulnak. Az elmúlt években fejezték ibe az iskola belső felújítását, ennek során szociális blokkot építettek, és központi fűtést vezettek be. Hosszú ideig gondot okozott a napközis konyha korszerűtlensége. Ezt sikerült megoldani. A művelődési ház és környéke még sok munkát ad a kulturált szórakozásra vágyóknak, mert annak ellenére mostohának látszanak a körülmények, hogy az épületben tatarozás! munkát végeztek. A sportéletet az tette elevenebbé, hogy 1983- ban korszerűnek mondható öltözőt építettek a sportpálya mellé. Az egészségügyi ellátás terén az idős emberek gondozása áll iaz élen. Eredményként könyvelhető a függetlenített szociális gondozó beállítása, ami megtörtént. Régi gondja oldódott meg Pusztahencsének, amikor a 12,5 millió forintos törpevíz- mű megépült, ezzel egészséges ivóvizet kaptak az itt élők. Sok mindenről tud még a pusztahencsei elöljáró, hiszen mindig olyan munkahelyeken dolgozott — vegyes bol- tök, majd szikvízüzem vezetője —, ahol áramoltak a falu hírei. Most, hogy szervezni kell, összefogni az erőt meghatározott célokért, vallja azt, hogy a közösség nem jelenti csupán a községi elöljáróságot, amit egyesek gondolnak, hanem azoknak a tenni akaró szándékát, akik a faluban közös erővel eddig is utakat, járdákat építették, vízvezetéknek árkot ástak. Aki mindezeket tudja: Hahn János, a pusztahencsei elöljáró. Az oldalt készítette: V. Horváth Mária és Decsi Kiss János.-----------------------------------1 R átkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes
