Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

1986. június 5. NÉPÚJSÁG 3 Pártszervezetek a bürokrácia ellen A bürokráciának, a bürokratizmusnak többféle jelentése van. Ha azonban a mindennapokban tapasztaljuk, beszélünk, hallunk, vagy olvasunk róla, nagyjából ugyanarról, van szó: a hivatalok lassúságáról, az érdemi döntések elodázásáról, a felesleges igazolások megköveteléséről, a felelősségvállalás elutasításáról, az ide-oda küldözgetésről, az állampolgárok nem kielégítő tájékoztatásáról, a türelmetlen hangnemről, a nehezen megérthető hatósági okiratokról, A társadalom normális működéséhez elengedhetetlen a legfontosabb adatok összegyűjtése, nyilvántartása. Az is ért­hető, hogy bizonyos tevékenységekhez engedélyt kell kérni. A segélyék, hitelek, ingatlanok, lakások kiutalásában is nél­külözhetetlen szerepet kapnak a hivatalok. Tudomásul kell venni, hogy ügyes-bajos dolgaink intézése időt, utánjárást igényel. Az viszont már népi közömbös, hogy az okmányok, hozzájárulások beszerzésére \mennyi időit kell fordítani. S főleg az nem mindegy, hogy bonyodalmak nélkül jutunk-e hozzá ahhoz, ami jogszabályok szerint megillet; vitáinkban körültekintően, emberségesen döntenek-e, vagy tudjuk-e, hogy hová fordulhatunk jogorvoslatért, ha sérelmünk van? A hivatalokhoz fordulók többsége elégedett, mert különö­sebb komplikációk nélkül megoldódik problémája. Az általá­ban kedvező helyzet azonban azokat aligha vigasztalja, akik saiját, s ilyenformán nekik legfontosabb ügyükben huzavonát, hanyagságot tapasztalnak. Az eljárás elhúzódása, a tessék- lássék ügyintézés, a szabályok helytelen alkalmazása az egyes emberben, sőt, környezetében, családjában is negatív hangu­latot, jogos indulatot vált ki. De a munkaidő-kiesés és a rossz közérzet teljesítményeket csökkentő hatása társadalmi méretekben is károkat okoz. A bürokratizmussal találkozó állampolgárok nemcsak a velük szemben hanyag vagy lélek­telen ügyintézőt és hatóságot minősítik. A bürokrácia tehát korántsem a hivatalok belügye, jóllehet, felszámolásukért maguk a hivatalok tehetnek a legtöbbet. A színvonalas ügyintézői munkai tárgyi feltételeiről, a dol­gozók felkészítéséről, továbbképzéséről a hivatalok vezetői kötelesek gondoskodni. Értékelniük kell az ügyintézés szak­szerűségét, gyorsaságát, és az ügyfelekkel való bánásmód kulturáltságát. Figyelniük kell a sajtótól és az érdekelt állaim- polgároktól érkező jelzésekre. Joggal várható el, hogy a prob­lémákra reagáljanak, és ismétlődésüket megakadályozzák. Sokszor előlfordul, hogy a bürokrácia okait azok látják pon­tosabban, akik az ügyiintézést végzik, az ügyfelekkel közvet­lenül foglalkoznak. Ök érzik a rájuk zúduló jogszabályok tömegének súlyát, ők tudják, milyen változtatásokra volna szükség. Ezért nagyon fontos olyan hivatali légkör kiala­kítása, amelyben a leginkább érintetteket érdekélítté teszik a hibák feltárásában és kijavításában, a jogalkotók számára nélkülözhetetlen visszajelzésben. A bürokrácia elleni fellépés segítői, bátorítói a hivatalok­ban dolgozó kommunistákat tömörítő pártszervezetek. A hivatali párti órumokon — vezetőségi üléseken, taggyűléseken — a hivatali alá-fölérendeltség kötöttségeit kikapcsolva ér­tékelhetik a munka szervezettségét, jelezhetik egy-egy elő­írás életképtelenségét, a munkáéi osztás aránytalanságait, ésszerűtlenségeit, s felhívhatják kollégáik figyelmét helytelen magatartásukra, a türelmetlen hangnemre. A pártszervezetek természetesen nem vehetik át a hiva­talvezetés feladatát, és nem foglalkozhatnak minden részlet- kérdéssel, de nem hagyhatnak figyelmen kívül egyetlen mégoly látszólagos apróságot sem, amely az ügyfelek jobb kiszolgálását elősegíti. És nem tűnhetnek el egyetlen olyan jelenséget sem, amely az igazgatást nem szolgálatnak, hanem hatalmaskodásnak tekinti. A bürokratikus jelenségek mögött gyakran a munkatársak felkészületlensége húzódik meg. Nem ismerik mündig az alkal­mazott szabályok megalkotását .inidoklö gazdasági és társada­lompolitikai összefüggéseket. A pártszervezetek által szerve­zett politikai képzési formák, egy-egy téma napirendre tűzé­sének irtdíitványozása jól segítheti a hiányosságok megszün­tetését. Szép számban akadnak olyan elintézni valók, amelyek két-ihárom hivatal felkeresését is igénylik. Kevés bosszan­tóbb dolog van annál, ha a különböző hatóságok között nincs megfelelő egyeztetés. Ennél csak az érthetetlenebb, amikor ugyanazon szervezeten belül — például a tanács két osztályán — nem tudja a jobb kéz. mit csinál a bal. A belső együtt­működés problémáinak jelzése, a megoldások keresésében, az akadályok, a munkatársak túlterhelésének elhárításában történő közreműködés a pártszerveknek is fontos feladata. Az állampolgárok hivatailjárásának csökkentésére számos intézkedés született. Az állami szervek és a lakosság viszony­latában egyre inkább tért hódít a bizalmi elv. Bizonyos me­revség. túlbiztosítás azonban még nem a múlté. A személyi igazolvánnyal igazolható adatról külön igazolást kérnek, a nyilvántartásokból megállapítható információt hitelesebbnek vélik, ha plusz dokumentummal is tanúsítják. A rossz gyakorlat feltárása és a szemlélet hélyes irányú alakításának támogatása a fiivatal okban dolgozó kommunisták fokozott felelőssége. / Tévedés és igazságtalan volna, ha minden bürokratikus megnyilvánulást a hivataloknak rónánk fel. Hiszen az ügy­intéző gyakran nem tehet mást, mint követi a számára köte­lező előírásokat. Fontos, hogy a hivatali pártszervezetek maguk is figyeljék és továbbítsák azokat a jelenségeket, amelyek rámutatnak az idejét múlt rendelkezésekre, az ügy­intézést szükségtelenül bonyolító eljárási szabályokra. A bürokrácia elleni fellépés okainak felszámolása nem egyszeri intézkedés kérdése. Szívás munkát igénylő komplex feladat, amelyben kiemelt szerepük van a hivatali pártszer­vezetek politikai, mozgalmi eszközeinek. DR. BÁLINT TIBOR Szimpózium a növényvédelem gépesítéséről A Magyar Tudományos Akadémia, valamint a MÉM agrárműszaki bizottsága több agrár- és műszaki egye­sülettel s gyártó vállalattal együtt „A növényvédelem gépesítésének fejlesztési kér­dései” címmel nemzetközi szimpóziumot és gépbemu­tatót rendez június 10-én és 11-én Debrecenben, illetve a hadháztéglási Bocskai Ter­melőszövetkezetben. A magyar gyártók és fel­használók mellett nyolc eu­rópai ország szakembereit várják a tanácskozásra, ame­lyen elsősorban az anyag- és energiatakarékos, valamint környezetkímélő növényvé­dő gépeket és módszereket ismertetik. Több mint ötven növényvédő gépet és beren­dezést — permetezőt, poro- zót, csávázót, folyékony mű- trágya-kiszórót — mutat be a két legnagyobb hazai nö- vényvédőgép-gyártó, a deb­receni és a veszprémi Mező­gép Vállalat. Induláskor Horváth Já­nos rendőrőrnagy, a Tol­na Megyei Rendőr-főkapi­tányság alosztályvezetője, az elmúlt két évben bekö­vetkezett vízi balesetek alakulásáról tájékoztat. Ezek szerint: a Duna ha- zánkbéli szakaszán 1984- ben 11, 1985-ben pedig 4 ember lelte halálát a víz­ben. Tiltott helyen való fUrdés miatt 84-ben 84. míg 85-ben 76 állampolgár ellen tettek szabálysérté­si feljelentést. Most 1986 májusát írjuk. A Duna me­gyénkben szakaszán is ke­resnek már holttesteket. Két megdöbbentő hír: május 16-án 13.25 órakor a szekszárdi Csörge-tóba ful­ladt Éva Róbert 18 éves tanuló, aki tanári figyel­meztetés ellenére a tiltott helyen fürdött, a hínárba tekeredett és elmerült. Holttestét a tűzoltók emel­ték ki. Május 20-án 13.35 órakor Simontornyán a Sió-csatornából kifogták Cseh György 51 éves helyi lakos holttestét. Megállapí­tották, hogy 18-án délután a csatornát átúszni ugrott a vízbe. Behajózás Álmosán terül szét Baki­nál a nagy Duna. Se közelről, se távolról egyelőre még nem törik fel a hátát teherszállító uszá­lyok vagy kismotoros hajók. A Dunai Vízirendészeti Kapitányság Paksi Vízireh- dészeti Rendőrőrse arra az aikciónapra Ikész, amelyet közösen folytatnak a megyei rendőr-főkapitányság közbiz­tonsági osztályával. A sze­mélyi felszerelésen felül már előkészítve várja az indu­lást a Volvo rendőrhajó. Az őrsparancsnoki szobában még egy utolsó eligazítás: Kovács rendőr őrnagy, őrsparancsnok fehér zubbonyos társaival foglaltatja össze az egész na­pos ellenőrzés feladatait: — Az akció 10 órától este 10 óráig tart. Ügyelnünk kell a Dunán a teherszállító ha­jók biztonságos közlekedte­tésére, ellenőrzésit kell Vég­rehajtanunk a kotróhajókon. Ügyelni kell arra is, hogy a fürdőhelyéken ne történjék baj, és hogy a szabadstnan- dokon az előírások betartá­sának megfelelően történjen minden. Készek az elvtár­saik? A többi feladatokat is tudják, ugye? Akikor rajta! A vízirendészeti akció résztvevői — Péter Gyula rendőr zászlós, Kemény And. rás rendőr zászlós, őrspa- rancsnok-helyettes, Horváth János rendőr őrnagy és jó­magam — a stéghez me­gyünk. Rövid műszaki ellenőrzés, behajózás és felbőg a Rend­őrség feliratú hajó motor­ja. A Duna a hátára veszi a Volvót, hullámokat kelt alatta. (A Paksi Vízirendészeti Rendőrőrs a Duna mindkét partján összesen 72 kilomé­teres szakaszt tart ellenőr­zése alatt. Meglehetősen ko­moly és sokrétű a feladatuk: korrekt módon kell biztosí­taniuk a nemzetközi hajó­zás biztonságát. Figyelemmel kell kísérniük és ellenőriz­niük kell a különböző vízi- és azon kívüli műtárgyak meglétét. Ám, a másik fel. adatuk se lényegtelen : élen kell járniuk a víz és a kör­nyezet védelmében, ök egy­általán nem szeretik azokat az úrvezetőket, ákilk bele­mossák kocsijukat a vízbe vagy a Dunába eresztik az olajcserekor a megfáradt „terméket”. A tiltott helyen fürdőzők se számíthatnak tőlük méltányos elbírálás­ra. Mert a féhér zubbonyos rendőrök mindenki életére vigyáznak.) Szondafurulyázás Sehol egy felhőpamacs. Esőnek se híre, sem hamva. A napfény is a kedvünkben jár. Hajónk célja felé ha­lad, már látszik az első cél­pont, a paksi komp. — Mire kíváncsiak itt? —* kérdezem Péter Gyula zász­lóst. — A ' következőkre : részt vehet-e a komy a vízi for­galomban, a kompvezető rendelkeziik-e olyan jogosít­ványokkal, amelynek birto­kában azt vezetheti, meg vannak-e a járművön a biz­tonsági berendezések és meg is szondáztatjúk a vezetőt. Az ismerős rendőrhajó lát­tán sem változik meg semmi a komp körül. Simán kikötünk, a rend­őrök tisztelegnek és kérik Juhász Ferenc okmányait. Azzal minden rendben, pe­csétek és engedélyek a he­lyükön. Aztán előkerül a szonda. Juhász Ferenc gya­korlott mozdulattal veszi a szájába, de hiába is fújná, mert nem színeződik el. Nem fogyasztott allkoholt. — Köszönjük, jó munkát! — mondják a rendőrök, majd újra a vízen Vagyunk. (Péter Gyula zászlós, az őrs párttitkára mondja: — Természetesen nem csak kimondottan rendőri munkát látunk el. Nem csak olyano. lkat, amelyeket a szolgálati szabályzat nekünk előir. Munkánkban roppant fontos a megelőző tevékenység is. Ebben harminc különböző iskolára terjed ki a felada­tunk, osztályfőnöki órán so­kat foglalkozunk a víziren­dészeti- és a vízi balesetvé­delmi kérdésekkel. Magam is sók előadást tartok. Mun­kánkat hetventagú, hat ön­kéntes rendőri csoport is se­gíti. Jól dolgozik a Paíksi Vak Bottyán Gimnázium ví­ziraja is. Közülük nem is véletlenül egy lány, a rend­őri hivatást választotta. S még egyet: munkánkat nem tudnánk eredményesen vé­gezni, ha nem lenne jó kapcsolatunk a községek és városok állami, társadalmi és gazdasági szerveivel.) Pályarajzok a vizen Űjra kikötünk, de estek néhány percre. Pettik Dezső budapesti lakos, a dunaföldvári part alatt igyekszik horgászni. — Eredmény? — kérdezi tőle Kemény András zász­lós, miközben érvényes en­gedélyét ellenőrzi. — A fogási naplóm üres — jön a válasz. — Hal nincs, csak a mókusok dob­ják rám állandóan a fada­rabokat. Később a zászlós elmond­ja, hogy milyen halfajtákra áll most a tilalom, aztán újra vízre. Már Mad öcs át is elhagy­tuk, amikor Péter Gyula idekerülését mondj® el: — Korábban én hajós vol­tam. A hajós hivatást pedig nem tartottam összeférhe­tetlennek a rendőri munká­val. Tizenöt éve vagyok rendőr. Nagyon szeretem. Társáról, Kemény András­ról a következőket tudom meg: Madocsán született, hat évig hajós volt. Ma már 27. éve vízi rendőr, 20 éve pte- rancsnokhelyettes. — Voilt olyan esete, ame­lyet nem tud elfelejteni? — A 65-ös és a 74-es ár­víz — mondja. — Állandóan itt voltunk, dolgoztunk. A szolgálat kint, a pihenő ál­lomány a pihenőben és még­is mindenre készen. Nehéz, de felejthetetlen napok vol­tak. — Hány halált láttak? Kemény András: — Nem számoltuk. Mi el­végeztük az ilyenkor előírt feladatokat. Csak vigyázná­nak jobban magukra az em­berek, nagyon sok a fegyel­mezetlenség ókozta tragédia. Péter Gyula szűkszavú : — A vízihullánál nincs rondább látvány. Csak egyszer... A hőmérséklet felment, húsz fokra, a szél erősödik. Legszebb tánc nekem a zászló tánca. Nemzeti lo­bogónk a Volvo tatján fek­szik a szél alá. és táncol. Uszályokat hagyunk el, nemrégiben ellenőrizték őket. Minden rendjén volt. Fölöttünk pedig egy növény­védelmi repülőgép billenti meg szárnyát. Köszön ne­künk, aztán elhúz az Alföld felé. Nézem az ötvenvagonnyi terhet vivő uszályt, ekkor mondja Péter Gyula: — A vízen egy-egy hal­eset már milliós kárral jár. És ami a rendőri munkában nálunk egyedülálló, az az, hogy a víz elviszi a hely­színt. Ezért fontos a rendőri intézkedés alapossága, mert a vizen csak egyszer lehet tévedni. Fürdőzőnek, utas­nak, de magának a rendőr­nek is. Gyorsan elbeszélgettük az utat Dunaföldvárig. Itt új­ra kikötünk. A Dunaföldvári Vízisport- kör oktatóhajóján telt ház van. Bográcsban pörkölt fő a taton, lent, a hajó gyom­rában a tanteremben pedig zajlik az 50 és a 100 kilo-* Wattos sportcélú hajók leen­dő vezetőinek a vizsgája. Színes és vidám népség ez. Tanácselnök éppúgy van itt, mint kubikos, mérnök, tanár vagy hivatalnok. A hajón Ternyei László hajós­kapitánytól megtudom, hogy most három megye — Bara­nya, Tolna és Bács-Kiskun — meglévő és leendő sport- hajósait képezik. Csodálatos vízisportélet van itt Duna- földváron. összeszokott és fegyelmezett gárda hódol kedvtelésének. S egyre bővül a létszámúk ... # Ütitársaiim, a Paksi Vízi­rendészeti Rendőrőrs mun­katársai itt, a Dunaföldvári SC motorcsónak-szakosztá­lyának „Botel Admirál” ne­vezetű hajóján egy kicsit be. szélgetnek. A mi időnk lejárt, haza­készülődünk. Ök a Dunán este tíz órá­ig őrködnek tovább. Megér­kezett a parancsnokuk is, Kovács Gábor őrnagy. Vízreszállna'k. Felbőg a Volvo motorja és táncra kél a magyar zászló. — Eseménytelen napot kí­vánok! — intek utánuk. Irta és fényképezte: Szűcs László János Az első kikötés „Kérem, fújjon a szondába!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom