Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-27 / 150. szám
2^PÜJSÄG 1986. június 27. Az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) a folyamatot kívánja ösztönözni az a már előkészíteti új jogszabály, amely a fizetésképtelen vállalatokra vonatkozik majd. Ennek lényege, hogyha a fizetőképességet nem sikerül — természetesen a hitelezők bevonásával — gyorsan helyreállítani, akkor az ilyen vállalatot — szűkre szabott kivételektől eltekintve — fel lehel számolni. A kormány fontos döntéseket hozott a vaskohászat és a húsipar tartós nehézségeinek megoldására. E vállalatok nyomasztó fejlesztési terheinek csökkentésével egyidejűleg részletes program alapján megkezdik termelési szerkezetük átalakítását, a termelés racionalizálását, szervezetük tökéletesítését. Hasonló lépésre készülünk a szénbányászatban is. Minden más területen megállapítható, hogy a veszteséges gazdálkodás jól körvonalazható gazdálkodási hiányosságok, a kapacitások, beruházások alacsony kihasználtsága, hozama miatt alakult ki. Ez egyben azt a biztató lehetőséget adja, hogy e szervezetek többségének — átszervezéssel vagy anélkül — komoly esélye van a kibontakozásra. Ezután Hetényi István arról szólt, hogy a költségvetési bevételeknek 9 százalékát teszi ki a lakosság adó-, illeték- és társadalombiztosítási befizetése, amely egy év alatt 30 százalékkal nőtt, és túlszárnyalta az előirányzottat. A kisvállalkozások (munkaközösségek, szakcsoportok) termelése 1985-ben 30 százalékkal, adó- és társadalombiztosítási befizetésük 64 százalékkal emelkedett. A költségvetési intézmények fenntartására, felújítására és társadalombiztosítási célokra 338 milliárd forintot fordítunk, a kiadások 55 százalékát. Az elmúlt 5 évben e kiadások évi 8,4 százalékkal, reálértékben évi 2 százalékkal nőtték. 1985-ben a társadalombiztosítás kiadásai 131 milliárd forintot értek el, az emelkedés 9,5 százalék. Ezen belül nyugdíjakra 92 milliárd forintot fordítottunk. A kormány tavaly felmérte az idős és legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkező honfi, társaink szociális körüllmé- nyeit. Módot találtunk a legrászorultabbak szociális segélyéinek növelésére, az őket segítő tanácsi eszközök kiegészítésére, Idén a 70 év felettiek nyugdíját az eddiginél nagyobb mértékben emeljük, legújabban pedig helyi közlekedésük válik ingyenessé. Ezek szerény intézkedések, de mutatják, hogy a kormány figyelme kiterjed e réteg helyzetének javítására. A központi költségvetési szervek támogatását 9 százalékkal. a tanácsiakét 11 százalékkal növeltük. Tudjuk, hogy 3z intézkedések ellenére jó néhány intézmény mostoha körülmények között dolgozik. De, amikor a vállalatokat szorítják a nehéz feltételek, akkor itt is szigorú követelményeket kell támasztani a racionális munkavégzés, a takarékos gazdálkodás érdekében. Az Országgyűlés a tanácsok számára a VI. ötéves tervidőszakra 249 milliárd forint támogatást hagyott jóvá. Ezt a támogatást főként az időközben hozott ár-, bér-, és szociálpolitikai intézkedések miatt az éves költségvetések megállapítása során 279 milliárd forintra növelte. A többlet a tanácsok működési kiadásait gyarapította. A tanácsok e támogatással és a nekik átengedett, valamint aktív szervezőmunkájuk révén bővülő saját bevételeikkel biztosítani tudták a lakosság életkörülményeinek javítását és legfontosabb fejlesztési céljaik megvalósítását. A VI. ötéves népgazdasági tervidőszakban 370 ezer lakás épült fel. Ebben oroszlánrésze volt a tanácsok szervezőmunkájának, akik az állami lakásépítés mellett területelőkészítéssel, közművesítéssel és újabban szociális támogatásokkal is biztosítót, ták a lakásépítés társadalmi- gazdasági programjának meg. valósítását. Jórészt a tanácsok erőfeszítéseinek köszönhetően teljesült a kórházak építésének terve is: a kórházi ágyak száma országosan közel 6700-zal bővült, s az új kórházi részlegek már a korszerű követelményeknek megfelelően készültek. Szélesedett a szociális okok miatt rászorultak segítése, de- az utógondozás és a szociális otthonok fejlesztése elmaradt a tervezettől. A tanácsok a tervet meghaladó mértékben javították az óvodai ellátás és az általános iskolai oktatás feltételeit. A tervnek megfelelően mintegy 5300 új általános iskolai osztályterem létesült, de a tanácsok a helyi lehetőségek ésszerű kihasználásával, társadalmi összefogással további, mintegy 8000 tantermet hoztak létre — részben ideiglenes jelleggel. A társadalmi-gazdasági programok megvalósítását nagymértékben segítette, hogy a lakosság és a. munkahelyi kollektívák egyre többet tesznek a lakóhelyi környezet fejlődéséért. A társadalmi munka összértéke 53 milliárd forint volt, ebből a közvetlen pénzbeni hozzájárulás mintegy 10 százalékot tett ki. Az öt hónap egészében a gazdasági növekedés nem ér te el azt a mértéket, amely tervezett céljainkat kellően alátámasztaná. Bár vannak egyes ágazatok, mit például az alumíniumipar, a műszeripar, a híradástechnika, ahol a növekedés érzékelhető, a feldolgozóipar egészének ter- mélése még elmarad a tervezett ütemtől. Az állattenyésztésben bíztató folyamat indult meg, de a felvásárlás még kisebb a tavalyinál. Az import nágyobb mértékben növekedett, mint az export. További gond, hogy a devizabevételt árveszteségők csökkentik. A nem kielégítő fejlődéshez mérten továbbra is viszonylag gyorsan nő a munkabér-jövedelem. A költségvetés hiánya növekvő tendenciájú. A nehézségek nem változtatnak azon, hogy munkánk számára az MSZMP XIII. kongresszusán elfogadott és a VII. ötéves tervben az Országgyűlés által jóváhagyott programok az irányadók. A kormány ezért kötelességének tartja, hogy — a tervben foglalt teendőkön túl — további intézkedésekkel segítse a hatékonyságot és az egyensúlyt javító struktúra- változás meggyorsítását. Ennek jegyében pályázati úton elnyerhető adó- és hitelkedvezményeket biztosítunk a fejlődésre képes vállalatoknak; azoknak, amelyek a mai és a jövőbeni követelményeket növekvő teljesítményekkel elégítik ki. Ezzel mind a meglévő kapacitásokat, mind pedig a kiegészítő beruházásokat erőteljesebben irányítjuk a konvertibilis elszámolású export fokozására. A fejlődést szolgálják azok a tárgyalások is, amelyek a KGST-tlagországokkal — mindenekelőtt a Szovjetunióval — a gazdasági kapcsolatok terven felüli kölcsönös bővítésiét célozzák. A fontosaknak ítélt prioritásoknak magasabb teljesítményekkel való alátámasztása a fejlődőképes vállalatoknál magasabb jövedelem elérését segíti elő. Az inflációs tendenciák visszaszorítása érdekében elkerülhetetlenné vált, hogy a jövedelmeket átcsoportosítsuk, azaz más területeken mérsékeljük a költségvetési támogatásokat. Ezt mind a vállalatokra mind pedig a közkiadásokra vonatkozóan érvényesíteni kell. Olyan, — egyes elemeiben átmeneti — kényszer- intézkedésekről van szó, mint a terv és a költségvetés tartalékainak kizárása új célok megvalósításából, a központi igazgatásii. gazdasági és hasonló szervek és egyes vállalatok támogatásának évközi mérséklésére, az importilleték emelése. Kiegészítettük a kereset- szabályozást olyan intézkedésekkel, amelyek — nem érintve a teljesítménnyel arányos bérkifizetés lehetőségét — erőteljesen korlátozzák az olyan kereset- és jövedelemnövelést, amelynek nincs kellő teljesítmény-fedezete. A kormány intézkedéseket készít elő a munkaidő jobb kihasználásának, a munkafegyelem erősítésének ösztönzésére, amelyek azonban nem helyettesítik, nem is helyettesíthetik a vállalatok saját elhatározásból ez irányba tett lépéseit. A VII. ötéves tervben megfogalmazott gazdasági célok teljesítésének a termelési struktúra átalakítása az alapja. A költségvetésnek és a hitelszférának ebben az évben is nagy terhet kell vállalnia a nem hatékony termelés okozta veszteségek fedezése és az ilyen gondokkal küzdő alágazatok, vállalatok talpra állítása érdekében. Elhatároztuk, hogy megfelelő kibontakozási program nélkül a bajba jutott vállalatok nem jutnak pénzügyi kisegítéshez. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteket nem számítva — mintegy 100 pénzügyileg hiányos vállalatnak legfeljebb egyötödénél vállalunk központi rendezést, illetve szanálást. A kormány intézkedéseinek fő célja, hogy a prioritásokat : a fizetőképesség megtartásához szükséges aktív külkereskedelmi mérleget, továbbá a reálbérek stabilizálását a teljesítmények növelésére alapozva a korábbinál mérsékeltebb árszínvonal-emelkedés mellett legyünk képesek biztosítani. Erre kötelez bennünket a/ MSZMP Központi Bizottsá gának június 18-i állásfoglalása is. Bízunk abban, hogy a kibontakozást segítő intézkedéseinkhez a dolgozók, a vállalatvezetők és az érdek- képviseletek részéről megkapjuk a szükséges támogatást.' A pénzügyminiszter vége zetüi kérte az Országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyásával egyidejűleik erősítse meg a kormányt abban, hogy a beszámolóban is elhangzottaknak megfelelően szolgálja a gazdasági kibontakozást. NOVÁK BÉLA (Pest m 18. vk.), az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: a Terv- és Költségvetési Bizottság megtárgyalta a Magyar Nép- köztársaság 1985. évi költségvetésének és a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi tervének végrehajtásáról szóló jelentést. Ezt megelőzően az Országgyűlés állandó bizottságai is megvitatták az előterjesztéseket, a testületek képviselői a Terv- és Költségvetési Bizottság ülésén összegezték a véleményüket. Az Országgyűlés bizottságai nevében elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. VIDA MIKLÓS (Budapest. 23. vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója egyebek között elmondta, hogy Választókerületében közelmúltban megtartott tanácstagi beszámolókon több olyan gondot, javaslatot és tennivalót érintettek a választók, amelyek állami és pénzügyi életünket befolyásolhatják. ZSIDEI ISTVÂNNE (Heves m., 5. vk.), a Mátravi- déki Fémművek diszpécsere a recski érclelőhely sorsával foglalkozva hangsúlyozta: meg kell keresni a módiját annak, hogy a lelőhely inproduktiv állagmegóvása helyett szakaszos, lépcsőzetes bővítéssel miként lehetne folyamatosan fejleszteni az érckitermelést. TÓTH GYÖRGY (Szolnok m.. 7. vk.), az MSZMP kunszentmártoni városi jogú bizottságának titkára a választókerületében tapasztaltakról szólva hangsúlyozta : a tanácsok fejlesztési tervei összességükben megvalósultak, de többnyire szintentar- tó jellegűek, szerények vol- tcik POLGARDI JÓZSEF (Pest m., 17. vk.), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója arról szólt, hogy a magyar népgazdaság helyzetét — a kedvezőtlen tények ellenére is — célszerű higgadtan, keserűség nélkül megítélni. Marjai József hozzászólása A Minisztertanács elnök- helyettese elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is lezártunk, s ez módot ad arra, hogy az Országgyűlés szélesebb kitekintésben foglalkozzék gazdasági helyzetünkkel, teendőinkkel. Feladatainkat, céljainkat e téren is pártunk XIII. kongresszusának határozata, a kormányprogram és a VII. ötéves terv szabják meg. Nincs okunk és valós lehetőségünk sem arra, hogy ezektől eltérjünk. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítanunk, hogy minél előbb és minél jobban megközelítsük teljesítésüket. A nemzetközi munkamegosztásba való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülésünk nélkülözhetetlen tényezője létünknek és fejlődésünknek. Számunkra továbbra is meghatározó helyünk és szerepünk a szocialista integrációban. A szocialista országok pártjaival és kormányaival közös az a törekvésünk, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségek maximális kihasználásával meggyorsítsuk országaink gazdasági-társadalmi fejlődését, felzárkózzunk a világ élenjáró tudományosműszaki színvonalához és ezen az alapon minőségi változást érjünk el népeiak anyagi és szellemi felemelkedésében. Ez a stratégiai irányvonal — amelyet a legfelső szintű gazdasági értekezlet, valamint pártjaink kongresszusai erősítetek meg —, napjainkban már széles körű konkrét intézkedések kidolgozásáig jutott el. Az egyre gyorsuló ütemű munka a belső teendők mellet és azbtíkal szaros összhangban kiterjed egész együttműködési mechanizmusunk korszerűsítésére, hatékonyabbá tételére. az együttműködés kulcsfontosságú területein előttünk álló feladatok közös megoldására. Ezt a célt szolgálja a KGST tudományos-műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programja is. Hazánk legközvetlenebb érdeke ennek az új stratégiának az eredményes megvalósítása. E folyamát megvalósulása mindenekelőtt a magyar— szovjet együttműködésben kezdődött meg. A munkának új lendületet adott a legutóbbi budapesti, legfelsőbb szintű találkozó. Külgazdasági kapcsolatainkban elsőrendű követelmény, hogy növeljük verseny- képes, nyereségesen értékesíthető áruink mennyiségét, javítsuk a minőséget; pontosan, igény, szerződés szerint szállítsunk. Ezt itthon kell megoldani, a mainál intelligensebb, találékonyabb, fegyelmezettebb és jobban szervezett munkával, a vevő, a piac által támasztott követelmények szigorú érvényesítésével. felelős gazdálkodással. Minden ezen dől el. Az expozéban elhangzott, hogy az 1985, évi költségvetés a jóváhagyottat lényegesen meghaladó költségvetési hiánnyal zárult, s hogy ebben elsősorban nem a költségvetési szervek és egységek laza gazdálkodása — bár erre is van példa.—, hanem alap- » vetően a tervezettől elmaradt gazdasági fejlődés játszott szeref>et. Az értékeléssel egyet kell értenünk: a költségvetés helyzetének alakulása tükrözi, hogy az elmúlt évi gazdasági folyamatok nem szándékainknak megfelelően alakulták, lényeges pontokon nem értük el a céljainkat. A tervezett növekedéstől való elmaradás megítélésékor figyelembe kell venni, hogy a statisztikai átlagok mögött differenciált képet találunk, vannak kiemelkedő, közepes és gyenge teljesítmények, akár a kollektívákat. akár az egyéneket tekintjük. Ezt figyelembe véve nem helyes általában stagnálásról, általános megtorpanásról, vagy akár általános visszaesésről beszélni. Elhatározásunk volt á teljesítményekkel arányos differenciálódás. Ha ez nem is helyes arányokban következett be, de 1985-ben erőteljesebben érvényesült. Igaz, következetlenségeink miatt nem a tervezett magasabb szinten és nem minden vonatkozásban az előrelépést segítő arányokban. Mégis 1985-ben többségben voltak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyek még az adott viszonyok között is elfogadható, jó, és nem kevés számban kiemelkedő eredményeket tudták felmutatni. Bizonyították, hogy van lehetőség a közösen elhatározottak- nak megfelelő ütemű előrelépésre — esetenként annál gyorsabbra is —, de ehhez 3 tettrékész és hozzáértő gazdálkodó egységéknék, vezetőknek és dolgozóknak meg kell kapniuk társadalmunk nagyobb mértékű, következetes támogatását, elismerését; s a szükséges feltételeket is. Az elmaradóknak, a nem kielégítő eredményt felmutatóknak viszont jobban rá kell kényszerülniük arra, hogy megújuljanak, változtassanak, s ahol erre sem készség, sem képesség nincsen — az eszközöket, a munkaerőt van hol hasznosítanunk. Az utóbbi időben érzékelhető a gazdasági kérdések iránt fogékony közvéleményben a kormányzat gazdaság- irányító munkájának bírálata. A bírálatok — ha szabad így mondani — különböző irányokból érkeznek és sokszor egymással ellentétes tartalmúak. Miközben egyes vélemények szerint a kormányzat túl gyakran avatkozik be a gazdasági folyamatba, mások éppen az aktívabb beavatkozást sürgetik. Mindkét véleményben van igazság. A vállalatok különösen a jobban gazdálkodók — okkal kifogásolják a szabályozók túl gyakori és főleg olyan változtatását, amely tőlük jövedelmeket von el. A gyengébben gazdálkodó, vagy éppen veszteséges tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek viszont keveslik az általuk szükségesnek tartott és helyzetük javítását eredményező kormányzati intézkedéseket. Mindenki számára és mindenkor egyformán kedvező feltételeket teremtő terv és szabályozás nem létezik. Programjaink reálisak, megvalósíthatók, de a célokban szigorú rangsorolást, a megvalósítás folyamatában pedig az eszközök határozott összpontosítását követelik meg. S éppen ez az, amiben nem vagyunk elég következetesek, ami arra figyelmeztet, hogy mind a tervezésben, mind a gazdaságirányítás egészében nagyobb rugalmasságra, a reálfolyama- , tok pontosabb számbavételére és fokozott gyakorlatiasságra van szükség. * A Minisztertanács elnökhelyettese ezután emlékeztetett arra, hogy az 1986. évi népgazdasági tervhez és 'költségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóváhagyását követően a kormányzat több intézkedést tett a fő gazdaságpolitikai célok alátámasztására, a céloknak megfelelő tevékenységek erőteljesebb ösztönzésére, segítésére. — Az intézkedések egy részét a gazdaságos kivitelt ösztönző, az ehhez szükséges termelést élénkítő, a strukturális változtatásokat elősegítő lépések jelentették. Az intézkedések egy másik része a meglévő kapacitásokkal megtermelhető kivitel ösztönzését szolgálja. Az intézkedésekhez széles körben erőteljes gazdaság- szervező munka kapcsolódott és kapcsolódik. A termelésbővítő, export- fejlesztési intézkedések többlet-forrásigényének kielégítése, valamint a külső és belső egyensúlyi viszonyok megszilárdítása érdekében szükséges volt keresletkorlátozó, a népgazdasági erőforrások átcsoportosítását szolgáló intézkedések meghozatala is. Mindezek az intézkedések céljukat, irányukat tekintve megfelelnek a kormányprogramban, ötéves tervünkben megfogalmazott törekvéseknek; a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a hazánkhoz hasonló adottságú országok csak a szelektív fejlesztési politikára alapozott, gazdaságos export növelésével biztosíthatják az előrehaladás forrásait. A legutóbbi hetekben tett intézkedésekről már elmondható. hogy nem általánosságban biztosítanak nagyabb kedvezményeket a gazdálkodó szervezeteknek, hanem a hatékony, piacképes, műszakilag megújulást jelentő termelést folytató gazdálkodók pénzügyi-gazdálkodási mozgásterét tágítják. Továbbra is érvényes követelmény azonban, hogy az ösztönzést és a kényszert az eddiginél szorosabban kapcsoljuk össze, a szigorításban, elvonásban is érvényesítsük a szelektivitást, s a szabályozásiban szigorúbb feltételeket támasszunk az alacsonyabb hatékonyságú, kevéssé jövedelmező vállalatokkal szemben. A termelés növelésének követelményét szorosan ösz- sze kell kötnünk a hatékonyság fokozásával. Mind az eszközökkel, mind pedig a munkaerővel ésszerűbben, takarékosabban kell gazdáiA párt és a kormány csoportja az ülésteremben (Manek Attila felvétele — Telefotó — KS)
