Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
1986. június 25. Képújság s a j. ' ^ B A gabonafélék, - búza, rozs, rizs, árpa, zab Sí tol ■ — és a szántóföldön termelt hüvelyesek — borsó, bab, lencse — betakarítási munkája (levágás, kévekötés, keresztbe, petrencébe rakás, behordás, asztagolás). Régebben sarlóval, majd kaszával végezték, újabban mind általánosabban géppel aratnak. Időpontja a természet - földrajzi, illetve éghajlati viszonyok szerint változik. Nálunk június végén és júliusban aratnak. „Üj Magyar Lexikon.” az, marad ús az. Cs«ak bontásból van MTZ-sebváltó, de a Claas szezonellátása sem országos hírű ... — Jobban állunk mint tavaly, de nem füttyel és könnyen, hanem egész évi fegyelemmel — sommáz a 1'őagTonómus. A szomszédban már aratnak Nagydorog csak pár kilométer, az Üjbarázda Tsz elnöke, Horváth István szívélyesen fogad bennünket. Liktor Bálint főagronómus beljebb is invitál. Gyorsan megtárgyaljuk a világ folyását. az elnök említi, hogy öt óra után már nála is za_ jósak a kacsák, persze szót ejtünk lovakról, fogatlhaj- tásról és szó se róla de a foeivétoéről is .. . Előkerülnek a több mint húsz éve gyűjtött cikkek, fotók. — Itt a szezonkezdet, holnapra már el is felejtjük ezt a kis őszi árpát, amit négy gép vág — mondják mindketten. Megyünk a dorogi határban, a homok „íogdossa” a Lada Niva kerekeit, a nagy esők nyomán az ember itt több vizet várna.. . A határban négy gép szeli az aranyszemű poros szezon kezdetén az árpa- tábla szélét. A második rend már a nyolcadik sort adja négy gép nyomán, száll a por, az óra mutatói nemsokára déli tizenkettőnél randevúznak, amikor már visszafelé tart az első termést vitt IFA. — Milyen a víztartalma? — kérdi a főagronómus, mert az első eresztésnek csak nyoma látszik a platón. — Nem vizes, olyan jó 16-os körül mozog — mondják. Zúgnak a gépek, ék- alákban halad elől két Claas, aztán a két John Deer. Szaladunk utánuk, egy szóra. ha szabadna! — kiáltással. — Szabad! Huszonegy éve ülök a kombájnokon — meséli Virág János, aki SZK—. 4-esen kezdett és a mögötte haladó Juhász Jánostól leste, tanulgatta a fogásokat. — Volt mit, mondja a társa, aki egy karmozdulatra jött csak közelebb, hisz nem akart zavarni. — Jóval nagyobb a mai gépek teljesítménye, bár ezekben meg nincs klíma- berendezés, mert darabonként az plusz hatvanezer — törli meg homlokát Virág János. Nem megy mélyre a gép, kilenc felé jöttünk ki, de az idén nem jött be az árpa. Többféle a föld is. egy táblában is van kötött is, homok is, meg nagyon ..csücske-csúcs ka” parcellák ezek, nem nagy táblák. Át kellene adni már ezt a fiataloknak, bonyolultabb gépek ezek. A harmadik szezonjuk a Claasoknak. de jól is bírják. Jobban, mint mi . . . — és nevet hozzá. — Együtt voltunk a kezdeten is — mondja Juhász A pusztahencsei gépszemlén Horváth Ferenc volt a „pa- I ran cs nők” — Tudják, micsoda szép látványt nyújtottak a felkészített gépek?! Nyolc MTZ a kisgépek közül, aztán a három nagytraktor, két Stei. ger és egy 180-as, a három IFA-teherautó pótkocsistól, a két Olaas és a két ARO,.. A főagronómus, Cseke György, Horváth Ferenc gépcsoportvezetővel beszélget, amikor az utolsó gép is begördül a műhely udvarára. Vége a szemlének. — Köszönöm Pistikért! — mondja Horváth Ferenc a műhelyvezetőnek és kezet fog vele, majd barátságosan a vállára is üt. Ez jól sikerült, jobb volt mint a tavalyi. Igaz több idő is jutott a felkészülésre. Az jó érzés, ha csak a dudán kell állítani, mert nem elég hangos. A fékpróbák jók, a tarló (szalma) miatt felülre szerelték a kipufogót is. Meg vagyok elégedve. — Presztízskérdés ez — mondja Szabó István. — Tél óta készültünk, hát legyen is eredménye! — Ezerháromszáz hektár az összes szántónk — kapcsolódik a beszélgetésbe a főagronómus — amiből mindössze 340 a kalászos és a 14 hektár őszi árpát még a héten levágjuk. Két kombájn fél nap alatt megeszi ezt a területet. A búza is egy hétig, tíz napig szokott tartani, tavaly még be is segítettünk másutt. Várdombon. — A saját munkánkat könnyítjük meg a jó munkával — folytatja a gépcsoportvezető. Kevesebb idegességet kell „megenni” és a betakarításban van a mi formtunk is. Az az érték, mert eddig csak befektettünk. Gépet, üzemanyagot, műtrágyát, munkát... pénzt raktunk a talajba, hát most ki is alkarjuk szedni azt kamataival együtt. Huszonhat év után ennyit már illik tudnom nekem is. de másnak is. Tavaly több hibával szemléztünk. De azt kiértékeltük, így lett jobb az idei. Az emberek is érezzék ennek fontosságát, ez a lényeg. Ez nemcsak néz- gelődés, ez egy fontos állomás. Hittel és hévvel mondia mindezt, jómagam meg incselkedem vele egy sort, hogy ma már akad olyan ember, aki a!ig várja, hogy a munkából csak hazame- hessen . .. — Ilyen is van. i11 is van ilyen! De ha itt akarunk megélni, minden fillért meg kell fogni és ezt jobb ha előbb megérti mindenki, mint utóbb. — Talán országosan is létezik ilyen „hazamenős" szemlélet, de nem szabad, hogy általánossá váljon — mondja Cseke György. — Huszonhat éve még ha négy gép volt a szemlén .. . két Utos traktor, egy-egy Zetor ... bújik a régmúlt gondolatok közé Horváth Ferenc. Egy dolgot tudni kell! Harminc-negyven gépet még egy jó műszaki gárda is csak együtt tud jó karban tartani, márpedig a mi gépeink most olyan 75— 80 százalékosak. Pedig nem csak ránézésre szemlézge- tünk ám itt. — Bizony! Ne kelljen pirulni a másik előtt, hqgjj olajfolyásos. meg piszkossáros a gép. Ilyen is van már az emberekben — válaszol mindannyiuk helyett is a műhelyfőnök. — Jó a fiatalok hozzáállása is, bármikor munkára foghatók, még éjjel is. Ez az eredmény. Igazam van?! — kérdi Horváth Ferenc. De kell a személyes példa. Mutatja dagadó izmait és a fejére is rákoppint: a kézben is, a fejben is kell lenni valaminek. Ha én nem merek ráülni a traktorra vagy nem merek bebújni a rostaszekrénybe, hogyan követelek?! Nyugodtan leülök ide a fotelba most, mert ha nem tenném, a gépek körül sem lenne rend és akkor nem tudnánk mi most beszélgetni. Mondom közben, hogy sokat követelnek a magyar mezőgazdaságtól, és ezt lehet-e még fokozni?! — Sokat. Többet még lehet, csak kell a jó technika. Jó technikát kell adni, jó gépeket és akkor még lehet szorítani. Jobbak leszünk akkor. A javítás sokat elvisz, tízéves gépre már ráülni sem szabadna. Kevés a munkában töltött ideje. Az alkatrészhiány mindig fájó pont volt. Ma is Virág János---------------------------— J ános. A kezdésnek már 26 éve, éppen hatvanban indult a segédvezetés. A fogásokat eltanultuk, megmutogattuk egymásnak. Ezt a gépet még azért megpróbál, juk „elszaggatni”, a nyugdíjig van rá tíz szezonunk összesen. A régi időket nem sírjuk mi vissza, de az is szép volt, az is jó volt. Állunk a Claasok mellett, a vágóasztalra támaszkodva, könyökölve beszélgetünk. A poros szalma már a rendsodrót várja, a lábunk alatt az idei első tarló már a betakarítás kezdetéről árulkodik. A kombájnosöknak ez a forintos szezon, kockáztatom meg a véleményt. — Nem olyan rettenetesen forintos szezon ám ez sem, igaz jobb a pénz mint egyébként, de nem több mint nyolcezer — mondja Virág János és hozzáteszi, hogy annak idején a gépállomáson nagyon jól kerestek. Hamarosan delet harangoznak és várható az ebéd érkezése, előtte azonban még Liktor Bálint szót vált az emberekkel, ha már úgyis megálltak egy kis beszélgetésre. A borsáról kerül szó, hogy mikor kezdik vág. ni. — A borsóba nem akarja beletenni a Claast, főnök?! — De bizony lelkem, bele. Bele bizony .. . — De hát nem kopaszán kell új gépet venni, hanem a hozzávalókkal együtt. — A KSZE hozza a technológiát, és jó is lesz. — Az más, ha lesz hozzá .lassító... Megegyezünk, hogy mindegy mi is lesz az ebéd. mert a kombájnosoknak sem jár más, mint a többinek. Ami jön sorban. azt eszik, otthon meg tele a hűtőláda hússal, nyugtatnak meg mellé. A múlt héten már itt-ott a gazdaságok vágták az árpát, ezen a héten már aratják és két hét múlva a kenyérnek valóba „eresztik bele” a vágóasztalokat. Szabó Sándor Fotó: Gottvald Károly A gabonaátvétel új rendje Naponta 22 ezer tonnát tudnak fogadni A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál felkészültek az idei termés fogadására. A kalászosok átvételének új rendje a múlt évben már vizsgázott, az idei szezon pedig már „üzemszerű” lesz. A felkészülésről kérdeztük János Jeromos igazgatót. — Megtartottuk a szezonnal kapcsolatos feladatok elosztására az értekezleteket. Mindenütt egyeztettük a termelőkkel az átvételi terminusokat, azt is, hogy melyik nap melyik táblát vágják, s ezáltal a minőségre jobban tudunk ügyelni, és a gazdaságok is jobban járnak. — A minősítés a béltartalom szerint történik? — Igen. Mi azt szeretnénk, ha az összes búza 25 százalék nedves sikértartalom feletti értéket mutatna, ekkor többet tudunk fizetni, jobban jár a fogyasztó, meg a népgazdaság» is. Tapasztalatunk az, hogy Tolna megyében 25 százalék alatt nincsen, vagy alig van búza. — Mennyit fizetnek egy mázsa búzáért? — Az étkezési búza ára 360 forint, a takarmánybúzáé 331 forint, míg a többi kalászosért ugyancsak 331 forintot adunk. — Van pénze a vállalatnak? — Azonnal tudunk fizetni. Mint a múltban, most is jó a pénzügyi helyzetünk. Az átvétel után azonnal minősítjük a termést, s úgy négynyolc napon belül már a végleges értéket tudjuk mondani, tehát amint behozzák a termést, mi fizetünk, és az elszámolás majd a végén lesz. — Hány üzemmel vannak kapcsolatban? — A gazdaságok jó részével már aláírtuk a szerződést, hatvanöt partnerrel foglalkozunk, a megyében és a megyén kívül is. ösz- szesen 32 átvevőhelyre hozhatják majd a gabonát, és 71 vonalon fogadjuk — ez a lerakási helyek száma. Az átvételi szerződésben azt is rögzítettük, ki hova viszi a gabonát. A napokban mértük fel pontosan az átvételi kapacitásunkat. Naponta több mint 22 ezer tonna kalászost tudunk fogadni. A műszakokat tizenkét órásra tervezzük, de éjjel-nappal készséggel állunk a termelők rendelkezésére. Ameny- nyiben az időjárás nem teszi lehetővé az aratást, akkor módosul a programunk, avagy, ha éppen nagy tömegben kínálják átvételre a termést, akkor is fogadóké- p>esek vagyunk. — A gazdaságok is tárolnak gabonát? — Van rá vállalkozó. Az a helyzet, hogy a mi tároló- kapacitásunk elégséges, de jó, ha a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban tároljuk a gabonát, mert ez egyenletesebbé teszi az átvételt, ugyanakkor a bérleti díj is jó a szövetkezetnek. — A tároláson túl, exportálják is az idei termést? — Éves programunk 240 ezer tonna búza elszállítása. Az idei első félévben tervünk egyharmadát tudtuk teljesíteni, de az év hátralévő részében egyenesbe jövünk. Ez több munkát jelent, de a helyzet így alakult, a búza jól fizet, mi pedig kiváló minőségűt küldünk exportra. . — És a szállítókkal meg tudtak egyezni? — Igen, jó a kapcsolatunk a MÁV-val, a MAHART-tal és a szovjet flottával. Megbeszéltük a múlt évi tapasztalatok alapján az idei tennivalókat. Lesz vagon, uszály, úgyhogy az exporttervet teljesíteni tudjuk. Ma- docsa, Paks és Dombori kikötőiből indítjuk a termést, főleg a Szovjetunióba, és a vasútállomásokról, vagonokban. / — Amíg folyik az átvétel, a malmok őrlik a búzát? — Folyamatos munka van a malmokban, a lakosság ellátását biztosítjuk, a pékségek megkapják a lisztet, úgy, mint mindig. Megfelelő készleteink vannak, mind a mennyiségi, mind a minőségi kívánalmakat kielégítjük. — Mikor kezdődik a szezon? — Ügy tudom, hogy már hétfőn voltak kisebb szállítások, de az igazi kezdet majd csak a jövő hétfőn lesz. Ha a természet megszokott rendje szerint szép derűs, és egyenletesen meleg lett volna az idén a június, akkor már nemcsak az árpát aratnánk, hanem a búzát is, hisz csupán három nap, s itt van Péter Pál napja. A népi megfigyelés szerint a kukorica akkor hányja a címerét, amikor keresztbe rakják a gabonakévéket. Ez most nem így van, mert igaz ugyan, hogy látni kukoricacímert, de nem ott, ahol már aratnak, — egyhelyütt virágzik a napraforgó, máshelyütt még látni a növények között a termőföldet. Kiegyenlítetlen, hol csapadékos, hol túlságosan meleg, hol meg igen hideg volt az időjárás a gabonaérés idején, ami kitolta az aratás kezdetét. Még nincs aratási csúcsidőszak, — ennek ellenére elkerülhetetlen a gabona levágása, főleg a homokos területeken, hisz a homokterületek elégtelen vízellátása, a száraz időjárási periódusok miatt az őszi árpa kényszerérése bekövetkezett, — itt természetesen gyenge az egységi területre jutó termésátlag. Tolna megyében 535, javarészt nagy teljesítményű kombájn áll készen az aratásra. A nyári betakarítású növények összterülete 77 144 hektár, ebből 67 384 hektár a gabona. Idén összesen 5336 hektáron kell levágni a borsót, a repce, a mustár, a lencse, az olajretek. a pohánka, a köles és a muhar 4424 hektáron érik a megyében. A gépek, és az emberek munkára készen állnak, — most már semmi más, csupán száraz, napos idő kell ahhoz, hogy teljes erővel meginduljon megyénkben az aratás. A Pusztahencsei Kossuth Tsz gépműhely«’ előtti füvesen éppen a végéhez közeledik a gépszemle. Szabó István műhelyfőnök kezében a géplista, oldalán fényképezőgép. A sort fényképezte.
