Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-04 / 130. szám

2 Képújság 1986. június 1. Reagan leszerelési főtanácsadója nyíltan lépett lel a SULT-II. ellen Szovjet vélemények az amerikai álláspontról Mai kommentárunk Perui problémák Éppen egy esztendőivel ezelőtt a frissen megválasztott perui elnök, Alan Garcia óva intette honfitársait attól, hogy csodáikat várjanak az új vezetéstől, mert az ország súlyos gazdasági válsága nem oldható meg egyik napról a másikra. És a gazdaságii gondok mellett a „Fényes ös­vény” nevű szélsőséges szervezet terrorcselekményeinek visszaszorítását is a sürgős feladatok között tartatta szá­mon Latin-Amerika' legfiatalabb államfője. iEgy most érkezett limai híir alátámasztja Garcia akkori megállapításait : a fővárosban és más tartományokban újabb két hónapra meghosszabbítják a rendkívüli álla­potot, amelyet a „Fényes ösvény” akciói miatt vezettek be. Ugyanakkor azt is közölték, hogy tekintettel az ország súlyos belső helyzetére, az elnök elhalasztja Európába tervezett látogatását. A politikus különben nemrégiben az El Pais című spanyol liapnak adott nyilatkozatában maga is elismerte, hogy hazájának továbbra is rendkívüli ne­hézségekkel kell szembenéznie: hatalomra jutása óta nem változott a helyzet a terrorizmus leküzdésében és a szo­ciális feszültségek felszámolása ügyében. Pedig az új limai vezetés nagy lendülettel látott hozzá a tervek megvalósításához; Alán Garda határozott bel­politikai intézkedésekkel hívta fel magára a figyelmet. Távaly nyár végén árbefagyasztással próbálta megfékezni a csaknem 100 százalékos infláció burjánzását, majd az idén új valuta', az inti váltotta fel az addigi-soit. Mind­ezek ellenére a perui gazdaság állapota nem túl bíztató: a lakosság egy főre jutó átlagos jövedelme megegyezik a húsz évvel ezelőttivel, az aktív népesség közel kétharmada gyakorlatilag munkanélküli, az üzemek 50 százalékos ka­pacitáskihasználással termelnek. Egyelőre nem sok esély mutatkozik a „Fényes ösvény” és a kormány közötti el­lenitét elsimítására — amely időnként már polgárháborús méreteket ölt — annál inkább, mert mindenekelőtt gaz­daságilag kellene fejleszteni azokat a főleg indiánok lakta területeket, ahol a gerillák befolyása a legnagyobb. Ehhez viszont annyi pénzre lenne szükség, amennyire belátható ideig biztosan nem számíthat a kormányzat. Hiszen nem­hogy az ilyen fejlesztési programok finanszírozása, de az adósságok törlesztése is kétséges. Az elnök szavai szerint: „Egyelőre nem tudni, mi történik augusztus 15-én”, ami­kor több mint 180 millió dollár kamatot kell törlesztenie Perunak. Garcia számára némi gyógyírt csak az jelenthet, hogy fiatal kora ellenére egyre nagyobb nemzetközi tekintélyre tesz szert. Ezt annak is köszönheti, hogy Dél-Amerikában talán a legkövetkezetesebben áll ki a' közép-amerikai vál­ság igazságos és békés megoldásáért, valamint a kontinens fölé magasodó adóssághegyek törlesztését illető közös latin-amerikai állásfoglalás kialakításáért. A limai kabi­net mindenesetre sajátosan, bizonyos szempontból érthe­tően közelíti meg ezt a kérdést: nem hajlandó többet visz- szatéríiteni külföldi adósságaiból, mint az exportból szár­mazó bevételek tíz százaléka ... DARÖCZI Az MNB hitelfelvétele Kenneth Adelman, az amerikai Fegyverzetellenőr­zési és Leszerelési Hivatal igazgatója szerint a SALT— II. szerződés „eleve hibás” volt, azt a szenátus sohasem ratifikálta. A Szovjetunió — állította — „megsértette a szerződés előírásait”, s ezért azt nem kell és nem is le­het továbbra is érvényben levőnek tekinteni. Reagan elnök leszerelési főtanács­adója mindezt az ABC ame­rikai televíziós hálózatnak adott nyilatkozatában fejtet­te ki. Adelman bizonygatta, hogy ez az amerikai lépés „nem akadályozza a leszere­lési tárgyalások további ala­kulását”, sőt „ösztönzően hathat egy olyan új leszere­lési megállapodás megköté­sére, amely valóban csök­kenti a hadászati támadó fegyverek számát”. Adelman azt hangoztatta, hogy a SALT—II. „lehetővé tette a Szovjetunió nukleá­ris fegyverzetének bővíté­sét” — de kénytelen volt el­ismerni, hogy az Egyesült Államok is nagyszabású bő­vítést hajtott végre. Mint ismeretes, ma az Egyesült Államok hadászati rakétáin több egyenként irá­nyozható nukleáris töltet van, mint a hasonló szovjet fegyvereken. Ennek ellenére a leszerelési tanácsadó azt mondotta, hogy a szerződés "„hátrányos volt” az Egyesült Államokra nézve, s Reagan elnök helyesen jár el, ami­kor a jövőben nem tekinti az országra nézve kötelező­nek a SALT—II. mennyiségi korlátozásait. Reagan a múlt Nagy érdeklődés mellett tartották meg hétfőn Van­couverben, az Expo ’86 köz­lekedési világkiállításon a magyar nemzeti napot. A nemzeti nap eseményein a kormány képviseletében részt vett Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter. Je­len volt a nemzeti napon Nagy Lajos, hazánk kanadai nagykövete, Rejtő László nagykövetségi tanácsos, a magyar külkereskedelmi képviselet vezetője. À magyar nap megnyitó eseményeként délelőtt a héten közölte, hogy Wa­shington a szerződésben en­gedélyezett kereten felül is átalakíttat hadászati bom­bázókat manőverező robot­repülőgépek indítására az év végétől. Adelman most azt mondotta, hogy ez csak ak­kor következik be, ha a Szovjetunió „a jövőben is megsérti a szerződés előírá­sait”. Elismerte azonban, hogy szovjet részről nem lépték túl a fegyverek meny- nyiségi keretét. Ugyanebben az adásban Vlagyimir Zsurkin, a Szov­jetunió washingtoni nagy- követségének leszerelési szakértője ki j elentette : amennyiben az Egyesült Ál­lamok valóban eltekint a SALT—II. szerződéstől, ak­kor az nemcsak a genfi le­szerelési tárgyalások továb­bi menetét nehezíti meg, ha­nem a szovjet—amerikai kapcsolatok rendezésére irá­nyuló erőfeszítéseket is visz- szavetheti. Zsurkin leszögez­te: az Egyesült Államok egyoldalú vádaskodásai nem segítik elő a politikai légkör javulását a két ország kö­zött. A szovjet fél leszerelési megállapodásokra törekszik, de nem fogadhatja el, hogy az Egyesült Államok csupán a neki tetsző megállapodá­sokat tekintse magára nézve kötelezőnek. Bírálta az amerikai állás­pontot Cyril Townsend, az angol Konzervatív Párt egyik vezető leszerelési szak­értője, Reagan elnök külpo­litikájának egyik legismer­tebb brit támogatója is. Ki­jelentette: Washington e Nemzetek terén ünnepélyes keretek között vonták fel a magyar nemzeti zászlót. Az eseményen részt vett Roibert Layton, a kanadai szövetsé­gi kormány tagja, Garde Gordon és Raymond Dali, Brit Columbia kormányának tagjai, a kanadai és a tarto­mányi parlament több tagja, az Expo számos vezetője. A magyar vendégéket Pat­rick Reid nagykövet, az Ex­po ’86 kormánybiztosa kö­szöntötte. Egyebek között aláhúzta, hogy Kanada te­lépését NATO-szövetségesei nem tekintik helyes döntés­nek, s az atlanti szövetségi rendszert, amelyet a Líbia ellen végrehajtott amerikai támadás már amúgy is szét­zilált, ez még nehezebb hely­zetbe hozza. Rendkívül meggyengíti a fegyverzetkorlátozás alapja­it, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban nem tartja magát a SALT—II. szerző­dés és az 1972-ben kötött szovjet—amerikai ideiglenes megállapdás előírásaihoz. Lényegében olyan lépésekről van szó, amelyek célja any- nyira megmérgezni szovjet —amerikai kapcsolatok lég­körét, ami lehetetlenné teszi a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között a felső szintű párbeszéd folytatását — írja keddi kommentárjá­ban a Pravda. Vitalij Korionov, a cikk szerzője rámutat, hogy nem­csak a SALT—II. szerződés sorsáról van szó. A héják ennél nagyobb célt tűztek maguk elé. A SALT—II. szerződés előírásainak be nem tartását úgy tekintik, mint jelentős lépést mind­azon pozitív eredmények megsemmisítésének útján, amelyeket az elmúlt évek­ben hatalmas munka árán sikerült létrehozni a szovjet —amerikai kapcsolatok nor­malizálásában. Nemcsak a SALT—II. szerződés, hanem a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kö­tött szerződés felmondása is célja az amerikai kormány­zatnak — emlékeztet a Prav­da kommentárja. rületén száz év óta élnek és dolgoznak becsülettel ma­gyar származású lakosok, akik maguk is hozzájárultak a két ország kapcsolatainak kialakításához ■ és elmélyíté­séhez. Robert^ Layton, a szö­vetségi kormány bányaügyi államminisztere megállapí­totta, hogy a kanadai—ma­gyar gazdasági kapcsolatok a kölcsönösen előnyös együttműködés modelljét ké­pezik. Veress Péter köszönte meg az üdvözleteket. PANORÁMA BUDAPEST Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének 100. évfordulója alkalmából kedden egész na­pos tudományos ülésszakot rendezett az MSZMP Párt­történeti Intézete, az MTA Történettudományi Intézete és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa az MT*A vár­beli kongresszusi termében. A konferenciát — a Himnusz eljátszása után — Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd Pintér István, a történettudomány doktora tartott előadást. GENF A nukleáris és űrfegyver­zetekről Genfben folyó szov­jet-amerikai tárgyalások ke­retében kedden ülést tartott a kozmikus fegyverzet kér­déseivel foglalkozó munka- csoport. TOKIÓ Háromnapos látogatásra kedden Japánba érkezett Salvador Laurel, a Fülöp- szigetek miniszterelnöke. Laurel — aki egy személy­ben alelnök és külügyminisz. ter is — Nakaszone Jaszulhi- ro kormányfővel, Abe Sinta- ro külügyminiszterrel, vala­mint Takesita Noboru pénz­ügyminiszterrel folytat tár­gyalásokat és fogadja őt Hi- rohito császár is. BUKAREST A kedden nyilvánosságra hozott romániai amnesztia-» rendelet értelmében kegye­lemben részesítik a három évig tartó szabadságvesztés­re, az öt évig terjedő bör­tönbüntetésre ítélt személye, két, a pénzbüntetéseket pe­dig törlik. Hasonlóképp am­nesztiát kapnak a javító-ne. velő munkára ítélt szemé­lyek, az öt évnél hosszabb börtönbüntetést pedig har­madolják vagy ötödére csök­kentik. A dekrétum több cikkelye taglalja azokat a bűncselekményeket, amelyek elkövetőire az amnesztia nem érvényes. (Gyilkosság, halált okozó testi sértés, rablás, abortusz előidézése, a társa­dalmi tulajdon elleni súlyos vétség, hatósági közeg elleni erőszak, megvesztegetés vagy a megvesztegetés elfogadása, szökés stb.). Az államtanács üléséről kiadott közlemény nem részletezi, hogy össze­sen hány személyre érvé­nyes a kegyelmi dekrétum. A Magyar Nemzeti Bank képviselői kedden Budapes­ten hitelmegállap>odást írtak alá egy nemzetközi bank­csoporttal, amelyet az USA- beli Citicorp és a First Chi­cago, az angol National Westminster Bánik, az In­dustrial Bank of Japon és az ugyancsak japán Sumitomo Bank, valamint az NSZK-be- li Deutsche Bank szervezett. A hitel összege 300 millió USA-dollár, kamata a londo­ni bankközi kamatlábaikhoz igazodik, az első osztályú adó­sok által fizetett 1/4—3/8 százalékos kamatfelárral. A hitel, amelyet a Magyar Nemzeti Bánik nyolc év alatt fizet vissza, ötéves törlesz­tésmentes idő mellett, külke­reskedelmünk finanszírozását szolgálja. Közlekedési világkiállítás A harc éleződik Reng a föld Afrika déli részén, sajnos, még mindig reng. A fajüldözők foggal- körömmel ragaszkodnak utolsó fellegvárukhoz, meg­tartása érdekében semmilyen eszköztől sem riadnak visz- sza. Bizonyította ezt a Botswana, Zambia és Zim­babwe ellen végrehajtott barbár támadás. De bizo­nyítják ezt azok a hírügy­nökségi jelentések is, ame­lyek szinte naponta tudósíta. na'k halottakról, sebesültek­ről, a dühöngő apartheid áldozatairól. Hát sosem lesz vége? A kérdés jogos — és egyre sZkeptikusabban cseng. A Dél-afrikai Köztársaság fe­hér urai azt szeretnék, ha uralmuknak, a saját .ma­guknak megteremtett para­dicsomi állapotoknak sosem lenne vége. De ami szá­mukra paradicsom, az a ki­semmizett többség, a lakos­ság 80 százaléka számára maga a pokol. Az elnyomot­takkal aligha szimpatizáló amerikai lap, a U. S. News and World Report néhány napja megjelent cikkének ezt a címet adta: „A válto­zás biztos, kérdés, hogy mi­ként”. Vagyis kénytelen volt elismerni, hogy igencsak for­ró a talaj a fajüldöző fehé­rek lába alatt. P. W. Botha elnök éppen ezért azzal próbálkozik, hogy engedménymorzsákkal csillapítsa le a fehérekkel mind elszántabban szembe­forduló feketéket, öt a faj­üldözők — ha lehet egyálta­lán ilyenről beszélni — mér­sékelt szárnyához szokták sorolni. Újabban annyiban valóban mérsékeli magát, hegy a fehér uralom megőr­zése érdekében csekély kompromisszumra mutat hajlandóságot. Politikájának alapivető jellemzője azonban változatlanul a furkágjbot- taktikára épül: lesújtani mindenkire, aki ellenszegül vagy ellenszegülhet a re­zsimnek. E megtorlás kö­vetkeztében az elmúlt húsz hónapban mintegy ezeröt- százan vesztették életüket Dél-Afriikában. S hogy egy­re sűrűbben, egyre nagyobb erővel suhogtatják ezt a bo­tot bizonyítja, hogy május második felében nyegÿven- nyolc óra alatt csak Cross- roadsiban 50 ember halt meg a tüntetők és az ellenük ki­vezényelt rohamrendőrök összecsapásai során. Botha elnök inkább a kül­világ felé veszi fel egy mér­sékelt pwlitifcus álarcát: tár­gyalási készségét hangoztat­ja és bizonygatja. De hogy ez mennyit ér, abból éppen a 'közelmúltban kaptak ta­nulságos leckét a fajüldöző rezsimet kitartóan támogató tőkés hatalmak. Dél-Afrika akkor támadt rá Botswaná­ra, Zambiára és Zimbawé- re, amikor a Brit Nemzetkö­zösség küldöttsége a térség­ben próbált közvetíteni. Az agresszió világszerte nagy felháborodást váltott ki. Az ügy kínos volt Nagy-Britan- niának, amelyre egyre na­gyobb nyomás nehezedik a közösségi államok részéről a fajüldöző rezsim elítélése, tényleges megbüntetése ér­dekében. De kínos volt az ügy az Egyesült Államoknak is, mert Pretoria a Reagan- kormányzattól kölcsönzött érveléssel, a „terroristák és pártfogóik megbüntetésével” pwóbálta magyarázni a meg­írta gyár ázha ta t lan t. Ország^világ előtt nyilván­való ugyanis, hogy az ag­resszió célja a megtámadott államok, és az odahaza im­már óriási tömegtámogatást élvező, de még mindig be­tiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) megfé­lemlítése volt. S még vala­mi: a követítő tárgyalások­nak csak addig a ' határig van értelme, ameddig a faj­üldözők hajlandók elmenni. A Boíha-rezsim tehát, újra azt bizonyította: érdemi kompromisszumra nem haj­landó a többséggel. Tovább reng tehát a föld a Dél-afrikai Köztársaság­ban. Egyre több lesz a tün­tetés, az összecsapás, és saj­nos az áldozat is, a fehér telepesek ugyanis már el­játszották egy békés megol­dás lehetőségét. Erre utal Desmond Tutu Nobel-béke- díjas püspök legutóbbi nyi­latkozata is: „Minden ke­resztény jogosult, hogy erő­szakhoz folyamodjon egy igazságtalan rendszer meg­döntésére. Én a béke sze­relmese vagyok, de nem pa­cifista.” Vagyis ez a főpap is, aki korábban oly kitar­tóan kereste egy békés ren­dezés lehetőségét, kénytelen volt belátni, hogy nincs más megoldás, mint a harc. A Pravda a csernobili munkákról Már ősszel, tehát a cser­nobili atomerőmű 4. blokk­jában történt baleset után fél évvel elektromos energi­át fog termelni az első és második blokk — derül ki a moszkvai Pravda keddi szá­mából. Az SZKP KB lapja helyszíni jelentésben számol be arról, hogy a pwipjatyi pártbizottság és a városi ta­nács végrehajtó bizottsága most költözött vissza Cser­nobiliba, tehát az erőmű mel­letti település közvetlen kö­zelébe. Döntés született arról, hogy a szükséges mentesítő munkálatok elvégzését kö­vetően a kitelepített lakos­ság egy része — csaknem 260 család — visszatérhet Glinki, Zamojse és Bioski falvakba. A csernobili járás területén újraszántják a lent ésv a csillagfürtöt, az egyes területekről betakarított őszi kultúrákat — megfelelő el­lenőrzés után — takarmány­ként hasznosítják. A kuko­rica vetésterületét évelő fü­vek foglalják majd el, a burgonyaültetvényeken plé­dig sorközi művelést alkal­maznak. Az elszánt többség

Next

/
Oldalképek
Tartalom