Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

* NÉPÚJSÁG

1986. június 17.

Moziban

A fehér törzsfőnök

Észak-Amerika, közelebbről a mai Egyesült Államok földjére a XVI. század végén érkeztek az első jelentősebb európai, túlnyomórészt angol származású telepes csoportok. A fehér ember partraszállásával egy időben efkei seredett és kíméletlen harc indult a gazdag területek eredeti tulajdonosai, az őslakos indiánok ellen. A mintegy háromszáz éven át tartó folyamatos irtóháború eredményeként gyakorlatilag teljesen megszűnt egy jobb sorsra érdemes civilizáció.

„Csák a halott indián a jó indián'’ — jelentette ki az amerikai polgárháború hőse, Phil Sheridan tábornok, aki ugyan az északi államok oldalán a rabszolgaság ellen, tehát az igaz ügy érdekében küzdött, ami önmagában ugyan szép-dolog, de ez nem akadályozta meg abban, hogy 1876-ban kidolgozza Eszak-Amerika legnagyobb indiánellenes hadjáratát. Hogy a tervezett diadalmenetből katasztrofális vereség lett, melynek során a legyőz- hetetlennek hitt elitalakulat, a 7. U. S. lovasezred is megsemmisült, az jórészt a ha- láltmegvető bátorsággal küzdő sziú (más néven dakota) harcosoknak volt köszönhető.

Ezekről a sziú indiánokról szóll a körülbelül ebben az időszakban, tehát a XIX. száRádió

Poptarisznya a csomagtartóban

Ha türelmesen kísérjük figyelemmel a Magyar Rádió adásait, akkor mindjárt rájöhetünk a következőkre: a mindhárom csatorna gerincét alkotó komoly — politikai, tudományos, művészeti és irodalmi — műsorok mellett mind több szórakoztató-, (szolgáltató-) és információtovábbító, oldott magazin jellegű műsort hallhatunk.

Az utóbbiak gyarapodása minden bizonnyal azt jelenti, hogy a müsorszerkesztők nagyon is tisztában vannak azzal, hogy nékünk egyre kevesebb időnk jut egy-egy teljes műsor meghallgatására. De a sók-sok apró riportból, a szolgáltatások híreiből, a vili á m t ud őst t ás ok b ól és még vagy ezernyi témával jelentkező magazinbiokkból — még a szorongató időhiány ellenére is — mindenki, mindig kiválaszthatja a neki tetszőt.

Több ilyen adást ismerünk, hallhatunk, és többnyire tetszenek is az abban közölt portrék, jelentések. Am, e magazinpalettáról az egyik, szerkesztésében és műsor- csinálásában is páratlan. A vasárnaponként nem kevesebb, mint öt órán keresztül jelentkező érdekes műsor: a Poptarisznya.

Ez az adás az autósadások közé sorolható. Meggyőződésem, hogy e műsor kigondolái sem adták véletlenül az összetett szó másodikéként a címben a tarisznyát.

Az utazás elképzelhetetlen zenei műsor nélkül. A hazautazás poggyászaként hallgatjuk B. Tóth közvetítette legújabb rock-, pop- és diszkódalokat, ugyanakkor a különböző sporteseményekről szóló jelentéseket, tudósításokat, közúti híreket.

Egy maratoni műsoron gyorsan meglátszik az, ha rosszul csinálják. Azonnal kitűnik belőle az üresjárat, a felesleges és oda nem illő riport. A Poptarisznyára ez nem jellemző, mert nem akar többet adni, mint ami a célja. Osak zenét, kikapcsolódást és időszerű, aznapi in- formcáiókat a hazautazóknak.

De ezt profi módon teszi.

szűcs

zad 70-es éveiben játszódó színes, szinkronizált amerikai fiilm, A fehér törzsfönök.

Az indiánok gyermekien boldog, idilli életét megzavarja a mindenre elszánt kalandorok, útonállók és kapzsi aranyásók sáskahada. A sziúk ifjú főnöke, Koda, aki mellékesen fehér ember, vállalkozik arra, hogy elűzze a betolakodókat. Segítőtársa, a harcias amazon, Vörös- szárny. Mondanunk sem kell. a mű végén a fegyverbarátság átvált más jellegű barátsággá, azaz beteljesedik a fiatalok kezdetben titkolt,

Tengelicen az oktatási központ galériájában Oszolt 1st vénné, Bonyíhádon a városi művelődési központban Staub Ferenc festményei láthatók.

Ami a két — élete délutánján — alkotó emberről, művészről közös jelzőként elmondható, azt egy szóba tömörítve : hűségnek nevezhetjük. Mind a ketten hűek maradtak, elsősorban önmagukhoz. Ahhoz az alkotói vágyhoz, amely újra és újra kél számos és számtalan, örömteli vagy sikertelen próbálkozás, félig megoldott, végrehajtott feladat után is. Megmaradtak a tápláló, az eledelt adó, szom- jat oltó lakó. és munkahelyükön, Dunaföldváron és Németkéren. Megőrizték az útra valót osztó festőiskolák: divatokat, múlandó irányzatokat, stílusokat nem hajszoló tanításait. Ez a hűség terem napjainkban is gyü- möldsöt.

Oszoli Istvánné úgy is vigyázza világát, hogy a látványhoz híven, a valóság karakterét mutatja. A ka- rintiai táj, a földvári pincék, a paksi utca, a jegenyés tanya, a pairasztasszony, vagy a sógorok, a tornaji reggel képpé foga Ima zva ezt húzza

később leplezetlen szerelipe. Van azután még a filmben néhány pisztolypárbaj, fogságba esés, szökés, leszámolás, győzelem (merjem elárulni? — az úgynevezett jók győznek).

Ami meglepetést okozott: John Hough rendező filmje csak azért nem téveszthető össze az NDK-beli DEFA vállalat hasonló színvonalú indián történeteivel, mert itt a főszerepet nem a koromfekete Gojko Mitic alakítja, hanem a szőkésbarna Michael Beck.

Szeri Árpád

alá. Látószöge kitágul, mesz- szi hegycsúcsok is megjelennek a közvetlen közelében levő fák, virágok bokrok mellett. Ezt a perspektívát érzékletesen oldja meg színeivel. Formái áttörtek, levegőt árasztok.

Itt kapcsolódik ellentétként Staub Ferenc, aki zárt, összefogott, tömör formákban és általánosabban fogalmaz. Erdőrészleteit, tópartjait bárki, bárhova képzelheti. Emberalakjait, ha a munka pillanatában örökíti meg, akkor — éppen a formai jelek miatt válnak fáradtakká, sok terhet hordozókká. Nem néz távolba. Tekintetünket egy viszonylag szűk keresztmetszeten hordozza. Feltűnő munkásságában, hogy — a korábbi években festett fakó kékek, okkerek helyébe — eleven zöldek, barnák kerülnek. Mintha több időt töltene a természetben, a megnyugtató színek világának élményét osztva meg nézőivel.

E jegyzettel tisztelegjünk megyénk két festője előtt, akik idős koruk ellenére, fiatalos akarással kalauzolnák bennünket a szépség bi. rodalmáhan.

—decsi—

Kiállítás Tengelicen és Bonyhádon

11 1 ! '

Oszoli Istvánné és Staub Ferenc festményei

Hangverseny

Növendékek

műsora

A Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában — s> környékbeli fiókiskolákkal együtt — évente 700 gyermek ismerkedik a zeneelmélet, a hangszeres és 'Vokális muzsika alapelemeivel, később szépségeivel. Bevezetni az emberpalántákat és felcseperedőket a zene csodálatos ‘■világába, egyszerre jelent az ott dolgozó pedagógusok számára nehéz és felelősségteljes, ugyanakkor felemelő és csodálatos feladatot. A Művészetek Házában megrendezett évzáró növendékhangverseny jó alkalmat kínált annak számba vételére, hogy az elmúlt tanév zenei magvetése miiven aratást hozott.

Az előadók sorában a pöttömnyi, ám nagyon ügyes első osztályos Sárga Kriszti, na zongorázott először, majd Quantz Duettjét játszatta Verhás Virág és Dobai Zsuzsanna a családi házi muzsikálások kellemes hangulatát idézve. A második osztályosokat Rónoki Eszter és Magyar Sándor képviselte. Az előbbi Beethoven szerelmi dalát hegedülte ígéretes muzikalitással, az utóbbi Couperin Gavott című szerzeményét trombitálta figyelemre méltó ambícióval. Károlyi Magyar táncát Póth Judit klarinéton szólaltatta meg biztonságosan, jól alkalmazott dinamikával. Antal Orsolya pedig Chopin g- rooll polonaise-ének szépségeit villantotta fel. A zene- tanulmányaikban előrehala- dottabbak a koncert második részében mutatták be tudásukat. Málinger Tünde Bartók: Tört hangzatok váltakozva című kompozíciójának előadásával szerzett kellemes perceket a sokoldalúan tehetséges Bajus’z Krisztina pedig nem kisebb feladatra vállalkozott, mint Beethoven F-dúr románcának megszólaltatására. A magánénekszákon tanulók közül Paál Zsuzsanna csengő, telt hangjában gyönyörködtünk. Pataki Erzsébet második továbbképzős fu- volista Bach Esz-dúr szonátája második tételének előadásával kedveskedett a közönségnek. Zárószámként Ócsay Judit Chopin Esz-dúr kerin- gőjét adta elő szép reményekre jogosító tehetséggel.

Lemle Zoltán

Tévénapló

Szekszárdi muzsikaszó

A Stúdió felfedezte a zenetanárok immár hagyományos szekszárdi versenyét, s diszkrét mérséklettel tudósított az előzményekről, az idei verseny győzteseiről. Természetesen több is lehetett volna, talán illett is volna, hogy több legyen, végtére nem csekélység, hogy Szekszárdon rendszeresen megjelenhetnek a zongoratanárok, önmaguk előtt is számot adva arról, koncertképesek-e, de ne kívánjunk túl sokat, főleg akkor, amikor a Stúdió szerkesztési elveinek hálóján ma sem látunk át.

A műsorban megszólalt Husek Rezső, a zeneiskola alapító igazgatója, a verseny kezdeményezője, s első győztese, Thész László, aki az igazgatói rangban követte tanárát. Bölcs mérséklettel beszéltek, talán túlzott szerénységgel is, mert nem csekélység, hogy Liszt városában, a Mester csillagzata alatt indult el egy olyan sorozat, ami már hosszú évek óta országos példa lehetett volna. Ez a szekszárdi zenei esemény ugyanis kettős célt szolgál, megméretés, ugyanakkor megadja a belépés lehetőségét azoknak, akik koncretre alkalmasak. Az sem véletlen, hogy a város több előadóművésszel rendelkezik, elég Lányi Péter és Thész László nevét említeni, akinek művészi pályája épp a szekszárdi versenyen indult el, megalapozva —■ Husek Rezső mellett — az eleven zenei élet lehetőségét.

Egyre többet emlegetjük, bár nem. sok eredménnyel, zenei nevelésünk elégtelenségét, aminek elkedvetlenítő példájával épp a minap találkoztam. Ünnepség volt az egyik általános iskolában, ami természetesen a Himnusz- szál kezdődött, csakhogy a diákok nem énekelték, nem is énekelhették, mert megszólalt a magnó, s a gyerekeknek csak annyi volt a dolguk, hogy illedelmesen ácsorogjanak. A magnó a továbbiakban is nagy szerepet kapott, ami önmagában nem is lenne baj, de így a közös éneklés alkalmi örömében sem lehet részük a gyerekeknek, még a Himnusz erejéig sem.

Vitathatatlan, hogy a zenetanárok versenyének — az egyik versenyző el is mondta —, pedagógiai jelentősége is van, a növendékeket be tudja kapcsolni a verseny izgalmába, amiben a tanár személyes példája is szerephez jut. Szekszárd, amelynek művészeti élete az utóbbi években szép eredményeket tud felmutatni, ezen a téren is olyan példával járt elöl, ami megértő fegyelmet, és őszinte elismerést érdemel.

Millos Aurél

Valamikor fogalom volt a neve, majd évtizedeken át csak a szakemberek emlegették, igaz, már régen volt, amikor számos külföldi siker után Pesten működhetett, de 1939-ben már a római operaház balettmestere volt. A világ táncművészeiében vezető hely illeti meg Millos Aurélt, aki az idén töltötte be 80. évét, s a jelek szerint kitűnő egészségnek örvend, s ami az ő korosztályára ötven év után is jellemző, kitűnően beszél magyarul. 1 Sőt, amikor az ugyancsak magyar származású, másik tánchírességre, Lábán Rudolfra terelődött a beszélgetés, akiben egyik mesterét tiszteli, így fejezte ki magát: ,,Ezt büszkeséggel mondom, mint magyar ember.”

Színháztörténeti érdekességgel is szolgált, tőle tudtuk meg ugyanis, hogy a Petruska 1933-as budapesti bemutatóját Sztravinszkij is megnézte, igaz, annyira inkognitóban, hogy erről a magyarországi tartózkodásáról mindeddig mit sem tudtunk.

Érdekes részleteket hallottunk Bartók Mandarinjának bemutatójáról, Millosnak a régi Nemzeti Színházban betöltött szerepéről, s arról, milyen lelkes propagátora volt külföldi működése során a magyar zenének. A kétrészes beszélgetés végén meghatottan ennyit mondott: „Nagyon emocionált a magyarországi meghívás. Köszönöm."

Egy gazdag pálya jelentős állomásait kísérhettük végig. Mi köszönjük.

Cs. L.

Könyv

Könyvkiadásunk új szenzációja

Egy új könyvkülörtlegesség- re hívják fel ezúton olvasóink figyelmét. Most jelent meg Tiikovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky — írások Tőle és róla című kötete a Kossuth Könyvkiadó kiadásában. Nemzeti lelkiismeretűnk e nagy alakja születésének századik évfordulója alkalmából a megemlékezések sorának lehetünk — méltán — szem- és fül tanúi, újsá- gdkban, folyóiratokban, rádióban és a televízióban. Az emlékek sorában Tiikovszky Lóránt könyve izgalmas olvasmány, mivel egy igazi hazafi és vértanú politikus sokáig szigorúan bizalmas megnyilatkozásain keresztül a magyar történelem II. világháborúbeli, és részben a nemzetközi politika kulissza- titkaiba nyújt betekintést. Bajcsy-Zsilinszky Endre irat- hagyatékából válogatót dokumentumokat, történelmi tényeket tesz közzé a szerző, a megértésüket, kritikai feldolgozásukat segítő bevezetőkkel és jegyzetekkel. Köztük találhatók naplófeljegyzései, vagy tervezett emlékiratának irodalmi szinten kidolgozott részletei, az ország nagy befolyású, vezető személyiségeihez írt bizalmas

politikai levelei, memorandumai és öl nem mondott parlamenti beszéde. Így a: Vitairat Székfű Gyulához, Az Eckhardt-ügy, Üjvidék és a magyar lelkiismeret, Egy sikertelen memorandum-akció, Kormányzói kihallgatáson, Vita a vezérkari főnökkel. A Levelek sorában: „Baljóslatú dolgok előérzetében ...”, továbbá „Másók a nemzet igazi ellenségei!”, valamint „Nem tintával, hanem vénrel írt levél”, a befejező rész pedig az „Eltűrni vagy ellenállni?” kérdését feszegeti. A kötetben olvasható befejezetlenül maradt programtervezete a magyar állam és társadalom újjáépítésére.

Sajnos, hazánk náci megszállása utáni letartóztatása és német fogságba hurcólása megakadályozták nagyszabású elgondolásai megvalósításában.

Tudjuk, hogy életpályája — mint oly számos kiemelkedő egyéniségé is — nem volt ellentmondásoktól, túlzásoktól és tévutaktól sem ■mentes, önmarcangoló vívódásokkal jutott el a tehetetlen, korrupt, országrontó és bűnös vezetéssel (nemcsak a legfelső, hanem a „lenti” zsarnokoskodó, alsóbb vezetőkkel) szembeni erkölcsi és

politikai ellenállásig, őszinte nemes érzületéből fakadón, a Haza sorsáért küzdő felelősséggel. Drámai fejlemények, keserű tapasztalatok folytán ismerte fel, hogy a hazafiat- lanna'k, sőt árulónák megbélyegzett baloldali erők összefogása mentheti meg az országot, és megtiport becsületét. Viszont későn ébredt rá az áldozatokra is képes, szervezett munkásosztály döntő szerepére, az ellenállás legfőbb erőforrására.

A múltjából beidegződött némi előítéletek és illúziók még gátolták széliemének teljesebb látókörű kibontakozását, mint pl. a Nagy- Magyarország helyreállításához fűződő, szinte a naivitással határos hazafiúi ábrándja. A józan valóság azonban mást diktált, és csák az internacionalizmus eszméje emelhette fel hazánkat a mélyből mai megbecsülésének fokára.

Bajcsy- Zsilinszky Endre hazánk gyászos korszakában a függetlenségi népfrontpolitika egyik megteremtője volt. Amint a szerző méltatja: „... s részben önmaga által is meghaladott vonásai elhalványulnak igazi történelmi nagysága tiszta ragyogásában ...” Így van, s érdemes könyvtárunkat gazdagítani a „tőle és róla” írt kötettel, a fiatalok történelmi ismeretének bővítésére is.

BALLABÁS LÁSZLÓ

Harcba indul a fehér törzsfőnök

Staub Ferenc: Kéményépitök