Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-03 / 129. szám
1986. június 3. KÉPÚJSÁG 5 Kisdobosok Alsómajsa, 1948 A szekszárdi Művészetek Házában á vasárnap délután tartott emlékülésen számos egyikori úttörőcsapatalapító vehetett át emléklapot a szövetség megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Közülük Vaszari Annát, nyugdíjas pedagógust kértük arra, hogy néhány mondatban mutatkozzon be és beszéljen. életútjáról. — ötven évvel ezelőtt, 1936-ban .kezdtem el tanítani Alscmajsán. összevont osztályom volt, hat évfolyamot oktattam egyszerre, mintegy száz kisgyereket. A felszabadulás után bennünket sem került el az úttörőmozgalom, már 1948-lban megalakítottuk a majsai úttörőcsapatot. Eleinte idegen, kedtek a szülők ettől a szervezettől, később azonban, amikor látták, hogy az úttörőik hasznosan töltik idejüket, már nem volt semmi gond. Emlékszem, első dolgunk volt beszerezni a nyakkendőket, ez akkor még kék színű volt, piros szegéllyel. — Nagyon sokat kiránduljunk akikoriban, megismertettük a gyerekekkel a környező tájat, a szomszédos községeket, azok szépségeit. Tél vagy nyár, mindegy volt, mindig mentünk valahova. Gyermekekért Érdeméremmel Kovács Zoltán bölcskei pedagógus, rajvezető, a KISZ Központi Bizottság székházéban vette át az úttörőszövetség 40. születésnapja alkalmából a Gyermekekért Érdemérem kitüntetést. — Érdemes volt — kezdi a kitüntetett rajvezető a rövid beszélgetést, amelyre Szekszárdon, a Művészetek Házában rendezett emlékünnepség után kértük. Elérzékenyülve teszi hozzá, hogy csak a gyermekekért éri meg. Az emlékezés útját Budapest, Pusztahencse, Kalocsa, Foktő állomásain meg- megállva meséli. A történetek középpontjában minőik a gyermekek, önmagáról szólva is, minden cselekvésének mozgatója a legkisebbek iránt érzett alázatos felelősségvállalás volt. Nem ő fogalmaz így, természetesen, de ez érződik a megha- tódottsága mögött. A negyven év előtti játékok, nóták, kirándulások egyszerre formáltak felnőttet, gyereket egyaránt, egy közös célért. Szomorú emlékei között említi az egyik túrát a DuKovács Zoltán, a 902. számú Kossuth Lajos úttörő- csapat rajvezetője. na-parton, ahol két kisgyerek, második világháborús gránátot talált, amely súlyos balesethez vezetett, de szerencsére nem okozott halált. Történeteiben szerepelnek azok a pofonok is, amelyeket a szó szoros értelmében kapott, mert fiatalos lendülettel, talán Ikiissé tapintatlanul állt ki követeléseivel. Akkor alig volt húsz- esztendős. Annáik az idős takarítóné- ninefc az arcát pontos részletességgel írja le, aki vele együtt vette át Budapesten e magas kitüntetést. A néni — kissé hajlottén az évek terheitől —, de szemében mosolygó csillogással büszkén vállalta, hoigy ő a maga helyén úgy dolgozott, hogy a munkáját a legfelső szinteken is elismerték. Minden felnőtt embernek családban és iskolában ilyen tudattal kellene élni. Kovács Zoltán útravalóul az úttörőknek azt adja, tanácsolja, kéri, hogy maradja nák az általános iskola felső tagozatában is olyan lelkes úttörők, mint amilyen igazhívő kidobosok voltak. . . —decsi— Leningrádban jártunk (TUDÓSÍTÓINKTÓL) Mi, a 'Nagydorogi Körzeti Általános Iák óla 25 tanulója, Varga Jánosné, Gosztola Erzsébet és Kiálló Már ia tanárnők kíséretében nemrégiben Leningirádban jártunk. <A Ferihegy 2-ről indujt a repülőgépünk, amely Varsóban is leszállt. Az utazás nagyon kellemes volt! Leníngrádba — helyi idő szerint — 7 órákor érkeztünk. A szállásunkra, a Zárja Szállodába, az ottani idegen- vezető kalauzolt el bennünket. Itt egy- és kétágyas fürdőszobás szobákban helyezték el bennünket, ahol telefon is volt. Néha éjfélig is telefonáltunk, egymás álmát zavarva. Az étel bőséges, de számunkra furcssa volt, ezért nem nagyon fogyott belőle. Jó hasznát vettük az otthonról hozott konzerveknek. iLeningrád lakossága kétszer annyi, mint Budapesté. Ez a buszok zsúfoltságán is meglátszott. Megtekintettük a város és környékének nevezetességeit, a Péter-Pál erődöt, az Ermitázst, a Ka-zanyi és az Izsák-székesegyházat, a Néprajzi és a Zoológiái Múzeumot, a Téli Palotát, a Piszkarjevói temetőt, a Katalin Palotát és a tengerpartot. Az Izsák-székesegyházban található egy nagyon híres inga, amivel a Föld forgását bizonyítják te. A háború során megrongálódott falakat szépen felújították és a díszítéshez 400 kg aranyat használtak fel. Az Ermitázs az 1055 termével a Világ egyik legnagyobb és az egyik legszebb képtára. Nekünk is nagyon tetszett, csak a sok gyaloglás volt „fárasztó”. Az utolsó pár napon vásároltunk a Pasz- százs és a Vendégudvar áruházakban. Nagydorogra hajnali 3-kor értünk haza, mivel a buszunk Pesten lerobbant. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. Ez az utazás örök élmény marad számunkra! Társaink nevében: Jaksa Veronka cs Kalló Krisztina FutaPaks A paksi Munkás művelődési Központ a Gyermekek hete alkalmával május 27-én 18 órakor „FutaPaks” elnevezéssel utcai futóversenyt rendezett általános iskolai tanulók részére. Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt, 768 tanuló futotta végig a különböző távokat. A verseny jó propagandája volt a futásnak, melyet a sók vidám, kipirult arc jelzett. A versenyzők és a rendezők a jövő évi viszontlátás reményében búcsúztak egymástól az ünnepélyes eredményhirdetés után. Eredmények: 1—2. osztály: Lányok: 1. Füredi Edina Bezerédj Általános Iskola, 2. Ivók Henriette, II. Számú Általános Iskola, 3. Nagy Katalin,, II. számú Általános iskola. Fiúk: 1. Törjék Péter, Bezerédj Általános iskola, 2. Kónya János, II. számú Általános Iskola, 3. Vidi Zoltán, II. számú Általános Iskola. 3—4. osztály: Lányok: 1. Vass Henriette, 2. Hermész Éva, 3. Hanuszka Tímea (mindhárom a II. számú Általános Iskola tanulói). Fiúk: 1. Steiner Lajos, II. számú Általános Iskola, 2. Marosi Attila, III. számú Általános Iskola, 3. Szili Norbert, III. számú Általános Iskola. 5—6. osztály: Lányok: 1. Szabó Manuéla, 2. Szabó Adrienn, 3. Skach Anikó (mindhárman a II. számú Általános Iskola tanulói). Fiúk: 1. Búzás Attila,, II. számú Általános Iskola, 2. Erlich János, II. számú Általános Iskola, 3. Mittler Ferenc, Bezerédj Általános Iskola. 7—8. osztály: Lányok: 1. Koch Csilla, 2. Skach Adrienn, 3. Panyá'k Krisztina, (mindhárman a II. számú Általános Iskola tanulói). Fiúk: 1. Richter Zoltán, II. számú Általános Iskola, 2, Prancz András, II. számú Általános Iskola, 3. Gombai Miklós, Bezerédj Általános Iskola. — Alsómajsán 1963-i.g tanítottam. Az ezt követő körzetesítéskor az iskolát Re- gölyhöz csatolták. Én is ide kerültem, először igazgató- helyettes, majd igazgató voltam egészen az 1974-ben tör. tént nyugdíjazásomig. Nem is tudom el.mondjam-e, még tavaly is dolgoztam, napközis nevelőként. — Hogy mi a különbség az ötven évvel ezelőtti és a mostani gyerekek között? Az égvilágon semmi. A gyerekek mindig gyerekek maradnak, éljenek akármelyik korban. És ebben ez a szép. Ha újból kellene kezdenem, akkor is csak pedagógus lennék. Semmi más. Egy program: A csodafű A Tamási I. Számú Általános Iskola és Zeneiskola tanulói és tanárai ma, 18 órai kezdettel a művelődési házban mutatják be Békefd Antall: A csodafű című zenés mesejátékát. Érdekessége az előadásnak, hogy Ács Kató és Do- nászi Magda írta a szövegeket, a helyi zeneiskola tanulói — Soós János, Benkő Adrienn, Berta Katalin, Mézes Mónika, Fiath Judit és Dobós Rita adják elő. A szövegeket Bakonyi Ágota tanító, a dalokat pedig, Királyné Békefi Stefánia zeneiskolai tanár tanította be. A kedves színielőadás zenéjét természetesen a zeneiskola tanárai szolgáltatják. A csodafű mesejátékot Királyné Békefi Stefánia és Bakonyi Ágota rendezte. Régen látott öröm és boldogság töltötte el a kék és piros nyakkendős gyermekeket ezen a felejthetetlen megyei úttörőtalálkozón. Kapfinger András felvételei a komoly és vidám események némelyikébe segítenek bepillantani. • • Orömünnep minden mennyiségben A pedagógusoknak zenélnek Mindig csak: Előre! Úttörők mondták... A Szekszárdi Panoráma Filmszínház előcsarnokában különböző árucikkeket vásárolhattak az úttörők — jelvényeket, matricákat, kulcstartókat, trikókat és egyéb apróságokat. Nem pénzért természetesen, hanem a számos vetélkedő bármelyikén nyerhető zsetonokért. Időről időre körülállták az érdeklődő iskolások az asztalokat, és vettek is néhány emléktárgyat. Szilágyi Attila, a tengelici általános iskola 5. osztályos tanulója csak két zsetonnal érkezett. Ezeket a lövészversenyen szerezte. A kérdésre válaszolva elmondja, hogy nagyon jól érzi magát Szekszárdon, és legjobban a SZÜV videojátékai nyerték meg tetszését. Zsakay Nóra, a szekszárdi lV-es számú általános iskola 3. osztályosa moziba készül, ahol a Hamupipőke című filmet vetítik. Teszler Gabi negyedikes, az I- es számú iskolában tanul. A kutyakiállítás kötötte le leginkább figyelmét. Lehet, hogy azért, mert otthon még nincs kiskutyája. Varga Péter 6. osztályos őcsényi tanuló. A videofilm volt a legjobb, ami nemrég ért véget. Már vett három darab tombolát, és nagyon reméli, hogy elviszi a fődíjat, ami nem más, mint egy Commodore számítógép. Guti Erika és Varga Anita barátnők, mindketten a Tolnai II- es Számú Általános Iskola 8. osztályos tanulói. A megyei könyvtárban tartott szellemi vetélkedőn ők is indultak, 12 zsetont sikerült beszerezniük, ennek jó részét azonban már elköltötték. Mindössze három zsetonjuk maradt. Némi tanakodás után reklámszatyrot kérnek és matricákat. Ez a legolcsóbb ... A start után „Az én fánkom a legjobb" Az esőre is emlékezni fogunk
