Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
198f>. június 14. Képújság s Ki pányvázott tehetségek Roppant könnyű helyzetben vannak azok az embe- ' ----—----------------------rek, akik megelégszenek a puszta munkavégzéssel. Mechanikus módon végezve a napi i teendőket, mindennap, ugyanazt és ugyanolyan módon, ) Elfogadják munkahelyük elvárásait és csak azzal igye- i keznek az elvárásoknak megïelelni, hogy semmi plusz j ötlet, kezdeményezés, újítás vagy ésszerűsítés nem vár- ' ható tőlük. Az ilyen teljeesítmény a minimumküszöbön ‘ van. Sze rencsére nem ez a jellemző. Még akkor sem, ha nap- I jainkban egyesék értelmetlennek, kilátástalannak látják i a munkahelyi helyzetüket. S az utóbbiak, zömmel a har- i mincas-negyvenes generáció tagjai. Nem egy olyan — közel sem középszerű — embert is- ! merek, aki a végső kHatástalanság pillanatában fordított ■ csak hátat munkahelyének és ment el egy vagy két diplo- * májával a „szabadvilágba'’. Üzletet kötni, szabadon úszni, kőműves mellé segédkezni vagy reluxafelszerelést vál- 1 falni... Közülük nem is eggyel órákat beszélgettem. Ok érthető módon saját sebeiket nyalogatták, de én az okokra voltam és vagyok kíváncsi. Meddig bírták azokat az éve- 1 két, amikor még bíztak abban, hogy a munkahelynek szüksége van a képzettségükre, szaktudásukra a fiatalos hebehurgyaságuk ellenére is. ötleteeiket elvárták-e? Kik és hányán .voltak azok a kollégák, akik mindennapos ötletbörzéjüket akadályozták meg vétlenül, vagy szántszándékkal. Praktikus, taktikus és konspirádiós okok miatt. A válaszok egyszer sem voltak egyértelműek. A feleletekből képtelenség tárgyilagos igénnyel általánosítható magyarázatot adni, talán nem voltak igazán kellően „repI rezentatívok", talán többet beszéltek a kelleténél... a lényegen ez, sajnos, mit sem változtat. Mert szakmai zsákutcába jutott ismerőseim gondjaikkal, problémáikkal és szakmai megaláztatásukkal nincsenek egyedül. Több tucat ilyen vakvágányra jutott pályatársuk tehetné le melléjük a maga névjegyét. Nemrégiben nem -is egy társadalmi szervezel tárgyalta meg — ahogyan hivatalosan megfogalmazták — a szellemi energia felhasználásának helyzetét. Több helyen ez volt a végkövetkeztetés: érthetetlen okok miatt még mindig sok jó képességű fiatalt foglalkoztatnak képzettségük alatt. Másokat pedig még annak a hivatásnak a közelébe se engednek, amelyre címeres oklevelük feljogosítja őket. Ez a jelenség sok tényezővel függ össze. A hazai munkahelyi szervezetek még mindig nagyon mereven épülnek fel. Már bebizonyosodott, hogy sok esetben nem a tartalmat szolgálja egy-egy hivatal, gyár, üzem szerkezeti, szervezeti felépítése, mert maga a forma kerül előtérbe. S ha egy ilyen helyre bekerül egy fiatal, akkor végig kell ugye kutyagolnia a szamárlétrafokokat. Nem ritka, hogy egy roppant jó fejű fiatallal hivatásának a segédmunkáját végeztetik. S ha ez ellen lázadozni mer, menten kész a retrográd válasz: túl gyorsan akar befutni és semmibe veszi az öregebb, tapasztaltabb és már bizonyított kollegákat ... Nekem éppen ennél a pontnál van bajom az egésszel. Hogy és mint legyen képes bárki bármit is bizonyítani, ha még ennek a lehetőségét sem adják meg neki? Ekkor milyen jogon várja el a munkahely, hogy eredményt produkáljon? Aztán: milyen elvtársi és kollegiális erkölcs nevében parentálják el az érintettet, ha már elege van a takaréklángon-égésből és megalázónak érzi, hogy mérnök létére statisztikai jelentésekét csináltassanak vele? Talán még árom élet utat. Az üzemmérnököt senki-----------------—sem kérte fel, hogy a munkaszervezés észszerűsítésén törje a fejét. Hosszú hónapokig dolgozott az ötletén, s a sűrűn teleírt papírokat szakmai alázattal adta át vezetőjének, majd egyszercsak azt a vezető papírkosarában látta viszont. A jogtudományi egyetemen frissiben diplomázott fiatallal az államigazgatási hierarchia megrögzöttségét és tekintélyét téveáen hirdető munkáltatói'csak technikai munkát végeztettek. Vagy: mindenki meglepődött azon, hogy a tanár egyszer csak fogta magát és műgyűjtést Vállalt. Föhivatásban! A kipányvázott tehetségek sorsa kapcsán na ódzkodjunk a számonkéréstől. Ki, mit tett azért, hogy egy jó észszel páratlan munkabírással és tenniakarással magáidon fiatal valójában képességének megfelelő munkát végezzen? Hol volt az ilyen ember érdekeit — mart nézetem szerint erre is vonatkozik — képviselő és 'Védelmező szakszervezet, KISZ- és pártszervezet? Mennyire akarják az utódoknak átadni a szakmát az öregebbek? Ha bizonyítottan nem az emberi értéket, a tehetséget, és ezáltal a szellemi és a gazdasági eredményességet szolgálja egy munkahely belső szervezetének felépítése, akkor kire, mire és miért várnak annak megváltoztatásával? Vagy egészen másról lenne szó? Emberi kivagyiságok és jeliembéii. hibák elhatalmasodásáról? A fiatalabb korosztály szellemi képességének lebecsüléséről? A mindent-én-csinálok-mert-te-tacskó-V'ag.y- még téveszméről? 'Mielőtt még valaki azzal vádolna, hogy a kelleténél sötétebben látom a „szellemi energia kihasználásának helyzetét” 1986 júniusában, kérem egy .kis időre hagyja abba a munkáját és nézzen körül saját munkahelyén. Nagyon bízom abban, hogy munkahelyi főnöke ezt a kényszerszünetet éppúgy nem tekinti lazsálásnak, mint ahogyan nem tekintik annak az információkból élő hivatalokban a reggeli újságolvasást. Én csak a magam szemével vagyok képes látni. Optikám — mind mindannyiunké —.képes rögzíteni a jót és a rosszat. A jó dolgoknak annak ellenére örülök, hogy azokat természetesnek, az emberi léttel azonosnak és nem túldicsérendőnek tartom. A rossz nem az esetem és a magam felelős módján óvni is igyekszem tőle mindenkit. Amennyiben az Olvasók befejezték környezettanulmányaikat saját munkahelyükön és nem találtak olyan munkatársat, aki a kipányvázott tehetség sorsát élné, akkor igyekezzenek annak örülni, hogy ilyen munkahelyen dolgoznak. Akik pedig ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalják, a látványt, a sorsot ne engedjék kiteljesedni. Az embernek csak egy élete van. Egyvalamit azonban mindenkinek kell tudni: a kipányvázott tehetségek szellemi értékei és az azokból kamatoztatható eredmény nélkül egyre kevesebbet érünk. Ezt nemcsak napjainkban, de semmikor sem en_______________ gedhetjük meg magunknak. É s nemcsak az emberi humánum miatt. Céljaink beteljesüléséért, biztonságos megélhetésünkért. Akármiért és akárkiért. Hazánkért. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS A szálkai víztározó kialakítása 1977-ben kezdődött < ■: a Szekszárd—Paksi Vízitársulat kivitelezésében. Napja inkra már készen várja a 67 hektár felületű, csillogó víztükör a természetkedvelö látogatókat. Az erdőkké1 övezett festői szépségű tó 25 négyzetkilométeres vízgyűjtő területén nincs környezetszennyező üzem, ezért ideáin élőhely a különböző fajtájú halaknak. A szálkai tó három szempontból is figyelemre méltó: egyszerre szolgál horgászhelyként, és a későbbiek folyu mán lehetőség nyílik a vizisportok űzésére és a nyár fürdőzésre. A távlati tervek között szerepel egy 300 férőhelyes ut törőtábor, kemping, valamint középfokú kereskedelmi é: vendéglátóipari hálózat kialakítása is. A munkálatok be fejeztével Szálka és a szálkai tó Tolna megye egyik kö: kedvelt üdülőkörzete lesz. SZERI ÁRPÁD KAPFINGER ANDRÁS Csán.vi Delila ügyesen kezeli a szakot A szekszárdi »fesz felújított csárdája Szabadidő Szálkán Kbből nem derül ki a horgászok „tízparancsolat*" Kedvelt időtöltés álhorgászát Szabadban jobban ízlik
