Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

"népújság 3 1986. június 13. Építkezés falun Pörbölyi pillanatok Hurtonék falazáshoz készülnek A gazdatanfolyamoktól az állategészségőrig Kiművelt emberfők a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban dol­gozó vezetők már régóta azt vallják, hogy a szakmai tu­dás növelésére fordított esz­közök, beruházások hozzák a legtöbb változást, a legna­gyobb eredmény a gazdál­kodásban. Azaz: a legjobb beruházás a szellemi javak gyarapodását szolgáló ráfor­dítás. És ez nemcsak az ag­rármérnökök, gépészek, ál­latorvosok esetében igaz, ha­nem érvényes a szakmunká­sokra is. Ez a réteg — mun­kája, szaktudása révén — rendkívül- fontos szerepet tölt be az élelmiszergazda­ságban. A felszabadulás előtt a kétéves bentlakásos mező- gazdasági szakiskolák és az ugyancsak két évfolyamos téli gazdasági iskolák által nyújtott szakmai -ismere­tek feleltek -meg leginkább a szakmunkásképzés mai érte­lemben vett követelményei­nek. A szakmai oktatáshoz tartozott az iskolaköteles ko. rú, de továbbtanulni nem szándékozó falusi fiatalok mezőgazdasági szakirányú „ismétlő iskolája”, heti 3—4 órás foglalkozási idővel. Szakmunkások a földeken A felnőttek részére a té­li időszakban, a nagyobb te­lepüléseken rendszeresen szerveztek úgynevezett arany- és ezüstkalászos gaz­datanfolyamokat, melyek a szakmai ismeretterjesztés és az alapfokú továbbképzés fóruma-i voltak. A felszaba­dulás után a kezdeti idő­szakban a szakmai oktatás elsődleges feladata a gépe­ket kezelő és ezeket javí­tó sza-kmunkásök képzése volt. Létrejött a traktorve­zető, traktoros-gépész, kom­bájnvezető és mezőgazdasági gépszerelő szakmunkások bentlakásos iskolai tanfolya­mos képzése. Időtartamuk 2 —10 hónapig változott a munkakör bonyolultsági fo­kától függően. A szakmunkások iskola- rendszerű ifjúsági képzése a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló, 1953 decemberi párt­ós kormányhatározat alapján 1954. évben jött létre — egy szakmában — traíktoros-gé- pész elnevezéssel. Eleinte két, majd három évig tar­tott a tanulmányi idő: é-ven­( TU DÚSÍTÓNKTÓL) A testvérmegyei -kapcsola­tok keretében, az Egyetértés Termelőszövetkezet meghívá­sára nyolctagú szakmai de­legáció látogatott ilregszem- csére. A vendégeket fogadta Fiáth Attila, a -tamási .városi pártbizottság első titkára is. A K art -Ma r x -S tadt -megy ei zet-tlitzi szövetkezet — az i-regszemc-sei Egyetértés test­oldasa után a Teriimpex gyors intézkedéssel összeállíttatta és útnak indította az első szállítmányokat a közös piaci országokba. Hétfőn egyebek között feldolgozott baromfit szállítottak a megrendelők­höz, és elhagyták az ország területét az első élőállat-kül­demények -is. A szállítási -tilalom a hús­konzerveket, a téliszalámit és a kolbászféléket nem érin­tette, ezekből eddi,g is folya­matosan exportálták, és -jú­niusban is ütemesen adják majd fel.a .megrendelt -téte­leket. Hétfőn hat olasz -ka­nton rakodott magyar terü­leten: házi nyudat vettek a te ezer-ikétezer szakembert képeztek ily módon. Ezek az iskolák — 1957-től — foko­zatosan a mezőgazdasági gépszerelők képzésére tértek át. Az élelmiszeripari szak­mák köre a tejipari, do­hányipari, cukoripari, sör. ipari és szeszipari szakmák­kal bővült. A kertész szak­munkástanulók új típusú képzése 1955-ben indult üze­mi szervezésben. A mezőgazdasági termelés többi területére továbbra is a hagyományos kétéves szakiskolai, illetve a felnőtt dolgozók tanfolyamos -képzé­se volt a jellemző, de meg­jelentek új, átmeneti képzési formák is. Érettségizett fia­talok részére egy, majd 2 éves iskolai szakmunkáskép­zés, mezőgazdasági gépsze­relő és mezőgazdasági elekt­romos berendezés szerelő szakmában, valamint két­éves szakiskolai képzés me­zőgazdasági gépész szakmá­ban. Növekvő színvonal A szakmai képzés szerve­zete a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével párhu­zamosan lényegesen korsze­rűsödött. A fizikai dolgozók képzésében ékkor valósult meg a teljes -körű oktatási reform. Az iskolarendszerű szakmunkásképzés bevezetés sét a mezőgazdasági terme­lés területén a Földművelés- ügyi Minisztérium 1958-ban kezdte meg, az általános is­kolarendszerhez igazodva 1958-ban négy, 1959-ben ti­zennégy és 1960-ban már hu­szonnyolc szakmában indult képzés. A képzési idő ekkor is már hároméves volt. 1965-ig három alkalommal módosult a szakmák össze­tétele: huszonnyolcról tizen, hatra csökkent a számuk. Az iskolák hiánya miatt a képzés nagyobbik hányada teljes időtartamban üzemek­be kihelyezett osztályokban, illetve turnusos rendszerben valósult meg. A turnusos képzésben a szakmák több­ségében évente három hóna­pig vettek részt a tanulók iskolai elméleti oktatádban és nyolc hónapot gyakorla­ti képzésben, az őket szer­ződtető üzemben, illetve az iskola tanga zdas ágban. ge a vendéglátó szövetkezeten kívül tapasztalatokat gyűj-t-ött az leégsz emosei Kutató Inté­zetben, a Na-gykónyi Kop- pánymenti Egyesült Terme­lőszövetkezetben és a Ma- gya-rkeszi Petőfi Termelőszö­vetkezetben. -Magyar k eszi ben a szakosított sertéstelepet ta­nulmányozták, de szakítottak időt a tájiház megtekintésére járművek „fedélzetére” és el­indultak Olaszország felé. Három vagon élő juhot rak­tak be a Teri-mpex intézke­désére, a magyar szállítmány úti célja a Német Szövetségi Köztársaság. Az első baromf i- export szintén az NS2K-ba indult, két -vagon vágott csir­két küldtek a megrendelő -ke­reskedőnek. A friss -húsok szállítását nyomban a vágás és az előkészítés után kezdik meg, olasz, francia, NS2K- beli és angol megrendelők­nek szánják az első tételeket, amelyek hétfőn már a vágó­hídon voltak. Egy-két -napon belül a vagonok és a kamio­nok elhagyják az ország te­rületét. 1964-ben kormányhatározat rendelkezett a mezőgazdasá­gi szakmunkásképzés fej­lesztéséről és új rendszeré­nek kialakításáról, mely tel­jes körűen meghatározta az időszerű fejlesztési feladato­kat, továbbá a szakmunkás utánpótlás képzéséről gon­doskodó szerveket. A ren­delkezést -követően meg­gyorsult az iskolahálózat fej­lesztése, elsősorban a meg­lévő intézményék korszerű­sítése révén. Az iskolák Szá­ma az 1963. évi negyvenről 1969-ig ötvenkilencre emel­kedett. Az iskolai gyakorla­ti oktatási -munkahelyek száma megtöbbszöröződött. Megszűntek -a kihelyezett osztályok, lényegesen csök­kent a turnusos képzés ará­nya, jelentősen javult -az is­kolai képzés színvonala. Középiskolában folytathatják Napjainkig a mezőgazda- sági szakmákban 65 ezren szereztek szakmunkás bizo­nyítványt iskolai ifjúsági képzésben és több mint száz­ötezer felnőtt dolgozó tett eredményes szakmunkásvizs­gát. Az élelmiszeripari szak. mákban mintegy száztizen­kettőezer tanuló és tizenöt­ezer dolgozó vizsgázott ered­ményesen 1958-tól 1985-ig. A mezőgazdasági és élel­miszeripari s za irmunk áskép - zésben is bevezették az úgy. nevezett -alapszakmai kép­zést, amely több azonos alapismeretre épülő szak­ma összevonását jelentette. Időközben tovább korsze­rűsödött a képzés: egységes — tagozat nélküli — -képzés valósult meg. amely minden szakmában lehetővé teszi a szakközépiskolai tavábbta- nulást. A korábbi növénytermesz­tő gépész szakmát, mezőgaz­dasági gépész elnevezéssel összefoglaló jellegű .alap­szakma váltotta fel, amely az igényeknek megfelelően a növénytermesztés mellett az állattenyésztés és a kertészet területére specializált gép- üzemeltető szakmával bővült. Új szakiméként lépett be az állategészségőr. Jelenleg a képzés túlnyomó részben a hároméves szakmunkásképző iskolákban és a négyéves szakközépiskolákban folyik. Betétek és hitelek Az Országos Takarékpénz­tár adatai szerint a lakos-ság t akar ék betétekben elh elyez et t pénze április 30-án 253,3 mil­liárd forintot tett ki, az év elejétől 9,il milliárd forinttal növekedett. Ugyanebben az időszakban 100 forint pénz­bevételből havonta átlagosan 4,43 forintot helyeztek el a takarékban, szemben az el­múlt évi 3,84 forinttal. Vál­tozatlanul a legnépszerűbbek a -magasabb kamatozású be­téték, valamint -a gépkocsi- nyeremény-betétkönyvek. A lakosságnak nyújtott hi­telek állománya az év első négy hóna-pjában 7,1 mil­liárd forinttal emelkdett, s április végén meghaladta a 211,7 milliárd forintot. A termelési hitelek közül változatlanul a -mezőgazdasá­gi -kölcsönök iránt élénk az érdeklődés. Az év első négy hónapjában 60 300-an vették igénybe ezt a lehetőséget, összesen 1,1 -milliárd forint értékben. Az egyéni és tár­sasvállalkozásokat a pénzin­tézetek 2300 esetben, össze­sen 230 millió forinttal tá­mogatták. Január elejétől április vé­géig 442 millió totó- és lottó­szelvényt értékesítettek. To­tószelvényekből 26. lottószel­vényekből 7 -százalékkal több kelt el, mint tavaly ilyenkor. Sehol sem akad el dom­bokon a tekintet. Szelíd, sík területeken szalad to­va az autó. Alsónyéket el­hagyva, már messziről pi- roslik a lombok alatt a há­zak teteje. Pörböly új ne­gyede épül erre. Valaha tanyasi település volt, az itt lakók innen jártak a gemenci erdőbe dolgozni, az árterületeket megművelni. Azóta a ta­nyák rég kinőtték magu­kat, s a házak amolyan igazi, alföldies jellegű, kis faluvá tömörültek. Az itt elő emberek szorgalmát dicséri a bővülés, maguké­nak érzik ezt a települést, s a fejlődés további lehe­tőségeiről sem akarnak le­mondani. Nagy a változás: Pörböly ma a Bátaszéki Nagyközségi Közös Ta­nácshoz tartozó, önálló társközség. A falu főutcáján végigha­ladva, a nemrég épült há­zak is igazolják, hogy nagy az építési kedv, nem kíván­koznak el e vidékről a fiata­lok sem. Az „újtelep” még csak két utcából áll. Cserép- törmelékkel szórt út vezet az Erdész sorhoz. A Vadász utca most épül, két oldalán már néhány ház el is ké­szült. Több helyen az alapok kiásva, tégla, sóder, homok­buckák mindenfelé, úgy. ahogy ez egy építkezésnél lenni szokott. Három félkész ház egymás mellett — a három Juhász testvér építi — magának — a családi házat. Juhász Lász­ló a legfiatalabb, még nőtlen, egyedül látott a fészekrakás­hoz. A túloldalon Hurton Zoltán feleségével a válasz- falazást készíti elő, hordják a téglákat az épületbe. Az unokára a nagymama vigyáz. — Most -mentek el az ácsok — mondja Hurton Zoltán festő, mi még itt ma­radtunk egy kicsit, amit tu­dunk, azt estig behordjuk. Minden délután kijövünk, van itt mit tenni — szeret­nénk őszre beköltözni. A fe­leségemmel pörbölyiek va­gyunk, itt nőttünk fel, itt élnek a szüléink. Nem kí­vánkozunk máshová, hiszen mindketten a faluban dolgo­zunk, feleségem óvónőként, most gyesen van. Egyáltalán nem vágyunk a városba — folytatja. — Ma inkább a városból falura költöznek sokan. — Nagyon örülünk, hogy újabb telkeket mértek ki. így több lehetőség van az ittmaradásra, letelepedésre — kapcsolódik a beszélgetés­be a fiatal-asszony. Típuster­vet választottunk, jó terv, de az sem egy utolsó szem­pont, hogy nem kell tervező után futkosni. A tűzfalak felhúzása után beépítjük a tetőteret. Az építkezés kez­désénél nem volt sok pén­zünk. Eláruljuk? — néz kér­dőn a férjére. Szóval, ötven­ezer forinttal vágtunk bele. Ez elég volt a telekre, ami közművesítettnek számít, azért mert kiépített a vil­lanyhálózat. A tanács is se­gített, húszezer forint ked­vezményt kaptam a telekre. A háromszázhatvan négy­szögölön lehet majd kertész­kedni is. A beszélgetés az anyagel­látásra terelődik, s szinte látni a fiatalokon, hogy jól esik elmondaniuk az élmé­nyeiket. — „Ha pénz van, akkor van minden” — összegzi vé­gül is a férj. Csak a válasz­faltéglákra kellett eddig so­kat várni. — Három hóna­pot. Februárban befizettem az összeget — később kap­tam egy táviratot, hogy me­hetek Bátaszékre, a gyárba, a téglákért. Aztán jött egy másik távirat, hogy nem. Ez a játék háromszor ismétlő­dött meg. Végül is személye­sen intéztem el azt, hogy sorra kerüljek, megkapjam a téglákat. Őszintén mon­dom, eddig még semmilyen csúszópénzt nem fizettem. Traktor dübörög fel, Sze- leczki István leendő szom­széd közelebb áll a pótko­csival az épülő házához. Édesapja abbahagyja a be­tonalap fel töltését, és a föld elgereblyézését. A vetemé­nyesből előkerül a fiatalasz- szony is. A lábazat alig lát­szik ki a földből, de a kert olyan, mintha már régóta itt laknának. — Kellemesen melegít a lemenő nap, lassan locsolni is kellene, na de készüljünk neki a béléstestek kirakásá- nák — mondja a háziasz- szony. — Mindketten a gemenci erdőgazdaság dolgozói va­gyunk, nem kívánkozunk máshova. Ezért is láttunk neki márciusban az építke­zésnek. Az embernek nagy erőt, ambíciót ad az, ha a saját házát építheti — ma­gyarázza lelkesen. — Pörböly valaha tanya volt — szól közbe az após, Szeleczki Ádám —, most meg gyönyörű község. — Az országgyűlési kép­viselőnk is a faluban épített — folytatja büszkén a fia­talasszony. — Remélem, egyszer az iskola is vissza­kerül, felépítjük, helyreállít- juk újra azt is, ha kell. Szóval segítünk egymás­nak, a gazdaság is támogat­ja dolgozóit: az ötvenezer forint kölcsönön kívül gépe­ket, betonkeverőt is ad. A munkatársak hétvégeken el­járnak hozzánk betonozni, falazni, a „nagyüzem” — szombaton, vasárnap van ná­lunk. Napközben délutánon­ként meg mi magunk foly­tatjuk az építkezést. — Ma meghoztuk a ge­rendákba a béléstesteket, tegnap egész nap kisméretű téglák után futkostunk — Tevelen sikerült végül is kapni. Az OTP is szorít a határidővel. Ha nincs anyag, akkor nincs építkezés, s en­nek következtében akkor szünetel a hitéi folyósítása — ördögi kör ez. Eddig nem volt nagyobb gondunk az anyagbeszerzéssel, csupán csak a környező tüzéptelepe- ket kellett béjárni. Sőt, már az ajtókat, ablakokat is meg­vettük, igaz, hogy egy kicsit drága volt, de azt kaptuk, amit akartunk, zsalugátere- sek és hőszigeteltek. Sokan építkeznek, néha ki kell vár­ni a sorunkat, ez így volt a gerenda vásárlásánál is. Űgv vagyunk vele, hogy minél előbb kész szeretnénk lenni. A terveink közt szerepel a központi fűtés elkészítése, azt hiszem, hogy a mellék- épületek felépítésével együtt ez jövőre marad. — A legnagyobb gondunk a vízzel van. Sokan úgy fo­galmazták meg a faluban, kár, hogy tíz évvel ezelőtt a szüléink nem vágtak bele a közmű kiépítésébe. Akkor sokallták a tízezer forintot érte. Ma harmincezerbe ke­rül. Most már mindenki be­látja, hogy kell a közmű, és vállalja a költségeket, csu­pán csak az a kérdés, hogy mikor lesz kész. Vásároljak hidrofort, fúrjak kutat? Ez ugyanannyiba kerül majd­nem, mint a hozzájárulás. A vezetékes ivóvízre szükség van. Víz nélkül nem lehet költözni. — Lajtos kocsi hozza az utcába a vizet. Ta­lán kényelmesek vagyunk? Vagy sokat akarunk egy­szerre? De hát mégis az a véleményem, víz, villany nélkül nincs élet. Wartburg veri az út porát. Kozma István, az erdészet traktorosa jött a gépért. — Reggel korán kell kelni, hátra van még a bálázás — mondja. A gazda friss vízzel kínálja a munkatársát, aztán elköszönnék egymástól azzal, hogy holnap, ha jön a két decsi kőműves, lesz még mit csinálni : falazni, koszorút betonozni. — Aztán csak valami fi­nomat főzzön a kondérban ebédre, mert éhesek leszünk! — szól vissza még búcsúzóul a háziasszonynak, s sietve elrobog. Szekér Szeleczkiéket a gemenci erdőgazdaság traktorral is segíti. A béléstesteket Bátaszék­rői hozták. Cseh János Testvérszövetkezeti küldöttség Iregszemcsén verszövetkezete — küldöttsé­ís. MINÄRIK LAJOS Az első Terimpex-szállítmányok A szállítási embargó fel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom