Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május tolna'' _ 8 ‘NÉPÚJSÁG Léghajó nagyvárosi közlekedésre Különleges konstrukciójú léghajót tervezett a nagyvárosi közlekedés megköny- nyítésére Vlagyimir Andrejcsenko moszkvai mérnök. A léghajó két szállitófülkéhez van rögzítve, amelyek két fémkötélpályán mozognak. Az ellipszoid alakú repülő szerkezet tervezett térfogata 25 ezer köbméter, hossza 88, átmérője 24 méter. Tíz rekeszből áll, így kizárt a baleset, ha bármely rekeszből szökne a gáz. Teherbírása egyidejűleg 100 utas szállítását teszi lehetővé. Hajtóműveinek összteljesítménye 1200 lóerő, ami óránként 100 kilométeres haladási sebességet biztosit. MUNKÁBAN A „SZTYEP” A „Jaroszlavec” gabona- és burgonyabetakarító kombájnok, szénaforgatók, önjáró takarmánybetakarító gépek igen népszerűek a szovjet mezőgazdaságban. A jaroszlavi gyár legújabb fejlesztése az USZK-17a típusú „Sztyep” elnevezésű önjáró betakarító komplexum. Az új gép három felfüggeszthető aratóaggregátjának szélessége 17 méter. A learatott gabonaféléket egy vagy két sorban rendezi. A „Sztyep” takarmánybetakarító kombájnként is üzemelhet. Ilyen sorba rendezi a „Sztyep” a learatott gabonát. A legrégibb kerámiatárgy A régészek körében nagy szenzácí keltett az a törött agyagvödör, amely egy expedíció Habarovszk közelébe Szikacsi-Aljan falu körzetében talált.- A lelet valóban páratlan - mondja ' Medvegyev, az expedíció egyik vez< tője, a történettudományok doktora. Hiszen néhány évtizeddel ezelőtt a tudc sok még úgy vélték, hogy az agyagb kézzel alkotott legrégibb égetett kéri miatárgyak kora mindössze 8-9 ez< éves. Később azonban japán régésze olyan kerámiát találtak, amely körülbeli 12 ezer éves. Most pedig az Amur-folyó menti ő: település ásatásai során az erede kőszerszámokon kívül kétméteres méh ségben olyan agyagedények darabja találták meg, amelyek 13 ezer évvel e2 előtt készültek. Olaj- és gázmező Kazahsztánban A kétnyelvűség - életforma Az SZKP XXVII. kongresszusa a kőolaj- és földgáztermelés növelését állította feladatként az iparág elé. A tizenkettedik ötéves terv végére (a gázkon- denzátumokkal együtt) 640 millió tonna lesz a Szovjetunió kőolajtermelése és a földgáz kitermelése eléri a 850 milliárd köbmétert. Nehéz feladat lesz. A szovjet kutatók lehatolnak a szibériai tajga jóformán alig ismert területeire, lelőhelyeket tárnak fel a Sarkvidéken, lefúrnak a tenger mélyébe. Kiszámították, hogy napjainkban minden kitermelt tonna kőolaj háromszor annyiba kerül, mint tíz évvel ezelőtt. Az idén megkezdett ötéves tervben jelentősen megnövekszik majd a mélyfúrások száma, elsősorban az olyan sokat ígérő területeken, mint Nyugat-Szibéria, de napirendre kerül a Kelet-Szibériában és a Kaszpi-tenger mellékén feltárt lelőhelyek kiaknázása is. Tiz-tizenöt év múlva ezeknek kell garantálniuk a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak ellátását ezzel a fontos nyersanyaggal és tüzelőanyaggal. A szocialista közösség érdekelt országai aktívan részt vesznek az új lelőhelyek kiaknázásában, a többi között a Kaszpi- tenger partvidékén. Az ezredfordulóra ez a kőolaj- és földgázlelőhely hozamát tekintve Nyugat-Szibéria után a második lesz a Szovjetunióban.- így tehát Nyugat-Szibéria, ennek a fontos nyersanyagnak a legfőbb szállítója komoly „erősítést” kap - mondja Nyikolaj Pravednyikov, az Állami Tervbizottság mellett működő tüzelőanyagenergetikai tudományos kutatóintézet helyettes igazgatója. - Szeretném nyomban kijelenteni: ma már nincsenek viszonylag könnyen hozzáférhető lelőhelyek. Ilyen vonatkozásban a Kaszpi- tenger melléke sem képez majd kivételt. A produktív rétegek itt 3,5-5,5 kilométer mélységben húzódnak, vagyis általában kétszer olyan mélyen, mint például a Tyumenyi területen. A Kaszpi-tenger partvidékén az is nehezíti a kitermelést, hogy az itteni lelőhelyek többségénél hatalmas, olykor kilométer vastagságú sórétegen keresztül kell a fúrólyuknak áttörnie. Az ilyen különleges geológiai rétegződések miatt bonyolultabb gépekre és sokkal tar- tósabb anyagokra van szükség.- A szakemberek szerint a Kaszpi- tenger mellékének kőolaja és földgáza „nehéz természetű". Ez miben nyilvánul meg?- A földgáznál abban, hogy nagy a kénhidrogén tartalma. Az orenburgi lelőhely „kék nyersanyagához” hasonlíthatjuk. Ez a lelőhely a Szojuz (Szövetség) fő gázvezeték „nulla kilométerkövétől” aránylag nem messze terül el. Annak idején Orenburgban a szakemberek sokat izzadtak, amíg megoldották a gáz magas kénhidrogéntartalma miatti korróziós problémákat. Pedig ott a gáz kénhidrogéntartalma nem több, mint 2 százalék. A Kaszpi-tengernél viszont eléri a 25 százalékot is! Tehát a termelőfúrólyukak hatékony kihasználásához elsősorban olyan anyagokat és berendezéseket kellett előállítani, amelyek kibírják az erős korrózió miatti megterhelést. Meglehetősen szeszélyes természetű az itteni kőolaj is, de az eddig feltárt készletek nagyon biztatóak. A mély termelő rétegekben ugyanis szokatlanul nagy a nyomás: 5000 méter mélységben a 100-150 atmoszféra megszokott jelenség, a rétegek hőfoka pedig eléri a 90 fokot, olykor többet is. Ez a kitermelésnél külön nehézségeket okoz.- Mekkora területen van ez az új gáz- és olajmező?- Az Ural déli részétől a Kaszpi-tenge- rig húzódik. Méreteiben Ukrajnához hasonlíthatjuk. Csakhogy itt sajnos egészen másféle éghajlati viszonyok vannak. A sztyeppe és a félsivatagi zóna szélsőséges kontinentális éghajlata évszakonként és naponként is nagy hőmérséklet ingadozásokat idéz elő, nem is szólva a csapadékhiányról. Nem véletlen, hogy az őslakosok, a kazahok, a Kaszpi-tengertől keletre húzódó félsivatagot „vizesincs országnak” nevezik. Mindezek ellenére már nagyszabású munkák kezdődtek ezen a tájon. Külön tervek készültek a terület fejlesztésére és ezek végrehajtása már elkezdődött. A többi között vasútvonalak és műutak szerepelnek a tervekben. Asztrahány környékén modern, a kor követelményeinek megfelelő kikötők épülnek a Volga partjára. Befejezéséhez közeledik az asztra- hányi gázfeldolgozó első ütemének építése. Jövőre eléri a tervezett kapacitást, ez évente 6 milliárd köbméter gáz lesz. Mindenütt, ahol földgáz- és kőolajkitermelés lesz, új városok és települések épülnek. JURIJ SPAKOV Bármerre jár az utas Jugoszlávia nemzetiséglakta vidékein, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában, az első, amire felfigyel: az a következetesség, ahogyan a nemzetiségiek nyelv- használati jogát kezelik. Minden jelzőtábla kettőzve mutatja az utat, két nyelven írják a hivatalok, intézmények neveit, amelyekben kötelező a két vagy többnyelvű írás. Eleve érződik, hogy Jugoszlávia köztársaságaiban komolyan veszik a nemzetiségek jogait. A táblák, feliratok persze külsőségként is kezelhetők, hisz a hétköznapok gyakorlatában elsikkadhat a törvények írott malasztja, de különösen az 1974-es új alkotmány bevezetése óta valóban betartják a nemzetiségiekre vonatkozó, mélyreható, és igen hatékony alapelveket. A szlovén képviselőház például nemrégiben tárgyalta a magyar és olasz nemzetiség helyzetét, és egyöntetűen megállapíthatta, hogy náluk alapvetően az alkotmány szellemében kezelik a nemzetiségi kérdést, az ottani magyarok is teljes mértékben élhetnek jogaikkal. Nemcsak kulturális tekintetben, de a politikai, gazdasági élet minden területén. Szlovéniában abból indulnak ki, hogy mindenekelőtt a többségi, mondjuk így anyanemzetnek kell kezdeményezőnek lenni, nekik kell többet tenni a kisebbségek jogaiért, helyzetének folyamatos javításáért. A kétnyelvűségi forma a jogok mellett mind a két fél számára kötelezettségekkel is jár. A kinyilatkoztatások, deklarációk, óhajok semmit sem érnek, ha nem követik folyamatosan a tettek, amelyek a gyakorlatban is bebizonyítják, hogy a többségi nemzet igenis jó barátságban akar együttélni, dolgozni a nemzetiségiekkel. Ez nyilvánvalóan nemcsak a nyelv szabad használatát, hanem az élet minden területén való harmonikus együttműködést feltételezi a nemzetiséglakta területeken. A közelgő választásokon éppen ezért az eddigieknél jobban biztosítani kívánják a nemzetiségiek startesélyeit. Azokban a társadalmi és munkaszervezetekben, ahol pedig már megfelelő arányban dolgoznak a nemzetiségi aktivisták, munkástanács tagok, nagyobb segítséget adnak tevékenységük hasznos, eredményes végzéséhez. A kádermunka fontos része magasabb feladatok elvégzésére alkalmas nemzetiségiek felkutatása, feladatokkal való megbízása, képzése és továbbképzése, hiszen enélkül a teljes jogú és megfelelő számú képviseletük megoldhatatlan. Még inkább vonatkozik ez az iskolai alapképzésre, az óvodákban, iskolákban, felsőfokú tanintézményekben folyó kétnyelvű oktatásra. Elsősorban a saját anyanyelv magasszintű elsajátítása alapvető, de a nemzetiségi területeken dolgozó szerb, szlovén nemzetiségű szakemberek számára is ajánlatos, és előbb-utóbb kötelező lesz annak a nyelvnek az elsajátítása, amelyen a velük együtt dolgozók, az őket körül vevő nemzetiségi lakosság beszél. A újvidéki Magyar Szó egyik márciusi szá mában arról írt, hogy a szlovént Lendva lakossága milyen jó kapcsolatc épített ki a szomszédos Zala megyénk kel. Ez mindkettőjük szempontjából fon tos, hiszen Lendva környékén elég so magyar, Zalában pedig számos szlovéi él testvéri egységben. A két terület veze tői ennek tudatában építik, építgetik má évtizedek óta gazdasági és kulturáli kapcsolataikat, a kishatármenti forgal mat. A nemrégiben megkötött négyéve kulturális egyezmény értelmében i lendvaiak vendégszereplésre hívták ; zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, i Zalai Táncegyüttes, és a Bajazzó báb együttes művészeit. Nagy érdeklődés sei várják többek között a Köszívi ember fiainak lendvai bemutatóját. Arró is szó van, hogy a nagy létszámigényes a lendvai színpad méretlehetőségei meghaladó néhány zalaegerszegi elő adásra a kishatárszéli forgalom adtí lehetőségek kihasználásával, néhán' százan többször is átruccanhatna! Zalaegerszegre. A Kaláka-együttes mindig nag; érdeklődéssel fogadott vendég Lend ván, mert valóságos kultúrmissziót telje sít azzal, hogy klasszikus és kortár: magyar költők megzenésített verseive segíti a Szlovéniában élő magyarok kul turális intézményeinek, iskoláinak mun káját. A vendéglátás viszonzásaképper zalai népművelődési intézményei magyarországi tanulmányutakat bizto sítanak a lendvai népművelők, zené szék, műkedvelők, rendezők, dramatur gok és más kulturális szakemberek szá mára. Évről évre bővül a muramenti képző művészek kapcsolata a magyar közönséggel. Legutóbb Lentiben nyílt iger sikeres tárlat, most Zalaegerszeg, Nagykanizsa következik. Lendva és Zalaegerszeg kulturális kapcsolata szoros és sokoldalú. Ehhe; még hozzá kell vennünk a kishatárszél árucserét, sőt az egyre inkább kiszélesedő termelési kooperációkat is. A nyáron zajlott képviselő- és tanácstagválasztásokon Zalában is számuknak és jelentőségüknek megfelelöer vonták be a délszláv nemzetiségieket, fi nemzetiségiek lakta területeken ké1 nyelven folyik az óvodai foglalkozás, a2 iskolai oktatás. Azokban a zalai, Bács megyei, vasi, csongrádi községekben ahol jugoszlávok (is) élnek, a nemzetiségi gazdasági, politikai vezetők kelló arányban, rátermettségük alapján, minden káros megkülönböztetés nélkül foglalják el helyüket a legmagasabb vezetői posztokon is. Számos jugoszláviai tapasztalat ugyanezt bizonyítja a másik oldalon, Szabadkán, Eszéken, Lendván - mindenütt, ahol a kétnyelvűség, mint mindenre kiterjedő életforma valósul meg. „Vizesincs ország” - a Kaszpi-tengertöl keletre
