Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. május 10. ( TOlHA''l NÉPÚJSÁG 5 Miért annyi ? Nagy munka volt elkészíteni Tolna megye VII. ötéves tervét úgy, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a Tervtörvény szellemében, igazságosan, és a köz véleményével összhangban lehessen elosztani. A terv kialakításában ezúttal még a korábbinál is nagyobb szerepet kapott az állampolgárok véleménye, és ezt a többi tanács is folyamatosan figyelembe veszi saját tervei megvalósításánál. A VII. ötéves tervkeret, amelyet évenként és helyenként a lehetőségek és a helyi igények szerint rugalmasan lehet végrehajtani. Az előzetes koncepciót megtárgyalta a megyei tanács, számos fórumon megvitatták a lakosság széles körében, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, és természetszerűen a megyei pártbizottság véleményezte is. Valamennyi hasznos javaslat, nézőpont és érdek kifejeződése — lehetőségek szerint — helyet kapott az elfogadott tervben. A legnagyobb érdeklődést az úgynevezett fejkvóta ügye váltotta ki. Még a tervtárgyaló tanácsülésen is hangzott el ezzel kapcsolatosan kérdés, kérés. A népfront fórumain, a képviselő- csoport ülésén is szóltak a kis települések ügyében. Ma is előfordul még, hogy sokan nem értik, miért ekkorák a különbségek a községek fejkvótái és városok között. Érdé mes végiggondolni, hogy tulajdonképpen miért is van ez így. és mennyire igazságtalan, ha egyáltalán az. A megyeszékhely minden lakosára a normatív fejlesztési lehetőség 1986-ban 2100 forint, ami 1990-re 3300-ra emelkedik, a többi város 1300 forintról indul, és végül eléri a 2200-at, a megyei irányítású nagyközségek nyolcszáz forinttal kezdenek, majd ezer nyolcvan forinttal fejezik be a tervidőszakot. A nagyközségek fejkvótája hatszáz, a községeké négyszáz, az ötéves terv utolsó évében pedig 850, illetve 550 forint. Az elosztás — önmagában — valóban nem szolgálja a falu és a város közötti kiegyenlítődést, de bizonyos kérdésekben ez nem is lehet cél. Elég könnyű megérteni, hogy egy kis községben nincs szükség középiskolai kollégiumra, bútoráruházra, míg egy iparosodott nagyközségben a lakosság jogos igénye az iparcikkek forgalma. A települések szerepköre nemcsak elhatározás és normatíva kérdése, hanem a település valóságos adottságaiból is következik. A távlati terület- és településfejlesztési koncepció reálisan számba is veszi 3 megye várható és megcélzott fejlődését. Egy megyeszékhelyen joggal elvárható a magas szintű orvosi ellátás, a korszerű infrastruktúra, a bejáró dolgozók kereskedelmi ellátása az átmenő- és turistaforgalom korszerű kiszolgálása. A szerepkörök végül is kiegészítik egymást és együttesen szolgálják a megye lakosságát. Természetesen lehetne más is az elosztás, a legjobb pedig az lenne, ha minden település magasabb összeggel részesedhetne a nemzeti jövedelemből, de ha egyszer ennyi az elosztható összeg, akkor ezt kell megpróbálni optimálisan felhasználni. Helytelen a falu és a város szembeállítása már csak azért is, mert a Szekszárdon és a többi városban épülő lakások nemcsak a jelenleg már itt élőknek készülnek, hanem azoknak a községekben lakóknak is, akik ezután fognak beköltözni. A főiskolán, a középiskolában, a szakmunkásképzőben, a kórházban, a nagyáruházakban nemcsak a városiak fordulnak meg. Ez tehát nemcsak az övék. Nincs arról szó, hogy további helyzeti előnyt élveznének a városban élők, és hogy ezek az előnyök kizárólag őket szolgálnák. Nincs szó a cél feladásáról sem, tehát a falu és a város közelítése továbbra is feladat. Ezt a célt a terv más módokon szolgálja. Ha az ember elképzeli a jövőt, nyilvánvaló, hogy tíz év múlva már senki sem akar olyan településen élni, ahol nincs jó ivóvíz, a ma ott élők sem hajlandók erre tíz évet várni, inkább megpróbálnak elköltözni. Hogy ez ne történjen meg, azért célozza meg a VII. ötéves terv, hogy öt év múlva már minden kis településen legyen jó ivóvíz. Ezt a törekvést megyei pénzből is támogatják. Ennek a pontos feltételeit is rögzíti a terv. Létezik mée egy külön támogatási rendszer is, ame■■ 8 lyet kifejezetten a különféle fórumokon elhangzót igények alapján fogalmaztak meg. Ez a községek népességének megtartását erősítő, az alapellátás körébe tartozó fejlesztések kiegészítő támogatása nevet viseli. A lényege, hogy jelentősebb társadalmi összefogás kiegészítéseként lehet igényelni. Jelen helyzetben az idén ez elsősorban a kis községek tornatermeinek a befejezését szolgálja. Ez az ösz- szeg, amelynek a megszerzése az adott település lakosságának az áldozatvállalását, lokálpatriotizmusát is feltételezi. IHÄROS1 IBOLYA Jegyzet a gazdaságról Üzemi baleset és a szonda Evente mintegy 120 ezer üzemi baleset történik. Nagyon sokszor az üzemben lévő rossz állapotok, a fegyelmezetlenség vagy a hiányos technológia miatt kerülnek táppénzre, kórházba, sajnos, a temetőbe emberek. Az üzemi balesetek során megsérült és kárt szenvedett ember joggal részesedik fokozott gondoskodásban és kiemelt társadalombiztosítási ellátásban. Az ittasságból bekövetkezett üzemi balesetek során a sérült is ugyanúgy megkapta ezt a magasabb juttatást, mint az, aki vétlen volt a balesetben. Április 1-től azonban hatályba lépett az a törvényerejű rendelet, amely módosítja a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt — szigorítja az üzemi balesetek elbírálásának gyakorlatát. Közülük csak egyet emelünk ki: az ittasságot. Vagyis az ittasság miatt bekövetkezett balesetet nem kezelik üzemi balesetnek, s ezért nem is jár kiemelt ellátás. Előkerülnek a szondák? Jó lenne, mert az évi 120 ezer üzemi baleset egy része az ittas munkavégzés miatt van. S aki nem követeli meg munkahelyen a józanságot, az nem egyszerűen csak rossz vezető, hanem embertelen ember is. —ha—jó— Ötezer lőerő „patkolése” Ha lú, akkor négy lába van, ha lába akkor azt időnként patkolni kell, hogy játni tudjon, ötezer lóerőt nem lehet megpatkolni. Mégis arra vállalkaízik Beles Lajos főművezető, Hies/ Miklós mozdonyreszoirtos, Fábián [László csoportvezető, valamint tíz kitűnő szerelő, hogy minden villanymozdonyt, úgy jó harminc napomként „megpatkol”, azaz újabb futásra-munkára előkészít. Ez a munka a csoportnak nyolcórás műszakjába kerül. A tirisztoros villanymozdany a legkorszerűbb Magyarországain, ötezdr lóerős, húsz méter hosszú, hat tengelyén hat motor4 hajtja és 25 000 Voltos villanyáram táplálja; óránként 120 kilométeres sebességgel száguldhat, s ha mögé akasztanak — kötnek — vagonokban 2800 tonna árut még sem kottyan azaz villan e gépnek. A villanymozdony e típusából tizenegy van a MÁV Dombóvári Vontatási Főnökségén. A mozdonyjavítc brigád munkáját és a mozdonyt mutatjuk be képriportunkban. Pálkovács Jenő Fotó : Gottvald Károly Nesz Beranc » főtgánszformátort ellenőrzi Utolsó próba: az áramszedőt „fellökeiik" A mozdonyvezető állásának vizsgálata A mester. Venter József — és tanulója A fékrendszer ellenőrzése A személyi igazolvány Beles Lajos főművezető A 411-est Trumannak. a 434-est Nurminak. ezt Gigant nak becézik
