Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

1986. május 8. NÉPÚJSÁG 3 0 pedagógus pártalapszervezetek beszámoló taggvílései elé A pedagógus pártalapszervezetek — a többi alapszervezet - töl eltérően — a tanévhez igazodva, május 15—június 15. között tartják az 1985/86-os tanévben végzett munkát értékelő beszá­moló taggyűléseiket, amelyeknek előké­szítése, lebonyolítása, a korábbi években kialakult gyakorlat szerint történik. Az előkészítés során az alapszervezeti vezetőség, a pártcsoportbizalmiak — akár aktívák bevonásával is — elbeszélgetnek a párttagsággal az éves munkáról, a veze tőség tevékenységéről, a pártmunka mód­szereiről, azokról a gondokról, melynek okaira, megoldási módjaira a párttagság adhat aleternatív javaslatokat. Az elbeszélgetések során tapasztaltak kollektív munkával történő összegzésére a vezetőségi ülésen kerül sor. A városi és megyei irányítású pártbi­zottságok kiemelt figyelmet fordítanak az alapszervezeti párttitkárok felkészítésére, a beszámoló taggyűlések előkészítéséhez, lebonyolításához helyszíni, konkrét, opera tív segítséget adnak és a beszámoló tag­gyűlést megelőző vezetőségi ülésen ismer­tetik az alapszervezet minősítését. A beszámoló taggyűlés napirendje ke­retében kerül sor az éves munkát értékelő beszámolóra, s a további feladatok meg­határozására. A beszámoló gerincét a tar­talmi elemek összegzése képezi. Értékelik a munka tervezését: érdemiek voltak-e a napirendek, a rugalmasság, az időszerű változtatás lehetőségével hogyan tudtak élni. , A beszámoló olyan politikai mérleg, melyben az események felsorolása helyett az alapszervezetek mérlegelik, melyek voltak azok a politikailag hangsúlyos ele­mek, amelyek meghatározóak voltak egész évben. A pedagógus párttitkárok felkészítésekor javasoltuk, hogy rangsorolják a végzett munkát, ne mindenről, s ne azonos faj­súllyal essen szó. Emeljék ki azokat az elemeket, ahol az alapszervezet volt a kez­deményező, kapjanak nagyobb hangsúlyt a döntést igénylő kérdések, s bontsák ki a „döntés — o végrehajtás megszervezése — számonkérés — értékelés” folyamatot. Saját munkájuk minősítése során az alapszervezetek feltárják a pártmunka azon területeit, ahol fejlődést értek el, de boncolják az ok-okozati összefüggés kuta­tásával az eredménytelenséget is, hiszen ebből az elemző munkából adódnak a fel­adatok a jövő évre. Számot adnak saját döntéseikről, határozataik végrehajtásáról, de szólnak a beszámolók arról is, hogy az irányító pártbizottságok határozatait ho­gyan tudták saját, speciális területükre le­bontani, adaptálni. A beszámolók értékelik a fiatal pedagó­gusok körében Végzett párttaggá nevelés folyamatát. A középfokú tanintézetek és a főiskolai alapszervezet elemzi a tanulók körében végzett pártépítő munkát is. Sor kerül a tömegszervezetekben és tömeg- mozgalmakban dolgozó kommunista peda­gógusok tevékenységének értékelésére. Szólnak a beszámolók arról, hogy a KISZ új törekvéseihez milyen tanácsokat, fel­adatokat adott az alapszervezet a fiatalok számára. Az úttörővezetői értekezletek előtt ál­lunk. Az alapszervezeteknek minősíteniük kell az úttörőcsapat tevékenységét, ele­mezni az alapszervezetnek a mozgalom irá­nyításában betöltött szerepét, a kommu­nista pedagógusok mozgalmi tevékenysé­gét. Az agitáció- és propaganda munka minő­sítése során is a tartalmi kérdések kapnak hangsúlyt. A beszámolók értékelik a XIII. kongresszus dokumentumai, határozatai feldolgozása során szerzett tapasztalato­kat, számba veszik, melyek azok a kérdé­sek, amelyekkel a jövő évben fokozottab­ban kell foglalkozni. Értékelik az iskolában folyó tartalmi munka és az alapszervezet viszonyát. Ter­mészetesen iskolánként eltérő módon fog­lalkoznak az iskolai önállósággal, azokkal a kérdésekkel, amelyekkel meg lehet te­remteni az Oktatási Törvény bevezetésének feltételeit.- Minősítik a tárgyi és személyi feltételeket, bemutatják azt a fejlődési fo­lyamatot, ahová már eljutott az iskola az önállóság, a demokratizmus, a nyitottság terén. Minden alapszervezet felkészül az Okta­tási Törvény fogadására: feladatokat fo­galmaznak meg az alapszervezet, az iskola- vezetés, a tömegszervezetek számára, hogy ki-ki a maga sajátos eszközeivel, hogyan segítse megteremteni a törvény bevezeté­sének feltételeit. At iránvító pártbizottságok minősí­' ____ téseikben szólnak arról i s, hogy területükön mennyiben adottak az Oktatási Törvény életbe lépéséhez szüksé­ges feltételek, s megfogalmazzák a felté­telek megteremtését szolgáló feladatokat. Minden pártalapszervezet a beszámolójá­ban minősíti a pártegység helyzetét. A pe­dagógus pártalapszervezeteknél külön hangsúlyt kap a kommunista pedagógusok politikánk melletti kiállása, hiszen ők — iskolai oktató-nevelő munkájukkal, példa- mutatásukkal, helytállásukkal — nemcsak a tantestület, de a tanulóifjúság előtt is hitet tesznek a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája mellett. BARKÓCZI NÁNDORNÉ politikai munkatárs Vetik a zöldbabot A béke, az élet tisztelete (III.) A hívők képviseletében Békés együttélés Emberek, emberek, szelídüljetek kedves gyermekekké, gyilkolni nem tudó erdei vadakká, hagy az erdők békés csendje szerint éljünk végre az idők végezetéig ! (Berda József) Megkezdték a zöldbab vetését a mözsi Üj Elet Termelőszövetkezetben. A Paksi Konzervgyárral kötött szerződésnek megfelelően mintegy Z00 hektáron hét szakasz­ban juttatják a földbe a ve tógépek a zöldbab vetőmagját. A hét közepéig 30 hek­táron már be is fejezték a vetést. A magyar történelemben először történt meg, 1984. március 29-én, hogy a Parla­mentben valamennyi hazánk­ban működő egyház, feleke­zet és gyülekezet képviselői egy dél érdekében leülték egymással megbeszélni a tennivalókat. „Felelősséggel a hazáért és az emberiségért.” Ez a cél a béke, és a bé­kés alkotómunkában való részvétel volt. Előtte alakult meg az Egy- hásiközi Békebizottság, en­nek tagja — a katolikuson kívül — Valamennyi hazánk­ban működő egyház, feleke­zet és gyülekezet. Az 1951 óta működő katolikus papi békemozgalom képviselői is megjelentek az alakuló ülé­sen. Az országost követően sor­ra megalakultak a megyei egyházközi békebizottságok. Deme Bertalan, a Tolnai Re. formátus Egyházmegye espe­rese lett a megyei bizottság elnöke. Deme Bertalant az Elnöki Tanács az idén a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával tüntette ki. Két ciklus óta tagja a faddi nagyközségi tanácsnak, a legutóbb meg­választották a körzet megyei tanácstagjának, tevékeny ré­szese a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett mű­ködő környezetvédelmi mun­kaközösségnek. — Miiként választotta ezt a hivatást, és hogyan került kapcsolatba a népfrontmoz­galommal? — Budapesten születtem, egy súlyos betegség nyomán kialakult belső indítás késztetett arra, hogy a lelké- szi pályát válasszam. Élet­hivatásszerűen az embereken segítve igyekeztem végezni a munkámat. A népfronttal a lelikészi szolgálatot meg­kezdve kerültem kapcsolat­ba, mert olyan esperesek és püspökök környezetében dol­gozhattam, aikik számára ez természetes volt. Tizenkilenc éve élünk Faddon, először hiányzott a nagyváros, de hamarosan a kialakuló em­beri kapcsolatok, és az a tu­dat, hogy itt értelmes és eredményes munkát végezhe­tek eltörölte ezt az érzést. Hozzá kell tennem, hogy ab­ban az időben Faddon, me- gyeszerte elismert kulturális élet folyt. — Hívei hogyan fogadják közéleti szereplését? — Természetesnek találják, hiszen a társadalom céljai nem mondanak ellent a hí­vők céljainak, ők is hozzá­járulnak a Hazafias Népfront kongresszusán megfogalma­zott nemzeti program meg­valósításához. Az egyház a maga sajátos eszközeivel is hozzá kíván járulni az alko­holizmus elleni küzdelemhez, a családi élet megszilárdítá­sához, a munka erkölcs javí­tásához és a fiatalság erköl­csi neveléséhez. Az egyház oéljai nem ellentétesek a tár­sadalom elképzeléseivel. — Lelkészi munkámat is kiegészíti a társadalmi te­vékenység, hiszen a felada­tom a lelkek békességének megteremtése. Ez részben speciálisan egyházi feladat, de ha az ember nem tudja megteremteni saját belső lel­ki békéjét, akkor a munkája sem lehet eredményes. — Nem vitatkozni akarok, hiszen természetes, hogy az ember belső harmóniája vagy annak a hiánya kisu­gárzik, csak azt szeretném közbevetni, hogy a világ, az emberek kapcsolatai tele vannak ellentmondással, a konfliktusok tehát elkerül­hetetlenek. — A Bibliában is az áll, hogy „Szenvedjétek el egy­mást szeretetben”. A hang­súly a szere tétén van. Óriási segítséget jelent számunkra a Biblia, de az abból vett ta­nításokat és erkölcsi normá­kat nemcsak mondani kell, hanem élni is. Természetes kell legyen a protestáns hí­vők számára, hogy minden emberért felelősség él ben­nünk, világnézeti különbség nélkül. — Mi a konkrét tevékeny­sége a bizottságnak? — Munkaterv szerint dol­gozunk, a tevékenységünk tulajdonképpen kétsíkú. A bizottságban folyó munka és az egyházak, felekezetek sa­ját tevékenysége. Mi itt Tol­na megyében minden ren­dezvényt közösen tartunk meg a katolikus békemozga­lommal. Nagy segítséget je­let számunkra a munkában a Keresztyén Békekonferencia segítő szolgálata — ennek a nagy tekintélyű szervezetnek magyar elnöke van, dr. Tóth Károly református püspök személyében — és a Hazafias Népfront koordináló szerepe. Azt mondja Jézus a Hegyi Beszédben, hogy „Boldogok a békességcsinálók mert ők az Isten fiainak mondatnak”. A fordítás nagyon pontos, mert a tevékeny élet is ben­ne van. Az EgyháZközi Bé­kebizottság feladatai közé tartozik az emberek termé­szetszerű békevágyának élesz- tése, aktivizálása és a békét fenyegető veszélyek leleple­zése. Őszi programunkban szerepel az égető társadalmi kérdések és lelkipásztorok feladatai című téma megbe­szélése. A protestáns egyhá­zak már régóta évente meg­rendezik az ENSZ, és Afri­ka vasárnapját, valamint Hi­rosima napját. • — Kolbert Mátyás római katolikus esperes-plébános Pakson. Tagja a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának, a Katolikus Békébi- zottság megyei titkára. A be­szélgetés kicsit mereven in­dult, nyilván a kölcsönös tartózkodás miatt. — őszintén szólva gondol­kodtam azon, vállaljam-e ezt a beszélgetést. Nem szeretek szerepelni. A kérdésről sem én vagyak hivatva nyilatkoz­ni, kompetensebb lenne a bi­zottság elnöke — gondolkodik hangosain. — A béke az emberiség számára annyira fontos kér­dés, hogy szólnunk kell ró­la. — Ami a békét illeti, ab­ban egyetértünk, valóban az élet egyik legnagyobb aján­déka, alkotni a művészet­ben, a tudományban a tech­nikában csak békében lébet- séges. — Milyen okok motiválták önit abban, hogy közéleti szerepet vállaljon ? — Nem szerepelek a köz­életben, ehhez sem tehetsé­gem, sem pedig ambícióm nincsen. Alkalomszerűen ve­szek részt bizonyos dolgok­ban, aminek több Oka is van. Az elsőről már volt szó, a. béke jelentősége és fontos­sága az ember számára. A második személyes motívum, kisgyerekként megéltem a második világháború végét, annak következményeit is­merem. Az Evangéliumnak is egyik legjobban kicsengő gondolata a békesség kérdé­se. Lelkünk békéje, a csalá­dé, a kisebb közösségeké. Ügy gondolom, hogy elsősor­ban mindenkinek a saját környezetében kell megte­remtenie a békesség harmó­niáját. Egy családban, egy munkahelyen, egy lakóház­ban, egy városiban, egy ha­zában. A kis körök aztán összeállnak egésszé. Ebben hiszek, abban nem, hogy a politikában nagy jelentősége lenne az egyes ember aka­ratának. — Valamiképp mégis el­kezdődött a kapcsolata a népfronttal. — Szekszárdon dolgoztam 14 évig, ahol olyan princi­pálisom volt Dőmyiei apát úr személyében, akiitől azt láttam, hogy sokrétű kap­csolatai vannak a társada­lommal, vele lépkedtem ezen az úton. Nemrégiben nyilat­kozott Cserháti püspök úr a Világosságnak, ennél töb­bet én sem tudnék monda­ni. Az ember beleépül egy közösségbe, annak része, úgy gondolom a nagy egész­hez mindenkinek hozzá kell tennie a maga tégláját. Az embereken segíteni nagyon jó érzés. Az utóbbi években sokat tett a társadalom pél­dául az öregekért, szociális gondoskodásban, de az anya­gi ellátás még kevés. Más is kiellll. Az élet egyik nagy ajándéka a lelki békesség, 6' Ihez szeretnék hozzájárul­ni. A népfrontban és a bé- kebizotitságlban végzett mun­kám alkalom arra is, hogy jelenlétemmel képviseljek egy intézményt és a hívő embereket. Nem értek egyet a békés egymás mellett élés gondolatával sem, helyette inkább a békés együttélést kellene megpróbálni. — Ismét egyetértünk, és köszönöm a beszélgetést is, örülök, hogy végül is kiala­kult, hogy melyek azok a kérdések, amelyikben egyet­értünk, és a magunk helyén munkálkodunk. Köszönöm a beszélgetést. — Legyen máslkor is sze­rencsém. Ihárosl Ibolya V. Horváth fclária Oroszt Csilla, nyolc éves szekszárdi kislány rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom