Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
1986. május 1. rÉPÛJSÀG 5 — Valaki (valami) iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban, tetszésből, érdeklődésből fakadó közeledni vágyás. Lelki jelenség, melyben a környező világ történéseihez és önmagunkhoz való viszonyunk tükröződik. (Magyar Értelmező Kéziszótár.) A május hónapról azt tartják, hogy ez a szerelmeseké. Oldalösszeállításunk néhány véleményt tükröz arról az érzésről, amellyel valamennyien találkozunk, ki így, ki úgy. Pályaválasztás Szekszárdin a Pedagógiai intézet pályaválasztási tanácsadó csoportjának pedagógusától, Tálosi Ferencné- tő'l kérdezem: — Munkája során milyen tapasztaüatókiait szerzett arról, hogy a szerelem menynyire befolyásolja a pálya- választást ? — Nem azt mondom, — kezdi, — hogy kényes kérdés, hanem azt, hogy intim. Kevésbé tárulkoznak ki az emiberek ilyen jellegű konf. Ulkstusaikkal. Tizenkét éven keresztül foglalkoztam állami gondozott gyermekekkel. Az ő életükből tudok sorolni, sajnos, negatív példákat, amikor éppen a szerelem miatt hagyták abba tanulmányaikat. — Mindenki számára fontos ez az érzés. Véleménye szerint jó, ha döntéseket meghatároz? A várható haragos kuncogással ind ifi a beszélgetés a bonyhádi Vörösmarty Mi - hály Általános Iskola nyolcadik bé osztályában. Kovács Ferenoné, osztályfőnök tekintetével egy pillanat alatt megfékezi tanítványait. Kézfeltartással jelzik, hogy van válaszúik, véleményük a fel-tett kérdésre, az ellhíang- zoltt gondolatra. Az osztályból nagyon kevesen maradtak csöndben, amikor néhány percet ellopva az órából, a szerelemmel foglalkoztak — elméletben természetesen, íme néhány válasz: — Van úgy, hogy megyek az utcán, meglátok valakit és úgy érzem, szeretem ... — Szerintem jobban meg kell ismerni a másikat. — Egy baráti kapcsolatból lehet szerelem. — Ha már ismerjük egymás hibáit, akkor nem biztos, hogy szerelmesek lehetünk. Jobb, ha másik iskolába keresünk ilyen célra barátot. — Van úgy, hogy többen is szeretnek egy fiút, nem akarják egymást megsérteni, ezért nem mondják meg a fiúnak, így nem lesz a dologból semmi. egy lány azért ment a műszaki egyetemre, mert vőlegénye is oda járt. Az él tan- kezőjét is produkálta már az élet, mert csalódott a szerelemben, és otthagyta a pályát is. Nehéz tanácsot adni, mert aki úgy érzi, hogy nagyon szerelmes, az nem is figyel az intő. óvó szavakra, akár a szüleitől, akár mástól hangozzanak is. A szerelem lehet erőt adó, amikor megduplázza a teljesítményit, sikereket halmoz. Ennek kudarca tragédiákhoz is vezethet. Mi, felnőtt emberek már nem hiszünk az első érzés mindenhatóságában. Sajnálom, ha most csupa keserű ízű gondolatot mondtam ki, de gyanítom, ha mérleget készítenénk, ezekre biillene a serpenyő. Ismétlem, ilyen konkrét esetünk nem fordult elő, hogy valaki szerelmi tanácstalansága miatt. fordult hoz— Azonos érdeklődésűek légyenek, és ne egymásnak ellentétéi. Ha a sím agait ás jó az egyiknek, a másik is érezze. — Ne szégyelljék bevallani, hogy mit éreznek ... — A barátság és szerelem közöltt van összefüggés, egyik a másikra épül. A szerelemnek látható jele például, hogy kézenfogva mennek az utcán, vagy csókol óznak. — Van olyan is, hogy csak játszik a fiúval, nem veszi komolyan, szerintem az ilyen később nagyon megbánja. Játszani úgy kell, ahogy a költő írta: mindent, mi élet! — Nem való utcára a szerelem, és nem is játékszer. A testi kapcsolat már felelősséggel jár. — Komoly dolog, hiszen a család alapja. — Nem múlhat el hirtelen. — Nincs életkorhoz kötve. Talán a 15 és 25 évesek a legaktívabb szerelmesek, mert nem látni nyugdíjasokat csókolózni a parkban ... — Azt hiszem, hogy szeretet nélkül nincs szerelem, de ha arról beszélnek, hogy a szerelem szeretetté álakul, az már nem lehet igazi... Az 505-ben Lányok, fiúk 16—19 évesig. Valamennyien a Szekszárdi 505-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója. Ketten közülük érettségi után kezdték meg tanulmányaikat, a többiek az általános iskola után érkeztek. Araczki Andrea, Fülöp András, Kajdi Zoltán II. osztályosok, Árvái Attila, Girst Gábor I. osztályosak, Faragó Szilvia III. osztályos tanuló. Íme, véleményeik, nézeteik: — Beszélhetünk erről, de azt hiszem, a nagyobbak, mármint a felnőttek, nem hiszik el, vagy nem veszik komolyan azt, amit mondunk. — A nagy költők, írók sem tudták megfogalmazni, hogy mit jelent a szerelem. Azt hiszem, a meghatározásra mi sem vállalkozhatunk. — Ha órán felszólítanak és a feltett kérdésre nem tudok válaszolni, akkor megkérded a tanár: Mi van, szerelmes vagy? De általában nem ezért nem megy a felelet. — A szerelem egy idő után átalakul szeretetté — ez nem törvényszerű, de azért az esetek többségében így van. — Nem minden esetiben van úgy, ahogy azt a regényekben leírják. Ellenkezőleg, majdnem, mindig másképp van. — Ez a kapcsolat lehet egyoldalú is. Azt hiszem, talán ebből van a több. — Hogy meddig tarthat? Bármeddig. Ez attól függ, ki milyen természetű. A fiún Ugyanúgy múlik, mint a lányon. Nálam éppen most lett vége. Hát... ahogy mondják, közös megegyezéssel... — Nem zavar, ha a többiek, az osztálytársaim elolvassák majd azt, amiről itt beszélgettünk. Ez a mi véleményünk, illetve az én véleményem — a szerelemről. — Nem lehet általánosítani. Van példa arra is, hogy zánk... ..és a nyolcadik bé „PsàSsmoitunkV9 Két ágy, egy szekrény, kis asztal, székek, egy mosdóval ellátott vízcsap éppen elfér abban a kis szobában, ahol Holovics Lajossal és feleségével, Dékány Juliannával beszélgetünk. A szoba, a gyönki szociális otthon földszintjén található, az egykori kastélyépületben. Ami a beszélgetésünknek apropót kínál, az az egyszerű tény, hogy Lajos bácsi és Juliska néni 1926. május elsején kötött házasságot. Mind a ketten túl a nyolcvanadik életévükön, csendben, békében élik napjaikat itt, az otthonban. Ritkán mozdulnak ki a szobából. A napsütésre is csak kérésre jönnek ki. Lajos bácsi minden kérdés nélkül az ifjúságáról kezd beszélni, arról a május elsejéről, amikor ők, a „szocialisták” Regölyben, a vásártéren hirdették, hogy ... Juliska néni halkan csiitítja, hogy miért kell állandóan ezt emlegetni, hiszen erre nem kíf* % !----------------------------------------A szociális otthonban ma köszöntik 60. házassági évfordulójukon Holovics Lajost és iDékány Juliannát váncsi senki. Alig látható mosollyal arra bíztatja, hogy a szerelemről beszéljen, hiszen azt kérték tőle. Rövid csend lesz a szobában. Mikor ismét beszélni kezdenék, már egymás mellett ülnek az ágyon. Tolnanémedi a helyszíne megismerkedésüknek. Lajos bácsi idekerült cipészsegéd Budapestről, Juliska néni árva lány volt, állami gondozott. Két egyszerű ember. Mind a ketten túl voltak már a második ikszen. Az az érzés, ami hatalmába kerítette őket, nem gyerekfejjel gondolkodó emberekre akadt. Summásan fogalmaz Lajos bácsi, amikor ennyit mond: — Passzoltunk! Szó nélkül bólint rá Juliska néni. Nem részletezik, hogy mi kell ahhoz, hogy hatvan esztendőt leéljen egymás mellett két ember. Míg átöltöznek a fényképezéshez, és egy pillanatra kilépnek az udvarra, Juliska néni alig hallhatóan, kicsit szemérmesen megtoldja Lajos bácsi iménti összegező gondolatát: — ... mert szerettük egymást !... Játszótérén Talán itt kezdődik? A tárgyalóterem előtt Autóstoppos név nélkül Majálisnak hívott, mert május elsején találkoztunk. Én lemaradtam az autóbuszról, a férjem elvitte a kocsit, és sürgősen Szekszárdra kellett volna mennem. Elindultam innét, Paksról. A város szélén megállt egy öreg Skoda. Nem intettem, mert régen stoppoltam. Amikor elhelyezkedtem az első ülésen, összenéztünk. Olyan különös volt. Nem fogalmaztam meg azóta sem, hogy mit éreztem akkor. Talán egyszerűen rokonszenves volt a férfi. Beszélgetni kezdtünk a magunk életéről. Egyszer mintha elfogyott volna a témánk, elhallgattunk. Nem hajtott gyorsan, én arra gondoltam, nem baj, ha nem érek Szekszárdra. A szép erdőről beszélt, ami mellett éppen elmentünk. Én ezt az erdőt eddig olyan koszos, szemetesnek láttam. Lassított, és kimutatott egy fára... Azt vettem észre, hogy a szavaira figyelek. Lehet, hogy én jártam mindig rossz környezetben, de nem hallottam ilyen beszédet. Nem volt semmi különös abban, amit mondott, de ... azt, hogy szép vagyok, ezt nem rámenősen mondta, hanem ... Nem tudom, már miről beszélt, de az a húszon valahány perc, amíg együtt utaztunk, úgy felkavart, hogy majdnem azt mondtam neki kiszálláskor, hogy szeretlek. Amikor elköszöntem, sokáig gondoltam rá. Azóta sem találkoztam vele, ennek már három éve. Most megköszönném neki, hogy ráébresztett arra. hogy milyen fontos szerepe lehet az egyszerű, tiszta szavaknak a szerelemben. Tudom, hogy a szavakat, ha nem követi tett, önmagukban semmit sem érnek, de akkor, a 6-os úton találkoztam a szerelemmel, olyannal, amit soha nem felejtek el. Az oldalt készítette: Decs! Kiss János, Kap finger András és Szeri Árpád. — Ha néhány hónappal korábban keres meg ezzel a kérdéssel, talán nagyon dur. ván elküldtem volna, de most már olyan üres és hideg lettem, hogy nem zavarnak a kérdései. Azt azért kérem, hogy kerülje el a nevem kiírását ... — Szóval, hogy mi a véleményem a szerelemről itt a válóperi tárgyalás küszöbén? Sók álmatlan éjszakámon végigmondtám már magam- naik az életem. Különösen azt a szakaszt, amikor úgy éreztem, hogy nagyon szerelmes vagyok. E& a középiskolás és egyetemista éveim alatt volt. A férjein az orvosira, én műszakira jártam. Mintapárnak tartották bennünket az évfolyamokon. Férjem átjárt hozzánk egy- egy előadásra, én meg az övékére. Sokat beszélgettünk társadalomról, emberi kapcsolatokról, az élet igazán fontos dolgairól, összeházasodtunk. Ezt természetesnek is tartotta mindenki a környezetünkben. Ideköltöztünk ebbe a kisvárosba, mert itt kaptunk lakást, állást. A férjem jó nevű orvos lett a kórházban. Gyerekünk született. Megtehettük, hogy minden évben más-más országban .töltsünk egy-íkét hetet. Luxusnak is nevezhető programok feledtették az évközi ci vád ása inkát. Történt egyszer egy baleset a férjem munkahelyén, őt vonták felelősségre. Ez nagyon megváltoztatta. Eldurvult. Mindig is féltékeny volt, de amit az utäbbi időben művelt, azt már nehezen viseltem. Próbáltam segíteni, ahol tudtam. Semmi. A trágársága megölt bennem minden érzést. Elhalt a szerelem. Most negyvenhárom éves vagyok és nagyon-na- gyon magányos. Semmi értelmét nem látom a munkámnak. Élek, mert talán a fiamnak szüksége lehet rám... — Mire kíváncsi? Nem hiszek a szerelemben. Évek menték el, amíg elhatároztam, hogy szakítok és inkább elválók. Nem volt erőm. A véletlen összehozott a férjem egy betegével. Csöndes, egyszerű ember. A szép beszéde nagyon meglepett. Ritkán találkoztunk. Néha telefonon- hívott. Ez mindig nagyon jólesett. Azon vettem észre magam, hogy várom a reggelt, hogy talán látom. Feltámadt bennem egy érzés. Most erről is múltidőben beszélek, mert megalázó volt számomra a bujkálás, a lopott, hazudott öröm. Nem tagadom, hogy tudtam szeretni ismét. Kicsit érettebben, mint diákfejjel, de nem akarom más látszatboldogságát felborítani. Nem akarom, hogy gyermekek jussanak megbélyegzett, bár talán ma már elfogadott helyzetbe, hogy elvált szülőké. Azt hiszem itt most azt várom, a tárgyalóteremben, hogy megszabadítsanak egy elembertelenedett embertől. .. — Azt azért leírhatja, hogy nincs igazán tiszta és nagy szerelem ... Gondolatok Racine: — Szerelemben, uram, mit sem számít az ész. Kazinczy: — Nem jobb-e egyet szeretni, mint sokat ölelgetni? Kisfaludy: — Más most egész természetem, mert szeretek, s szerettetem. Hoffmann: — A szerelem, az asszony adta gyönyörűség révén már a földön is beteljesedhet az, ami csupán mennyei ígéretnek hangzik keblünkben. Katona: — Sok férfiak — tudom magamról — az olyat, ki könnyű győzelmet ígér, azért se szívelik, de légyen a meghódítás nehéz, már akkor ők, puszta büszkeségből is belé szeretnek. Széchenyi: — A szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, már nem szerelem többé. Heine: — Ne esküdj — csókolj ahelyett. Balzac: — Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt. Puskin: — Nem szeret kétszer, aki szeretett, aki üd- vözült, nem üdvözül újra. Darwin: — Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket, de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen előrelátást.
