Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-07 / 106. szám

1986. május 1. rÉPÛJSÀG 5 — Valaki (valami) iránti ragaszko­dásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban, tetszésből, érdeklődésből fakadó közeledni vágyás. Lelki jelenség, melyben a környező világ történéseihez és önmagunkhoz való viszonyunk tükröződik. (Magyar Értelmező Kéziszótár.) A május hónapról azt tartják, hogy ez a szerelmeseké. Oldalösszeállításunk néhány véleményt tükröz arról az érzésről, amellyel valamennyien találkozunk, ki így, ki úgy. Pályaválasztás Szekszárdin a Pedagógiai intézet pályaválasztási ta­nácsadó csoportjának peda­gógusától, Tálosi Ferencné- tő'l kérdezem: — Munkája során milyen tapasztaüatókiait szerzett ar­ról, hogy a szerelem meny­nyire befolyásolja a pálya- választást ? — Nem azt mondom, — kezdi, — hogy kényes kér­dés, hanem azt, hogy intim. Kevésbé tárulkoznak ki az emiberek ilyen jellegű konf. Ulkstusaikkal. Tizenkét éven keresztül foglalkoztam álla­mi gondozott gyermekekkel. Az ő életükből tudok sorol­ni, sajnos, negatív példákat, amikor éppen a szerelem miatt hagyták abba tanul­mányaikat. — Mindenki számára fon­tos ez az érzés. Véleménye szerint jó, ha döntéseket meghatároz? A várható haragos kunco­gással ind ifi a beszélgetés a bonyhádi Vörösmarty Mi - hály Általános Iskola nyol­cadik bé osztályában. Ko­vács Ferenoné, osztályfőnök tekintetével egy pillanat alatt megfékezi tanítványa­it. Kézfeltartással jelzik, hogy van válaszúik, véleményük a fel-tett kérdésre, az ellhíang- zoltt gondolatra. Az osztály­ból nagyon kevesen marad­tak csöndben, amikor néhány percet ellopva az órából, a szerelemmel foglalkoztak — elméletben természetesen, íme néhány válasz: — Van úgy, hogy megyek az utcán, meglátok valakit és úgy érzem, szeretem ... — Szerintem jobban meg kell ismerni a másikat. — Egy baráti kapcsolatból lehet szerelem. — Ha már ismerjük egy­más hibáit, akkor nem biz­tos, hogy szerelmesek lehe­tünk. Jobb, ha másik isko­lába keresünk ilyen célra barátot. — Van úgy, hogy többen is szeretnek egy fiút, nem akarják egymást megsérteni, ezért nem mondják meg a fiúnak, így nem lesz a dolog­ból semmi. egy lány azért ment a mű­szaki egyetemre, mert vőle­génye is oda járt. Az él tan- kezőjét is produkálta már az élet, mert csalódott a szere­lemben, és otthagyta a pá­lyát is. Nehéz tanácsot adni, mert aki úgy érzi, hogy na­gyon szerelmes, az nem is figyel az intő. óvó szavak­ra, akár a szüleitől, akár mástól hangozzanak is. A szerelem lehet erőt adó, ami­kor megduplázza a teljesít­ményit, sikereket halmoz. Ennek kudarca tragédiákhoz is vezethet. Mi, felnőtt em­berek már nem hiszünk az első érzés mindenhatóságá­ban. Sajnálom, ha most csu­pa keserű ízű gondolatot mondtam ki, de gyanítom, ha mérleget készítenénk, ezekre biillene a serpenyő. Ismétlem, ilyen konkrét ese­tünk nem fordult elő, hogy valaki szerelmi tanácstalan­sága miatt. fordult hoz­— Azonos érdeklődésűek légyenek, és ne egymásnak ellentétéi. Ha a sím agait ás jó az egyiknek, a másik is érezze. — Ne szégyelljék bevalla­ni, hogy mit éreznek ... — A barátság és szerelem közöltt van összefüggés, egyik a másikra épül. A szerelem­nek látható jele például, hogy kézenfogva mennek az utcán, vagy csókol óznak. — Van olyan is, hogy csak játszik a fiúval, nem veszi komolyan, szerintem az ilyen később nagyon meg­bánja. Játszani úgy kell, ahogy a költő írta: mindent, mi élet! — Nem való utcára a sze­relem, és nem is játékszer. A testi kapcsolat már fele­lősséggel jár. — Komoly dolog, hiszen a család alapja. — Nem múlhat el hirtelen. — Nincs életkorhoz kötve. Talán a 15 és 25 évesek a legaktívabb szerelmesek, mert nem látni nyugdíjaso­kat csókolózni a parkban ... — Azt hiszem, hogy szere­tet nélkül nincs szerelem, de ha arról beszélnek, hogy a szerelem szeretetté álakul, az már nem lehet igazi... Az 505-ben Lányok, fiúk 16—19 éve­sig. Valamennyien a Szek­szárdi 505-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nulója. Ketten közülük érett­ségi után kezdték meg ta­nulmányaikat, a többiek az általános iskola után érkez­tek. Araczki Andrea, Fülöp András, Kajdi Zoltán II. osz­tályosok, Árvái Attila, Girst Gábor I. osztályosak, Faragó Szilvia III. osztályos tanuló. Íme, véleményeik, nézeteik: — Beszélhetünk erről, de azt hiszem, a nagyobbak, mármint a felnőttek, nem hi­szik el, vagy nem veszik ko­molyan azt, amit mondunk. — A nagy költők, írók sem tudták megfogalmazni, hogy mit jelent a szerelem. Azt hiszem, a meghatározásra mi sem vállalkozhatunk. — Ha órán felszólítanak és a feltett kérdésre nem tu­dok válaszolni, akkor meg­kérded a tanár: Mi van, sze­relmes vagy? De általában nem ezért nem megy a fele­let. — A szerelem egy idő után átalakul szeretetté — ez nem törvényszerű, de azért az esetek többségében így van. — Nem minden esetiben van úgy, ahogy azt a regé­nyekben leírják. Ellenkező­leg, majdnem, mindig más­képp van. — Ez a kapcsolat lehet egyoldalú is. Azt hiszem, ta­lán ebből van a több. — Hogy meddig tarthat? Bármeddig. Ez attól függ, ki milyen természetű. A fiún Ugyanúgy múlik, mint a lá­nyon. Nálam éppen most lett vége. Hát... ahogy mond­ják, közös megegyezéssel... — Nem zavar, ha a töb­biek, az osztálytársaim el­olvassák majd azt, amiről itt beszélgettünk. Ez a mi vé­leményünk, illetve az én vé­leményem — a szerelemről. — Nem lehet általánosí­tani. Van példa arra is, hogy zánk... ..és a nyolcadik bé „PsàSsmoitunkV9 Két ágy, egy szekrény, kis asztal, székek, egy mosdóval ellátott vízcsap éppen elfér abban a kis szobában, ahol Holovics Lajossal és felesé­gével, Dékány Juliannával beszélgetünk. A szoba, a gyönki szociális otthon földszintjén található, az egykori kastélyépületben. Ami a beszélgetésünknek ap­ropót kínál, az az egyszerű tény, hogy Lajos bácsi és Juliska néni 1926. május el­sején kötött házasságot. Mind a ketten túl a nyolcvanadik életévükön, csendben, béké­ben élik napjaikat itt, az otthonban. Ritkán mozdul­nak ki a szobából. A napsü­tésre is csak kérésre jönnek ki. Lajos bácsi minden kérdés nélkül az ifjúságáról kezd beszélni, arról a május elsejé­ről, amikor ők, a „szocialis­ták” Regölyben, a vásártéren hirdették, hogy ... Juliska néni halkan csiitítja, hogy miért kell állandóan ezt em­legetni, hiszen erre nem kí­f* % !----------------------------------------­A szociális otthonban ma köszöntik 60. házassági év­fordulójukon Holovics La­jost és iDékány Juliannát váncsi senki. Alig látható mo­sollyal arra bíztatja, hogy a szerelemről beszéljen, hiszen azt kérték tőle. Rövid csend lesz a szo­bában. Mikor ismét beszélni kez­denék, már egymás mellett ülnek az ágyon. Tolnanémedi a helyszíne megismerkedé­süknek. Lajos bácsi ideke­rült cipészsegéd Budapest­ről, Juliska néni árva lány volt, állami gondozott. Két egyszerű ember. Mind a ket­ten túl voltak már a máso­dik ikszen. Az az érzés, ami hatalmába kerítette őket, nem gyerekfejjel gondolkodó emberekre akadt. Summásan fogalmaz Lajos bácsi, amikor ennyit mond: — Passzoltunk! Szó nélkül bólint rá Ju­liska néni. Nem részletezik, hogy mi kell ahhoz, hogy hatvan esztendőt leéljen egy­más mellett két ember. Míg átöltöznek a fényké­pezéshez, és egy pillanatra kilépnek az udvarra, Juliska néni alig hallhatóan, kicsit szemérmesen megtoldja La­jos bácsi iménti összegező gondolatát: — ... mert szerettük egy­mást !... Játszótérén Talán itt kezdődik? A tárgyalóterem előtt Autóstoppos név nélkül Majálisnak hívott, mert május elsején találkoztunk. Én lemaradtam az autóbusz­ról, a férjem elvitte a ko­csit, és sürgősen Szekszárdra kellett volna mennem. Elin­dultam innét, Paksról. A vá­ros szélén megállt egy öreg Skoda. Nem intettem, mert régen stoppoltam. Amikor elhelyezkedtem az első ülé­sen, összenéztünk. Olyan különös volt. Nem fogalmaz­tam meg azóta sem, hogy mit éreztem akkor. Talán egyszerűen rokonszenves volt a férfi. Beszélgetni kezdtünk a magunk életéről. Egyszer mintha elfogyott volna a té­mánk, elhallgattunk. Nem hajtott gyorsan, én arra gondoltam, nem baj, ha nem érek Szekszárdra. A szép erdőről beszélt, ami mellett éppen elmentünk. Én ezt az erdőt eddig olyan ko­szos, szemetesnek láttam. Lassított, és kimutatott egy fára... Azt vettem észre, hogy a szavaira figyelek. Lehet, hogy én jártam mindig rossz környezetben, de nem hallot­tam ilyen beszédet. Nem volt semmi különös abban, amit mondott, de ... azt, hogy szép vagyok, ezt nem rámenősen mondta, hanem ... Nem tudom, már miről beszélt, de az a húszon vala­hány perc, amíg együtt utaz­tunk, úgy felkavart, hogy majdnem azt mondtam neki kiszálláskor, hogy szeretlek. Amikor elköszöntem, sokáig gondoltam rá. Azóta sem ta­lálkoztam vele, ennek már három éve. Most megköszön­ném neki, hogy ráébresztett arra. hogy milyen fontos sze­repe lehet az egyszerű, tiszta szavaknak a szerelemben. Tudom, hogy a szavakat, ha nem követi tett, önmagukban semmit sem érnek, de akkor, a 6-os úton találkoztam a szerelemmel, olyannal, amit soha nem felejtek el. Az oldalt készítette: De­cs! Kiss János, Kap finger András és Szeri Árpád. — Ha néhány hónappal korábban keres meg ezzel a kérdéssel, talán nagyon dur. ván elküldtem volna, de most már olyan üres és hideg let­tem, hogy nem zavarnak a kérdései. Azt azért kérem, hogy kerülje el a nevem ki­írását ... — Szóval, hogy mi a véle­ményem a szerelemről itt a válóperi tárgyalás küszöbén? Sók álmatlan éjszakámon végigmondtám már magam- naik az életem. Különösen azt a szakaszt, amikor úgy éreztem, hogy nagyon szerel­mes vagyok. E& a középisko­lás és egyetemista éveim alatt volt. A férjein az or­vosira, én műszakira jártam. Mintapárnak tartották ben­nünket az évfolyamokon. Férjem átjárt hozzánk egy- egy előadásra, én meg az övékére. Sokat beszélget­tünk társadalomról, emberi kapcsolatokról, az élet iga­zán fontos dolgairól, össze­házasodtunk. Ezt természe­tesnek is tartotta mindenki a környezetünkben. Ideköl­töztünk ebbe a kisvárosba, mert itt kaptunk lakást, ál­lást. A férjem jó nevű or­vos lett a kórházban. Gyere­künk született. Megtehettük, hogy minden évben más-más országban .töltsünk egy-íkét hetet. Luxusnak is nevez­hető programok feledtették az évközi ci vád ása inkát. Történt egyszer egy bal­eset a férjem munkahelyén, őt vonták felelősségre. Ez nagyon megváltoztatta. El­durvult. Mindig is féltékeny volt, de amit az utäbbi idő­ben művelt, azt már nehe­zen viseltem. Próbáltam se­gíteni, ahol tudtam. Semmi. A trágársága megölt bennem minden érzést. Elhalt a sze­relem. Most negyvenhárom éves vagyok és nagyon-na- gyon magányos. Semmi ér­telmét nem látom a mun­kámnak. Élek, mert talán a fiamnak szüksége lehet rám... — Mire kíváncsi? Nem hiszek a szerelemben. Évek menték el, amíg elhatároz­tam, hogy szakítok és in­kább elválók. Nem volt erőm. A véletlen összehozott a fér­jem egy betegével. Csöndes, egyszerű ember. A szép be­széde nagyon meglepett. Rit­kán találkoztunk. Néha te­lefonon- hívott. Ez mindig nagyon jólesett. Azon vet­tem észre magam, hogy vá­rom a reggelt, hogy talán lá­tom. Feltámadt bennem egy érzés. Most erről is múltidő­ben beszélek, mert megalá­zó volt számomra a bujkálás, a lopott, hazudott öröm. Nem tagadom, hogy tudtam szeretni ismét. Kicsit éret­tebben, mint diákfejjel, de nem akarom más látszat­boldogságát felborítani. Nem akarom, hogy gyermekek jus­sanak megbélyegzett, bár talán ma már elfogadott helyzetbe, hogy elvált szülő­ké. Azt hiszem itt most azt várom, a tárgyalóteremben, hogy megszabadítsanak egy elembertelenedett ember­től. .. — Azt azért leírhatja, hogy nincs igazán tiszta és nagy szerelem ... Gondolatok Racine: — Szerelemben, uram, mit sem számít az ész. Kazinczy: — Nem jobb-e egyet szeretni, mint sokat ölelgetni? Kisfaludy: — Más most egész természetem, mert szeretek, s szerettetem. Hoffmann: — A szerelem, az asszony adta gyönyö­rűség révén már a földön is beteljesedhet az, ami csupán mennyei ígéretnek hangzik keblünkben. Katona: — Sok férfiak — tudom magamról — az olyat, ki könnyű győzelmet ígér, azért se szívelik, de légyen a meghódítás nehéz, már akkor ők, puszta büszkeségből is belé szeretnek. Széchenyi: — A szerelem nem okoskodik, ha okos­kodik, már nem szerelem többé. Heine: — Ne esküdj — csókolj ahelyett. Balzac: — Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt. Puskin: — Nem szeret kétszer, aki szeretett, aki üd- vözült, nem üdvözül újra. Darwin: — Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jelle­mét és családfáját, mielőtt párosítaná őket, de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen előrelátást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom