Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

1986. május 31. ^tsÉPÜJSÂG 11 Rippl Rónai József emlékezete Kaposvár legszebb pontján, a Ró­ma hegy tetején áll a „bádogbuzogá- nyos kastély”, ahol modern magyar piktúránk egyik kiválósága, Rippl Rónai József lakott. Egykori otthona, ma emlékmúzeum. Többholdas kert­je, műterme, az egyemeletes kúria berendezésének minden darabja életének tanúja volt, s gyakran sze­repel képein is. Festőállványa, ecsetje, palettája, fogasra akasztott, széles karimájú, szürke kalapja úgy fogadja a látogatót, mintha éppen a parkba ment volna egy kis sétára. Kaposvárott született, oda vágyott vissza Párizsból, de nagy sikerei ide­jén a fővárosi élet zajából is. Itt tért örök nyugovóra 66 éves korában. 125 évvel ezelőtt, 1861. május 23- án született. Eleinte gyógyszerész­nek készült, de pályamódosítással művészi elhivatottságának tudatá­ban Münchenbe utazott tanulni a festőakadémián. A művészet köz­pontja abban az időben már Párizs volt, ezért 1887-ben odaköltözött. A dicsősége tetőpontján álló, világhírű magyar mesterhez, Munkácsy Mi­hályhoz kopogtatott be, akinél két évig dolgozott. Művészi becsvágya azonban csakhamar továbbvitte. A pezsgő kiállítási életben megismer­kedett a korabeli francia festők tö­rekvéseivel. Maurice Denis, Bon­nard, Vuillard, Sérusier egy bretag- ne-i falucskában, Pont Avenban új, merészen kolorista mozgalmat ho­zott létre, mely a századvég fontos irányzataként a Próféták elnevezés­sel vonult be a művészettörténetbe. Rippl Rónai és francia barátja, a későbbi világhírű szobrász, Maillol csatlakozott hozzájuk. A fiatal festők képeiken - Gauguin ösztönzésére - a körvonalnak és a tiszta, árnyalatlan színeknek juttatták a főszerepet. Az atmoszférikus hatá­sokat az impresszionistákkal ellen­tétben teljesen elhanyagolták. Mű­veik ezért síkszerűek, igen dekoratí­vak. Munkácsy e törekvésekkel nem tudott egyetérteni, ezért Rippl Rónai a nélkülözéseket vállalva indult új út­jára. Első új stílusú képe, a Nő fehér­pettyes ruhában még sötét színekkel festett, de a körvonal szerepét hang­súlyozva egy síkba komponált. A mellérendelési elvet alkalmazta min­den képén, az arc, az alak, a háttér egyaránt fontos volt számára. Neuilly-be költözött, itt festette első főmüvét, a „fekete képek” sorozatát. Mint naplójában irta: „nem mintha fe­ketének láttam volna a dolgokat, ha­nem, mert a feketéből kiindulva akar­tam azokat megfesteni. A fekete és a szürke szín akkor nagyon érdekelt.” A sorozat legismertebb darabjai az Ágyban fekvő nő (1891 ) és a Kalitkás nő (1892). 1891-ben festett Öreg­anyám című képe (ma a Magyar A vidéki kisváros utcáján éppen a vasútállomásra igyekeztem, amikor megállt a járda mellett egy kocsi, és rég nem látott barátom, Bendegúz ugrott ki belőle lelkendezve.- Drága öreg cimborám! - tárta szét a karját. - Ezer éve és két napja nem láttalak. Hová igyekszel?- Haza, Pestre - válaszoltam. - Ne­gyed óra múlva indul a vonatom. Megtennéd, hogy kiviszel az állo­másra?- Szó sem lehet róla! - válaszolta fülig érő szájjal. - Egyenesen a laká­sod ajtaja elé röpítelek. Csak nem engedem vonaton zötyögni a legjobb cimborámat! Ülj be, amúgy is van egy kis üzleti ügyem Pesten, amit el kell intéznem! Közben elbeszélge­tünk egy kicsit.- Jó - mondtam, és bepréseltem magam az első ülésre. Különben is érdekelt, hogy megy a sora ennek a kopaszodó, pocakosodó emberké­nek, akit hajdan csak Bendinek be­céztünk. Nemzeti Galéria kincse) még Gau­guin ritkaságszámba menő elisme­rését is kivívta. Képein legtöbbször családját és baráti körének tagjait ábrázolta ott­honában. „... az intim élet adta az inspirá­ciókat. A család, a rokonság, az is­merősök szokásait, életét figyeltem meg. Kisvárosi alakok, típusok érde­keltek. Ezeket festettem a társada­lom minden rétegéből.” A XX. század első évtizedében ké­peinek legjellemzőbb témája az inté­rieur. A kisvárosi életképekben látszólag nem történik semmi. A főtéma a szá­zadvégi kisvárosi élet nyugalma a végtelenbenyúló délutánokkal, az ünnepekkel, az emlékeiken meren­gő asszonyokkal, édesanyjával, fele­ségével és néhány közeli jóbaráttal, például Piacsek bácsival. Sokat és gyorsan festett. „Én az egyszerre festés szépségé­ben és erejében teljesen bízom . .. az így készült kép festésmódja emlé­keztet a világra, vagy a gyümölcsre, melyen még rajta van a hamva.” Párizsból hazatérte után kedélyvi­lága teljesen megváltozott, palettája kivilágosodott, a hazai táj színeivel telítődött. 1906-os kiállítása példát­lan sikert hozott, a festészet fejedel­meként ünnepelték.- No mesélj, mi van veled! - mond­ta, miközben begyújtotta a motort. - Egyébként várj egy pillanatra, haza­szólok az asszonynak, hogy felug­róm Pestre. - Ezzel leakasztotta a műszerfalról a CB-készülék mikro­fonját, s miközben a figyelmetlen gyalogosok egymás nyakába ug­ráltak a zebrán, a fejét csóválva for­gatta a készülék csatornaváltóját. - Brék ... brék ... Itt a 12-26-os Ben­degúz. Te vagy az, anyukám? Csak azt akarom mondani, hogy felugróm Pestre. Ha a Pista, tudod, a 18-32-es jelentkezne, mondd meg neki, hogy holnap megkapja az ezer tojást.- Hát tudod, én ... - kezdtem vol­na, de újra félbeszakított.- Még egy pillanat, pajtás, aztán a tied vagyok. Brék .. . brék ... Itt a 12-26-os Bendegúz. Gyerekek! A 38-52-es Jóska nincs a csatorná­ban? Itt vagy? Hogy hallasz? Jól? Oké. Józsikám, kellene az a kup­lungtárcsa, amit ígértél. Holnap? Jó, beugróm érte. Mit? Szalicilt? Jó, Babits Mihály arcképe Ekkor vásárolta meg a Róma villát is. Sikersorozata halálig tartott, és ma is teljében van. Stílusa változott, színei áttüzesedtek. Képei igen de­koratívak, stilizáltak, raffinált, korá­ban nagy feltűnést keltő színakkor­dokkal. Az alakokat markáns kontúr öleli körül. Az élénk, töretlen sárgákat, pi­rosakat, kékeket, zöldeket nagy, csaknem egy négyzetcentiméteres foltokban rakta egymás mellé. Ezál­tal dekoratív síkkompozíciókat ho­BRÉK szerzek. Búcsúzom is, gyerekek, vendégem van a kocsiban. Mobilban vagyok. Mi? Nem, férfi. Szia, szia, a 12-26-os Bendeguzt hallottátok.- Kereskedő lettél, Bendi?- A fenét... - legyintett. - Rögtön megmagyarázom. Brék .. . brék ... Itt a 12-26-os Bendegúz, 26-31-es Rózsi itt vagy a csatornában? No gyere! Anyukám, csinálj már valamit, mert az asszony megöl azért a ro­hadt automata mosógépért! A jövő héten? Oké, beugróm hozzád. Puszi, puszi! Oda is. Igen, a 14-52-es Bö­zsinek a fürdőkádba.- Te, Bendi - mondtam bátortala­nul -, ha nem tévedek, Pest nyugat felé van, mi meg keletnek megyünk...- Igazad lehet - mondta elgondol­kozva. - A Bözsit sokkal erősebben zott létre, melyek a magyar szecesz- szió főművei: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907), Párizsi intérieur (1910), Interieur zöld karosszékkel (1910), Lazarine és Anella (1910), Petrovich Elek és Meller Simon (1910). A párizsi korszak tompított hangját telt, hangos, derű váltotta fel, melyre élénk visszahatás utolsó korszaká­nak finom pasztell színekkel festett sorozata. Általában nőket ábrázolt rajtuk, pi­káns élveteg arcokkal - mint napló­jában írta: arcképek „érdekes életű és még érdekesebb kinézésű asszo­nyokról és lányokról”. Sokat szerepel rajtuk Bányai Zor- ka, a kis színésznő, utolsó múzsája is. Művész- és íróbarátairól, Móricz Zsigmondról, Babits Mihályról és Szabó Lőrincről készített megrázó erejű arcképeit is ezidőben festette. Hattyúdalai, késői önarcképei, a Pirossapkás önarckép (1924) és a vi- ziószerű Utolsó önarckép (1924) a sikerek és ünneplés ellenére is fá­radt öregemberként mutatják, mé­lyen ülő szemében keserű életta­pasztalattal. BRESTYÁNSZKYILONA szoktam hallani. Brék .. . brék . . . Van még valaki a csatornában? Nem kell kihúzni, csak azt mondjátok meg, gyerekek, hogy a százötvenes kilométerkő milyen irányban van? Keletre? Ez biztos? Nyertél, pajtás. Brék ... brék ... És ez az alagút meddig tart? amelyikben most me­gyünk? Nincs alagút? A fene egye meg, akkor bemásztam egy szalma-1 kazalba ... Mire kibányásztuk a szalmakazal­ból a kocsit, ránk borult az este. De Bendit ez sem zavarta.- Nos, mit szólsz a brékemhez? Úgy dübörög, mint az ágyú. Figyelj csak! Brék ... brék ... Itta 12-26-os Bendegúz. Pistukám, nem tudnátok elvinni az útból ezt a szalmakazlat? Hogy hogy mikor? Most. Itt állok a közepében, és rossz a lükvercem. Holnap? Ne csináld ezt velem! Jó, akkor küldj egy autómentőt! Jó, hol­nap megkapjátok a kombájnalkatré­szeket. Figyelj, Pista, átváltok a tizen- nyolcas csatornára. Gyere utánam! MŰVÉSZET MEZE Y KATALIN: FA, ÚTSZÉLEN Nem nőttem magasra. Suhángkorom óta tördelik ágamat ifjak és vének. Nem látszom messzire, de élek, élek. Mindegy, hogy jön-e, megy-e a gazda, mindegy, hogy kicsi vagy nagy, aki meglát, virágos ágamat mind töri, nyúzza, avval díszíti sörge kalapját. Nem nőttem magasra, de erős derekam, gyökerem megbírna három ilyen fát. Nem ijeszt az idő, koronám álmát sejtjeim soha meg nem tagadják. KISS TAMÁS: TÖRTÉNELEM Ha fű alá tapostak, füvekké alakultunk. Lenni is úgy tanultunk: szál a szálhoz tapadva, évelőn fennmaradva. Ki ölni jött, tovább ment, mi mondtuk rá az áment, rajtunk végig tapodtak, de semmibe futottak, széllel elpárologtak. ivódtunk lápról, érről, hajlottunk vad gyökérről. Ha kötöttek, oldódtunk, kristályként lerakodtunk. Anya a kő alattunk. Vagyunk, mert megmaradtunk Itt gyengébb! Cseréltesd ki a készü­lékedet, apukám! Én nagyon jól hal­lak. A 11-18-as Feri ajánlott egy né­met készüléket. Hatért odaadja. Mit? írjam meg a lányod matekdolgoza­tát? Mobilban nem megy, majd ha­zulról stabilan leadom. Oké, tizen­egykor a 24-es csatornán. T udod mit fogtam tegnap éjfélkor? Ellát Dániá­ból. Igen. Akkora frekvenciája van ... Hű, te, nagyobb, mint a 32- 56-os Pirinek. Hajnalodott, amikor megérkeztünk az állomás elé. Éppen beállt a vonat. Gyorsan elbúcsúztam hát Benditől, és rohantam jegyet váltani. Ő pedig lehúzta a kocsi ablakát, és utánam szólt:- Örülök, pajtás, hogy ilyen jól el­beszélgettünk. Ha netán szükséged lenne egy brékre, csak szólj, szerzek neked. - Aztán benyomta a gombot, és folytatta a beszélgetést: - Brék . . . brék... Itt a 12-26-os Bendegúz. Gyerekek, van még valaki a csator­nában? j. ÁGOSTON LÁSZLÓ Piacsek bácsi babákkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom