Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-29 / 125. szám
1986. május 29. HéPÜJSÀG 3 A BNV-rôl jelentjük Küzdelem az építőipari piacon (II.) Présszerszámok Tamásiból, lámpacsalád Simontornyáról Építési igények terület- és technológiai módosulása óNem minden magyar kiállító jutott be régi helyére, mivel olyan, magas volt a külföldi kiállítók száma. Így az „A” pavilon mellé egy faházba szorult a Simontornyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet. De a Tamási TA—LUX is a Viliért kereskedelmi vállalattal közösen állít ki, a hely biztosítása érdekében és Az Országos Anyag- és Árhivataliban elemezték és összegezték az 1985. évi ár- ellenőrzésék és piacfelügye- leti vizsgálaték tapasztalatait. Az ellenőrzésék során általában az elmúlt két-há- ram év gazdálkodását is vizsgálták a szakemberek, különös tékintettel arra, hogy az áretlenőrző szervezet munkája tavaly új feladatokkal, a piacfelügyeleti ellenőrzésekkel bővült. A korábbi évekhez képest nőtt az átfogó ellenőrzések száma, és a célvizsgálatok aránya is, »mélyek az áremelési törekvések indokoltságát bírálták Az árhdvatalban megállapították, hogy a vállalati gyakorlat csak bizonyos késéssel igazodott az árrendszerben békövetkezett változásokhoz és a jogszabályokban megfogalmazott új követelményékhez. Az ellenőrzési apparátus sem tudott minden esetben megfelelni a megváltozott követelményeknek. A váll álatoknál és szövetkezeteknél tavaly több mint 4100 ár- és piacfelügyeleti ellenőrzést tartottak, további 1700 vizsgálat volt a vállalati gazdasági munkaközösségéknél, csaknem 46 000 pedig a magánszektorba tartozó kisvállalatokinál. Huszonháromezer vizsgálatot végeztek a szövetkezeti szakcsoportoknál, a mezőgazdasági üzemek vidéki telephelyein. A kereskedelmi felügyelőségek további 23' ezer — a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos — vizsgálatot tartottak. A tapasztalatok szerint az a költségek csökkentése miatt is. A két Tolna megyei szövetkezet hagyományos termékeit vitte el a BNV-re. A tamásiak a fénycsöves lámpatestektől kezdve, a radiátorokig szinte minden terméküket bemutatják. Az idén először — erre évekig készültek — a szerszámüzemük iparvállalatok árai többnyire összhangban voltak a termék minőségével. A vállalatok a korábbiaknál több intézkedést tették a veszteségforrások föltárására, az önköltség csökkentésére. A fogyasztásioikk-kereske- délemben szerzett tapasztalat, hogy nem élnek az ár- alkd lehetőségével, szinte mechanikusan elfogadják a szállítók árait, s ez a fogyasztói árakat gyakran indokolatlanul emeli. A magánkereskedelemben nagy arányban fordultak elő szabálytalanságok. Hasonló a helyzet a fuvarozóknál is, ahöl sok esetben nem találtak rendben különféle fuvarozási okmányokat. A szolgáltatóiparban az árak gyakran voltak magasabbak, mint amit nyújtottak érte. Ezt különösen a monopolhelyzetben lévő cégéknél tapasztalták. Az elmúlt évben több mint kétezer panasz, bejelentés érkezett az árhatóságokhoz a lakosságtól. Ezek kétharmadát jogosnak találták. Az ár- és piacfelügyeleti hatóságok 1985-ben 24 esetben indítványozták gazdasági bírság kiszabását, további tizenhat esetben büntetőeljárást kezdeményeztek. Hétszázhuszonnyolc vizsgálat végződött a vevők kártalanításával, ötezerötszáz szabálysértési eljárást kezdeményeztek az árhatóságök, 784 esetben pénzbírságot szabták ki a felelős dolgozókra, összességében a hatósági vizsgálatok mintegy 19 százalékát követte valamilyen intézkedés. is kiálmotta termékeit. Az országban nagyon szűk a szerszámgyártó kapacitás, s ezen a téren a tamási üzemnek „van mit keresnie”. Reiser Jakab üzletkötő tájékoztatása szerint ez az érdeklődésben is megmutatkozik. Több nagy cég kereste fel őket, sőt a héten már a Koreai NDK és az NDK kereskedői Tamásiba látogattak, hogy a termékeken kívül az üzemmel is megismerkedjenek, mivel szeretnének a szövetkezettől vásárolni. A kapcsolatok szélesedése jegyében mindkét szövetkezet valamilyen formában a partnereivel1 közösen jelent meg a vásáron. A TA—LUX Tamásiban a Viliérttel közösen működtet egy üzletet. Komoly kapcsolatuk van ezenfelül is, így a közös területen való kiállítás azt is jelenti, hogy a két partner már évek óta dolgozik együtt, s mindkettőnek létfontossága a biztonságos kapcsolat fenntartása. A SIMOVILL azon túl, hogy bemutatja a fürdőszobai tükrös pipereszekrényét, melyet már sorozatban gyártanak, elvitte Budapestre a konyhai világítási egységét, amely őszre sorozatgyártásra lesz alkalmas. A simontornyai kiállítók helyet adtak az NSZK-beli Hoffmeister cégnek, mellyel kooperációs kapcsolatot kívánnak kialakítani. Ez azért is fontos, mert a lámpatestgyártás jelenlegi helyzete szilárd, de ez a szilárdság elég törékeny, hiszen egyetlen nagy exportra — Csehszlovákia — korlátozódik. — Biztonságunk érdekében lépni kell — mondja Bajcsi Ferenc, a szövetkezet műszaki osztályvezetője. — Ez a biztonság megtalálható a kooperációban és természete, sen a háztartási világítóberendezések továbbfejlesztésében. gyártásában. Hazafi — Bakó Sikeres a Colornyp Megkezdődött a Nyugat- magyarországi Fagazdasági Kombinát új gyártósorának próbaüzemelése: a nyár közepétől a tavaszi BNV-n nagydíjjal jutalmazott Co- lor-nyip felületkezelt építőlemezeiből évi egymillió négyzetméter elektronsugaras felületkezelési eljárás révén a jól ismert cementkötésű faforgácslapból új tulajdonságokkal bíró terméket sikerült előállítani. Megtartva nagy hajlítászilárdságát és köny- nyű megmunkálhatóságát harminc évig garantáltain ellenáll az időjárás hatásainak, tűzálló, s előnyösen alkalmazható vizesblokkok, valamint külső és belső falburkolatok készítésére. A 270 millió forintos beruházás része annak a programnak, melyben a hazai bútoripar legnagyobb alapanyag-szállító vállalata termékszerkezetének korszerűsítését és új piacok meghódítását tűzte ki célul. A speciális burkolólemezből már ebben az évben félmillió dől. lár értékben exportálnak tőkés országokba, a későbbiekben pedig ez fogja kitenni a vállalat exportjának 70 százalékát évi 5—6 millió dollár értékben. Az üzleti előkészítés szakaszában van már a kombinátnál a Betonyp lakóház- építési program bővítésére szolgáló 830 millió forintos beruházás is. A VII. ötéves tervidőszak végére 1500— 2000 korszerű lakóházhoz, illetve 700 ezer négyzetméter falfelülethez elegendő panel gyártására készülnék Szombathelyen, A minden vonatkozásban korszerű alkotóelemek révén a Betonyp-elemek árban is versenyképesék lesznek a hagyományos építőanyagokkal. Nyilatkozik Villányi József igazgató — A vállalat miként, hogyan, s milyen hatékonysággal dolgozott az elmúlt években, milyen nehézségek adódtak a tervek teljesítése folyamán? — A vállalat gazdálkodásának hatékonysága — az előző évekhez viszonyítva — romlott. Az utóbbi években 70—80 millió forint éves nyereséggel dolgoztunk, 1985- ben ez 51 millió forintra esett vissza. Emellett a csökkent nyereség mellett a vállalat egész évben megőrizte fizetőképességét, minden állammal szembeni pénzügyi kötelezettségének folyamatosan eleget tett. Az alacsonyabb jövedelmezőség a dolgozók személyi jövedelme növelésének ütemére volt kedvezőtlen hatással. Az eredmény múlt évi csökkenésének több oka volt. Ezek közül a legfontosabbnak a következőket ítélem: — Az építési igények olyan területi és technológiai módosulása, mely a mi technikai-technológiai felkészültségünk szempontjából nem előnyös. — Az építőiparban a 80-as évek elején megkezdődött, és azóta erőteljesen tartó szervezeti átrendeződés — és ehhez párosulva ezt a folyamatot segítő gazdasági szabályozórendszer — a mi munka erő-ga zdálkodásiunlk- ban kedvezőtlen következményekkel, s ezáltal a vállalat teljesítőképességének csökkenésével jár. — Nem vezettek megfelelő eredményre a munkafegyelem, a teljesítménykövetelmények szigorítására, a vállalati működés szervezettségére, dinamikus javítására bevezetett vállalati intézkedések. — A népgazdasági beruházási politika miatt most nehezebben boldogulnak az építőipari szervezetek. ön hogyan látja a jelenlegi helyzetet? — Ezzel a megállapodással így nem egészen értek egyet. Az elmúlt évek gazdaságpolitikai intézkedéseinek eredményéképpen az építőiparban rendkívül dinamikus szervezeti struktúraváltozás ment végbe. Így ma már hiba lenne az építőipari szervezetek körét a nagy állami építőipari vállalatokra és tanácsi építőipari vállalatokra szűkíteni. Ha az építőipari szövetkezeteket, kisszövetkezeteket, szakcsoportokat, házilagos brigádokat, gmk-kat, sőt a lakásépítésben igen nagy tömegű feladatot ellátó házilagos kivitelezést is figyelembe vesszük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jelenlegi beruházáspolitikánk kedvez az építőipari kiszervezeteknek és nem kedvez a nagy építőipari szervezeteknek. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy a nagy szervezetek miért nem korszerűsítik úgy működési mechanizmusukat, hogy ők is élvezhessék a jelenlegi helyzetnek azokat az előnyeit, melyek kedvezőbb teret biztosítanak a kisszervezetek számára. Ennek én két fő okát látom — természetesen más okok mellett: — Az a vállalati gazdálkodási és keresetszabályozási rendszer, amelyben dolgozunk, olyannyira lemerevíti belső mozgásterünket, hogy egyszerűen versenyképtelenek vagyunk a mai szabályozórendszer által kedvezményezett szektorokkal szemben. Ennek kihatásai — meggyőződésem szerint — a népgazdaság múlt évi és ez évi teljesítményében már érzékelhetők. — A másik komoly probléma — bármennyire úgy tűnik, hogy a gazdasági-piaci körülményekhez való alkalmazkodás szervezési-szervezeti lehetőségei széles körűek — az állami vállalatok e szervezeti lehetőségeknek a kis részével élhetnek, s nem élhetnek a munkavállalók számára legkedvezőbbnek tűnő szervezeti formákkal. A jelenlegi helyzet alapkérdése, hogy a folyamatosan változó feltételekhez egy-egy építőipari szervezet képes-e alkalmazkodni, és e feltételek mellett jövedelmezően gazdálkodni, vagy sem. Ez az alkalmazkodóképesség a jelenlegi gazdasági reform- folyamattal párhuzamosan fejlődhet és lehet hatékony. Ez alatt én azt értem, hogy amilyen gyors ütemben szűnnek meg a mozgásterünket korlátozó merev gazdaságirányítási formák és beavatkozások, úgy tudjuk mi a dinamikusabb anyagi érdekeltségre épülő szervezeti, működésbeli változásokat végrehajtani, a teljesítménykövetelményeket növelni, és a vállalat működési profilját bővíteni. Én azt tapasztalom, hogy erre a magyar gazdaság vezetői körében igen erős a törekvés, de menet közbeni nehézségeinkre gyakran visszalépéssel reagálunk. Márpedig a félmegoldások a várt eredményeket nem hozhatják. — Az 1986-os tervek megvalósíthatóak-e, s van-e a szervezet számára — magas-, mélyépítő, szakipar számára elegendő munka; milyen a létszámhelyzet, ennek alakulása befolyásoló a tervek teljesítésében? — 1986-os tervünkben a következő alapvető célkitűzéseket fogalmaztuk meg: — szerződéses kötelezettségeink teljesítése, — a vállalat szervezeti rendszerének és működési mechanizmusának módosítása. Egész év folyamán kiegyensúlyozott pénzgazdálkodás, a személyi jövedelmek legalább 7—8 százalékos növelése és az állammal szembeni ikötelezettségek maradéktalan telejsítése. Ezek a célkitűzések a termelés volumenének legalább 5—6 százalékos, a vállalati nyereségnek pedig mintegy 25 százalékos növelését kívánják meg. Ez utóbbi elérése érdekében a vállalat tevékenységi profiljának jelentős bővítését is végrehajtottuk, melyek számításaink szerint legalább 5—6 millió forint többletnyereséget hoznak. Vállalkozási oldalról ezek a célkitűzések megalapozottak, hisz erre az évre termelő kapacitásaink lekötöttek. Ez a lekötöttség úgy volt elérhető, hogy működési területünket Baja és Pécs térségével jelentős mértékben bővítettük. A jelenlegi válla-- lati létszámmal — ez alatt kifejezetten a foglalkoztatottak számszerű adatait értem — vállalásainkat teljesíthetőnek tartom. A létszám szakmai összetétele azonban kulcsfontosságú szakmákban nem egyezik a szükséglettel, s ezért a teljesítések ütemességében. az épitéshelyi munka szervezettségében továbbra is lesznek nehézségeink. Ezek feloldására egyre nagyobb arányban veszünk igénybe — döntően szak- és szerelőipari szakmákban — külső kapacitásokat, döntően kis szervezetek közreműködését. Sajnos ezek tevékenységének integrálása — alvállalkozóként magasabb áron dolgoznak, mint a mi vállalkozási áraink — árfelhajtó, vagy a mi jövedelmezőségünket rontó tényezőként jelenik meg vállalkozásainkban. — Az új, nehéz helyzetben milyen terveik, elképzeléseik vannak, ezekből az első öt hónapban mi valósult meg? Erre a kérdésre egyre inkább problematikus teljes körű választ adni. A beruházási piac stagnálása, vagy további visszafogása következtében a kivitelezők ver- senyhölyzete fokozódik, s ebből adódóan, egyre inkább el kell fogadni azt a vállalati magatartást, amely a vállalat taktikai és stratégiai célkitűzéseit vállalati belső ügynek tekinti, és nem kívánja azt széles körű nyilvánosság elé tárni. Az azonban semmiképpen nem vállalati titok, hogy elmondjam: a jövőben is igyekszünk befolyásolni a beruházókat. Ez a befolyásolás azonban nem a 60-as, 70-es években kialakult pozícióból történhet, hanem olymódon, hogy az építtetők számára kedvezőbb vállalkozási módszerekkel, vállákozási feltételekkel, a korábbinál sókkal differenciáltabb, igényeiknek megfelelő műszaki és technológiai megoldásokkal jelentkezünk. Az év eddig eltelt hónapjainak tapasztalataiból még nem lehet olyan következtetéseket leszűrni, amelyek alapján egyértelműen kimondhatnánk, hogy ez évi célkitűzéseinket sikeresen megvalósítjuk-e vagy sem. Az eddigi jelek mindenesetre biztatóak, és azt a véleményt alapozzák meg, hogy az 1986. évi gazdálkodásunk eredményesebb lesz a múlt évinél. Pálkovács Jenő Fotó: Gyurkovics Ferenc Baján közel 300 lakást építenek a volt vásártéren A TA—LUX ipari szövetkezet radiátorainak exportálását tervezi Az árellenőrzések tapasztalatai
