Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-27 / 123. szám
^NÉPÚJSÁG 1986. május 21. Moziban Vad banda A Vad banda című színes amerikai westernfilm nem szórakoztató mozi. Nem mintha unalmas volna, éppen ellenkezőleg, humor is van benne, a lövöldözések koreográfia a klasszikus amerikai iskola legjobb pillanatait idézi, de más részek pedig az erőszak, a brutalitás, a halál részletes bemutatását tűzték ki célul. Jogos hát a csak tizennyolc éven felülieknek megjelölés. Kérdés persze, hogy hol, miként tartják ezt be a mozikban. Az is igaz, hogy a szellemi érettség és az érzelmi teherviselés kialakulása sem kötődik éppen a tizennyolcadik s zül e té s n aph o z, k i al akuth at korábban éppúgy, minit később. A film gyorsan romló művészet és áru, ami ezen az 1969-ben készített filmen is meglátszik. Nem technikailag, hanem például abban, hogy azóta a magyar néző sok jó és kevésbé jó vadnyugati filmet és annak paródia ját láthatta. Hiába tudja a néző — ha tudja —, hogy ez korábban készült, ha csal. később láthatja. A profi filmekben rend van, mint ebben a munkában is. A figu rák, a helyzetek, a díszlet, a látvány, az úgynevezett művészi eszközök mind a film célját szolgálják és jól szolgálják. Pontos arányokban adagolva a jó zenét, a nyers erőszakot,-az érzelmeket és a mindig kitűnő színészi játékot. Ezekből a filmekből nem lóg ki senki, itt nem lehet „lejátszani” a többieket, egy felvillanó epizódalakításnak is lehet akkora jelentősége, minit a hős és a hősnő precízen kialakított figurájának. Van ebben a filmben minden, ami egy amerikai wes- ternben „illik”: rablás, barátság, szerelem, hősiesség, nyers, sőt brutális erőszak. Ez a film nem úgy ábrázolja a vadnyugatot, hogy a postarablást követő csata Könyv Köpeczi Béla: Magyarok és franciák Montesquieu francia filozófus, amikor 1728-ban Magyarországon járt, különösnek találta, hogy hazánkban urak és szolgák egyaránt latinul beszélnek, s a pozsonyi országgyűlésen ő maga is e klasszikus, holt nyelven váltott szót magyar főnemesekkel és félfogadott lakájával. Kellemes élménye volt a jó magyar bor is, mivel szőlő- birtokosként is értékelhette borászatunkat. Szerinte, országunk lakosságának sűrűsége akkoriban népesebb volt, mint Dél-Itáliáé, s gazdasági fejlődése a manufaktúra előrehaladásától függött. A szőlő nedűjéről szólván, egy másik jeles francia — aki egyébként nem utasította el a valódi nemes italt — az erdélyi nemesek társaság- és borkedvelését jegyezte fel. Ugyancsak egy francia krónikás szerint: „... Bár a franciák és magyarok messze laknak egymástól, a történelem során sokszor találkoztak. Francia marsaitok például a magyaroktól tanulták meg, hogy „miként lehet felhasználni a portyázókat”, a magyarok viszont francia törvényeket fogadtak el, amelyekkel saját „abszurd és barbár törvényeiket” helyettesítették.” Volt közvetlenebb kapcsolat is. „Végül is XIV. Lajos Magyarország távoli zugában kereste meg a legszebb század vészterhes vég- kifejlésében azt a zseniális embert, aki terveinek hasznos elterelő hadjáratot indított, és elfoglalta ellenségeit, akik készek voltak őt megsemmisíteni.” Sok minden közt ezekről is értesülünk dr. Köpeczi Bélának a két nép meglepően sokrétű kapcsolatát XIV. Lajos uralkodásától a francia forradalom időszakáig feltáró, illusztrált új könyvéből. Különösen becsesek a II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, valamint Vallomások című, továbbá a politikai és erkölcsi végrendeletéről szóló műveinek az elemzései. A régi magyar emlékirodalom egyik kimagasló alkotása a franciául írt Emlékiratok, mely létrejöttének körülményeit, tartalmát, utóéletét európai széles látókörűséggel vizsgálva, tekintette át nagy lelkiismeretességgel a szerző, eddig; jelentékeny hiányt pótolva. Megállapítása szerint, Rákóczi Emlékiratainak három szempontból van jelentősége: történelmi í'orrásmű, szépírói alkotás és a politikai gondolkodás egyik máig is ható tényezője. Megtudjuk, hogy felvetődött magyar—francia szövetség terve is, amely 'hiú remény maradt; a francia diplomácia egyrészt elterelő hadmozdulatnak tartotta a magyar függetlenségi harcokat, s a fejedelem csak szerény támogatást kapott. Rákóczi mégsem utópiáért ihacolt, hanem egy világtörténelmi tendenciával 'alátámasztott igaz gondolatért, olyan körülmények között, amikor még megvalósítására nem értek meg a feltételek — mutat rá a szerző. A 460 oldalas kötetben Köpeczi Béla az újabb kutatásainak eredményeivel kiegészített, válogatott tanulmányait közli, nemcsak történelmi, hanem eszme-, kultúr-, irodalomtörténeti megvilágításban is. — Milyen látképük volt a franciáknak Magyarországról, s a magyaroknak Franciaországról? Hogyan hatott a francia felvilágosodás hazánkban? Mindezekre tartalmas választ kapunk a tollat is mesterien kezelő tudós szerzőtől, akinek gondosságára jellemző, hogy fáradságot nem ismerve, kutatott külföldi színhelyeken is, így például a roueni városi könyvtárban rábukkant egy kéziratra, amellyel fontos történelmi, személyi tévedést igazított helyre. BALLABÁS LÁSZLÓ Szombathelyi Huszonegyedik alkalommal rendezik meg az idén június 13-től 15-ig a Savaria nemzetközi táncversenyt és a magyar társastánc-bajnokságot A jelentkezések szerint ezúttal tizenöt országból 37 táncospár érkezik Szombathelyre a legjelesebb amatőr versenytáncosok soraiból. A rendezvény első napján Körmenden tartják meg a táncverseny magyar társastánc-bajnokságot, amelyen ezúttal minden eddiginél több, öszesen 18 pár indul. Utána Szombathelyen, a Művelődési és Sportházban lesz a nemzetközi verseny: június 14-én a standard táncokkal, június 15-én pedig a latin-amerikai táncokkal szerepelnek, majd nagyszabású gálaesten búcsúznak a várostól a résztvevők. Feszült pillanatok után a hősnő ruhája makulátlan marad, a pozitív hős pedig csak annyira tépett, hogy még vonzóbb legyen. A „kemény” jelenetek bizony próbára teszik az európai néző idegrendszerét. Vagy inkább csak tették volna, ha a filmet akkor vetítik, amikor készült. Azóta ugyanis nálunk is megjelentek, a ka- tasztrófafilmek, a magyar filmvásznakon is sok piros festék fogy és már láttunk belső szerveket kiomlani színesben és közelről. Ha az ember jól meggondolja, a gyerek — még ha nincs is 18 éves — a tévéhíradóban nagyobb szörnyűségekkel találkozhat, mint a filmvásznon, míg az utóbbin a jók legalább győznek és a bűnösök meglakolnak. Rádió Széltanulmány Igazán örülhettünk, hogy a rádió élve régi szokásával, megismételte ezt a magazin- műsort. Számolván azzal, hogy a rádióhallgatók egyéni elfoglaltságaikat intézték, ezért nem lehetett vételkö- zeliben. Vagy éppenséggel valamiféle szél akadályozta őket meg ebben. Mert a témánkul választott Szivárvány-sorozat műsora a szélről szólt. Pontosabban a Szigethy Anna szerkesztette adás nem magával a természeti jelenséggel foglalkozott, hanem azokkal az értelmezésekkel, amelyeket az ember élete során e fogalommal kapcsol össze. Hátszél, keresztszél, szélárnyék. .. E sorok szerzője is kedveli a Szivárványt. Azért, mert e témában gazdag márfél órában nem egy-egy szereplővel, jelenséggel vagy környezettel ismerkedhetünk meg. A soktémájúság, a műfaji változatosság és a bemutatott témákban nyújtott eszközgazdagság már magában is érdekességet kelt. Mint legutóbb is. A szélről szóló összefoglalóiban nem kevesebb, mint kilenc riport tanúi lehetünk. S ha még idetesszük Németh Miklós Attila okos jegyzetét, akikor bizony nem panaszkodhattunk a témaszegénységre. A Magyar Rádió riportereinek középgenerációs tagjai valóban érdekes és elgondolkodtató jelentésekéi hoztak a lakásunkba. A tíz anyagból mindenki megtalálhatta a neki tetszőt. De a leghallgatottabb kisr^- port — éppen témája miatt — az volt, amelyet Hola- kovszky István Grosics Gyulával készített, A kiváló kapus kétszeres tragédiájáról beszélt, nagyon őszintén, felemelt fejjel. S ha már a sport része volt a Szivárványnak, egy másik kisri- portban a szél segítette szó- lingvitorlások is megszólalhattak. Egy következő — egyébként témája miatt roppant mérgesítő adásban — Holtaméi- Tibor kísérte el hatósági szemlére a villanyellenőrt. Cseppet sem hallgatag tanúként követte végig a notórius és neurotikus vénasz- szony lakótársaira vonatkozó pocskondiázását. A Szivárvány legutóbbi adása témáközpontúságában szerencsésen követi azt a sort, amelyet szívesen hallgatnak vagy olvasnak az emberek. Már csak azért is, mert a célkiválasztás már önmagában hallgatókat, olvasókat garantál. szűcs Tévénapló Hírünk a világban Régi panasz, hogy irodalmunk elszigetelt, nem lett o világirodalom része, még Petőfiről is csak két sorban emlékezik meg a francia Larousse enciklopédia, a kitűnő Theodor Fontane „gróf” Petőfyről írt regényt, s még Illyés Gyula sem kapta meg azt a világirodalmi elismerést, ami joggal megillette volna. Fizikusaink, matematikusaink szétszóródtak a világban, s valójában csak a magyar zene gazdagította a világot, elsősorban Bartók révén. Muzsikusaink tekintélye azóta is csorbítatlan, s jó hírünket a televízió is terjeszti, az immár hagyományosnak nevezhető karmesterversenyekkel, amelyeken már a részvétel is nemzetközi rangot jelent. A karmesterverseny terjeszti jó hírünket a világban, nyilván lendít a zenei nevelés ügyén is, hisz látványnak is hatásos, de másra is alkalmas példa lehet. Az avatatlan is látja, hogy valami különleges történik ezen a versenyen, mert mindenki pontosan tudja a dolgát, s nincs egyetlen mozdulat sem, ami felesleges lenne, és ne a célt szolgálná. I A karmester int és megszólalnak a kürtök, vagy a fafúvók, igaz, ehhez az is kell, hogy aki a kottaállvány mögött ül, pontosan tudja a dolgát, s szívvel-lélekkel szolgálja az igaz ügyet. Szóval ezen az imponáló versenyen nemcsak zenét lehetett tanulni, hanem mást is, például azt, hogy mindenki hibáthanul értse a dolgát, mert az életnek csak igy van értelme, legyen valaki karmester, kürtös, vagy éppen vízvezeték-szerelő, Mert vannak olyanok is, akik elhanyagolják a szakmájukat, tessék-lássék végzik a dolgukat, s mindenre az a válaszuk, hogy nem fizetik meg őket. A költő Nagy Lászlót érdemes velük kapcsolatban idézni: „Miattuk kellett megtanulnom a bádogos- és lakatosszakmát, a vízvezeték-szerelést, ők vizezik a tejet, és miattuk mocskos a lépcsőház. Ezek kinevezik magukat a közvélemény képviselőinek, mindig és mindenütt felszólalnak, több levelet termelnek, mint a mocsári fűz. Ők nem a szolgálatra figyelmeztetik a költőt, hanem taszítanák a legrútabb szolgaságba.” Mit is tehetnék hozzá? Cs. Három kívánság Van-e olyan felnőtt, aki gyerekkorában nem szerette a meséket? Van-e olyan gyerek, aki nem hisz a mesékben? Azt hiszem, mindkét kérdésre nemleges a válasz. A mesék egyik közkedvelt motívuma a három kívánság. A televízióban második alkalommal került sor a gyerekek ilyen kívánságműsorára. Bárki írhatott, és szíve vágyát a Magyar Televízió megpróbálta teljesíteni. őrök emlék lesz majd egy kisfiúnak a híres popénekesnővel, Nenaval való találkozása. Az a három focireménység, akiknek Socrates doktor, a brazil futballválogatott kiválósága rúgott kapura, szintén nem egyhamar szabadul az élmény hatása alól. A csodák — ha szerényebb mértékben is — teljesültek hát. Láthatták kedvenceiket a stúdióban ülő gyerekek, beszélhetek, táncolhattak velük, készült közös fénykép is. Látható volt, hogy a gyerekek mélységesen élvezik a műsort. Mégis elgondolkodtam. Mennyire mást kívánnak a mai gyerekek, mint amit akár mi kívántunk volna annak idején! Énekes sztárokat, együtteseket, szuperszonikus repülőgépeket szeretnének látni, hallani. Meglátszik, hogy gondtalanul, jólétben telik gyermekkoruk. Nincs szükségük arra, hogy jó ruhát, elegendő élelmet kérjenek. Az álomvilág az övék. Ezért volt kivétel az a kislány, aki nem a maga, hanem egy fogyatékos fiú számára kérte a kívánság teljesítését. Es ezért szorult össze az ember szíve, amikor ez a fiú — álma, az esti dunai hajózás után — azt kívánta, bárcsak meglátogatnák a szülei, akiket évek óta nem látott. Sajnos, a kívánságok nem mindig teljesülnek. — wenter — Hangverseny Barth István szekszárdi sikere Noha túljutottunk az elmúlt esztendő Bachra es Händelre emlékező ünnepségein, koncertjein — ez idő tájt Lisztet ünnepeljük — mégis nagyszerű érzésekkel, Bach varázslatos hatása alatt voltunk csütörtökön Barth István Liszt-díjas fuvolaművész hangversenyén. Négy szonátát előadni egy este önmagában sem kis teljesítmény: magas fokú koncentrációt, igaz és meggyőző muzikalitást kíván előadótól és hallgatótól egyaránt. A barokk szonáta — a műfaj fejlődésének ezen a fokán — még négyes tétel elrendezésű áriaszerű lassú tételek (első és harmadik) váltakoznak a virtuóz, koncsertáló gyors részekkel. Igen fontos a szerepe a „kísérő” zongorának: részint harmonikus alátámasztásul szolgál, különösen a hangverseny első felében elhangzott E-dúr és e-moll- műveknél, másrészt a fejlődés egy magasabb fokán — mint a második részben megszólaltatott h-moll és g-moll műveknél — önálló, polifon, szigorúan szerkesztett többszólamú struktúrájával válik a fuvola egyenrangú partnerévé. Barth István legfőbb erőssége a míves, kidolgozott előadás, áttetszőén tiszta, helyenként. és különösen a lassú tételeknél szívbemarko- lóan szép és igéző hang. Joggal érezhettük ismét: Bach nem elvont és akadémikus, hanem mélységesen emberi, helyenként romantikus: passió-hangvételű arioso tételeiben még egzotikus is tud lenni Méltó partnernek bizonyult Simonfalvi Mária, akinek karakteres, ragyogó kamaramuzsikusi egyéniségét régóta ismerjük, és mindig örömmel hallgatjuk kidolgozott, tudatos zongora- játékát. Szuprics Edit plasztikus és szépen kimunkált élőadásában hallhattunk toét-két áriát Händel Messiásából és Bach : János passiójából. Szerencsésen egészült ki a hangverseny az énekhanggal, a barokk stíluskörén belül maradva is változatossággal, elmélyült muzikalitással. Ebben az énekhangban éppen az tetszik, hogy hangverseny- terembe illő, a teret nem erejével és nagyságával, hanem zeneiségével, komplex meg- oldottságával, szuggesztivitá- sával betöltő. Nem a romantikus operaszínpad, hanem az érzelemtől, fájdalomtól túlcsorduló Bach passió-áriák bensőséges, árnyalt, mindig kifejezni tudó világa, amit képvisel. Ehhez az érzésünkhöz nagyban hozzájárult Lányi Péter nagyon árnyalt, „odaragadó” kísérete. Billen- tésének differenciált sokszínűsége felszínre tudta hozni azokat az orkesztrális elemeket, amelyek természetes jelenléte a zenekari kíséret illúzióját keltette. THÉSZ LÁSZLÓ
