Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

1986. május 24. népújság 7 Csuka fogta róka Hány bőrből készül a cipő? Nincs harag, de még verseny sem Furcsa helyzet alakult ki lábbeli­fronton. A vásárlók panaszkodnának, ha látnák értelmét. A kereskedő mutatja az óriási rak­tárkészletet, amit el kellene adni ahhoz, hogy újra rendelhessen. A cipőipar az ellen berzenkedik, hogy Kínából, Tajvanról és még ki tudja honnét hoznak be cipőket, nekik meg nem adnak rendelést. A bőr­gyárakban pánikhelyzet alakult ki, mert a cipőipar külföldről hoz be bőrt, tőlük meg nem rendel. Ez olyan „róka*fogta csuka”, de lehet, hogy „csuka fogta róka” hely­zet. A bőrgyáriak panaszait tolmácso­lom dr. Nagy Ernőnek, a Bonyhádi Cipőgyár kereskedelmi osztályveze­tőjének.- Egyazon cipőben járunk -, mondja - vagyis mindannyiunkat szorít a cipő. Ehhez nincs mit hozzátenni, mert az mégsem való, hogy azt mondjuk: bennünket vásárlókat mégcsak nem is szorít a cipő, mert... dr. Soós Csaba Mottó: Panaszkodik a bőripar, a cipőipar, a kereskedő, a vevő már panaszkodni sem mer. HA OLYAN ÉGETŐ A GOND akkor miért nem szállítanak határ­időre a bőrgyárak, mondják Bonyhá- don. Egyébként is: felsőbőrt nem importálnak, csak akkor, ha exportra gyártanak cipőt. Ezen felül szabad kapacitása van a cipőgyáraknak.- Ellátási gond is van - mondja dr. Nagy Ernő. Bélésből rossz az ellátás. Néha azt szeretnék a bőrgyárak, hogy marhahasíték helyett sertés- színbélést használjunk, ami drága. Ezt azért kellene így csinálnunk, mert a bőrgyárak alapanyaghiányra panaszkodnak.- Tavaly még panaszkodtak a kel­lékellátásra is?- Azt már szinte mondani sem érdemes. Nem- kapható Magyaror­szágon megfelelő húzózár, impor­tálni kell. Örökké gondunk van a for­matalppal... De térjünk vissza a bőrre: annak ellenére, hogy a bőr­gyárak részére kevés megrendelést ad a cipőipar, így is romlott a minő­ség. A gyártott mennyiség 30 száza­léka minőségileg gyenge áru. Ez annak ellenére így van, hogy ők már a gyárban minősítették a saját termé­küket. A beszélgetésbe ekkor kapcsoló­dik Forrai Gellért meóvezető, aki ket­tős szorításban van: ha szőrösszívű akkor keményen megmondja a bőr­gyáraknak, hogy rossz az áru, ezért haragudnak rá, ha mégis átvesz olyan bőrt ami nem felel meg, akkor meg a saját gyárában szidják, mert nem tudnak dolgozni rendesen.- Természetesen van elmozdulás a holtpontról - mondja a meóvezető. - Mert jelentkeztek a gyárak, hogy szeretnének együttműködni. Fel­ajánlott a Simontornyai Bőrgyár is egy kollekciót - éppen a napokban -, ezek már színben is, karakterben is megfelelnének, csak az áruk magas kicsit. NINCSENEK HARAGBAN, DE azt sem mondhatjuk, hogy puszi­pajtások. Azt tudni kell, hogy két éve még a bőripar volt olyan helyzetben mint a hiánycikkeket gyártók: sorban álltak a termékeikért. Aki véletlenül határidőre kapott alapanyagot és még jó minőségben is, az összetette a két kezét és áldotta a sorsot, hogy hozzájutott megfelelő bőrhöz. Ma már a bőrgyárak is tudják, hogy ez a helyzet tarthatatlan, nekik kell „házalniok” a bőrrel, de ezt még szé­gyenlősen teszik.- Alapvetően olyan összefogásra lenne szükség, amely végül is a bol­tok polcain látszana meg - mondja dr. Soós Csaba, a cipőgyár gazda­sági igazgatója. - Az egyértelmű: mi onnét vásárolunk, ahol kiszolgálnak bennünket. Nem azért mert ez nekünk így tetszik, egyszerűen arról van szó, hogy a kereskedők is csak akkor állnak velünk szóba, ha mi is kiszolgáljuk őket. Ez tisztességes üzeleti kapcsolat. Mondják Bonyhádon, hogy nem szabad ujjal mutogatni egymásra, mert abból soha sem sül ki okos dolog. Össze kellene fogni: a bőr­gyáraknak, a cipőgyáraknak és a kereskedőknek. Úgy, hogy mindany- nyiunknak tudni kell: a piac dönt el mindent. Csakhát ez nem is oly egyszerű. Egy-két példa: Fia egy magyar cipőgyár külföldre küld mintákat, mert exportálni sze­retne, akkor a „mustrakollekciót” kénytelen féláron adni. Ugyanakkor a magyar bőripar a mintabörért fel­árat kér. Ma már a cipőgyárak kénytelenek megrendelést elfogadni 1000 pár cipőre is, amihez átlagban 200 négy­zetméter bőr kell, de a bőrgyárak 500 négyzetméter alatt szintén fel­árat kérnek. így a cipőgyár nemcsak az alacsony széria miatt szenved el komoly veszteségeket, hanem a bőrár miatt is. HA SÁMFÁRA HÚZZUK, AKKOR nem biztos, hogy szorít a cipő. A gaz­dasági igazgató szerint a bőr rossz minősége miatt az eredménykiesés négy forint ötven fillér egy pár cipőn. Ez Bonyhádon hétmillió forintot tesz ki éves szinten. Ezért is szükséges, hogy alakuljon ki olyan kapcsolat az alapanyaggyártók és a feldolgozó- ipar között, hogy ezek a veszteségek megszűnjenek.- Tévedések elkerülése végett: nemcsak a mi veszteségeinkről van szó. Ezért is járunk „egy cipőben” a bőrgyárakkal. Fia tőlünk nem rendel a kereskedelem, akkor mi sem, így olyan ördögi kör alakul ki, ami a bőr­gyárak és a cipőgyárak összeomlá­sához vezet - mondják Bonyhádon.- Természetesen azt kellene leg­először is meghatározni, hogy mi a gyógyjavallat - mondom beszélge­tőpartnereimnek és egy-egy rövid meghatározást kérek: A gazdasági igazgató:- Számunkra a legfontosabb, hogy ésszerű termékszerkezet-vál­tással keressük meg a piacon a réseket. Fel kell készülni jobban a rétegigények kielégítésére. Alkal­massá kell válni arra, hogy a hiányt azonnal észrevegyük és azt kitölt- sük. A kereskedelmi osztályvezető:- Olyan érdekrendszert kidol­gozni, amely export esetén a bőr­gyárakat is érdekeltté teszi a kiváló minőség elérésében. Egyszerűen megfogalmazva: olyan lábbelit kell gyártani, amelyik ajánlja magát. A meóvezető:- Megegyezni a bőrgyárakkal abban, hogy szinte modellre gyárt­sanak bőrt. Ezt már a Pécsi Bőrgyár kezdeményezte. A legfontosabb mindannyiunknak, a kifogástalan minőség elérése. K Furcsa helyzet alakult ki lábbe­li-fronton. A vásárlók már nem is panasz­kodnak. ­A kereskedők csak pontos szállítást fogadnak el. A cipőgyárak már minden bőrt „megkóstolnak” és szigorúan minősítenek. A bőrgyárak pedig nemcsak panaszkodnak, hanem megpróbálnak alkalmazkodni az igényekhez. Ma még a „szenthá­romság” között nem teljes az összhang. Ezt könnyen ellenőriz­hetjük, ha bemegyünk egy cipő­boltba. Mert abban a bőrgyárakban is a cipőgyárban is egyetértenek, hogy minden a polcok előtt dől el. HAZAFI JÓZSEF Tizenkilenc éves korától az első vonalban Szavak az. árváltozásokról - Jó talaj a munkához - Nem adják el magukat egy nagykernek - 39 millió forintos forgatom, nem semmi y Nyereségérdekelt­ségi rendszer a kapuban - És egy kitüntetés. Fiatal gazdasági vezető 1. Frank Gézáné, a Tolnai Afész tolnai 4- es számú ABC-áruházának vezetője tulajdonképpen nyugodt és kiegyen­súlyozott. A tulajdonképpent azért szük­séges hangsúlyozni, mert kereskedő létére őt sem kerülik el az apróbb-komo- lyabb gondok. Jelenleg amiatt mérges, mert üzletük előtt egyszerűen képtelen­ség a vásárlóknak autóval leparkolni. Mert, aki így érkezik a nemrégiben a Fogyasztó Kiváló Boltja címmel kitünte­tett egységbe, az legalább kétszáz méterre talál innen parkolót. Visszagya­logolni, óriási kosarakkal, ezt kevesen teszik meg. A többi gondjait könnyedén oldja meg. Talán ez a nyitja annak is, hogy tizenkét éve, tizenkilenc éves kora óta boltvezető itt. Családja, két gyermeke, dolgos férje és a tizennégy év alatt kettejük megte­remtette anyagi hátország segíti abban, hogy az ide betérő vásárlókkal, az egy­ség vezetésével és huszonkét munkatár­sával foglalkozzék. De nemcsak itt, hanem otthon is. Mert ö sem kivétel azok közül, akik munkájuk egy részét hazavi­szik. Tizenkét éve alatt még ebben sem változott a helyzete. A kereskedelmi ellátásé ellenben igen. Tizenkét év alatt sok árváltozást ért meg, mondja. Ezerkilencszázhetvenötig a kristálycukor ára stabil volt. Azóta már mások lettek a körülmények és nehe­zebbé vált a kereskedők helyzete is. Aztán azóta találkoznak olyan árutasítá­sokkal is, amelyet az árváltozás előtt egy­két nappal kapnak meg. Majd visszavon­ták vagy módosították őket. Ilyenkor nemcsak a vásárlók, de ők se sokat érte­nek. Az első perctől kezdve kereskedőnek tanult Frank Gézáné. Oda jött vissza vezetőnek, ahol tanult. Az itt korábban bizonyított munkára lehetett is alapozni. Szavainak súlya van, és minden iránt türelmesen érzékeny.- Milyen véleményeket hallanak meg egy-egy áremelkedést követően? - kér­dem tőle a kamrának is kicsi irodában.- Elfogadják, - feleli fehér sapkáját megigazítva - tudomásul veszik. Manap­ság már meg is értik. Amikor én is beülök a pénztárba, sokszor magam sem hiszem el a végösszeget. De annyi. De mondok mást, ebben a boltban sokkal mérgesebb és harcosabb volt a hangulat a teho bevezetése előtt, mint a legutóbbi nagy áremelkedés után. Sistergett a levegő. Frank Gézáné mindezeket tárgyilago­san mondja. Ámbár, hogy is tehetné másként.- Ha beszéltünk a lakosság vásárlási biztonságérzéséről - mondom neki -, akkor tegyük e mellé a kereskedői biz­tonságérzést is. 2.- Van - mosolyodik el -. Ha nem lenne, akkor nem zártuk volna mi az elmúlt évet 39 millió forintos forgalommal. Az idei ter­vünk 41 millió, de a mostani első negyed­évben már meg is haladtuk a tervezettet. Ezek számok, mondom neki. De hogyan lesz az idehozott árukból, később könyvelendő tétel. Egyszerűen. A 4-es ABC se adja el magát egyetlen nagykereskedelmi vállalatnak sem. A maguk módján ők is versenyeznek, de a készség megítélésének ismeretében versenyeztetik is őket. Több helyről szer­zik be mindazt a gazdag kínálatot, amely- lyel náluk találkozik a vásárlóközönség. Ez alól a déligyümölcs-kínálat kivétel. Szekszárdhoz ezügyben túl messze van Tolna, vagy fordítva. És ezen sajnos nem lehet nevetni. Pedig Frank Gézáné szeret nevetni. Ha nevetése néha rövidre is sikerül, akkor is örömöt jelez. Minthogy az is, hogy az elmúlt évi összforgalomból a lehetőségek szerint a bolt huszonkét dolgozója is profitált. Igaz, hogy nem betétkönyvbe tévő tételeket, mégis vala­mit. Persze, a boltvezető sincs panasz nél­kül. De munkatársaiért panaszkodik. Az ő fizetése, jövedelme elfogadható a keres­kedelem középmezőnyében - mert egy ilyen nagyközség ide tartozik -, munka­társaié azonban nem. Hogy lesz-e ebben változás? Affelé veszik az útjukat. A mód. Tavaly volt szó arról, hogy áttér­nek a nyereségérdekeltségi rendszerre. Aztán akkor elült ez a dolog, mert nem voltak adottak a feltételek ehhez.- Azóta lettek új pénztárgépeink és sok minden más is megváltozott nálunk. Az áfész új, fiatal elnöke partnerünk lett ebben. Én azt szeretném, ha az új rend­szer által dolgozóink is többet kereshet­nének.- Ne haragudjon - mondom neki -, az eddigi tapasztalatok szerint a nyereség­érdekeltségi rendszeren kizárólag a vezetők nyernek. Hogyan lesz ebből a dolgozóknak is haszna? Frank Gézáné már várta ezt a kérdést:- Nem könnyű nyereségérdekeltségi rendszerben dolgozni. De azt még vélet­lenül se szabad, hogy egy új bevezetése­kor mindent egy lapra tegyünk fel. Mi lesz, ha megbukunk? Erre nem szabad, hogy dolgozóink rámenjenek. Lépcsőze­tesen akarjuk megcsinálni.- Hogy először a mostani rendszer, a vezetői érdekeltség...- És fordítunk egyet ha bejön, és kiter­jesztjük dolgozóinkra is. 3. Az is érdekel, hogy milyen bánata és öröme van egy harmincegy éves keres­kedőnek. Kell-e itt Tolnán igazándiból ver­senyezni, hogy talpon maradjanak? Válaszai csak azoknak tűnnek szerény­munkatársaim még soha sem mondtak nekem ellent” telenségnek, akik nem ismerik ezt az üzle­tet, nem mindennapi vendégek itt.- Saját bolttestvéreinkkel nem, mert a mi forgalmunk a legtetemesebb. A Tolna központjában lévő és jó hírű 11 -es Nép­bolt élelmiszerbolttal ellenben igen. De tőlük sem félünk.- Mivel védik ki mindezt?- Éppen ővelük versenyeztünk a Fogyasztó Kiváló Boltja címért is. Szoros volt a küzdelem és nyertünk. Jól össze­tartó a mi kollektívánk. Tiszta a boltunk. Udvariasak vagyunk a vásárlókkal. Kell, ennél több? Mindennapi vásárlóként mondom, nem. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: GOTTVALD KÁROLY dr. Nagy Ernő Forrai Gellért

Next

/
Oldalképek
Tartalom