Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

198«. május 21. ^NÉPÚJSÁG 5 Népfront és műemlékvédelem Értékeink szerves, elválaszthatatlan részét képezik u *' műemlékvédelmi védettség alá tartozó épüle­tek: kastélyok, váraik, templomok, szobrok és egyéb építmé-’ nyék. Múl tűrik kiemelkedő alkotásainak megőrzéséről korunk nemzedékének kell gondoskodni.” Ezekkel a gondolatok­kal kezdte írásos tájékoztatóját Fertőszögi Béláné művészeti főelőadó és Patkó Sándor megyei főépítész a Hazafias Nép­front Tolna Megyei elnökségéneik ülésén, ahol a megyénk rreűem lékVédelm i helyzetét tárgyalták. Almi e hasábokon kér nyilvánosságot, az az ülés hangulata, az értékmentést sürgető állásfoglalás. Olyan társadalmi szer­vezetek aktív részvételére számít a műemlékvédelem, ahol a széles tömegbázisra támaszkodva képviselik a lakosság vé­leményét, ahol különböző célfeladatok elvégzésére mozgósít­hatnak, ahol informálódhatnak az értékeket sértő beavatko­zásokról. Kétségtelen, hogy a népfront e vonatkozásban is sókat tehet. Az építésügyi hatóságok háromévenként kötelesek a vé­dett építményeket félülivizsigálni és a tapasztalatról jegyző­könyvet készíteni. Megyénkben legutóbb 1983-han készült felmérés. Ennék eredményeként a védendő épületek állapo­táról kialakult kép a szakemberek részéről ismert. Gond. je­lentkezik azonban olyan tulajdonosokkal, kezelőkkel, akikiben nem tudatosul, hogy milyen értékek gazdái. Ezért a szemlélet módosítása, változtatása egyik legfontosabb és viszonylag sem­mi anyagi fedezetet nem igénylő lépés. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a megyei tanács két évvel ezelőtt kiadott egy felmérésre szolgáló kérdőívet, hogy melyek azok az utcák, há­zak egy-egy településen, amelyeket községi vagy városképi szempontból védetté nyilvánítanának. A szétküldött ivek többségére válasz sem érkezett. Megfelelő funkciót találni — a másik — már költségesebb teendő. Ez azoriban szorosan összefügg az előbbi gondol­kodással. Egy nagyközségi tanácsunk — néprajzi és idegen* forgalmi szempontból kiemelt településen — döntésre kény­szerült, egy uteaképi jelentőségű régi parasztház megóvása és egy új élelmiszerbolt építése kapcsán. Mi történt? Lebon­tották az építészeti emlékeket őrző házat és helyére megépüli a bolt. A falu lakossága igényelte ugyan a kereskedelmi egységet, de nem ott, hanem a falu egy új lakónegyedében, távol a központtól. Elveszett egy karakter és nem oldódott meg az igazi gond. Nem volt ugyan védetté nyilvánítva sem az utca, sem a ház, die érezni kellene és figyelni ,a funkciót is ■ajánló ötletekre. Ugyanebben a faluban korábban közadako­zásból létrehoztak olyan gyűjteményt is, ami egy elihlaló életforma tárgyi emlékeit volt hivatott bemutatni. Volt! Saj­nos egy baleset folytán megsemmisült és vele égett egy köz­ség adakozókedve Is. Itt már nehéz lesz a szemléletformá­lás, pedig a turisták száma évről évre nő a faluban. Voltak szélsőséges nézetek is, ezek valamiféle kötelezést sürgettek. A hatásági eszlközök bevonása, sem mindig cél­ravezető. Az állami és egyházi tulajdonban lévő építmények esetében a kellő anyagi eszközök hiánya az akadály. Itt ki kell térni egy folyamat említésére, ami néhány évvel ezelőtt indult megyeszerte, de országos jelenség is és műemlékvédel­mi szempontból hasznos. Arról van szó, hogy a külföldre származottak — hívők _ t ámogatásával egy sor templom felújítását végzik. Ezzel csökken az állami teher, megújul egy falu képe. Több helyen a közös erőfeszítés vezet eredményre. Jó példa erre a bony­hádi szentháromság szobor restaurálása, ahol a költségeket a városi tanács, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és az egyház közösen biztosítja. Az ozorai vár teljes felújítási költsége várhatóan 60—70 millió forint. Szekszárdon a kórházkápolna (állami .tulajdon) restaurálásának becsült költsége 2 millió forint. Ugyancsak állami tulajdoniban van a szekszárdi szentháromság-szobor, helyreállítási munkái 1 millió forintba kerülnek. Bonyhád, Dunaföldvár, Tamási, Kölesd, Györik és nem sorolom azo­kat a településeket, ahol megoldást keresnek az elhagyott kastélyok, kúriák megmaradt patináinak megmentésére. A megtett intézkedések, erőfeszítések ellenére megyénk sok­színű, gazdag műemlékeinek — 231 védett objektum van — fenntartása további társadalmi összefogást igényel. A Hazafias Népfront megyei elnöksége úgy jellemezte eze­ket az építményeket, hogy nemzeti vagyonunk időtálló és pó­tolhatatlan értékei. Állásfoglalásukban javaslatot tesznek az érintett településeken a műemlékek használóinak. A falu­gyűlések, iskolai osztályfőnöki órák fórumait kell kihasz­nálni, hogy a figyelmet az értékekre irányítsák. A város- és községrendezési tervekben a tanácsok foglalják bele a mű­emlékek és műemlékjel 1 egű építményekkel kapcsolatos ten­nivalókat Készüljenek ezekhez társadalmi munkatervek. Egy-egy településen lévő üzem, szövetkezet, gazdaság, szo­cialista brigádja vállaljon védnökséget ilyen jellegű érték­mentő feladatok esetén. Apróság, ám fontos, hogy a város és faluképi szempontból jelentős épületeket jelöljék táblával. A már említett 231 védett objektumból 20 műem- lék, 199 műemlék jellegű, 12 város­képi jelentőségű, továbbá kettő a védett műemléki környe­zet, és egy a régészeti jelentőségű védett terület. A műem­léki védettség alatt álló építményeket a jövőben is a hasz­nálati mód szerint indokolt tárgyalni. Azok a közösségi épü­letek, ahol az eredeti rendeltetésével közel azonos funkciót látnak el, megfelelően karbantartottak. A rendeltetésválto­zást eredményező felújításoknál pozitív példákén,t említhető a szekszárdi volt zsinagóga, ma Művészetek Háza, a paksi volt Béke Szálló, ma ifjúsági és vendéglátóipari egységként üzemelő épület. De a követésre méltó példák nem jelenthetnek megnyug­vást, mert a sok látszatra gaizdátlan épület megóvást sürget. Decs! Kiss János A fenti kitüntető címmel megyénkben immár kél ház és két alkotó közösség — építtető, tervező és ki vitelező — dicsekedhet. Az év lakóháza 1985. díjai Tolna megyében Fenyvesi István, Bonyhád, Rákóczi- utca 9. szám alatti építtető és Váczi Imre okleveles építészmérnök tervező — felelős műszaki vezető alko­tása kapta. A családi ház zártsorú foghíjbeépítéssel, kétszintes elrendezéssel létesült. A földszinten cipész­műhelyt, raktárt, szociális blokkot, valamint tüzelő­tárolót és fűtőfülkét alakítottak ki. A hagyományokhoz igazodóan zárt kapualjon keresztül közelíthető meg a belső udvar, illetve az emeleti háromszobás -j- étkező­lakóteres, összkomfortos lakás. Különösen értékelhető az épület kisvárosi utcaképbe való illeszkedése, a ha­gyományokhoz igazodó kialakítása, egyszerűsége és gazdaságossága. Hangulatos a cipészműhely bejárata feletti elhelyezett cégér, és a belső udvar kialakítása is. GOTTVALD KÁROLY képriportja A foghíjbeépítéssel létesített kétszintes ház jól illeszkedik zz uteaképbe Harmonikus, faburkolatos lépcsőház Hagyományos, zárt udvarbelsó Egyszerű, hant ulatos hálószoba Világos gyermekszobasarok Fenyvesi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom