Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
1986. május 17. ( TOLNA N _ “ríÉPÜJSÁG 7 Élet a gyulaji cigánykollégiumban „Soha nem alkalmazunk kényszert” Ök még mindent elérhetnek Nyáriasan meleg, verőfényes időben érkezünk Gyulajra. A kollégium épületén tábla: általános művelődési központ. A konyhán megtudjuk, a gyerekek a napköziben vannak, ott az igazgató úr is. Irány az iskola. Királyvári Gyula igazgató éppen egy szülővel tárgyal, int: foglaljunk helyet az irodájában. Amikor felbukkan, látszik, nehéz beszélgetés volt.- Mit takar az „általános művelődési központ” tábla a kollégium falán? - teszem fel az első kérdést. Elmosolyodik.- Átmeneti állapot ez a magányos tábla, lehet, hogy kicsit félrevezető. Általános művelődési központ alatt értendő az iskola, az óvoda, a diákotthon, az összes kulturális intézmény. Egész egyszerűen nem készült el még a többi tábla. A gyulaji cigánykollégium léte váltott már ki vitákat a lakosság körében. Születtek már álhírek vele kapcsolatban, szárnyra kaptak elferdített információk. Egy nagyobb felújítást tavaly végeztek el 300 ezer forintos költségvetéssel. Felét a Kurd Községi KözösTanács, felétaTolna Megyei Tanács finanszírozta. Hogy állnak most?- Kezdjük az elejéről - sóhajt az igazgató. Rágyújt, kicsit elgondolkodik. - 1967-ben létesült itt Gyulajon a cigánykollégium. Régi épület volt, egy öreg parasztház. A kollégiumon kívül ide került a konyha is. 1967-től 1983-ig arra volt csak elég a pénz, hogy ne dőljön össze az épület. Felújításra nem futotta. Muszáj volt rendbehozni ahhoz, hogy elláthassa azt a funkciót, amire rendeltetett. Nem volt könnyű. Maroknyi ember lelkesedett csak. Tavaly végre elkészült az új vizesblokk, zuhanyzó, mosdó, négy szoba a negyven gyereknek, betegszoba, nevelői szoba és maradt egy helyiség, ami kultúrterem, társalgó, klubszoba, foglalkoztató, egyszóval minden. A diákotthon azért még nem olyan, amilyennek lennie kellene. Van még bőven tennivalónk. Az udvar, a kerítés, a játszótér rendbehozatala, a parkosítás.- Mint megtudtam, az iskolába száznegyven gyerek jár, ebből negyven kollégista. Mindannyian itt laknak a községben. Hogyan kerülnek be a kollégiumba? A szociális, vagy a nevelő jelleg az erősebb általában a munkájukban?- A kettőt nem lehet elválasztani. Elsős koruktól nyolcadikos korukig itt vannak a gyerekek, van olyan is, akinek a szülei is ide jártak. A diákotthonnak tradíciói vannak, és a gyerekek zöme a szülők kérésére kerül ide. ■ - Van úgy, hogy kell némi rábeszélés is?- Hogyne. Kialakult egy bizonyos önérzet a cigány lakosságban, ami szerint a gyerekeket ők is kellően tudják nevelni. Ez dicséretes törekvés, de sokszor nem áll mögötte megnyugtató szociális háttér. Ilyenkor rábeszélünk, győzködünk. Mert akinek itt a helye, annak itt a helye. Kényszerintézkedést eddig soha nem alkalmaztunk, és ez a jövőben sem lesz másként. Visszavetné a munkánkat.- Az iskola, a kollégium a gyerekek révén igen ismert a gyulaji cigányság körében. Mindenféle kérdésekkel, kérésekkel megfordulnak itt, szinte azt mondhatnám, afféle ügyfélszolgálatot látunk el. Legtöbbször tanácsért, útmutatásért kopognak be, mi pedig az illetékesekhez irányítjuk őket. Ha tudunk, akkor segítünk is, például egy kérvény megírásában, vagy egy nyomtatvány kitöltésében.- Milyennek tekinthető a munkájuk hatásfoka?- Sajnos, azt kell mondanom, elég gyenge. A diákotthonból kikerülők háromnegyede ott folytatja, ahol az előző generációk. Az életforma erősebb, mint a mi ráhatásunk. Vannak azért győzelmeink is. Például községünk egyik óvónője annak idején a mi növendékünk volt. Sokan nem jutnak el a nyolcadik osztályig, de aki eljut, az többnyire tovább is tanul. Általában szakiskolában, de 4-5 évenkét szakközépiskolások is akadnak. Gimnazistánk még nem volt, de a községből amúgy is kevesen választják a gimnáziumot, ezért ez nem kirívó hiányosság.- Visszatérve a hatásfokra, tény, hogy a gyerekek többségének 14-15 évesen nincs ereje hozzá, hogy megtagadja azt az életformát, amit a családja követ. Az ő szemükben ez az egész cigányság megtagadását jelenti. Jellemző, főként a lányoknál, a korai családalapítás, ami gátolja a továbbtanulást. Az évek során kiadott, iskolakötelezettség alóli felmentések indoka kivétel nélkül terhesség volt. Tisztában vagyok vele, hogy ezeket a problémákat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Dolgozunk, tesz- szük azt, amire lehetőségünk, módunk van - fejezi be az igazgató. Átkísér minket a másik iskolaépületbe, az ötödik és a hatodik osztályosok napközis terméhez. Királyvári Gyuláné a délutáni tanulást felügyeli. Az igazgató elköszön, mi megkérjük a tanárnőt, a kollégistákat engedje ki pár percre az udvarra. Egy padra telepszünk, nyolc gyerek vesz körül. Két kislány, hat fiú. Csillogó szemek, ragyogó mosolyok. Amikor azt kérdem, hogyan telik el egy napjuk, egymás szavába vágva mesélik el a napirendjüket. Szóba kerülnek az esti párnacsaták, az, hogy felvette a pécsi tévé a táncos lányokat, meg a fiúkat, akik furulyán kísérték őket. Hogy szeretnek-e itt élni? Hát persze. Sokan a házukra is rálátnak a diákotthonból, ha valami kell, hát hazaszaladnak érte. Amikor megkérdem, mik akarnak lenni, csak úgy záporoznak a szakmák nevei. Egyikük rendőr akar lenni. Energikus, értelmes gyerekek. Hazafelé indulunk, az igazgató megállít minket az úton. Egy papirost mutat. Az egyik volt növendék részére kiadott igazolás, amely tanúsítja, hogy a fiú végzi az általános iskolát levelező tagozaton. Ez is egy a sok kis győzelem közül, ami erőt ad a további munkához. A reményt elveszíteni nem lehet, ahogy egy életcélt sem szabad feladni. Királyvári Gyula elbúcsúzik, megy visz- sza az iskolába. Hamarosan át kell kísérni a gyerekeket a kollégiumba. WENTER MARIANN Fotó: BAKÓ JENŐ Vadaspark a Csörge-tó pártján, avagy MEGMOZDUL AZ ÁLLÓVÍZ? Nemcsak kacsa, hattyú is...- Az elefánt beszerzése gondot okoz, számolni kell ugyanis a magas költségekkel, de még ez sem megoldhatatlan feladat. Meglepő kijelentés ez egy maszek állatkereskedőtől, de aki ismeri Kisvári István szekszárdi lakost, az tisztában van azzal, hogyha valaki, akkor ő képes erre a bravúrra. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Kisvári István ma már nem állatkereskedő, a szakmát (vagy hivatást?) hivatalosan fia folytatja tovább, az apa jelenleg a gondnoki tevékenységet látja el a Szekszárd közelében található Csörge-tónál. A Cserhát utcai lakásban azonban jelenleg is sok egzotikum található, egy Rhesus majom beszélgetésünk közben otthonosan a vál- lamra telepedett, és ezek után már azon sem csodálkoztam, hogy a kert füvében lustán heverő puma bizony vészjósló morgással tiltakozott a fényképezés ellen. A játékos Rhesus majom a gyerekek kedvence- A boán és pythonon már túladtam, de a Zrínyi utcai telepemen van még néhány pónilovam. És itt vannak még a díszmadaraim is. Egyre nagyobb gond viszont az állatok elhelyezése. Hiába, ehhez kevés az udvar területe. Mintegy öt-hat évvel ezelőtt vetődött fel első ízben az ötlet: a szekszárdiak egykori kedvenc kirándulóhelyén, a Csörge- tó partján vadasparkot kellene létesíteni, ezzel megoldódnának Kisvári István gondjai. Nemcsak ez a szempont vezette azonban a tó mostani gondnokát.- Ez a terület itt van a város közvetlen közelében, könnyen elérhető, jól megközelíthető. A vadaspark számára elkerített rész is jól illeszkedne a környezetbe, a tervről már rajz is készült. Egyedülálló vállalkozás lenne ez, amennyiben megvalósul. És nézzük a gyakorlati hasznát a dolognak, hangsúlyozom, nem anyagi előnyökre gondolok, ez fel sem merült bennem. A mostani, lakótelepeken felnövő iskolásgyermekek számára mindenképpen élményt jelentene az állatokkal való találkozás. Biológiaórákat, szakköröket lehetne itt tartani, és talán változnának az élő természethez fűződő kapcsolataink. Mint gondnoknak is nagyon rossz tapasztalataim vannak ezen a téren. És máris felsorol néhány elrettentő példát. A rendszeres szemetelés, az állatok nyugalmának háborgatása, sajnos ezek mindennapos esetek. Visszatérve azonban a vadaspark tervére, Kisvári István részletekbe is bocsátkozik.- Kezdetben hattyúkat és díszkacsákat telepítenénk a tóra. A parkban különböző madarak, elsősorban fácánfélék számára alakítanánk ki területeket. Ezenkívül vaddisznók, rókák várnák az érdeklődőket. A gyerekek nagy örömére a pó- nilovakkal lovasbemutatókat is tartanánk. Emlékszem, ugyanitt a május elsejei állatbemutatónak óriási sikere volt. És A puma teljesen szelíd amit felsoroltam, az csak a kezdet. Nincs olyan vadon élő vagy háziállat, amelyet ne tudnék beszerezni. Kiváló kapcsolataim vannak a különböző vidéki állatkertekkel, elsősorban a pécsiekkel. Természetesen, bizonyos jelképes összegű belépti díj fizetése elkerülhetetlen, hiszen valamiből az etetést is meg kell oldani. Ha mindez megvalósul, kiváló szabadprog- ramos területtel gazdagodik a város és környéke. Csak egy kis összefogásra van szükség. Más szervezetek is szívesen vállalnának szerepet a terv megvalósulásában. Orbán György, a városgazdálkodási vállalat igazgatója (a vállalat az említett terület kezelője) így nyilatkozott: *ÍBlÍÉ|É. A tó - még vadaspark nélkül- Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Csörge-tó a városi lakosság pihenését szolgáló hely legyen. Ez a vadaspark, amit Kisvári István talált ki, mindenképp egy érdekes színfolt lenne. Ha megvalósul, csak annyit mondhatok, azt szívesen fogadom. Dr. Fischer Sándor, a KISOSZ Tolna Megyei Szervezetének titkára az alábbiakban ismertette elképzeléseit.- Már régóta szeretnénk létrehozni a Csörge-tó partján egy úgynevezett szórakoztató centrumot a gyerekek részére. Ez egy vidámparkból és a Kisvári István- féle állatbemutatóból állna. Gyorsbüfék biztosítanák az ideérkező kirándulók ellátását étellel-itallal, de nem elsősorban üzleti szempontok vezetnek bennünket. Egyébként március 6-án tárgyaltunk ez ügyben a városi tanács illetékeseivel, szóba került a vadaspark is, de visszajelzést még nem kaptunk. Wieszner György, a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője is elmondta véleményét:- Nagyon jó ötletnek tartom, és támogatom a vadaspark létrehozását. Megvalósulása esetén Szekszárd újabb idegenforgalmi nevezetességgel gyarapodna. Ennek propagálásában természetesen tevékenyen részt vennénk. A megszólaltatottak tehát örömmel üd- vözlik a tervet. Mi az oka annak, hogy mégis évek óta húzódik az ügy? Sajnos, ennek egyetlen komoly akadálya van, de ez épp elég ahhoz, hogy egyelőre minden változatlan maradjon. Ugyanis abban minden érdekelt fél egyetért, hogy vízpart, víz, azaz a tó nélkül az egésznek semmi értelme. Nem először írunk arról, (és gondolom nem is utoljára) hogy a Csörge-tóval sajnos komoly bajok vannak. Ha nem sikerül megállítani a vízszint csökkenését, félő, hogy örökre búcsút mondhatunk a Csörgének - és így a vadasparknak is. Biztató jelnek tűnik, hogy Szekszárd Város Tanácsa három tervet is kidolgozott a tó megmentésére. A konkrét eredményekre azonban még várni kell néhány hónapot. SZERI ÁRPÁD Gyerekek hátrányos helyzetben.- Korlátozott anyagi lehetőségek. - Az igazgató: a kis győzelem is győzelem. Négyen a negyvenből
