Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
19Sf>. május 11. KÉPÚJSÁG 5 Megállt a „kés" a levegőben, amikor tavaly januárban Horváth Ede, a Rába vezérigazgatója bejelentette, hogy a művezetők éves keresetét 160 ezer forintra fel kél! emelni. Másodszor akkor állít meg a „kés” a levegőben, amikor bejelentette — egy évvel később —, hogy több művezetőt 30 ezer forintra büntetett, mert nem látta el a tőle elvárható módon a rá bízott feladatot. Szálljunk le a főidre. Rába és Horváth Ede is egy van. Ez a kijelentés azonban senkinek sem ad felmentést sem a munka alól, sem a művezetők vezetőnek való elismertetésének dolgában. Elsősorban azt kellene tisztázni, hogy egyáltalán elismerjük-e vezetőnek a közvetlen termelésirányítókat. Ha igen, akkor nem is kell az üggyel különösebben foglalkozni. Ha nem, akkor azt kell megvizsgálni, hogy ki nem ismeri el őket. A beosztottjaik? A, főnökeik? Mert csak ez a kettő lehetséges. Sokan azt mondják, hogy a társadalom. Ebben nem nagyon hiszek, mert a társadalom nem ismeri a Paksi Konzervgyár, a BHG szekszárdi gyára, vagy a Bonyhádi Zo- máncárugyár művezetőit. Ott kellene kezdeni, hogy a beosztottak elismerik-e vezetőjüknek a művezetőt. Valószínű, hogy igen, mert vele állnak kapcsolatban, tőle „kapják” a munkát. A „kapják” szót azért kellett idézőjelbe tenni, mert lehetséges, hogy valaki másképpen gondolja és félreért. Egyszóval a művezető határozza meg az emberek feladatát. Ha nem, akkor régen rossz, és ott tényleg nem vezető a művezető. Szokták mondani : ha munka van, akkor a dolgozók többnyire elégedettek. Tehát ha a művezető adja a munkát, akkor beosztottjai elismerik vezetőnek. Marad témának az, hogy a nagyobb beosztásban lévők nem ismerik el vezetőnek társaikat, azokat, akik valahol „lent” az üzemben dolgoznak. Ez is hihetetlen, hiszen igazgatói irodából közvetlenül egyetlen gyárai sem lehet vezetni, kellenek olyan emberek, akik a dolgozók és az egyszemélyi vezető között közvetítenek. Ennek a közvetítő láncszemnek az egyike a csoportvezető és a művezető. Eddig még egyetlen igazgatóval sem találkoztam, aki ne tudta volna, hogy a művezető kulcsember a gyárban, ezért tisztelni kell és lehetőleg anyagilag is elismerni. Végül is miért panaszkodnak a művezetők? Szokták mondogatni, hogy a művezető „két cintányér között a levegő” és így is jellemzik sorsukat, „olyanok, mlint szendvicsben a parizer”. A művezető „gyanús" ember. Gyanús a fizikai munkásoknak, gyanús az osztályvezetőknek és az. igazgatóknak. Valahol itt lehet a művezető-társadalom rossz hangulatának gyökere. Miért gyanús egy művezető a nyolcvanas évek közepén ? Nehéz dió. Megpróbáljuk feltörni. Az érdekekben lehet a baj. Nem az érdekeltségben — ami ma divatos. Az egyéni-, a csoport- és a társadalmi érdekről van szó. Abban egyetérthetünk, hogy mindannyiunk együttes érdeke, hogy a Magyar Nép- köztársaság jól prosperáljon. Ettől függ személyes jólétünk is. nyugalmunk is, gyermekeink jövője is. De, hiába magasztos dolog azt mondani, hogy én a népgazdasági érdeket tartom elsőrendűnek, azért mint egyénnek mégiscsak az a fontosabb, hogy megvehessen) a világbajnokságra a színes tévét, legyen 30-án is még a fizetésemből és az ehhez hasonlók. Am az egyéni érdekek is lehetnek különbözőek. Egy gyár nyereséges munkája a csoportérdekek közé sorolható, ami egyben népgazdasági érdek is. De, ugyanakkor az igazgatónak ez az egyéni érdeke is, mert a tervteljesítésen alapul a prémiuma, jövedelme. A műhelyben dolgozó munkásnak mint állampolgárnak mindenképpen érdeke, hogy a gyár nyereséges legyen, de mégis az a legközvetlenebb érdeke, hogy ő személy szerint — még ha veszteséges is az üzem — jó keresetet vihessen haza... azért, hogy megvehesse. .. Akkor mi lehet az érdeke a művezetőnek? Természetesen a saját jövedelme. De ezt csak úgy tudja megszerezni, ha az igazgató, az osztályvezető, az üzemvezető egyéni érdekét — ami össztársadalmi, tehát saját is — elősegítse. Ez azonban nem elég, mert csak akkor tudja az előbbiek érdekét — a sajátját is — elősegíteni, ha beosztottjai érdekét is — norma, munkaellátás, órabéremslés, jutalom — szemmel tartja. Míg a sok érdek között lavíroz — amit így talán soha sem gondol végig —, néha elveszik az érdekek között, s aztán gyanússá válik lenn is, meg fenn is. Prés szorítja a művezetőt. Már ahol. Szerencsénkre egyre több helyen felismerik, hogy a közvetlen termelésirányítók szerepköre minden üzemben a legfontosabbak közé tartozik. Így aztán „leadják” a jogköröket: a bért, a jutalmat, a fegyelmi hatáskört. .. És egyre több helyen hallani, hogy anyagilag is dotálják a művezetőket. Nemcsak az alapfizetésüket emelik, hanem a prémiumrendszerük is kezd olyanná válni, amely érdekeltté teszi őket a termelésben. Ehhez azonban szokni kell, mert aki nem volt soha önálló, most csak kapkodja a fejét. Ez érvényes azokra a vállalati vezetőkre is, akik ahhoz szoktak, hogy majd valakik föntről megmondják, mit kell csinálni, s ha nem mondják, kitör a pánik. . . Egyébként nem szabad csak Horváth Edére figyelni, mert ő már évtizedekkel előttünk jár, és rengeteg grádicson kellett felkapaszkodnia. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azok a grádicsok sokszor kegyetlenül göcsörtösek voltak.. . Aki most akar kapaszkodni, annak már könnyebb tesz, de azért mécsem jelent fáklyásmenetet az előrehaladás. A művezetővé válás sem. Arra meg ki tudna választ adni, hogy vezető-e a művezető? Azt a munkahelyeken döntik el: a dolgozók, a vezetők és természetesen a vezetőnek számító művezetők — együttesen. HAZAFI JÓZSEF Blnztk exportra A könnyűiparnak, minthogy a divat állandóan változik, rugalmasan kell alkalmazkodnia a piachoz. Amióta a Páva Ruhagyár tamási üzeme önálló elszámolású lett, mindezt itt is egyre inkább érzékelik. A múlt évi munkájuk alapján ez év márciusában elnyerték az Elüzem címet, s ez arra kötelez, hogy még több, és főleg szebb ruhaneműt készítsenek az ott dolgozó asszonyok, lányok. Fotó: Kapfinger András Gondok persze mindig akadnak... Katona Zsuzsa elsőéves tanuló, Pincehelyről A tanműhely A csúcsidőszakban naponta 100 tő 1200 ruhadarabot készít A gépeket jól képzett műszerészek javítják Teljesítménymérés J Tavaly nyolcvanezer blúzt szállítottak Svájcba Vezető-e a művezető?
