Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
^itepÜJSÀG 1986. április 15 Akik el tudják fordítani a csuklójukat... Bérfejlesztés, és ami mögötte van A negyvennyolc mindenkinek negyvennyolc A tamási TA-LUX ipari szövetkezetben 1986-ban 40 millió forint nyereséget kell ahhoz elérni, hogy a béreket hat százalékkal növelhessék. Ehhez azonban jobban kell gazdálkodni, csökkenteni a veszteségidőket, javítani a minőséget. •Támasztjuk a vasaj-tót. A hegesztők bőrkötényét ezernyi szikra pörkölte, arcúikat a másodpercenként 'váltakozó fény barnította. Beszélgetünk. Lassan szőjük a szót, nehezen jutunk el a lényegiig. Nehezen, mert kényes kérdésről vian szó. Az ügyességről, a szaktudásról, a teljesítményről és természetesen a pénzről. Hiába mondjuk, hogy a varratonként i negyvennyolc fillér mindenkinek negyvennyolc [fillér. Aki ezekből a negyvennyolc filléreikből havi átlagban 7900 forintot tud összerakni, az természetesen elégedettebb, mirtt aki csak 6500 forintot. Még aZt is megértjük — így közösen —, hogy a hegesztéshez jó csukló is kell, s aki képes elfordítani a csuklóját, az több varratot készít. Akinek „rosszabb” csuklója van, nehezen ismeri el, törődik bele a dolgokba. A TA-LUX ipari szövetkezet 1985-ben — és itt a szövetkezét minden egyes dolgozójának teljesítményéről van szó — 100 millió forinttal növelte termelését és 15 millióval a nyereséget. Ez 9,4 százalék béremeléssel járt, ami végülis azt jelenti, hogy 1985-ben 61,5 ezer foNémeth István rin-tot vihettek haza átlagosan. Ahhoz azonban, hogy 1986-ban előbbre lépjenek, kilencmillió forinttal több nyereséget kell „összehozni”, úgy, hogy a termelés öt százalékkal emelkedik. — Kemény munka lesz — mondja Kalmár István, a szövetkezet elnöke. — De. ez a szövetkezet már sokszor volt kemény helyzetben. Tavaly a 100 milliós többlettermelés — az év elején nagyon kevesen hittek benne — hozta az eredményt is. Most nem tudjuk ilyen látványosan növelni a termelést, így a szervezettségét kell javítani, csökkenteni a mellék- és pótidőket, egyszóval sakkal jobban kell gazdálkodni. Szita Gyula üzemvezető , egy pillanatra sem akarja elárulni, hogy olyan prémiumfeltételeket kapott, amely sok-sók fejvakarást eredményez. A fémipari üzem 109 dolgozójának 260 millió „fo- rtinitót” kell termelnie, úgy, hogy hávi borításban egy dolgozóra 5100 forint bér jut. Az üzemvezető prémiuma — 30 százalék — függ az előbbi számoktól. Szita Gyula — Az a gyanúm, hogy be osZtottjaít nem nagyon ér dekli, hogy önnek meglesz-ea prémiuma — mondóm u papírjaiban elmerülő üzemvezetőnek. — Ez biztos tény. Fájjon az én fejem a prémiumért, az övék meg a sa ját jövedel műkért. Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog. Az a 109 ember — művezetősfől. üzémvezetőstől. — egy hajóban evez. Ha a lakatosok, a hegesztők nem találják meg a számításukat — közhely, de való igazság —, akkor az üzemvezető sem... A műhely keleti oldalán még mindig támasztják a Vasajtót és jól belemelege- dümk a beszédbe. Három hegesztő — Németh István, Krutek János és Kalozs Gábor — az anyagellátásróH és a gépek minőslégéről beszél, végül szóba kerül az órabéi besbrolás is. Pedig teljesen mindegy, milyen órabért írnák a személyi lakjukra, mert ők varhatonként „szedik” össze a keresetüket. De ez az ónabérvita mégiscsak fontos dolog, mert erkölcsi Krutek János elismertséget jelent. Az egykét forintos különbségeket nem mindig ismerik el, mert úgy mérlegelnék, hogy a szakmunkás oklevél, a technikusi minősítés is fontos... Arról meg ők nem beszélnek, hogy akiknek tavaly fegyelmije voit, vagy néha elfelejtett reggel munkába állni, az ma nem érdemel fizetésemelést. Még akkor sem. ha az a besorolás nem jelent a borítékban semlmit, hiszen a teljesítmény alapján fizetnek. De, ha átmegyünk másik műhelybe dolgozni, akkor egylből fontossá válik az óra bér” — mondják. Érdeket hogy a havi fizetést — ami kor hegesztő és hegesztő kö zött akár 3000 forint is a fcü lönlbség — nem sérelmezik mert azt a teljesítmény utál kapják, de az órabért igen amiben — mégegyszer mon dóm — csak az erkölcsi elismerés jelentkezik. A hegesztők Tamásiban a; irigyelték közé tartoznak Ma jó a teljesítményük, elfogadható a bérük. De égj éve még igencsak „kútban’ voltak, amikor elkezdték e radiátorok hegesztését. St gyakorlatuk, se jó anyagellátás. ... Akikor naponta vitatkoztak a vezetőkkel, velük meg a vezetők. Mára rendbe jötték a dolgok: a hegesztőgépek kifogástalanok, az anyagellátás jó, és a boríték is vastagabb. — Nem nagy siker az új bérbesorolás — mondom az üzemvezetőnek. — A dolgozók kilencven százaléka elfogadta, a többi reklamált. Ez nagyon jó arány. Nagyon komolyan meg kellett fontolni, bogy melyik üzemrésznek menynyit adunk. Fontos volt elemezni, hogy milyen a szakmai összetétel, a végzett munka kvalifikáltsága, a munkafegyelem és sorolhatom még tovább. Vitáink vámnak, és még lesznek is. Az a „nágy egyetértés” sehol sincs, lényeg bogy a munkáiban nincs vita, apró dolgukban pedig miért ne lehetne. — Hova helyeznék el a TA-LUX-ot a -város üzemei között? — I kérd szem a hegesztőktől. — Természetesen az első — mondják egybehangzóan és így folytatják: — Aki tud dolgozni, és akar is, annak szép a jövedelme és végig erről volt szó. Vagy nem? HAZAFI JÓZSEF — GOTTVALD KAROLY Válogatás két évtized álhíreiből Áprilisi tréfa uolt... Húsz évvel ezelőtt tör. tént. .. A Tolna Megyei Népújság április 1-i 8. oldalán vastag betűkkel szedett főcím hirdette: „Ma tárgyalják a csatornafelelősök ügyét”. Az ezt kövstő hírcsokor az alábbiakat tudatta az olvasóval: „Elkészültek az utak a kertvárosban, így megszűnt annak tanyajellege. Egy hét ■alatt tisztít a patyolat. Az eddigi két hét vállalási idő helyett nem egy hónap múlva tisztítják ki a bevitt ruhát. Rossz készülék -helyett jót ad a GfBLJKA, ha a tévét 8 napon belül nem tudják megjavítani, az ügyfél -kap egy kölcsönkészüléket, amit a GELKA házhoz szállít. Nincs víz a Tanítsa y utcai épületek pincéjében. Az építőipari vállalat nagy mennyiségű betont épített be a pincékbe, így eltűnt a víz. És végüll: „A mai .napon Szekszárd lakossága a Garay téren fél 3-kor nagygyűlésen mond köszönetét az illetékeseknek ezért az intézkedésért.” Mint azt bizonyára kitalálták, az írás az álhírek tömegét zúdította a gyanútlan olvasóra, bár meg kell állapítani, viszonylag mértéktartó formában. Első olva. sásra teljességgel hihetőnek tűnik mindez. És tudjuk, napjainkra valóban elkészültek az utak a kertvárosban és így megszűnt annak tanyajellege. . . De, hogy kik le. héttők a csatonnafelelősök? Ez nem derült ki a szövegből. Három év múlva, 1969 április 1-én szenzációs felfedezés híre terjedt el Szek. szárdon. íme, a kordotoumen- tum, a Tolna Megyei Népújság: „Megtalálták I. Béla király kriptályát?” A kérdőjel ugyan azt sejteti, hogy talán nincs mlimden rendben a dolog körül, ám az ezt követő tárgyilagos leírás, az ismeret- terjesztő kiadványók egzakt nyelvezetét megszégyenítő tudományosság minden kétséget kizár: „Páratlan eredményt hozott a szék. szárdi megyeháza udvarában hónapok óta folyó ásatás. 1961- ben, a hajdani templom félkör alakú szentélyének -alapjai mellett egy nyílást fedezték fel. Az elmúlt héten az ásatást ezen a helyen folytatták. A nyílást -kibontva kőidomökból épített lépcső tárult a kutatók elé. A több méteres mélységbe vezető lépcső a megyeháza észáki szárnya alá vezetett, amelynek végén feltárult a tulajdonképpeni kripta... Középen ott állt a kőalapok- ból összeállított szarkofág... És, a kutatók előtt ott feküdték a városalapító király csontjai”. Aláírás: Apryl István. A hír bombaként robbant. A széles Ikörű érdeklődést jól érzékelteti az a közlemény, ami a következő nap jelent meg: „Kedves olvasóink nem olvasták el elég figyelmesen a cikket, így történhetett meg, hogy az áprilisi tréfa várakozáson felül jól sikerült. A megyeháza udvarát látogatók — sok- sók kíváncsi ember — ismerve az ásatások tényét és célját -percenként érkeztek, egyedül vagy csoportosan. Az ásatásokat végző munkások nem győzték válaszolni az érdeklődőknek, magyarázva, hogy még nem találtak semmit”. Szegény régészek... A sírt azóta is keresik, de még nem találták meg. Hosszú szünet következik az áprilisi tréfák történetében, míg 1980-ban újabb, a város szédületes fejlődését jövendölő cikk hívja fel magára a figyelmet : „Drótkötél- pálya Szekszárdon. A megyeszékhely közlekedési gondjainak enyhítésére, legutóbbi rendkívüli ülésén fontos határozatókat hozott a városi tanács forgalmi és -kultúr- bizottsága (!). Ezek szerint rövidesen megkezdik a városközpontot a Mórey lakóteleppel összekötő drótkötél- pálya építését. A lanovka kiinduló állomása a Prométheusz szobránál lesz és a Korzó Aruház fölött elhaladva a megyéi bíróság érintésével juthatnák el oélj-Ukhoz az utasok. Vízi változások is várhatók: A vastalanítóhoz d'uzzasztózsílip csatlakozik és ennek révén hajózhatóvá válik a Séd. Befejezésül nagy összegű megrendelés aláírására -készülnék ima a Szekszárdi Nyomdában, mely megkapta az BNSZ-megbí- zását a világnaptár kivitelezésére. Addig is, amíg ez for. galomba kerül, változatlanul érvényben marad a Gergely- naptár, mely szerint ma április elseje van.” Ezen utolsó monda-t nyilvánvalóvá tett mindent, ennék ellenére állítólag voltak, méghozzá nem is kevesen, akik készpénznek vették a beharangozott változásokat. Két évvel ezelőtt fényképpel illusztrált írás kavar, ta fel a város nyugalmát. A szemüknek hinni nem akaró szekszárdiak megdöbbenve konstatálták, hogy a Garay- szobor megszökött helyéről a sajtóház elé került — mármint a fotón. EZt a hír is megerősítette : „Többször szóvá tettülk már a sajtóházunk előtt levő szökőkútme- dence áldatlan állapotát. Ma reggel meglepetésre ébredtünk. Székszárd Város Tanácsa meghallgatva képzőművészeti alkotást kérő sóhajunkat, páratlan technikai bravúrral, egyetlen éjszaka áthelyezte a szökőkút helyére Garay János szobrát, így az már nem a Gáray terét, hanem a sajtóházunk előtti területet d&zïti. Most már csak egy kérdés nyitott: kinek a szobrát 'helyezzük a Garay térre?” Mekkorát csalódtak a kíváncsiskodók! A szobor természetesen ott állt az eredeti helyén — a Garay téren. Múlt évben még a nyugati krimiken nevelkedett magyar honpolgár is felkapta a fejét a következő hírre: „A Kopaszhegy rejtéjelye. Szén. záóiós bűncselékmény Szekszárdon. A szekszárdi Ko- plasZhegy szőlőshegy gazdái az erősebb koppantásotk nyomán kongó hangot véltek felismerni. A bejelentések szaporodtak, -'gy a rendőrség egyik speciális csoportja szállta meg a környéket. Fény derült egy páratlan bűntényre.” A beszámoló a továbbiákban részletesen taglalja: Egy két fős bűn- szövetkezet a Kopaszhegyen talált aimizogránit nevű kőzetet saját -bűnös céljaira kívánt felhasználni. Am hála a rendőrség áldozatos te. vékenyslégének, sikerült még időben lefülelni a delikvenseket. A kőzet kitermelése ez év április elején indult volna meg -nagyüzemi szinten, ám ebből nem lett semmi. Helyette — ahogyan azt az idén április 1-én olvashattuk — a város illetékesei a szekszárdi metró megépítésén gondolkodnak. Sz. Á. Fütyülök ! Feltalálták a fütyülő kulcstartót. Az ember fütyül, a kulcstartó akárhol van, visszafütyül. Hát nem óriási? Már csak ez hiányzott — meg a világbéke. Mondtam is a feleségemnek, hogy most már nem kell elválnunk. Merthogy én mindig elvesztettem a kulcsot, és ez volt az egyetlen válóok a többin kívül. A technika fejlődése mindig lenyűgöz. A vibrációs asz- szonypótléktól az eredményességet jelző biliig sok csodálatos alkotás ajzott már fel, és így vagyok most ezzel a fütyülős kulcstartóval is. Ilyenkor elkap az alkotás láza. Előfordul, hogy egy hétig sem fekszem le, csak gondolkodom. A feleségem persze nem hiszi, hogy ezért virrasztók. Szerinte pusztán a házastársi kötelesség helyett vagyok ilyen kreatív. Micsoda kisszerűség! Miközben én szárnyaló szellemmel azon sziporkázók, hogy mi lenne, ha nemcsak a kulcstartó fütyülne?! Itt van például a golyóstoll. Hányszor elvesztem! Ezután csak füttyentenék egyet, a toll meg visszafütyülne a főnököm zsebéből... Nem jó. Mibe építsük be akkor? Esernyőbe? Táskába? Papucsba? De miért csak hétköznapi tárgyakra gondolok? Ott van az egészségügy. Micsoda áldás lenne! A professzor csak füttyentene egyet a műtét után, a szike meg visszafütyülne a beteg hasából. Legalább nincs leltárhiány. Vagy ott van az örök gond, a fiammal. Hányszor elvesztettem már a nagy tömegben! A fogába építenék egy csipetnyi elektronikus chipet, és a probléma megszűnt. Ha elveszteném az utcán, csak füttyentenék, és — egy pasas pofonvágna, hogy ne molesztáljam a feleségét. Nem jó. Egyébként is: vigyázni kell ezekkel a felelőtlen beépít- getésekkel. Mi lesz, ha mindenki követi a példámat? Előfordulhat, hogy a rendőr fütyül egy szabálytalanul közlekedő gyalogosra, mire kivonul a karhatalom, mert félreértik a füttykoncertet. Volt már ilyen. Fütyüljünk máshol. Nem lenne például utolsó ötlet, ha a gyártók beépítenék a sípocskákat a hiánycikkeknek számító termékeikbe. Az ember bemegy a boltba, és megkérdezi, hogy van-e fehér, balmenetes gumikutyájuk. Nincs — mondja az eladó, és nyitott tenyérrel az orrunk előtt hadonász, mintegy véletlenül. De mi fütyülünk rá, mire a gumikutya visszafütyül a pult alól. Szinte érzem, ahogy egyre messzebb ragad a képzelet. Pláne így, szabályozók nélkül. Csak pergetem szárnyaló szellemem aranymorzsáit a feleségem elé, aki megint éppen mosogat, főz, vagy takarít, ahelyett, hogy rám figyelne. — Képzeld el — lelkesedem —, ha beépítenék a pénzbe. Hónap végén csak füttyentenék, és már tudnám, hova tetted a dugipénzt előlem. Vagy gondold el, milyen nehezen találjuk meg mindig a dédnagyi sírját a temetőben. Ezután csak füttyentenénk egyet, és a dédnagyi... A feleségem ekkor rámnézett. Felért egy válóokkal. — Tudod, kedvesem — duruzsolta —, én azt szeretném, ha valaki végre feltalálná a fütyülő fütyülőt. Tudod, hogy működne? — Nem, de nem is érdekel — menekültem be a szobámba. Tetszenek látni? Hát így fojtják el ebben az országban a vállalkozókedvet. NÓGRÁDI GÁBOR Kolozs Gábor
