Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-06 / 80. szám

1986. április 6.

TOLNA \

KÉPÚJSÁG 3

Termékszerkezet és korszerűség

Ha baj éri

az embert, elsősorban — mondhatni reflexszerben — másban keresi annak okát. A külső körülményekben: gyenge termés esetén a szárazságban, vagy éppen az ellenkezőjében, a túl sok csapadékban. A megbízhatatlanul működő termék előállítója az alapanyag egyenetlen minőségére, a szállítások pontatlanságára, a munkaerő- hiányra hivatkozik. Az ilyesfajta magyarázkodást, pontosabban annak megértő elfogadását, elfogadtatását megkönnyíti, hogy az indoklás magvában van némi igazság.

A magyar gazdaság irányítói és működtetői például a 70-es évek második felében, és a 80-as éveknek egészen az elején többnyire a nemzetközi politikai és piaci viszonyok megnehezülésének tudták be belső gondjaik sokasodását. Tények valószínűsítették az igazukat: a politikai élet hidegfrontja valóban dermesztőleg hatott a külkereskedelemre, megerősödtek a protekcionista irányzatok, lehetett rájuk hivatkozni, s nem is igaztalanul, akárcsak a néhány év alatt megtízszereződött nyersolajárakra, a fejlődő országok tekintélyes hányada fizetőképességének megromlására.

Csakhogy meddig hivatkozhat — mondjuk — a mezőgazdász az elképesztően szélsőséges időjárásra? Két-három évig legfeljebb; azt követően már maga is úgy érzi, indokai némileg sántítanak, jó esetben is csupán részben adnak magyarázatot a bajokra.

A magyarázat másik részét megtalálni alighanem valóságos kínszenvedés, hiszen a saját mulasztásaink feltárását követeli. Gazdálkodásunk irányítói megtették azt. Az utóbbi néhány évben elsősorban már nem a külső, hanem a belső ellentmondásokat jelölik meg gazdasági nehézségeink fő okaiként, önkritikus, mélyen átgondolt nyilatkozatuk úgy hangzik: valóban

nehezítik, időnként pedig meg is akadályozzák az üzletkötéseket az adminisztratív intézkedések (kontingensek szűkítése, magas védővámok), de a legnagyobb baj az, hogy a hazai termékek tekintélyes része más országok hasonló termékeihez képest nem korszerű, nem igazán megbízható, és drága. Felhoznak számos példát e vélemény igazolására. Hangoztatják, hogy a vaskohászat ez idő tájt is a világ válság- ágazata, de szerződésekkel igazolják, hogy ennek ellenére a magas szinten feldolgozott acéltermékek jól eladhatók a fejlett országokban is; vaskohászati exportunk tehát növelhető lenne, ha a jelenleg előállítottnál jóval több korszerű terméket gyártana, és kínálna a szakágazat a külföldi felhasználóknak. Hasonló a helyzet a nemzetközi húspiacon. A húsárak mélyponton vannak, ám a zsírszegény, feldolgozott, vonzólag csomagolt sonkáért és más hústermékért elfogadható árat fizetnek az észak-amerikai és a nyugat-európai kereskedők ts. A nagyobb exportbevétel érdekében tehát bővíteni kell a keresett termékek kínálatát. Hasonló példák tucatjait idézhetnénk fel más szakágazatokból is.

Ha ily kendőzetlen nyíltsággal feltárjuk a belső bajokat, akkor oldjuk is meg azokat. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mivel az elhatározáson kívül pénz kell hozzá, nem is kevés. Általában véve a termékszerkezet korszerűsítése nem csupán szervezési intézkedéseket, hanem beruházásokat, technológiai változtatásokat feltételez. Ezek gyakran oly sokba kerülnek, amennyi pénze nemhogy egy-egy vállalatnak, de még egy-egy szakágazatnak sincs.

A jobbítási elképzelések drágán megvalósítható része a jelenlegi közgazdasági környezetben csak központi segítséggel realizálható. E célt szolgálják a Vll. ötéves tervidőszakra meghirdetett, elfogadott központi fejlesztési programok, amelyek teljesülését kedvezményes hitelekkel, csökkentett adókkal kívánja és tervezi elősegíteni a kormányzat. A ráfordítást csökkentő, a technikai haladást elősegítő, és más, a társadalom egészét érintő cselekvési programokra fenntartott százmilliár- dok megfelelő részéhez e tervidőszakban pályázatok útján juthatnak a gazdálkodó szervezetek. Az általuk benyújtott pályázatok közül azok részesülnek a kedvezményes forrásokból, amelyek a lehető legkisebb ráfordítás árán a termékszerkezet lehető legnagyobb fokú korszerűsítését ígérik. Nem elég, ha az újonnan kifejlesztett termék — például — olcsó lesz, az is feltétel, hogy ne pazarolja az energiát, a hasonló eszközökhöz képest könnyebb legyen, és azoknál megbízhatóbban működjön, miközben folyamatos üzeméhez kevesebb karbantartásra van szükség, és így tovább.

Ám más dolog az elképzelés, és más annak a megvalósítása. Az előző tervidőszakokban tapasztalhattuk, elég sok központilag szorgalmazott program csak részben, vagy féloldalasán teljesült. Például: a bútoripari rekonstrukció eredményeként ma már bőven van bútor Magyarországon, csak éppen a keresett, a karcsú elemes szekrénysorokból, egyedi darabokból van kevés. Alighanem azért, mert a rekonstrukciót inkább mennyiségi szemlélettel készítették elő, és csak részben az igazi piacra tekintettel. Más esetekben nem az előkészítés hibádzott, hanem az érdekeltség. Minden rendben volt, csak éppen a gyár, az üzem, a művezető és a munkás nem akkor járt jól anyagilag, ha az újat hajtotta, hanem akkor, ha maradt a réginél. Az ellenösztönzés természtesen fékezte, lelassította a megújulási folyamatot. Sokszor az árpolitika nem követte, nem követi a célkitűzések diktálta iramot. A vaskos, öntöttvas melegítőlappal készülő, következésképpen energiafaló villanytűzhelyek ilyen vagy olyan módon ártámogatásban részesülnek, ugyanakkor energiatakarékos, igazán korszerű, tetszetős főzőalkalmatosságok nem is nagyon kaphatók, ha mégis, akkor derekasan megadóztatva, extranyereséget biztosítva, ezért fölöttébb, szinte riasztóan drágák. Ugyanez a helyzet a pazarlóan „jó szellőzés"-t biztosító hagyományos, és a valóban jól záró, energiatakarékos, ám igen drága ablakok esetében is.

/^0ft§CSalta Pályázatok feltételeit, ha- ... nem az ösztönzőket, az árrendszert, a vámpolitikát is úgy kellene meghatározni, hogy a tennivalók ne csupán a gyártásban, hanem a kereskedelemben és a felhasználásban is folyamatosan figyelembe veendő cselekvési programot jelentsenek. Ez utóbbiakat elérő intézkedések nagyrészt még váratnak magukra, a helyes központi elképzelések maradéktalan megvalósulása érdekében reméljük, már nem sokáig.

MÓNUS MIKLÓS

A környezet állapota

Május első napjaiban jeFelvétel : indul !

Mit mutat a video Nagykínyiban ?

A film nem hazudik

A video kezeléséi Perlaki Imre szervízmester, a diagnosztikai részleg vezetője szakkönyvekből tanulta.

leni'k meg a Központi Statisztikai Hivatal új kiadványa, amely a környezet állapotára és védelmére vonatkozó adatokat teszi közzé, bemutatja a környezet védett eleméi, a föld, a víz, a levegő és az élővilág állapotát, a hulladékok keletkezésével és elhelyezésével, valamiint a környezeti zajjal kapcsolatos gondokat, és részletes pénzügyi adatokat közöl a környezetvédelmi beruházások alakulásáról.

A kötet adataiból megállapítható, hogy a 80-as évek első felében tovább csökkent az ország mezőgazdasági földterülete. A mezőgazdasági művelésből kivont földek egy részén erdőt telepítették, jelentős hányadukat azonban infrastrukturális, ipari és városfejlesztési, valamint vízgazdálkodási célokra hasznosították. A statisztikai adatokból az is kitűnik, hogy a népgazdaság vízfelhasználása lassúbb ütemben, de tovább nőtt, és 1984-ben meghaladta a 6 milliárd köbmétert. A legszámottevőbb vízhasználó és egyben vízszennyező az ipar volt. A csaknem 4000 szennyvíz-kibocsátó 3,7 milliárd köbméter szenny-, illetve használt vizet bocsátott közvetlenül vagy közvetve a felszíni vizekbe. A kibocsátott szenny- és használt víz 40— 45 százaléka tisztítást igényelne, azonban ennek alig egyötödét tisztítják megfelelően, 60 százalékát részlegesen, a többi pedig minden tisztítás nélkül szennyezi a vízkészleteket. Kedvező, hogy a felszíni vizek minősége 1980 és 1984 között nem változott számottevően, a felszín alatti vízkészletek szennyeződése azonban fokozódott elsősorban a folyékony települési hulladék nem megfelelő élhélyezése miatt. Tovább nőtt a csatornahálózat lemaradása a vízvezeték-hálózat mögött. A községekben 100 km vízvezeték-hálózatra mindössze 8,3 km, a városokban is csak 54 km közcsatornahálózat jut. 1984-ben több mint 640 olyan települést tartottak nyilván, ahová palackban, tasakban vagy lajtkocsi- val kellett az ivóvizet szállítani.

Felmérték a hazai növény- és állatvilág veszélyeztetett- ségi állapotát is; a vizsgálatok szerint 36 növényfaj, 6 emlős- és 14 madárfaj kipusztult, vagy eltűnt az ország területéről. 600 növény- és csaknem 400 állatfaj tekinthető valamilyen mértékben veszélyeztetettnek, s

mintegy 150 ezer hektárnyi erdőterület szenvedett már károsodást.

Tovább nőtt a termelés és a fogyasztás során keletkezett hulladék mennyisége. Évente 14 millió köbméter hulladék származik a háztartásokból, s az ipari hulladék éves mennyisége becsült adatok szerint 22 millió tonnára tehető. Ez utóbbiból több mint 1 millió tonna veszélyesnek minősül.

A zaj fel mérések szerint az országban a lakások egynegyede, a fővárosban pedig 35 százaléka tekinthető zajosnak. Ezek lakói az esetek több mint 60 százalékában a közúti közlekedést jelölték meg a zaj forrásaként. Az ipari üzemek környékén végzett mérések szerint a vizsgált üzemék 45 százaléka lépte túl a megengedett zaj szintet.

A környezetvédelem érdekében 1980 és 1984 között ösz- szesen 24 milliard forintot fordítottak beruházásra és ennek közel 70 százaléka a víz minőségének védelmét szolgálta. 1984-ben a könnye- zetvédélmii beruházások a népgazdaság összes beruházásainak 3,4 százalékát tették •ki.

A vetéstől a betakarításig megörökítik a munkavégzést. — A tények önmagukért beszélnek. — Oktatófilmek a téesztagoknak és főiskolai hallgatóknak. — Napközben felveszik, este nézhetik.

Videofelvevő és -lejátszó készüléket vásárolt a nagy- kónyi Koppánymenti Egyesült Tsz az elmúlt év decemberében. Ilyenfajta készülék nem túlságosan sok mezőgazdasági szövetkezetben található, pedig igencsak alkalmas arra, hogy megörökítsék vele a téeszben végzett munkát, oktatófilmet vetítsenek a dolgozóknak, hasznát veszik az óvodában, iskolában, s a falu mai életéről is készíthetnek dakumentumfilmet. A video céljáról, jelentőségéről Molnár Jánossal, a szövetkezet elnökével beszélgettünk.

— A video vásárlását két alapvető cél motiválta : egyrészt szeretnénk a vetéstől a betakarításig a kiemelt kultúrák minden egyes munkafázisát regisztrálni, továbbá rendszeresen oktatófilmet vetíteni. Eddig jó néhány állat- tenyésztéssel kapcsolatos oktatófilmet sikerült beszerezni, ezeket a kaposvári mező- gazdasági főiskolától toptuk. A főiskola egyik gyakorlati oktatóbázisa a szövetkezetünk, s a filmeket nem csupán a gyakorlati idejüket nálunk töltő hallgatók, hanem az itt dolgozó állattenyésztőik is megnézhetik. Talán nem is kell mondanom, hogy szakmai szempontból milyen jelentőséggel bír mindez, a képzés, továbbképzés nagyon fontos részének tekintjük. Azzal, hogy a technológia egy-egy fázisát filmre visszük, azt szeretnénk elérni, hogy a dolgozók filmvásznon láthassák, milyen munkát végeztek. Azt pontosan tudjuk, hogy az adott táblán ki vetett, ki szórta a vegyszert, a műtrágyát, s a növény fejlődésének különböző szakaszaiban a filmen jól látni, hogy menynyire lelkiismeretesén végezte el a munkáját például az a traktoros, aki vetőgépet vontatott az erőgépével.

— Mindezeket megelőzően a munkák kezdete előtt beveti tjük: hogyan kel] például jól beállítani a gépeket, miyen a műtrágyaszórás kifogástalan szórásképe, melyek a leggyakrabban előforduló hibák, hogyan lehet megelőzni, gyorsan kijavítani az adódó rendellenességeket. Az ilyen oktatás természetesen szorosain kapcsolódik a szövetkezet éves vetéstervéhez. A munka, a tűz, a balesetvédelmi oktatás szintén a vetítővászon segítségével történik: úgy gondoljuk, hogy a vizuális kép sokkal

inkább rögződik, mintha előadást tartanánk, s aztán aláíratnánk a részvételt igazoló listát.

— Egész éven át gyűjtik tehát a végzett munkákról szóló filmet... Mikor és hol nézhetik meg a dolgozók?

— A vetítés ideje betakarítás után vain, a munkahelyi tanácskozásokon, a szövetkezet újonnan épült ebédlőjében. Ekkor mód van arra, hogy alaposan megbeszéljük, ki miiben hibázott, s ki végezte el a legjobban a munkáját. Itt nincs mellébeszélés, nincs helye a szubjektív megítélésnek, a képek nem hazudnak, tárgyilagosan mutatják a tényeket.

— Mikor és mit rögzítettek az eltelt néhány hónap alatt videofilmen?

— Minthogy a téli időszakban kinti munkák nem voltak, a gépek szerelését, karbantartását vettük filmre — legelőször a régi gépműhelyben. Megörökítettük a műszaki bázis átadását, és az új műhelyben korszerű körülmények között végzett munkát. Módunkban áll tehát összehasonlítani a régit az újjal.

A TOT főtitkárhelyettese dr. Poden Gyula Tamásiban pártnapot tartott, majd a szövetkezetben töltött néhány órát. Az eseményről szóló filmet megnézték a Tamási város környékén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek párt- és állami vezetői. Fiilm készült a küldöttközgyűlésről, és a zárszámadási gyűlésről is. Nemrégiben tartottunk egy családi estet, amelynek az volt a célja, hogy a téesztagok közvetlen hozzátartozói is megismer, kedjenek a szövetkezettel,

tudják, hol dolgozik a férjük, a feleségük. Szeretnénk ezt bővíteni. A Barátság parikban, majálist tartunk, ide már a gyerekeket is várjuk. Úgy gondoljuk, az ilyen jellegű rendezvények elősegítik, hogy a család is kötődjék a szövetkezethez.

— Mi lesz a következő filmkockákon ?

— A sertéstenyésztés régi és új munkaszervezési rendszere. A ságpusztai sertéstelepen forgatunk, ahoi eddig a dolgozók osztott munkaidőben dolgoztak, s az egyes termelési fázisokat — a kocagondozást, a búgatást, az elletést, a malacnevelést — külön-íkülön béreztük. Ez megszűnt, a munkaidő egyfolytában nyolc óra, s ezután a végtermék lesz a bér alapja. Amennyiben a battériáról több leválasztott malac kerül le mint eddig, magasabb lesz a bér, ha pedig kevesebb, akkor vékonyabb lesz a boríték is. Így minden, ki abban érdekelt, hogy több, és jó minőségű legyen a végtermék.

— Csúcsidőben nyújtott vagy több műszakban dolgoznak az emberek. Van-e lehetőség arra, hogy egy-egy jó tévé, vagy videofilmét, esetleg a mexikói labdarúgóvilágbajnokság érdekesebb mérkőzéseit munka után nézhessék az emberek?

— Természetesen. Ha kérik, felvesszük a filmet, a meccset, s az étkezőben levetítjük.

— Készítenek-e filmet az élő népművészetről, illetőleg a földművelés korábbi módjairól, eszközeiről?

— A Koppány menti Gyöngyösboíkréta együttes nevezetesebb fellépéseit is felvesszük. De, „lefényképezzük” a régi eszközöket, szerszámokat, muntofolya- mátokat is, — talán az utolsó percben, akkor, amikor még élnék azok az emberek, akik ezeket az eszközöket használni is tudják.

— Milyennek mutatja ma az Értényt, Koppányszántót, és Nagykónyit határoló szövetkezetét a videofilm?

— Sók mindent tettünk eddig, de még mindig sok a tennivalónk annaík érdekében, hogy az itt dolgozó emberek szebben és boldogabban éljenek, mint eddig bármikor.

D. Varga Márta Fotó: Kapf inger András

A forgatás első színhelye at új szervizműhely volt