Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-23 / 95. szám
1MB. április 83. Képújság 3 : ; Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! • Tolnai építők Berhidán Özvegy l’unh Jánosne otthonát építik 1986. április 19—20-án a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai társadalmi munkában Berhidán dolgoztak a földrengéskárosultak lakásépítésén. A mintegy 100 fős kőműves, ács, betonozó, lakatos csapat vállalta, hogy a hét végén négy családi házat felépítenek a födém- szintig. A vállalt feladatokat maradéktalanul teljesítették. A Fejér József vezette Egyetértés Állami Ifjúsági Díjas szocialista brigád fordult felhívással a vállalat szocialista brigádjaihoz a földrengéskárosulták megsegítésére. E felhívást a TAÉV gazdasági és politikai vezetése is támogatta. Ennek eredményéként mintegy 230-an vállaltak társadalmi munkát. Az elmúlt hét Végét követően május 17—18-án újabb munkára kerül sor. Két családi ház födémszintig való felépítése, az előzőekben felépített házak közül két családi ház teljes tetőszerkezetének elkészítése, valamint két családi ház víz- és villanyszerelési munkáinak kivitelezése. Megható esemény volt vasárnap délelőtt Kovács József házának újjáépítésekor. „Józsi bácsi” a munkák befejezése után könnyezve köszönte meg a brigádok áldozatkész munkáját, mely biztosítja, hogy nyugdíjas éveit a hosszú évtizedek alatt megszokott környezetben töltheti. A nagyközségi tanács vb titkára, Visi Mária köszönetét mondott valamennyi dolgozónak és a TÁÉV vezetőinek a társadalmi munkáért. Csankó Attila munka versenyfelet ős Évfordulós tervek Szekszárdon Székszárd város alapításának 925. évfordulójához érkezünk az idén. Ez alkalomból a szekszárdi párt- és állami szervek, valamint a köz- művelődési intézmények képviselői koordinációs bizottságot hoztak létre, melynek feladata az esemény méltó módon történő megünneplésének szervezése. Dr. Nagy Janka, a városi tanács vb művelődési osztályának közművelődési felügyelője, aki a koordinálással kapcsolatos teendőket látja el, az alábbiakban ismertette a várható programokat : — A tervezett rendezvény- sorozat hosszabb időszakot ölel fel. Még az évforduló előtt különböző kiadványok — a Történelmi séták Szek- szárdon című könyv, a várostörténeti kronológia, a Szeik- szárd és környéke útikönyv, valamint az ehhez kapcsolódó prospektus — jelennek meg. Ezek egyébként nagy segítséget nyújthatnak a májustól novemberig tartó várostörténeti vetélkedőkben. Augusztus 18-án kerül sor a városi tanács épületében az ünnepi tanácsülésre, mely mintegy nyitánya az ezután következő kulturális és egyéb eseménynek. Ugyanezen a napon nyílik meg a megyeházán Az apátság története kiállítás és a Művészetek Házában a virág- kötészeti kiállítás. Az augusztus 19-i ünnepi nagygyűlés után I. Béla király szobra avatásának lehetnek tanúi az érdeklődők a hasonló nevű téren. A Béri Balogh Ádám múzeum egyik emeleti helyiségében is ekkor adják át rendeltetésének a városi képtár termét. A megyei helytörténeti pályázatra énkezett pályamunkák értékelése, valamint az első helyért járó 3 ezer forint átadása szintén e nap programja. Este ünnepi hangversenyt hallgathatnak a résztvevők a Művészetek Háza aulájában. Augusztus 20-án, az Alkotmány ünnepén egész napos színes kavalikád várja a lakosságot. Délelőtt a Babits Mihály művelődési központ ad otthont a Székszárd 1986 elnevezésű tárlatnak. A Prométheusz parkiban lépnek fel a városi és városkörnyéki néptánccsoportok, lesz térzene, utcaibál és gyermekműsorok — és sok más egyéb. A részletes rendez- vényprogramot a nyári összevont Szekszárdi Műsor tartalmazz^. —szeri— Gyermekétkeztetés 111. H pedagógusok tanítsanak, a vendéglátósok fűzzenek Mitől függ(het) az adag nagysága? — Miért hagytad ott ezt a rengeteg főzeléket és a pörköltet? — kérdem a kis elsőstől. — Mert nem tudom megenni. Sok. — s néz riadtan. — Az adagolókanalat mindig tele meríti. Miért ad ugyanannyit a kicsiknek, mint a nagyoknak? — kérdezem a szakácstól. — Mert ez az előírás. Az jut eszembe, hogy milyen jó is lenne, ha mindenki és mindenütt ennyire ragaszkodna az előírásokhoz. S az is eszembe jut, hogy bizony néha (talán indokolatlanul) merevek vagyunk. Igen. Például az adagolásnál. Mert mindenki tudja, hogy a hatéves gyerek kevesebbet eszik, mint a tizennégy esztendős. S az is tény, hogy aki volt elsős, egyszer nyolcadikos lesz. Téhát mosit az ő „rovására” ehetnének többet a nagyok, aztán úgylis fordul a kocka. Csakhogy ez az életben nem ilyen egyszerű. Még akkor sem, ha a kicsik az étel felét meghagyják, a nagyok pedig repetáért sóvárognak. Az ételért arányosan fizet mindenki, hát arányosan kapja az adagot is. Mert ha nem így lenne, ha nem egyforma mennyiség kerülne a tányérokba ... hajaj ! Az ellenőrök mérik, dekázzák az adagot. S, ha nem stimmel, akkor megbüntetik az ételt osztót. Csák kérdezem: Nem lehetne mondjuk egyszerre két adagot „dekázní”? Egy elsősét és egy nyolcadikosét? S az átlag jelentene egy adagot... Nem ez a bonyolult. Hanem, mondjuk az élet. A differenciált adagolással kapcsolatban azonban itt-crtt jó példákra is leltünk, csakhogy azt megemlíteni sem merjük ... Ezék után megmagyaráznék egy szót, pontosabban annak jelentését a gyermekélelmezéssel kapcsolatban. Többször megírtuk, hogy bizonyos konyhák és éttermek gyermekétkeztetése kényszerhelyzet. Vagyis 1976-ban a Minisztertanács határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett szakvállalatok vegyék át a gyermekétkeztetést, magyarán az iskolák, azaz a pedagógusok tanítsanak, a vendéglátó vállalatok dolgozói pedig főzzenek, szolgáljanak fel stb. Ami az áttérést illeti, megyénkben igen nagy volt az ellenállás. Néhány adat: Tolna megyében — beleértve az óvodásokat és a szakmunkástanulókat is — valamivel tötolb, mlint 55 ezer tanuló van. Közülük több, mint 42 ezren közétkeznek, vagyis a 77,8 százalékúk. Amennyiben e számokat korosztályok szerint vizsgáljuk, kiderül, hogy az összes tanuló -közül majdnem 33 ezren általános iskolások, s több, mint 22 ezren közétkeznék. Az említett arányok bizonyítják, hogy megyénk országosan elsők között van a gyenmek. közétkezők arányát illetően. A megyei tanács kereskedelmi osztályán Takács István osztályvezető-helyettes, sei és Bács Magdolna főelőadóval a témáról beszélgettünk. Kiderült, hogy a Minisztertanács határozatát követően megyénkben a vendéglátó vállalat lelkesen fogott hozzá az átvételhez, noha minden híreszteléssel szemben a gyermekek étkeztetése egyáltalán nem tartozik a legjobb, leggazdaságosabb üzleték közé, legfeljebb „túlélési biztonságot” jelent némely vállalatnak. Ezek után egy tavaly májusi komplex vizsgálatról szóló jegyzőkönyvet olvashatók el, mely a gyermek- étkeztetési egységekben végzett vizsgálódás tapasztalatait tartalmazza. A vizsgálat célja volt „megállapítaná, hogy az általános iskolai tanulók étkeztetésének bővítésére irányuló VI. ötéves tervcél-kitűzések az ellenőrzött területen mennyiben realizálódtak. A tanulók részére biztosított ételek mennyiségben és minőségben az adott korosztály igényeinek megfelelnek-e. Az ételkészítés és értékesítés során az érvényes közegészségügyi előírások betartása kifejezésre jut-e.” — Bármilyen meglepő, tapasztalataink jók — összegez Takács István. — Konkrét és súlyos problémák sehol nincsenek. — Ami a problémákat illeti — folytatja Bács Magdolna —, azok nagy hányadát a szekszárdi Garay-tán- cosban felmerülök teszik ki. Idézet a vizsgálat tapasztalataiból : „... az általános iskolai tanulók étkeztetési körülményei néhány kisebb mulasztást kivéve megfelelnek a jogszabályi előírásoknak és szakmai elvárásoknak. Az élettani szükségleteket figyelembe véve többször mostoha körülmények között is a gyermekek igényeit tartják szem előtt. A még meglévő közegészségügyi hiányosságok okát a túlterheltségben látjuk ... A Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat veszteséges gyermekétkeztetésének felülvizsgálata folyamatban van , várható, hogy ez az ellátásban betöltött eddigi szerepét, jelentőségét egyáltalán nem fogja kisebbíteni.” Csak egyetlen mondat fölött állok teljesen értetlenül: „A Vendéglátó Vállalat 1982. évtől kezdődően valamennyi iskolai konyháján az evőeszközöket rozsdamentesre cserélte.” (Igaz, ez a vendéglátó központjában történt beszélgetés során „jegyződött le”.) A komplex vizsgálatban részt vett a megyei KÖJÁL is, de azon kívül, pontosabban felül az egész évet a gyermekeket étkeztető egységek kiemelt ellenőrzése jellemezte. E tapasztalatokról dr. Kovács Anna igazgatóhelyettessel és Hermann-né Barabás Erzsébet közegészségügyi és járványügyi ellenőrrel beszélgettünk. Megyénkben 96 óvodai és általános iskolai konyha van. Ezéket rendre ellenőrzi a megyei KÖJÁL és természetesen még gyakrabban a területi felügyelőségek. A tárgyi feltételek ezen egységekben meglehetősen változatosak, azaz vannak korszerű és korszerűtlen konyhák. Többre a zsúfoltság, a hiányos felszerelés jellemző. A legtöbb helyen nem kielégítő a hűtőkapacitás, noha a mély- hűtőládák beállításával az idényjelleget ki lehetne küszöbölni. Persze, ez utóbbiak pénzbe kerülnek. Viszont vannak dolgok — szép számmal —, melyek jó szándék, szervezés és ötlet kérdései. (S itt jegyzem meg a Garay-tán- cosban étkező gyerekek nagy-nagy örömét: hétfőn a leves helyett narancs-ivóiét szolgáltak fel nekik.) Nézzük a KÖJÁL ellenőrzéseinek tapasztalatait. Tavaly 17 esetben kezdeményeztek szabálysértési eljárást gyermekétkeztetési egységben, nyolcszor hoztak határozati intézkedést a higiéniai előírások megsértése miatt. E számok — ismerve a hátterüket — nem elkeserítsek, habár nélkülük volna igazi és felhőtlen e közétkeztetési forma. Az összkép nem olyan sötét, mint ahogyan időnként és néhányan látják sérelmeiktől feldúltam. S most ai jut az eszembe, hogy „néma gyereknek az anyja sem érti a szavát” ... S következzék egy figyelemre méltó ötlet, javaslat, mely Hermann-mé Barabás Erzsébettől származik. Azt mondja, jó lenne, ha alkalmanként a vendéglátó vállalatok szakemberei is részt vennének az iskolai szülői értekezleteken. Ott. megbeszélhetnék a problémákat pro és kontra. S akkor talán gyakrabban kerülne tiszta víz (helyesebben gyümölcsivólé) a poharakba. V. Horváth Máris Fotó: Csákó Sándor Fasza Sándor nyugdíjas családi házát is gyors ütemben készítették Ebéd utáni maradékok