Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

19Kfi. április .21. ÎRÉPÜJSÀG 3 A fiatalok fórumairól jelentjük (Folytatás az 1. oldalról.) tanácselnök válaszolt a hoz­zászólók kérdéseire, és meg­állapította, a nehezebb gaz­dasági helyzetben is lehet — kell! — lelkesen tanulni, dol­gozni. Juhász László városi úttörőelnök a KISZ—úttörő együttműködés fontosságát emelte ki, majd a döbröközi „kulcsosház” kialakításához kért segítséget. A vita összegzése után megválasztották a küldöttek a városi KISZ-bizottság két tagját — a további tízet ugyanis az alapszervezetak delegálták — all tagú pénz­ügyi ellenőrző bizottságot és a 17 megyei küldöttet. A KISZ Dombóvár Városi Bi­zottsága titkára ismét Takács József lett. Érdeklődési körre épüld alapszervezetek A városi pártibizottság ta­nácsterme adott otthont a KISZ paksi városi küldött- gyűlésének. Az eseményen megjelent Péti Imre, a me­gyei pártbizottság titkára is. Az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról szóló be­számolót tartalmazó esztéti­kus füzetet a küldöttek már korábban kézhez kapták, ismerték annak tartalmát, így Vajda Tibor, a KISZ-bi- zottság titkára nyomban megtehette a szóbeli kiegé­szítést. A mostanság hangoztatott megújulás köré font néhány gondolatot. A különböző rendezvényekből, programok­ból nagyon sokszor hiányzik a politikum. A tartalmas jó program elengedhetetlen is­mérve a politikai töltés. Fel- készültség, politikai tájéko­zottság nélkül a társadalmi demokrácia fórumain csupán formálissá válik az ifjúsági, szervezet tagjainak jelenlé­te. Például ilyenkor az üze­mi négyszögből a háromszög marad meg. Többek között még említést tett a nagyará­nyú iparosítás következtéiben gyorsan növekedő szocia­lista városok (Leninváros, Dunaújváros, Paks, stb.) if­júságpolitikai akcióiról, ezen lseiül is a paksi fiatalok kez­deményező szerepéről. Szólt még e témához kapcsolódó­an a Duna menti fiatalok ta­lálkozójáról. Ezt követően a hozzászó­lásokkal megkezdődött a be­számoló feletti vita. A. ta­valy, a KISZ KB Vörös Ván­dorzászlóját is elnyert pak­si Vak Bottyán Gimnázium KISZ-szervezetének titkára, Szamper Katalin igencsak magvas, mélyen szántó gon­dolatokkal mozgatta meg a küldöttek „agytekervényeit”. Megkövesedett sablonokat, sémákat kívánnak elvetni azzal, hogy ne törvénysze­rűen osztályonként alakulja­nak meg a KISZ-alá pszerve­zetek, hanem a speciális ér- deklőídésre építve! Több té­makörben is példával hoza­kodott elő. „Paks város, ko­rábban nagyközség történe­tét igazán feldolgozhatná, egy alapszervezet, s a meg­szerzett ismeretek birtoká­ban vállalhatnának idegen- vezetői munkát” — mond­ta. Igenlő borogatásokra ta­lált abbéli megállapítása, hogy a KISZ Központi Bi­zottságának hetilapja mintha nem is a fiataloknak szól­na. A helyi információk fon­tosságát hangsúlyozva kérte az iskolarádiók, stúdiók ki­építését. Több hozzászóló is időzött a legifjabb KISZ-es korosz­tálynál, a középiskolásoknál. Hontiné Schmidt Klára fel­szólalásával korban még jobban fiatalodtunk, hiszen a városi úttörőelnökség elnöke a KISZ-taggá válás proble­matikájáról beszélt. Meg­alakult a nyolcadikosok klub­ja, amit természetesen KISZ- esek vezetnek, ennek jóté­kony hatása érezhető. Sóik le­hetőség rejlik még a terme­lőegységekhez kihelyezett szakkörökben. Bajsz József, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja felszólalása is mozgásra késztette a szürkeállomány sejtjeit. A diákönkormány­zat hiányosságait ecsetelte. Az igazgató dönt mindenben, s ez nagy hiba. A KISZ-nek — mint mondotta —, oda kell hatni, hogy a mozgalom sa­játosságaiban rejlő nevelő­erő ne váljon semmissé, mert a ma emberének nem elsősorban ismerelhalmazra, hanem készségekre, képessé­gekre van szüksége. Kedves Györgyné, a Paksi Áfész KISZ-bizottsága ne­vében a kereskedelemben dolgozó fiatalok problémáiról szólt. Boros László, a megyei KISZ-bizottság titkára is jónak tartotta a beszámolót. Néhány gondolattal azonban megtoldotta azt. Az értelmi­ség bekapcsolását, vezető szerepét követelte. A Pakson kívüli lakóterületi munká­val kapcsolatban a követke­zőiket mondta: Az odafigye­lés nagyon fontos mozzanata a területfelelősi rendszer ki­építése. A küldöttgyűlés a városi KISZ-bizottság megválasz­tásával zárult. A testület to­vábbra is Vajda Tibort vá­lasztotta titkárának. „Nagyobb gondot fordítani a tizenévesekre és a pályakezdőkre’* Bonyhád és környéke if­júsági mozgalmának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a területhez tartozó 20 község döntő többségében a lakosság száma nem éri el az ezreit. Az itt laíkó fiatalok nagyobb hányada ingázó, közülük a felkészültebbek, az aktívabbak általában a jobb lehetőségekkel rendel­kező munkahelyi KlSZ-szer- vezetekben tevékenykednek, vállalnak funkciót. A közsé­gi KISZ-szervezetek helyisé­geinek állaga, felszereltsége az elmúlt időszakban tovább romlott. Hiányoznak a kor színvonalát képező technikai eszközök, elhasználódott a bútorzat, több helyen a fű­tés megoldása is gondot je­lent. A fentiek Bonyhádon a KISZ városi küldöttértekez­letén hangzottak el szomba­ton délelőtt, ahol a 69 kül­dött megvitatta a város és környéke KISZ-eséinekmun­káját a X. kongresszus óta. A küldöttértekezleten En- gelmayer János levezető el­nök köszöntötte a küldötte­ket, és meghívottakat, kö­zöttük Tamás Ádámot, a vá­rosi pártbizottság első titká­rát, Ezer Mihályt, a városi tanács elnökét és Pathóné Vajas Évát, a KISZ Közpon­ti Bizottságának osztályveze­tő-helyettesét. A KISZ-bizöttság beszá­molójához Trábert János vá­rosi titkár fűzött szóbeli ki­egészítőt. Bonyhádon és a város kör­nyékén 98 alapszervezet dol­gozik, él szervezett KISZ- életet. Az itt élő fiatalok tudják, érzik és tesznék is azért, hogy a magyar társa­dalom a párt vezetésével to­vább haladjon a fejlett szo­cializmushoz vezető úton. A fiataloknak a társadalmi be­illeszkedésben nines különö­sebben nagy gondja, de a családalapítás lehetőségei számúkra egyre nehezebb lesz, különösen nehéz hely­zetben vannak az értelmisé­gi fiatalok. A KISZ egyik fontos feladata, hogy na­gyobb gondotkélil fordtítania a tizenéveseikre és a pálya­kezdőkre. Kimondja a be­számoló, hogy pártunk nyílt politikájának, a KISZ poli­ff tikai nevelőmunkájának a hatására, a fiatalok ismerik, tudomásul veszik körülmé­nyeink alakulásának objek­tív Okait, szocialista elköte­lezettségük változatlan. A fiatalságra általában az egészséges türelmetlenség jellemző, A rendkívül élénk vitában Füller Imre, a Pannónia termelőszövetkezet dolgozó­ja, a mezőgazdasági terme­lés hazai elismertségéről, és a világban elfoglalt helyéről szólt. Berkes Csaba, a Len- gyeli Mezőgazdasági Szak­közép- és Szakiskola tanu­lója a kis községben élő di­ákok sajátos helyzetéről, Incze Valéria a zománcáru- gyár KISZ-tagja pedig a fia­talok sportolási lehetőségeit elemezte. A kis létszámú alapszervezeték nehezebb helyzetéről beszélt Kovács Viola, a vízmű KISZ-tilká­ra. Tamás Adám, a városi pártbizottság első titkára hozzászólásában megállapí­totta, hogy a Bonyhádon és a városkörnyéken élő fiatalok jól szolgálták a párt politi­káját, cselekvő részesei a politikának, a gazdasági életnek. A tisztességes mun­kavégzés becsületének meg­teremtésében vállaljon na­gyobb szerepet a KISZ, le­gyen markánsabb a cselek­vésben. Bucsfi János, a zo- máncárugyár küldötte a po­litikusabb KISZ-ről beszélt. Ezer Mihály, a városi tanács elnöke pedig a város és az ifjúság kapcsolatát elemezte, különösen tekintettel a la­káshelyzetre. Barabás Éva, a gimnázium küldötte azt a kérdést feszegette, hogy sok KISZ-tagra van-e szükség, vagy minőségi alapszerveze- tekire. Németh László a Vo­lán videostúdiójának vezető­je pedig a video szerepéről szólt. Kovács Ferenc a me­gyei K'ISZ-lbizóttság értéke­lését mondta el, Pathóné Vajas Éva pedig a KISZ KB üdvözletét tolmácsolta a bonyhádi küldöttértekezlet résztvevőinek. A vita után megválasztot­ták a KISZ Bonyhád Városi Bizottságának 15 tagját, a megyei küldöttértekezlet 17 küldöttét, városi 'titkárnak pedig ismét Trábert Jánost. Őszinte, nyílt beszédet igényelnek a fiatalok Tolna KISZ-fiataljainak képviselői a Himnusz és az elnöki megnyitó után a tol­nai KISZ-bizottság írásban kiadott beszámolójának szó­beli kiegészítését hallgatták meg Hámori Attilának a KISZ-bizottság titkárának előterjesztésében. A KISZ küldöttgyűlésen részt vett Kiss Magdolna, a KISZ Tolna Megyei Bizottsá­gának első titkára, Kapinya Miklósné országgyűlési kép­viselő, Pintér János, a nagy­községi pártbizottság titká­ra. A szóbeli kiegészítő el­hangzása után a küldöttek megvitatták a beszámolót, és a KISZ KB vitadokumentu­mát. Az elmúlt öt évben a fiata­lok részéről megnövekedett az igény az őszinte, nyílt be­szédre — hangsúlyozta a KISZ-bizottság beszámolója. A szóbeli kiegészítést kö­vetően szólt a KlSZ-munká­ról Jósz Anna tanítónő, Gye- nei Antalné a selyemgyár, Oláh Katalin a Patex, Le- hőcz Regina a tolnai gimná­zium KISZ-titkára, Szilágyi Katalin a selyemgyár küldöt­te. Értékelte a tolnai KISZ- tagok munkáját Kiss Mag­dolna, aki válaszolt a hozzá­szólásokban felvetődött kér­désekre. Pintér János a tol­nai KISZ-eseknek a község­ben végzett munkájáról szólt. Végül a küldöttek megválasz­tották a nagyközségi KISZ- bizottságot, és a megyei KISZ-küIdöttgyűlésre dele­gált képviselőket. A tolnai nagyközségi KISZ-bizottság titkára Sterc Jánosné lett. A tudósításokat irta: D. Varga Márta. Bálint, Oyörgy, Hazafi József és Ékes László. Fotó: Magyar­széki Endre. Gyermekétkeztetés I. A paksiak válogatnak, a húsra legyintanek Evőeszköz alumíniumból — Mi volt az ebéd? — Hát... krumplileves, lú- róstészta és alma. — Krumplileves? Hús nem volt benne? — Nem... Nem... Nem... — másmilyen választ nem is kapok Pakson, a Munkás­ban étkező elsőosztályosok­tól. Megnézem a visszavitl levesestálakat. A maradé­kokban 22—25 szem hús. Színhús. — Azon csodálkozom, hogy ön csodálkozik — mondja Vaszkó Péterné, a paksi Munkás étterem üzletvezető­helyettese. — Majd nézze meg a nagyobbakat. Leg­többjük egyszerűen meg sem kóstolja a levest... Csak a rend kedvéért jegyzem meg: az elsősöknek felszolgáljuk az ételt, a többiek önkiszol­gálják magukat. S máris jönnek a hetedi­kesek, nyolcadikosok. Beáll­nak a pult előtt gyorsan ha­ladó sorba. Kezükben tálca. Rajta egy pohár, egy villa, és egy papírszalvéta. — A levest nem kérem! — Csak a másodikat tes­sék... Tizenhat, tizenhét, tizen­nyolc... számolgatom a le­vest nem kérőket, de Radies Józsefné főszakács mindezt fölösleges strapának véli, hi­szen tapasztalatból1 tudja, hogy itt nemigen várható le- vesestállal egyensúlyozó gye­rek. Hogy miért nem kérik a valóban gusztusos és finom levest? Azt mondják, sietnek. Ki hova. Végre, nem kis rá­beszélés árán,' de sikerül meggyőznöm mindennek helytelenségéről néhányukat. Így egyik fiú elbaktat egy tál gőzölgő levesért, majd mély- tányérért. Asztaíltársai is merítenek. Egyedül a hetedi­kes Éger István szed egy (!) szem húst. Kecskés Laci és Feil Gábor azt mondják, hogy „nem is rossz”. S hogy miért nem eszik a gyerekek a húst? Mert nem szeretem”, „ehetek otthon eleget”, s e két válaszvariá­ció váltakozik a végtelensé­gig­A főszakácsnő azt mondja, hogy sajnos a főzelékekkel is hasonló a helyzet. Ügyhoigy éppen elég alkalmazkodni a gyerekek igényeihez, szoká­saihoz, s ki tudja, még mi­hez. Általában a kedvencek sorát a tésztafélék alkotják. Ezt így összegzi egy dombó­vári tanárnő, Köbíi Jánosné: „A szülők otthon nemigen pepecselnek a tésztafélékkel. Sem a főttel, sem a sülttel... így ezekre vannak kiéhezve a gyerekek.” E sorozatunk megírása előtt igen sok olyan helyen jártunk, ahol gyerekeket ét­keztetnek. Tapasztalataink meglehetősen változatosak, de egy dolog — ahogyan Pakson is — mindenhol fel­tűnt. Az, hogy a gyerekek nagyon válogatósak, vala­mint, egyáltalán eszükbe sem jut az, mi lesz a rengeteg ki­dobott étellel, amit szüleik kifizettek, tehát megdolgoz­tak érte. Téves lenne azt gondolni, hogy mindez élet- színvonalunk emelkedésének egyik bizonyítéka. Elsősorban a helytelen, vagy felületes nevelést példázzák, azaz a felelőtlen pocsékolást. Azaz látványosan jelzi gyermeke­ink fegyelmezetlenségét — amit valószínűleg tőlünk, szüleiktől kaptak örökül. Jegyezzük csak meg: a ren­geteg kidobott ételt ugyan hasznosítják. Elkel moslék­nak. Kilója 1—2 forintért! A paksi Munkás étterem üzletigazgatója — egyben a Tolna Megyei Vendéglátó Vállalat (paksi) területi igaz­gatója Kásád! Márk. A pak­si egységek fenntartója ko­rábban a Meesekvidéki Ven­déglátó Vállalat volt. A Tol­na megyei vállalat 1985. ja­nuár 1-ével vette át azokat. Persze, alapvetően, már ami a tényeket illeti, semmi nem változott azóta. Csupán az elnevezés, vagyis a fenntar­tó. S mégis úgy tűnik, hogy az átvétel óta több a panasz az ételekre — minőségre és mennyiségre egyaránt. Ügy vélem, s ezt többen alá is tá­masztották, hogy valamiféle „Tolna megyei vendéglátó- ellenes” hangulatról lehet szó. Hiszen ugyanazzal a sze­mélyzettel, ugyanazon felté­telek mellett egyik napról a másikra miért változott vol­na bármi is? Most pedig adjuk át a szót Kásád! Márknak, aki érdekes és figyelemre méltó adatokat sorol a paksi gyer­mekétkeztetéssel kapcsolat­ban. Tíz évvel ezélőtt „tört be” megyénkbe a „Meesek­vidéki”, s azóta foglalkoznak a gyerekek étkeztetésével is. A kezdeti hat-hétszàzas lét­szám mára igencsak »megöt­szöröződött, s tulajdonkép­pen ők — most már a Tolna megyei vendéglátó — étkez­tetik jórészt a gyerekeket Pákson, tehát gyermekétkez­tetési centrumként is emle­gethetjük őket. (Persze, fela­datuk meglehetősen össze­tett: az évi 120 mliillliiós for­galomból a gyermekétkezte­tés mindössze tízmilliót tesz ki.) Gyerekeket hat helyen étkeztetnek — és nekik két helyen főznek. Az úgyneve­zett báziskonyán a „Mun­kásban”, valamint a 2. szá­mú iskola konyháján. Míg korábban a Munkás presszó­jában — a meglehetősen ki­csi asztalokon — ebédeltek a gyerekek, néhány hónapja átköltözhettek a jóval ké­nyelmesebb bisztróiba. Itt egyszerre 300—350-en ülhet­nek le kényelmesen. A beszélgetés közben jár­juk a mamutegységet. A ha­talmas konyhából kisebb konyhába megyünk. Itt csak a gyerekeknek főznek. Most éppen a kiszállításra készült ebéd húsádagjait szeletelik, Meglepődünk a sok sovány, színhús láttán. Úgyhogy útunkat a húsbontó üzembe vesszük. A fiatal hentes, Le­ber István figyelemre méltó részletességgel sorolja, hogy az ide szállított fél sertések és fél marhák melyük része­it hova teszi, azaz miként kategorizál. A lényeg: a gye­rekeknek szánt hús kizáró­lag színhús lehet! Azaz comb és lapocka. Amennyi­ben darálásra szánják, akkor sincs változás. Égy gyerek egy ebédhez 6—7 deka húst kap. Egy ebéd nyersanyag- normája pedig 12 forint 29 fillér. A tízórait 2,67-lbő'l, az uzsonnát pedig 3,09-ből kell kihozniök. Ezek után pedig kísérjük útjára az itt készülő másik menüt a Béke étterembe, ahol a Bezerédj iskolások közétkeznek, ők csontlevest, főtt húst, pirított darát és gyömölcsszószt kapnak. A gyerekeknek ez az ebéd íz­lik. Néhdnyan sajnálják, hogy nincs repeta. Hogy ők milyen körülmények között étkeznek? Műanyag abro­szon — ez egy hónapja vál­totta föl a csupasz asztalit — és hasonlóan a „fontiekhez”, alumínium evőeszközzel. Az utóbbiak önmagukban is meglehetősen gusztustala­nok, ezen kívül — főként a Villákon — ételmaradék lel­hető. A ipedagógusök el­mondják, hogy amikor az iskola konyháját átvette a vállalat, a rozsdamentes evőeszközöket is átadták. Csakhogy azokat nem is lát­ták azóta. Problémaként ve­tik fel, hogy nem differen­ciáltan adagolnak (erről még lesz szó), hogy a gyerekek törölgetik le vizes szivacs­osai a térítőt. A tízóraival kapcsolatban is vannak gondjaik: a kiflihez mini vajat, mini mézet kapnak. Az utólbbit még csak kinya­logatják a dobozkából a gye­rekék. De a vajjal mit kezd­jenek? Bedobják a szeme­tesbe . .. (Folytatjuk.) V. Horváth Mária Fotó: Czakó Sándor A gyerekek téri lenek a Békében Kedvencem: a túróstészta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom