Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

f TOLNA ' Folytatta munkáját az HSZEP kongresszusa 2 “népújság _______________________________________________________ KISZ-küldöttgy ülések Feladat: a tömegbefolyás erősítése 1986. április 19. (Folytatás az.l. oldalról.) a központi tekintélyét a »az dasági-társadalmi fejlődés kulcskérdéseinek megulda sában, miközben más kérdé seket helyben oldanák meg, A vállalatokat, a szovhozo- kal és kolhozokat valódi ön­elszámolás rendszerére kell átállítani, ösztönözve öke1 ezzel az önállóságra, a fele­lősségre és a szocialista vál­lalkozó szellemre. A fejlődés meggyorsításának folyamata ba a legszélesebb tömegeket minden egyes dolgozó kol­lektívát, minden emberi be kell vonni. A szocializmus politikai rendszere széles lehetősége­ket nyújt arra, hogy a dúl gőzök részt vegyenek a tár­sadalmi ügyek megoldású - ban. Tény azonban, hogy a Szovjetunióban nem min­dig éltek teljes egészében ezzel a lehetőséggel. Ennek óka a formalizmusban, a bürokratizmusban és az ön­elégültségben keresendő. A párt szilárdan eltökélte c je lens égek felszámolását, a képviseleti demokrácia to­vábbi tökéletesítését, a nép szocialista önigazgatásának fejlesztését. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a XXVII. kongresszus fordula­tot jelent a párt tevékeny­ségében és az ország életé­ben. A kongresszus nagy politikai fellendülést váltott ki. A feladat most az, hogy az elgondolások energiája a gyakorlati tettek energiájá­vá változzék. Meg vagyunk győződve a választott út he­lyességéről és arról nem te­rünk le — húzta alá Mihail Gorbacsov. A szocialista közösség or­szágainak együttműködéséről szólva kijelentette: a Szov­jetunió jövője elképzelhetet­len a testvéri országokkal való szoros együttműködés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyő­ződés ezt diktálja, hanem azért is, mert enélkül nem lehet megoldani a kor által felvetett bonyolult feladato­kat. A szocialista országok most abba az időszakba lépnek, amikor együttműkö­désüket magasabb szintre kell emelni. S nem csak egy­két fokkal, hanem egész nagyságrenddel. — Úgy tűnik — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a gazdasági kaDcsolatok külön figyelmet érdemelnek. A ko­rábbi években e téren szi­lárd és lartós alap jött létre Az integrációs munka nem kevés tapasztalata halmozó­dott fel a KGST-ben. Ma azonban a kérdést ílymódon kell felvetni: az együttmű­ködés szintje és formái meg­felelnek-e az előttünk átló új feladatoknak? Felhasznál­juk-e az együttműködésben rejlő összes lehetőségeket a fejlődés meggyorsítására, a tőkés piactól való gazdasági sebezhetetlenség biztosításá­ra? Ügy tűnik, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem teljes mértékben élünk. Valameny- nyiünk érdeke, hogy javít­sunk a helyzeten. A legfontosabb feladat most a tudományos szerve­zetek, vállalatok, egyesülések közötti kapcsolatok sz.éles körű fejlesztése, közös vál­lalatok létrehozása, jogi és pénzügyi problémák egész sorának megoldása. Lényegét tekintve az együttműködés új gazdasági mechanizmusá­ról van szó. E téren bátor kísérletezésre, a bürokrati­kus akadályok, az elavult gondolkodási sémák leküzdé­sére van szükség. Nem sza­bad megengedni, hogy a gazdasági vezetők egy része lebecsülje az együttműködés fontosságát. Komoly mértékben kell tökéletesíteni a KGST mun­káját. Tehermentesíteni kell a szervezetet a felesleges operatív funkcióktól, s a fi­gyelmet a gazdasági integ­ráció nagyszabású, stratégiai kérdéseire kell összpontosí­tani. Természetesen ezek nem egyszerű kérdések. De meg lehet és meg is kell oldani őket. mivel ez felel meg minden egyes testvéri ország létfontosságú érdekeinek. E téren politikai akaratra van szükség. Amint a szocia­lista közösség országainak vezetőinek legutóbbi találko­zói és tárgyalásai tanúsít­ják, ez az akarat megvan. Külpolitikai kérdésekre térve Mihail Gorbacsov meg­állapította: a kommunisták­nak mindent meg kell ten­niük azért, hogy megállít­sák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. — Éppen e célúikra való tö­rekvés diktálta Genfbe va­ló utazásunkat, a nukleáris robbantások moratóriumait, s azt a januárban előter­jesztett konkrét programun­kat, amely a nukleáris fegy­verzet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kezde­ményezések megfelelnek va­lamennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket a szövetséges szocialista or­szágok, a világ különböző ál­lamai. Az emberek remény­kedni kezdtek a politikai lég­kör javulásában. Sajnos, e remény manap­ság súlyos megpróbáltatások­nak van kitéve. Az Egyesült Államokban uralkodó kato­nai-ipari (komplexumnak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyverkereske­dők idegessé válnak attól a gondolattól, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megállapodhat a leszerelés­ben. A népek, köztük az ame­rikai nép legalapvetőbb ér­dekei ellenére Washington a genfi megállapodások tény­leges aláásásának, s olyan akcióknak az útjára lépett, amelyek még tovább bonyo­lítják az egyébként is fe­szült világhelyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Washington­ban, az európai fővárosok­ban tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen lépések köz­vetlen kárt okoznak a szov­jet—amerikai és általában a kelet-nyugati párbeszédnek. A szovjet—amerikai kapcso­latok nem fejlődhetnek füg­getlenül attól, hogy az Egye­sült Államok miként viselke. dák a nemzetközi színtéren, és, hogy ennek következté­ben milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ki óhajt­ja valóban a békét és ki az, aki nukleáris pusztulás felé taszítja a népeket. Ebben a felelősségteljes pillanatban senki sem térhet ki a ma és a holnap nemzedékeivel szemben i kötelezettség telje­sítése elől. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai a jövőben is felelősségük tel­jes tudatában fognak eljár­ni. Teljes határozottsággal ki­jelentjük: a nukleáris fegy­verek felszámolására, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se érdekében tett javaslata­ink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati orszá­goknak a szavakról át kell térniük a tettekre, ha való­ban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt még. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős enged­ményeket tett, amikor java­solta: az egész földrész terü­letéről távolítsák el a köze­pes hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris rakétá­kat, feltéve, hogy más NA­TO-tagállamok — Anglia és Franciaország — nem növe­lik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kormá­nyok, amelyek még a közel, múltban a szovjet SS—20-as rakétákban a Nyugat-Euró- pát fenyegető fő veszélyt lát­ták, ^kijelentik, hogy ez ke­vés, nem szabad meggátolni Angliát és Franciaországot rákétáik és nukleáris robba. nótölteteik további növelé­sében. Nem látszik a logika az NSZK politikájában sem — húzta alá Mihail Gorbacsov. Bonn állandóan békeszere- tetéről, arról a törekvésről beszél, hogy fejlessze az együttműködést a szocialista országokkal, azt bizonygatja, hogy az ország területéről sohasem indul ki háború. De mi a valóság? Éppen az NSZK területén rejtették el a Keletre irányított Per- shingeket és robotrepülőgé­peket. Ha úgy tetszik, nincs Nyugat-Európában még egy kormány, amely ennyire hű­ségesen támogatná az ame­rikai SDI militarista prog­ramot. Mi több, Bonn ezt még a „csillagháború'’ eu­rópai változatával is kiegé. szítette. Mindez annál is in­kább aggasztó, mert az NSZK-ban az uralkodó osz­tály 'változatlanul „nyitott német kérdésiről beszél és nem mondott le revansista számításairól. A Szovjetunió nagy jelen, tőséget tulajdonít az NSZK- val, mint jelentős európai állammal való viszonyá­nak, és kész e kapcsolatokat tovább is fejleszteni egyen­rangú alapon és a kölcsönös előny érdekében. Ennek azonban mindenekelőtt az a feltétele, hogy Bonn politi­kája ténylegesen megfeleljen a béke és a biztonság érde­keinek. Teljes egészében tá­mogatjuk az NDK-nak az NSZK-val szembeni jogos követeléseit, azt, hogy a kö­zöttük, mint egyenrangú szuverén államok között fennálló kapcsolatok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak. Az európai helyzet további nagy problémája, hogy ezen a földrészen hagyományos fegyverzettel ellátott jelen­tős fegyveres erők állnak szemben egymással. Európá­ban a fegyveres erők két, 3 milliós csoportosulása néz farkasszemet, a legkorsze­rűbb páncélosokkal, rakéták­kal, repülőgépekkel felsze­relve. Ráadásul az úgyneve­zett hagyományos fegyvere­ket szüntelenül tökéletesítik, azok egyre pusztítóbbak és erősebbek lesznek, harci jel­lemzőik tekintetében a tö­megpusztító eszközökhöz kö­zelednek. Az SZKP KB főtitkára így folytatta: azt mondják nekünk, hogy Nyugat-Euró- pa nem mondhat le az atom­fegyverről, közte az ameri­kairól sem, mert ebben az esetben kisebb biztonságban érezné magát a Varsói Szer­ződés országai fegyveres erőivel és hagyományos fegyverzetével szemben. Pe­dig az Európáiban tárolt atomfegyverek felszámolása új helyzetet teremtene nem­csak a Nyugat számára, ha­nem a mi számunkra is. Nem felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, méghoz. zá nem is egyszer, nyugati irányból törtek be terüle­tünkre. — Szeretnék innen, a szo­cialista NDK fővárosából az­zal a félhívással fordulni Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió ag­resszivitásáról terjesztett ál­lításuknak. Országunk soha, semmilyen körülmények kö­zött nem indít hadművelete­ket Nyugat-Európa ellen, hacsak nem válunk egy NATO-támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeret­nénk új kezdeményezéssel alátámasztani, amely most- már a hagyományos fegyver­zetre és fegyveres erőkre vo­natkozik. A Szovjetunió ja­vasolja: állapodjunk meg abban, hogy jelentősen csök­kentjük az európai államok szárazföldi erőinek és harcá­szati légierőinek valamennyi összetevőjét, és ennek meg­felelően az Európában elhe­lyezett amerikai és kanadai erők hasonló összetevőit. A csökkentés alá eső katonai egységeket és alegységeket leszerelnék, fegyverzetüket megsemmisítenék, vagy nem­zeti területen tárolnák. A csökkentés alá eső földrajzi övezethez tartozna természe­tesen egész Európa — az At­lanti-óceántól az Uráli». A hagyományos fegyverekkel egyidejűleg csökkentenék a hadműveleti-harcászati atomfegyvereket is. Ami a folyamat valameny- nyi szakaszának megbízható ellenőrzését illeti, lehet szó akár nemzeti, műszaki eszközökről, akár az ellen­őrzés nemzetközi formáiról, beleértve a szükséges hely­színi felügyeletet. Ez komoly tárgyalások témája. Feltéte­lezzük, hogy a kérdés hatá­rozottabb feltevése lehetővé teszi annak a csomónak a kibogozását, amely oly sok éve késlelteti a bécsi tárgya­lásokat. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyi fegy­verek felszámolásának. An­nak érdekében, hogy meg­gyorsítsuk az erről szóló nemzetközi egyezmény meg­kötését, a Szovjetunió a kö­zeli napokban több új javas­latot terjeszt a leszerelési konferencia elé, azzal a cél­lal, hogy lehetővé tegye a meglévő véleményeltérések áthidalását. A szónok aláhúzta: érté­kesnek tartunk minden épí­tő jellegű kezdeményezést és készek vagyunk azok meg­vizsgálására. így például ar­ra, hogy Európában hozza­nak létre vegyi fegy vérmen­tes övezetet, összhangban az­zal, ahogyan a Német Szo­cialista Egységpárt és a Né­met Szociáldemokrata Párt együttesen felvetette. Politikánkban nincs sem­miféle csapda. Mi a Nyugat­hoz jó szándékkal közele­dünk. Nem gyengeségből ke­ressük a kölcsönös megértés­hez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához vezető utat. Szükségünk van a békére, ahogyan mindenkinek. Poli­tikánkat az emberiség túl­éléséről J való gondoskodás diktálja: Mihail Gorbacsov befeje­zésül hangsúlyozta: a kom­munisták ereje az eszmei meggyőződés, az a készség, hogy önfeláldozóan küzdje­nek a béke és az igazság esz­ményeiért, a dolgozó embe­rek boldogulásáért. Kong­resszusuk, a többi hatalmon lévő kommunista párt kong­resszusához hasonlóan, alá­támasztja azt a közös eltö­kéltségünket, hogy fáradha­tatlanul munkálkodjunk a szocialista társadalom töké­letesítésén, az új társadalmi rend vonzerejének növelésén. Dr Werner Scheler pro­fesszor, az NDK Tudományos Akadémiájának elnöke el­mondta, hogy a kutató Intéz­mények szoros együttműkö­dést alakítottak ki a terme­lő kombinátokkal. Heinz Kessler, az NDK nem­zetvédelmi minisztere bizto­sította a küldötteket arról, hogy a nemzeti néphadsereg gondosan őrködik a béke biz­tosításán, hozzájárul a Né­met Demokratikus Köztár­saság erősítéséhez. Rámuta­tott arra, hogy az Egyesült Államok és a NATO fegy­verkezési politikájának kö­vetkeztében megromloat a nemzetiközi helyzet. Ezt mu­tatják az Egyesült Államok agresszív kalandor cselekede­tei Grenada, Nicaragua és Líbia ellen. A péntek délutáni ülésen a külföldi delegációvezetők sorában Jozef Czyrek, a Len­gyel Ejgyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára üdvözölte a kongresszust. Méltatta az NSZEP és a LEMP széles kö­rű testvéri együttműködését és hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja Miha­il Gorbacsov új békekezde­ményezéseit. A péntek dél­utáni tanácskozás befejezté­vel az FDJ ifjúsági szerve­zet tömeggyűlést tartott. A nagygyűlés résztvevőit Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára rövid beszédben üd­vözölte. Tegnap délután két órai kezdettel megtartotta kül­döttgyűlését a Dunataldvári Nagyiközségi KISZ-bizottság. A megjelent 37 küldöttet és a vendégeket, közöttük Vá­rad! Lászlót, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkárát, Rácz iLászlót, a KISZ Tolna Megyei Bizott­ságának titkárát és Antal Ferenc nagyközségi tanács­elnököt Kapitány Andrásné levezető elnök köszöntötte. Elsőként Puskás Ildikó, a leköszönő KISZ-bizottság titkára tette meg a beszá­molóhoz szóbeli kiegészíté­sét. Elmondta, hogy az 1984- es közigazgatási átszervezés­sel megváltozott a bizottság irányítása, közvetlenül me­gyei hatáskörbe került, ami gyorsabb, közvetlenebb in­formációáramlást tett 'lehe­tővé, kedvezően befolyásol­ta munkájukat. Sok éve hú­zódó, krónikus gondot jeleni a személyi feltételek hiánya, a káderutánpótlás biztosítá­sa. Ez pedig a jövőt hatá­rozza meg, befolyásolja, így ter vs ze r ű bb é, folyamat ossá kell tenni. Szó esett továbbá egy, az irányító testület mel­lett működő, elsősorban ope­ratív, szervezési feladatokat ellátó munkabizottság ala­kításáról is. A kongresszusi levél vitáját összefoglalva él­hangzott, hogy az alapszer­vezeteknél legtöbben a fiata­lok lakásproblémájával kap­csolatban szóltak hozzá, az egzisztencia és otthonterem­tés nehézségeiről, kedvezőt­len feltételeiről beszéltek, A mozgalom megújítására, fia­talítására Irányuló törekvés­sel mindenütt egyetértettek. Kezdeményezés, öntevékeny­ség, érdekvédelem, — ezen kulcsszavak köré csoporto­síthatók a főbb témák. Tegnap délután tartotta küldöttértekezletét az MSZMP Simontornyai Köz­ségi Bizottsága tanácster­mében a KISZ Simontornya Nagyközségi Bizottsága. A rendezvényen részt vett Hor­váth József, az SZMT veze­tő titkára, és Pathóné Vajas Éva, a KISZ KB osztályve­zető-helyettese. Első napirendi pontként Tauker Péter, a nagyközsé­gi KISZ-bizottság titkára tet­te meg az írásos anyaghoz kapcsolódó szóbeli kiegészí­tését. Mint elmondotta, a helyi KISZ — hasonlóan más szervezetekhez — nehéz öt esztendőt tudhat maga mö­gött. A fiatalok idejének nagy részét Simontornyán is az egzisztenciális gondok — a lakáskérdés megoldatlansá­ga, a pályakezdés nehézsé­gei, családalapítás — kötik le. Az alapszervezetek a megújulási törekvéseket ak­tuálisnak tartják, nem egy helyen kritikával fogadták a vitadokumentumokat. Jel­lemző és általános tapaszta­lat, hogy a vállalatok veze­tői mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a fia­talok „testre szabott” fela­datokat kapjanak munkájuk folyamán. A kiegészítést követően hozzászólások következtek. Pálmainé Mi'kó Katalin, a BSZV küldötte a közművelő­dés személyi feltételeinek javítására hívta fel a figyel­met. Szabó Róza, a pedagó­gus KISZ-alapszervezet tit­PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Canaan Sodindo Bana- nat, a Zimbabwei Köztársa­ság elnökévé történt újra­választása alkalmából. Maróthy László, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken a Parlamentben fo­gadta Jurij Konisevet, a A vitában Pál Béláné az úttörőmozgalom és a KISZ kapcsolatáról szólt, jó pél­dákkal illusztrálta a felké­szítés fontosságát, szerepét. Csigi Judit a Magyar Lász­ló Gimnázium 240 tagú KISZ-bizottságának munká­ját ismertette röviden. A legfontosabb feladat, a tanu­lás mellett a politikai neve­lés főként a történelem­órákra szorul, a természet- tudományi Ismereték to­vábbadásának, a materialista szemlélet kialakításának már több lehetősége van a gyakori TIT -p r og r a m ok on. előadásokon. A jövőben job­ban oda kell figyelni a köz­ségi KISZ-bizottság és a művelődési ház rendezvé­nyeire és méginkább össz­pontosítani a fegyelemre, hangzott a hozzászólásban. Szűcs Agnes a párttaggá ne­velés feladatairól beszélt, és a munkahelyi beilleszkedés helyzetéről az áfész fiataljai nak szemével. Ezután Petro- vies Józsefné a nagyközsé­gi pártbizottság pozitív ér­tékelését tolmácsolta, fela­datként említette a tömeg- befolyás növelését, elsősor­ban a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok bevonását a mozgalomba. Rácz László megyei titkár a KISZ meg­újulási törekvéseinek terüle­teit vázolta fel, megemlítve a differenciált, rétegenként! programszervezést, a tagok, kai szembeni követelmény- állítást, a politikus jelleg ki- domborítását, és mindenek­előtt az öntevékenységet. Ezt követően a küldött­gyűlés megválasztotta Pus­kás Ildikó személyében a KISZ-bizottság titkárát, majd a 9 tagú bizottságot és a 4 megyei küldöttet. kára a KlSZ-rendezvények fontosságát emelte ki. Bállá Éva, a BSZV KISZ-titkan, rámutatott arra, hogy szük­ségessé vált a függetlenített KlSZ-titkár alkalmazása ott, ahol arra a megnövekedett feladatok miatt szükség van. Győré Nándornak, a nagy­községi pártbizottság titká­rának véleménye szerint meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy Simontornya várossá váljon. Ebihez közös összefogásra van szükség. Török Mária, a KISZ Tolna Megyei Bizottságának titkára felszólalásában kitért a fia­talítás problémájára, annak helyes értelmezésére. A régi tapasztalt vezetőkre tovább­ra is szükség van a mozga­lomban. Ezt követően érté­kelte a simontornyai KISZ- szervezetek elmúlt időszak­ban végzett munkáját, es megállapította, hogy bizo­nyos hiányosságok voltak a tömegpropaganda-mun- kában, és csökkent a szer­vezetek tevékenysége. A helyzet javítása érdekében történtek sikeres intézkedé­sek. Befejezésként Tauker Pé­ter foglalta össze a vitában elhangzottakat, majd a kül­döttgyűlés megszavazta a nagyközségi KISZ-titkár és a bizottsági tagok személyét, valamint a megyei küldötte­ket. A KISZ Simontornya Nagyközségi Bizottságának titkárává Tauker Pétert vá­lasztották. Szovjetunió Minisztertanácsa Gépgyártási Bizottságának első elnökhelyettesét. A szí­vélyes, baráti légkörű meg­beszélésen részt vett Kapölyi László, ipari miniszter és jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Joseph Saidu Momoh vezérőrnagyot, a Sierra Leo­ne Köztársaság elnökét az or­szág nemzeti ünnepe alkal- máböL Javulás tapasztalható a munkában

Next

/
Oldalképek
Tartalom