Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. április 2. NÉPÚJSÁG 5 Lelkesen, hasznosan Hsgyészen (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Hőgyészi 1064. Sz. Hu­nyadi János Úttörőcsapat szeptember 29-én, a csapat- zászló ünnepén indított út­törőélvet a mozgalom szüle­tésének 40. évfordulója je­gyében kezdte. A csapatve­zetőség felhívást intézett a pajtásokhoz, melyben kérték olyan helytörténeti jelentő­ségű, és az úttörőmozgalom történetével összefüggő anyag gyűjtését, amely feldolgozá­sával az úttörőélet jelenéről és múltjáról meglévő isme­reteiket gazdagíthatják, az országosan meghirdetett út­törőtörténeti vetélkedő helyi versenyein már alkalmazni tudják. A további hónapok is az évforduló jegyében teltek. A 40 év tényanyagát az úttörő­vezetők feldolgozták és az iskola faliújságán közzétet­ték. Ez bevezetője volt az elmúlt hetekben bonyolódott vetélkedőknek. Ezután a feladatok sorá­ban a pontszerző verseny kö­vetkezett, amelyben a vetél­kedőre nevezni kívánók han­gyaszorgalommal vettek részt, hiszen a szerzett pontokat az őrsök továbbvitték a döntő­be. Egész év során folyama­tosan pontot lehetett szerez­ni az őrsöknek a vetélkedőn, a mozgalommal kapcsolatos tárgyak — régi oklevelek, nyakkendők, úttörőjelvé­nyek ... — gyűjtésével, de a döntőbe viendő pontokat le­hetett szaporítani az év fo­lyamán az iskolában bonyo­lódó közösségi rendezvénye­ken való részvétellel is. Így ha az őrs képviseltette magát a szavalóversenyen, „beöltö­zött” jelmezbálon, részt vett a hasznosanyag-gyűjtésben. a sportversenyeken, növelte pontjai számát. A hétszáz gyerek közül a 12 legjobb őrs versenghetett a csapatszintű döntőn, ahol 18 fordulón keresztül folyt a munka, gyakorlati és elmé­leti kérdések váltakoztak, út­törődalok, csatakiáltások szí­nesítették a versengést. A legjobbak jutalma 1—1 napos kirándulás lesz. A mozgalmi év utolsó hó­napjaiban az úttörőhét orszá­gos és megyei rendezvényei mellett a hőgyészi úttörőcsa­pat is megtartja saját úttörő­hetét. Egésznapos kirándu­lással és tábortűzzel kívánják felavatni június 2-án azt az erdei szabadidő központot és tornapályát, melyet az erdé­szet és az iskola közös mun­kában kíván kialakítani. A szabadidő központ egyúttal a nyári vándortáborozások elő­készítését is szolgálja majd, ugyanis minden évben több csoport indult az iskolától az ország minden részére. Ez a testedzési és kirándulási for­ma hagyomány az iskolában, hiszen 1974-től napjainkig 52 csoport barangolta be az or­szágot. Az úttörőhéten dél­utánonként kispályás foci és leány kézilabda raj-, egyéni asztalitenisz- és sakkverse­nyek zajlanak majd, video- disco, tréfás vetélkedők bo­nyolódnak. Az úttörőcsapat lelkesen készül az idei 40 éves év­forduló jegyében zajló moz­galmi évre. Eddigi munkájuk jutalma az úttörő olimpia vá­rosi döntőjében kisdobos tor­nában elért első helyezés, a foci farsang városi döntőjé­nek I. és a Kisdobos KRESZ városi döntőjének I. helye- zése is BÁRDOS LÁSZLÓNÉ Hulladékgyűjtésből csapatrádió (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári 628. Sz. Zrlí- nyi Ilona Úttörőcsapatban 11 kisdobos és 15 úttörőraj készül, hogy méltóiképpen megünne­pelje a Magyar Úttörőik Szö­vetsége megalakulásának 40. évfordulóját. A csapatvezető­ség és a csapattanács, már a mozgalmi év beindításakor felhívással fordult a pajtá­sokhoz, és ebben rengeteg öt­letet adott a születésnapi ün­nepségre való felkészüléshez. Ezután szinte valamennyi raj lázas kutatómunkába kez­dett és tervezgették az évi tennivalókat .A tervezést ne­hezítette, hogy az iskolaépü­let igen szűkös, és a kisdobo­sok távol az anyaiskolától, három épületben tanulnak, s élik mozgalmi életüket. A ra­jok faliújságaikat az iskola folyosóján helyezték el, mert nincsen csapatotthonuk, sőt a száktantermi oktatás követ­keztében saját osztálytermük sincs, ahol a faliújságokat el­helyezhetnék. A csapatveze­tőség ennek ellenére módot Kovács Rita sokféle akció­ról beszél Az egyik rajfal a sok közül talált arra, hogy érdekessé és vonzóvá tegye a felkészü­lést. Erről tájékoztatott négy „zrínyis”. Kovács Rita pajtás, a csa­pattanács tíitkárhelyettese sokféle akcióról beszélt. El­mondta, hogy jelenleg a ra­jok lázas gyűjtőmunkát vé­geznek. Szeretnék részletesein felkutatni úttörőcsapatuk 40 évének történetét, ezért egy­más között felosztották a munkát, és így a különböző jelmondatokhoz kapcsolódó eseményeket, tárgyi emléke­ket gyűjtik össze. A gyűjtött anyagot minden raj saját maga tárolja április végéig, ugyanis akkor mutatják be a csapatvezetőség és csapatta­nács tagjaiból alakult bíráló- bizottságnak. Az összegyűlt dokumentumokat a városi művelődési otthonban állít­ják majd ki, a születésnapot megelőző „Úttörőhéten”, hogy azt a város lakossága — a valamikori úttörők — megte­kinthessék. Rita elmondta még, hogy az iskola szépíté­sére nagy társadalmi munika- akoiót hirdettek. A jól vég­zett közös munkáért szüle­tésnapi gyertyát adnak, s amelyik raj negyvenet ösz- szegyűjt, az becserélheti vá­lód! tortára, amit közösen fogyaszthatnak el. Az ötödikes Nagy Krisz­tián nagy lelkesedéssel be­szélt arról, hogy a raja a tá­borozások történetét kutatja. Sok érdekes eseményt sike­rült már rögzíteni abból az időből, amikor még nem ké­nyelmes épületekben, hanem csupán kétszemélyes katonai sátrakban táboroztak a „zrí- nyisek”, Vértesi Tímea és Orsolya testvérek. Mindketten tagjai a csapattanácsnak, ök az­zal dicsekedtek, hogy a csa­patban már hónapok óta fo­lyik a „születésnapi staféta”, aminek az a lényege, hogy a rajok egymásnak adnak fel­adatokat, amelyek teljesíté­sét a csapattanács minősíti. Végezetül Kovács Rita visszakérte a szót, mert sze­rinte az a legnagyszerűbb eb­ben az éviben, hogy az egész csapat úgy határozott, az évi hulladékgyűjtésből származó bevételből iskolarádiót léte­sítenek. A berendezéseket a közeljövőben felszerelik, s a születésnapon megszólalhat a gyermékriporter : — A 628. Sz. Zrínyi Ilona Úttörőcsapat rádióját halljá­tok. Köszöntjük a Magyar Úttörők Szövetsége megala­kulásának 40. évfordulóját! Magyarszéki Endre Fotó: Dombai István Levélféle egy paksi 8. osztályoshoz Kedves Harasztdombi Győző! Leveledf?), amely a Nagyapám mesél címet viseli, megkaptuk. Örültünk neki, hiszen nemcsak egy nagy­szerű, örökké tevékeny embernek, a néhai néptanító­nak, aki a paksi járás első úttörőtitkára volt, állít em­léket, hanem az úttörőmozgalom elmúlt 40 évének jelentősebb állomásairól szól. „Az első úttörők nehéz háború után kezdték a moz­galmi életet. Az iskolákban szervezték az úttörővezetők, a tanárok. Volt olyan szülő is, aki nem engedte gyerekét úttörőnek lenni, mert félt hogy elviszik őket más or­szágba. Az az idő már elmúlt, és most elmondhatjuk, majdnem minden gyerek úttörő” — írod (?) leveled (?) bevezetőjében. Aztán a továbbiakban a vidám táboro- rozásokra, az ünnepélyes zászlófelvonásokra, a csodá­latos tábortüzekre, az úttörők vidám dalaira utalnak a sorok, majd a 12 pont szellemében való, az ember­ségre, a szeretetre, a társadalmi munkára, a jó tanu­lásra nevelés csendül ki a mondataidból (?). Később azt is elmondod (?), hogyan lett volt járásotoknak (Ba- latonszabadi-Sóstón tábora, aztán pedig arról írsz (?), hogy a sátortáborból társadalmi összefogásból született meg a minden igényt kielégítő, jól felszerelt úttörő­tábor. Kedves Győző! Bizonyára észrevetted, a leveled, az írod a mondataidból, az elmondod és az írsz szavak után tett kérdőjeleket. Elárulom: nem véletlenül ke­rültek oda, ugyanis sem a stílus, sem az aláírás — a betűformák — nem 8. osztályos tanulót sejtetnek. A név mögé a te melegszívű, család- és unokaszerető nagyanyád „rejtőzhetett”, aki így akarta segíteni az úttörőszövetség 40. születésnapjára készülő paksi úttörőket. Győző! A levelet és a fényképet visszaküldöm, de két dolgot kérek. Ne csak a leírtakat hasznosítsátok gyűjtőmunkátokban, hanem nagyapád és nagyanyád jó tulajdonságait, a családszer etetet, a segítökészséget, a becsületes munkát is. Nagyanyádat és téged szeretettel üdvözöl: ÉKES LÁSZLÓ Egy úttörőtitkár visszaemlékezései A munka nem vili hiábavaló Az 1957-es csapatvezetőképző tábor résztvevői Lengyelben Folytatjuk az egykori Tolna megyei úttörőtitkárokat be­mutató sorozatunkat. Bán József — jelenleg a Termelő- szövetkezetek Tolna Megyei Szövetsége oktatási és sze­mélyzeti osztályvezetője — 1957-től 1964-ig töltötte be ezt a tisztséget. * — Az 50-es évek elején a bonyhádi járásban mint ok­tatási felelős dolgoztam, ezen­kívül Váralján pártalapszer- vezeti titkárként tevékeny­kedtem. Egészen fiatalon megismerkedtem nagyszerű pedagógusokkal és pártmun­kásokkal, sokat tanultam tő­lük, többek között ekkor ke­rültem közelebbi kapcsolat­ba az úttörőmozgalommal is. — 1957-ben Mőcsényben tanítottam, igaz, rövid ideig, ugyanis még ebben az évben felkértek a megyei úttörő­titkári feladatok ellátására. Április 1-én foglaltam el helyemet a szekszárdi okta­tási igazgatóságon. Az elsőd­leges feladat a megyei úttörő- elnökség megalakítása volt. Sikerült a legtapasztaltabb csapatvezetőket magam köré gyűjteni, s megindult a szer­vező munka. 1957 augusztu­sára mindenütt aktivizálód­tak az úttörőcsapatok, kiala­kult az apparátus ... Nagyon sok esemény, tar­talmi és formai újítás jelle­mezte ezeket az éveket: csa­patvezetőképző táborok szer­vezése, nyári táboroztatás, (minden Tolna megyei járás igyekezett saját tábort épí­teni, s ez meg is valósult), úttörőszemlék, nemzetközi kapcsolatok kialakítása. Ek­kor alakult ki az úttörőpró- ba-rendszer, a Tolna megyei­ek kezdeményezésére vezet­ték be a részpróbákat; ez ké­sőbb az egész országban el­terjedt. Létrehoztuk az út­törő fúvószenekart. Egysé­gessé vált a kisdobos- és út­törőegyenruha, 1960—63-ban megjelentek a jelvények, a vállapok, a síp. Apró ötletek voltak, de ezeken is nagy­ban múlott a nevelőmunka sikere. Meg kell mondanom, ma­gánéletünkben nem kényez­tettük el családtagjainkat. Nagyon sokat tanultunk, szá­mos továbbképzésen vettünk részt, ritkán voltunk odaha­za. Nem tudnám megmonda­ni, hányszor aludtam az iro­dában összetolt székeken, de nagyon sokszor, az biztos. Az úttörőtitkárságtól 22 évvel ezelőtt megváltam, de egykori kollégáimra máig nagy szeretettel emlékszem. Nagy öröm számomra, hogy munkám — munkánk — nem volt hiábavaló. Elnézem a mostani úttörőket, és eszem­be jut, hogy 26 éves korom­ban megyei úttörőtitkárként igyekeztem helytállni a möz- galomban, s a szervezet be­töltötte és betölti feladatát. SZERI ÁRPÁD „Az úgy volt” Faddon (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A faddi 435. Sz. Béri Ba­logh Ádám Úttörőcsapat az új mozgalmi évet szeptember 29-én az úttörőszövetség meg­alakulásának 40. évforduló­ja jegyében indította. A ha­gyományos akadályverseny előtt a rajok jelmondatpá- lyázaton vettek részt. A csá- patvezetőség a beérkezett pályázatok közül azt válasz­totta ki, amelyik legjobban kapcsolódott a 40. évforduló­hoz. „Elődeink nyomán, cél­jaink felé” lett a győztes. A jól sikerült akadályver­seny után a következő fel­adatokat kapták a rajok: gyűjtsenek minél több tár­gyi emléket volt úttörőiktől, úttörővezetőkitől. A csapat­vezetőség javasolta fényké­pek gyűjtését különböző út­törőakciókról, régi igazolvá­nyok, oklevelek, nyakken­dők, rangjelzések felkutatá­sát. Ezenkívül csapattörténet megírásához kérte a rajok segítségét. Ez a következők­ből állt: keressenek fel volt úttőröcsapatvezetőket, úttö­rőket, kérjenek tőlük adato­kat az akkori mozgalmi idő­szak eseményeiről. Feladat volt továbbá „Akiikre büsz­kék vagyunk” címmel olylan úttörők felkeresése, akik a csapát tagjai voltak és jó munkájuk eredményéért hí­ressé, ismertté váltak ... Az úttörőtörténeti vetélke­dőnk kiállítással kezdődött. A rajok képviselői elhozták azokat az anyagokat, ame­lyéket az elmúlt időszakban gyűjtöttek. Sok fénykép ke­rült elő, amelyék között ta­lálkozhattunk az úttörőcsa­pat első táborozásán készült felvételékkel is. Ezenkívül előkerültek régi fotók a fad­di őrsvezetőképző táborozás­ról (1958), az úttörőavatá­sokról és a kulturális mun­ka különböző területeiről (néptánc, irodalmi színpad). A gyűjtött anyagok érdekes­ségéként említhetjük, hogy dr. Cséhák Judit úttörőkori fényképe is előkerült, ő a színjátszó csoport tagjaként vett részt egyik kulturális bemutatón. A rögtönzött kiállítás meg- tékintése után elkezdődött az úttörőtörténeti vetélkedő, ahol 12 csapat mérte össze erejét. Ezt követően a csapa­tok „Az úgy volt” címmel riportjaikat mutatták be. A vetélkedő kedves színfoltja volt, almikor az egyik riport­alany a pajtások számára ed­dig ismeretlen úttörődalokat énekelt. Úttörőtörténeti is­mereteikről a csapatok 13 plusz 1-es totók kitöltésével adtak számot. Nehéz feladat­nak bizonyult az elmúlt idő­szak jelmondatainak ismere­te, nagy sikere voit a nyak­kendők és a jelvények színe­zésének, a 40. évfordulót él­tető hangulatos csatakiáltás- nták valamint az úttörőda­lok, -játékok készítésének. A győztes csapat tagjai: Soós Gyöngyi, Papp Anikó, Ta­kács Mónika úttörők, Simon Szilvia, Soponyai Henrietta kisdobosok. Soponyai Mihályné Az első táborvezetőség tagjai Egykori tábori konyha

Next

/
Oldalképek
Tartalom