Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

1986. április 15. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Emléktábla­avatás Dombóváron Bensőséges ünnepségre ke­rült sor a dombóvári MÁV Körzeti Üzemtan ők ség Von­tatási Főnökségének villa­mos-csarnokában április 2- án. A Zay Dezső nevét vise­lő villamos KlSZ-alapszerve- zet névadója születésének 100. évfordulóján márvány- táblát leplezett le. Az ün­nepségen részt vettek az üzemfőnökség politikai és gazdasági vezetői. Az avatóbeszédet Bérces Káróly, az alapszervezet tit­kára tartotta. Méltatta Zay Dezső életútját, aki a Ta­nácsiköztársaság idején a 44. Vörösdandár parancsnoka volt Dombóváron. Fő felada­ta volt a Pécs—Dombóvár vasútvonal védélime, vala­mint Baranya területén az ellenforradalmi erők féken- tartása. 1919. augusztus 11-én Pró- naynak, az ellenforradalmi különítményesek parancsno­kának utasítására Simontor- nyán kivégezték. Zay Dezső életét áldozta a Tanácsköz­társaságért. A róla elneve­zett alapszervezet a további­akban is ápolja emlékét. Könyvespolc Ml évkönyv Évkönyveket ritkábban ajánlanak, mint más köny­veket, s akkor is beérik pusz­tán a tartalom felsorolásá­val. Hiszen az évkönyv af­féle egyveleg, egy kis ez, egy kis az, amelyben mindenki megtalálja a magáét. A Magyar Ifjúság 1986-os évkönyve, jól összeváloga­tott, magas színvonalú írá­sokból áll. Gubcsi Lajos szerkesztő előszavában azt írja, hogy meg alkarnak fe­lelni a megnövekedett köve­telményeknek, amelyeket az ifjúság elé állított korunk. Magyarország többet vár a fiatal generációtól. Nagyobb a váltunkra tett súly ... 1986. a KISZ XI. kongresszusának éve is. A cikkek, esszék, in­terjúk három fogalom köré csoportosulnak: boldogulás, .boldogság, egyensúly. Erről beszél hol konrétan, hol át­tételesen a Hazafias Népfront főtitkára, a miniszter, a KISZ KB titkára, az idős és a fiatal színész, a könnyű­zene csillaga, az élsportoló, hogy csak néhány kiragadott példával éljünk. „Láthatjuk” az írásokban a nyugati ifjúság soraiban ébredező brutalitást, a ter­rorizmust, a baby-sexet, a rocküzlet és a filmvászon napfényes és árnyékos olda­lait, ellentétképpen pedig a legújabb sportnemzedék álomhatárokat döntő ifjú ti­tánjait. Tehát ebben az év­könyvben a világ azon része van, amely a fiataloknak pél­dákat ad vagy elrettent. Fi­gyelmeztet azokra a veszé­lyekre, amelyeket jobb el­kerülni saját útjainkon. Aki énekesek vagy más sztárok budoártitkaira kí­váncsi, annak nem lesz ér­dekes ez a könyv. Aki ko­runk egy szeletkéjére akar rálátni mélyebben, sokféle megközelítésből, saját életé­re alkalmazhatóan, az meg­vásárolhatja az újságárusok­nál és a könyvesboltokban. Egy országos verseny margójára Vetélkedő szakmunkástanulók „A fiatalság legyen a reformfolyamat motorja!” Mire vállalkozzék a KISZ? Beszélgetés Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára ... a léptünk egyirányún tart — írja egyik korábbi versében Baranyi Ferenc a fialtad nemzedékről. Nos, az irány ma is érvényes, de immár azt is tud jók, hogy ehhez azért nem (kell föltét­lenül egyszerre lépni, hiszen az a sokféleség egysége he­lyett a szürkeségé volna. Ar­ról nem is szólva, hogy egy demokratizálódó és decent- nalizálódó társadalmi közeg­ben ez nem is igen menne. ■Nem véletlen, hogy a fon­tos számvetésére, a XI. kon'kresszusára készülődő KlSZ-nék Is határozott szándéka a korábbinál sok­kal differenciáltabb poli­tizálással eljutni minden ré­teghez, kisebb-nagyobb kö­zösséghez, sőt ezéken át az egyes emberhez. A közelgő kongresszus előtt az ifjúsági mozgalom néhány időszerű kérdéséről, a társadalmi és gazdasági megújulásihoz va­ló Igazodás lehetőségeiről Szórádi Sánd oral, KISZ Központi Bizottságának tit­kárával beszélgettünk. — A kongresszusi doku­mentumokból kitetszik, hogy olykor magának az ifjúsági mozgalomnak is szüksége le­het a megifjodásra. Miért van így? — Sommásan megfogal­mazva: a mai imagyar va­lóságban kell keresni az ökot. Alapvetően ennek fej­lődését vette számba a párt Központi Bizottsága, ami­kor 1984 októberében ál­lást foglalt az ifjúságpolitika időszerű kérdéseiről. Bár a megújulási törekvések, ép­pen a valóságban zajló fo­lyamatok miatt korábbi kel­tezésűek: a 'kapunyitást iga­zából ez az állásfoglalás se­gítette elő. Hiszen kimon­datott: a KISZ a magyar ifjúság politikai tömegszer­vezete, ám nem egyetlen szervezete. Ebből is követ­kezik, a jövő nem a mindent magára vállaló KISZ-é. Az állásfoglalás serkentette an­nak felismerését, bogy ha olyan .ügyeket is kizárólag az ifjúsági szövetség felada­tának tekintünk, amelyék valójában társadalmi mére­tű kérdésék, akkor — éppen a teendők mérete miatt — ezekkel sem boldogulunk, és a konkrétan ránk tarto­zókra is kevesebb energiánk marad. — Milyen KISZ-é tehát a jövő? — Úgy gondoljuk, hogy po­litikusabb, markánsabb arcu­latú, rugalmasabb ifjúsági szövetségé. Az alap természe­tesen változatlanul az, amire a szövetség nevében szereplő kommunista jelző kötelez bennünket. Ebből következő céljaink valóra váltásához azonban mindenkit várunk, aki kész csatlakozni... Vagyis nem azt hangoztat­juk minduntalan, hogy „mi vagyunk a kis élcsapat”, ha­nem azon dolgozunk, hogy lehetőleg minél több fiatalt állítsunk a szocialista köz­élet, legjobbjaikat pedig a kommunisták pályájára. Meggyőződésem, hogy a ma­gyar fiatalok sem azt vár­ják tőlünk, hogy mindenki által egyaránt elérhető és elérendő célokat fogalmaz- gassunk, hanem azt, hogy világosan mondjuk meg, mit akarunk, és hol van ennek a megvalósításában az ő he­lyük. A sportból kölcsönvett hasonlattal élve, nem lehet mindenki előtt ugyanarra a fokra helyezni a 'lécet, mert akkor esetleg az egyik csak könnyedén átlép fölötte, még a másik elérhetetlennek tartja a magasságot. Más ol­dalról megvilágítva: nyil­ván nem lehet ugyanazt várni a tizenévestől, az egyetemistától 'és a pálya­kezdő szakembertől, s más kell városon, más faluhe­lyen, s megintcsak más a nagyüzemben, vagy a lakó- területi ifjúsági házban. — Erről évek óta zajlik a vita. Említene néhány tanul­ságot? —Az egyik legfontosabb az, hogy a KISZ közös „íz­lésvilága” sokak véleménye szerint most körülbelül a 25—30 éveseké. Ez nyilván­valóan nem ugyanaz, mint a megújuláshoz elsősorban partnerül várt tizen-, illet­ve alig huszonéves nemze­dékeké. Hiszen az előbbie­ket leginkább a pályakezdés, a családalapítás, az egzisz­tenciateremtés érdekli, míg az utóbbiakat egyelőre a „buli” a disco, a videó. Hagyni kell az embert any- nyi évesnek lenni, amennyi. Ezért az előbb említett ügyek további figyelemmel kísérése mellett, az ifjab- bakra is több politikai-, mozgalmi energiát kell szen­telni. A kedvező változást — legalábbis szervezetileg — segítheti azon szándékunk valóra váltása, hogy az if­júsági szövetségbe való fel­vétel felső korhatára 26 év legyen. Am hangsúlyozni szeretném, hogy a KISZ- tagságot megszakító felső korhatárt továbbra sem ter­vezünk. — A nemzedéki verseny- pálya induló szakasza így bi­zonyára könnyebb startot tesz majd lehetővé. De mi a helyzet a pálya másik vé­gén? — Ezen valóban törjük a fejünket. — A KlSZ-veze- tők derékhada most 30 év körüli. Nem rajtuk — vagy főleg nem rajtuk múlik, hogy a továbblépés mezs­gyéit gyakorta sűrű köd bo­rítja. Merre lépjen például az a községi titkárunk, aki most 33 éves? Miért nem tanácselnök, 'vagy mondjuk népfront-tisztségviselő már ? örvendezünk például afö­lött, hogy a szakszervezetek­ben ifjúsági tagozatúik ala­kultak, és a MTBSZ-<ben is határozott nyitás érzékelhe­tő az ifjú szakembereiket foglalkoztató ügyék irányá­ba — ám ugyanennyire ag­gaszt bennünket, hogy a ta­nácsi, majd a szakszervezeti választások után növékedett azok testületéinek átlag életkora. Hozzáteszem azonban, hogy a közéletnek természetesen nincs átigazo­lási saabályzata, s az emlí­tett testületéket is sokak- soikféle véleménye alapján választották. Feladatunk te­hát csak az lehet — s ez nem kevés —, hogy végig­gondoljuk, vajon miként le­het a közvetlen vagy köz­vetett képviselet rendszeré­ben szavazók értékítéleté­ben a fiatalok 'iránti bi­zalom növekedésének is he­lyet teremteni. R. T. J. Mint arról az elmúlt héten már tudósítottunk, a szék- szárdi 505. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet adott otthont a „Szakma Kiváló Tanulója” országos verseny­nek. A Villanyszerelők, ezen belül is az épületvillamas- ságszerelő alágazat jövendő szakmunkásai versenyeztek a múlt héten két napon át a megyeszékhelyen. A nyertesek névsora is­mert, azt is tudjuk, hogy uj értékes díjakon és különdí- jakon kívül az első hat he­lyezett megkapja a szak­munkásbizonyítványt is. Mél­tán mondhatják, a rendezők jó munkát végezték, egy megkérdezett győri vendét; a legfelsőbb jelzőket hasz­nálta a szervezéssel1, a ver­seny lebonyolításával kap­csolatban. „Megérte.” — mondta az első helyezett. Valóban. Mindenkinek jó egy ilyen verseny. A szerve­zőknek — jó munkájuk ju­talma — megéri, mert az in­tézet híre-neve szertefut az országban. A huszonnégy versenyző közül nemcsak az első hat nyert, mindenki ka­matoztathatja azt a tudást, amivel felkészült a vetélke­désre. Hiszen közel a szak­munkásvizsga. A versenyzőn keresztül pedig az oktatók is lemérhették munkájukat, A fiúk most először ma­radtak teljesen egyedül a megoldást váró feladatokkal. Az írásbeli verseny sokkál több volt, mint egy felmérő dolgozat,' s a gyakorlati fel­adat során az élettelen szer-! kezet kegyetlen pontossággal ítélt. Vagy működött, vagy nem. Középút nem volt. Egyedül álltak a munkapad előtt. Majdnem olÿan volt, mini a valóságban. Az élet­ben. A fiúk helytálltak, munkájukkal elégedett volt a zsűri. Az oktatók büszkél­kedtek, a versenyzők zavar­tan örültek, szerénykedve el­pirultak az eredményhirde­tésen. Látszott, legbelül arra gondolnak: nincs ebben sem­mi különös, ez a szakmánk. Igazuk van. Mégis, fontos1 egy ilyen verseny, hadd lás­suk, kik a legjobbak, ki üti meg a felállított — s bizony magas — mércét. Fontos, hogy a jövő szakmunkásai érezzék, tudásukra szükség van, s a teljesítményüket, jó munkájukat megbecsülik. S ha ezzel a hittel állnak majd munkába, az nem csak ne­kik éri meg, hanem úgy hi­szem. mindenkinek. Fotó: czs A jövő villanyszerelői Fadob, rumbareszelő, (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Székszárdon, a bakltai V. Sz. Általános Iskola zenés rendezvénysorozatot indí­tott, melyre a tanulók bérle­tet is válthattak, s váltottak is szép számmal. és társaik Az iskola első vendége a pécsi Szélkiáltó együttes volt, majd őket követte április 14- én a szekszárdi Holló, vala­mint május 22-én várható az ugyancsak szekszárdi Sansz együttes. A Szélkiáltó együttes máj- járt egy alkalommal az is­kolában, népzenei ihletésű zenéjüket, a sok ismerős ver­set most is nagy tetszéssel fogadták a gyei-ekek, akiket mindvégig aktív részvételre késztettek a pécsi zenészek, kiknek muzsikája a népi kul­túra és a magas művészet találkozása. A kapcsolat köz. tűk és az ifjú hallgatók kö­zött mindvégig intenzív, meghitt, s az együttes tagjai a hangszerek világába is el­kalauzolták a gyerekeket, akik azóta már tudják, mi­lyen a fadob vagy a rumba­reszelő, melyék bizony nem tartoznak a legismertebb hangszerek közé, hanghatá­saik viszont meglepően izgal­masak. A tízéves Szélkiáltó együt­tes első nagylemezét is haza­vihette néhány szerencsés gyerek, melyen többek között megzenésített Weöres-, Ba­lassi-, Ady-, Radnóti-versek hallhatók, — s szól a líra és a dal ezúttal igazán a felnőtt korosztály számára is. wenter Sáringer Márta Elmélyült figyelemmel A zenét élvezők népes tábora Hangszerek vonzásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom