Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
1986. április 15. r Arhullám-tetőzések után Képújság 3 Az egész falu örömóre Szabadidős társaság alakult Alsónyéken A felújított épületben lesz még alkalom társadalmi munkára, főként a környék, az udvar rendbetételénél, sportpálya-építésnél, parkosításnál Két-bárom évvel ezelőtt a szakemberek egy vésze már attól tartott — és nem teljesen alaptalanul —, hogy a gazdaság inflációs öngerjedése felgyorsul, átlépi a kritikus határt, s megszűnik a folyamatok irányíthatósága. A gazdasági helyzet ugyan gyökeresen nem javult meg, mégis irányváltást jelez az inflációellenes politika meghirdetése. A fogyasztói ár- szíónvonal az előző öt éve átlagában 7—9 százalékkal emelkedett, az 1986-os előirányzat: 5 százalék. Az elképzelések szerint ezt az ütemet nem csupán tartják, hanem tovább csökkentik a VII. ötéves tervidőszak végéig. Nyilvánvalóan politikai döntésről van szó. Cél: az infláció okozta társadalmi feszültségek csökkentése. A lakosság nagyra értékeli, a gazdasági stabilitás jelének tekinti az árszínvonal viszonylagos szilárdságát. Nem használ az árbefagyasztás Az inflációellenes folyamat gazdasági megalapozása azonban még megoldásra váró feladat. Az áremelések lefékezésére, bizonyos, körben az árak esetleges befagyasztására irányuló adminisztratív intézkedések ugyanis csak rövid távon és átmenetileg hozhatnak eredményt. Hosszabb távon beszűkítik az ösztönzési lehetőségeket, a gazdaság mozgásterét és kifejezetten rontják az inflációellenes politika meglévő esélyeit. Az ár objektív gazdasági, piaci kategória, s nem alakítható kedvünk szerint. Látszólag ellentmond ennek a szocialista országok, köztük hazánk korábbi gyakorlata. Volt időszak, amikor szinte valamennyi termék árát központilag határozták meg, s éveken át változatlan szinten rögzítették, sőt, esetenként csökkentették is azokat. Ne feledjük, hogy az akkori viszonyokat meghatározta az életszínvonal jelen, léginél lényegesen alacsonyabb szintje, s az a körülmény, hogy a legelemibb szükségleteik kielégítése volt napirenden. A szűkös választék, a szinte nivelált fogyasztói igényszint, a gazdálkodási és költségviszonyok ismert stabilitása sokáig egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben gyakorolt inflációs nyomást a merev hatósági árakra. (A friss zöldségnek és gyümölcsnek az 1950-es években is napi piaci ára volt a mindenkori kínálattól, felhozataltól függően.) A mai igen differenciált lakossági igények jó színvonalú kielégítése feltételezi a rugalmas árrendszert. Sokan az árrendszer „fellazulását” — tehát a felszíni, tüneti jelenségeket — vélik az infláció okának. Pedig nem a merevségek feloldása, a szabadabb árformáik alkalmazása vezetett az utóbbi években az árszínvonal-emelkedés fel- gyorsulásához. A bajok orvoslását sem az árrendszer módosításában, hanem a valóságos inflációs hatások (okok) felszámolásában találhatjuk meg. Tartós sikerekre az inflációellenes küzAz esztergomi Ipari Vezetőképző Intézet Elektronikai Oktatási Irodát nyitott Budapesten azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a szá- mítástedhniikai képzést, és széles körben felkeltse az érdeklődést az elektronika alkalmazása iránt. Az országos ihatásikörű iroda munkatársai — tudományos kutatók, a vállalati gyakorlati munkában jártas szakemberek — feltérképezik, hogy eddig milyen tanfolyamokat szerveztek az üzemi dolgozók körében, és számba veszik az új igényeket is. Ezek ismeretében hirdetnek meg speciális számítástechnikai delemben, tehát csak akkor számíthatunk, ha a bajok gyökeréig ásunk le. A mélyreható világgazdasági változásokban, illetve azokra adott nem kielégítő hazai válaszban kell keresni az okokat. Közismert dolgokról van szó. A cserearány- romlás az egyik problémakör, a másik pedig az eladó, sód ás. Inflációt gerjesztő tényezők A cserearányromlás .révén az országot folyamatosan jelentős árveszteségek érték és érik. Magyarország által külföldön vásárolt termékek árszínvonala ugyanis nagyobb ütemben emelkedett, mint az exportcikkeké. S ez a folyamat részben még napjainkban is tart. Drágultak például az energiahordozók, a korszerű technika . . . Ezzel szemben a magyar exporttermékek árszínvonala jobb esetben nem változott, rosszabb esetben csökkent. Évről évre egyre alacsonyabb áron értékesítettük például a mezőgazdasági cikkeket, különösen a húst, a kohászati termékeket, a tömeges vé- gyiárut. Az igen éles konkur- renciaharc miatt a ruházati termékek ára is rendkívül nyomott. így egyre nagyobb tömegű magyar termékkel (munkával) fizetünk a változatlan tömegű import ellenében. A cserearányromlás, vagyis az árkülönbözetet fedező többletexport jelentős mértékben csökkenti a belföldi árualapokat, s ezáltal a piacra inflációs nyomást gyakorol. Az ország adósságállománya, a kamatok, a törlesztések fizetése ugyancsak többletexportot igényel. Közismert, hogy ezeket az úgynevezett adósság szolgálati terheket a jó adós ország nem újabb hitelekből fizeti, hanem saját bevételeiből, döntően a külkereskedelmi (idegenforgalmi) mérlegének aktívumából fedezi. Nem nehéz belátni, hogy az adósságterhek fizetése szintén árfelhajtó szerepet játszik. Az állam ugyanis több kivitelre ösztönzi a leginkább exportképes vállalataikat, külön jutalmazva a többletteljesítményeket. A vállalatok többletbevételei növelik a hazai keresletet, miközben e többletbevételek mögött nincs belső árufedezet. így válik érthetővé, hogy a törlesztésre és kamatfizetésre fordított összegek növelik a belső inflációs nyomást. Mivel lehet megfékezni ? Hogyan számolhatók fel ezek a negatív iwflcáiiós jellegű külgazdasági hatások? Mondhatnánk, egyszerű matematikai művelettel van dolgunk. Az országnak olyan gazdasági összteljesítményre van szüksége, amely lehetővé teszi a belső felhasználás tervezett mértékű növelését, és a külföldi fizetési kötelezettségek teljesítését. Valójában persze nagyon összetett és sokrétű a feladat. Éveken át a teljesítmények nem növekedtek a kívánt ütemben, s így az or. tanfolyamokat azöknak, akik már dolgoznak, illetve dolgozni fognak a korszerű elektronikai eszközökkel. Egyebek között a robottech. nikáról, a számítógépes műszaki tervezésről és a mikroprocesszoros rendszerekről tartanak továbbképző és alapismereteket nyújtó tanfolyamokat. Az oktatás egy /észét olyan gyárakban, üzemekben szervezik meg, ahol már számítógép vezérli a termelést, vagy ipari robotokkal dolgoznak. A tanfolyamok másik részére az esztergomi vezetőképző intézetben kerül sor. Itt felkészülték arra, hogy szág külső egyensúlyi helyzetén csak a belső felhasználás — mindenekelőtt a beruházás — visszafogásával lehetett javítani. Ezzel a gyakorlattal csak növekvő teljesítmények esetén tudunk szakítani. Piaci érzékenységgel, alkalmazkodókészséggel, a termelési és az értékesítési szerkezet folyamatos korszerűsítésével, rugalmas alakításával elkerülhetjük és megelőzhetjük a cserearány- r omlást. Az ország olyan helyzetbe került, mint az a család, amelyik túl nagy adósságba keverte magát a lakásvásárlással, az otthon, a háztartás berendezésével, s most erejét meghaladja a törlesztenivaló. Jövedelméből a nyugodt, zavartalan megélhetésre már nem futja. Nincs kényelmes megoldás. A nadrágszíj összébb húzása kellemetlen, a bevételek növelése pedig bizonytalan és fárasztó. De amíg a családon segíthet a több munka (a háztáji, a gazdasági munka- közösség, a túlóra stb.), társadalmi méretekben a jövedelemnövelés ilyen extenzív útjai már nem járhatóak. Az intenzív fejlesztés tartalékainak hasznosítása viszont nem egyszerűen több munkát, több terméket, hanem ésszerűbb, jobb, hasznosabb, jövedelmezőbb tevékenységet igényel. Évi egy százaléknyi anyagmegtakarítás például 13—14 milliárd forinttal, 1,5—2 százalékkal gyarapítja a nemzeti jövedelmet. Teljesítménykényszer és ösztönzés A tartalékok a munkahelyek és a piacok kiaknázatlan lehetőségeiben rejlenek. Előcsalogatásuk, hasznosításuk attól függ, hogy mennyire tudjuk előrelépésre ösztönözni és kényszeríteni az üzemeket. Legyen a kollektíva és az egyén számára is kifizetődő az eredményes, jó munka, a kezdeményezés, a vállalkozás. Igénytelen tevékenységből korszerűtlen, gyenge minőségű termék előállításából pedig ne lehessen megélni. El kell tehát torlaszolni a könnyű jövedelem- szerzés — az indokolatlan áremelés és az állami támogatásszerzés, -növelés — lehetőségeit. Ha nincs teljesítménykényszer, nem lehet hatásos az ösztönzés sem. Az állam ugyanis vagy megsarcolja az eredményesen dolgozó cégeket vagy az ország hiányait valamennyi jövedelem inflációs elértéktelenífé- sével csökkenti. A közterhek ilyen igazságtalan „terítése” nem kímél nyugdíjast, nagycsaládost, ezért igyekszünk szakítani vele. Az eltökéltség nagy dolog, érvényesítése azonban határozott cselekvést igényel. A forint értékállóságát csak a végzett mun'ka növekvő haszna alapozhatja meg. Az infláció megfékezése, az árszintemelkedés 5 százalékra és ez alá szorítása tehát valamennyiünktől nagyobb buzgalmat, eredményességet kíván a munkában, és kellő mértéktartást a költekezésben. Kovács József évente akár 4000—5000 szakember elektronikai és számítástechnikai ismereteit gyarapítsák. Az intézetben korszerű technikai eszközök — oktatórobot, zárt láncú tv-stúdió, színvonalas számítógép-park — várja a hallgatókat. Bevezetik a távoktatást is: az ilyen rendszerben tanulóknak a programozott tananyagon kívül mikroszámítógépeket is kölcsönöz az intézet. A résztvevők a nekik legjobban megfelelő tempóban végezhetik el a tanfolyamot, s csak megbatározott időnként keresik fel az intézetet konzul tációna. Nem egészen egy esztendeje, 1985 júniusában kezdődött, ma pedig már tartalmas munkáról, egy települési mozgásba hozó tevékenységről számolhatnak be. Szabadidős társaság alakult Alsónyéken. A szervezőkkel, p helyi és a nagyközségi vezetőkkel ültünk le beszélgetni, hogy feltárjuk azokat az alakító erőket, melyek életre hívták az egyesületet, azokat az elképzeléseket, terveket, amelyekkel a falu boldogulásához kívánnak hozzájárulni. Töttös Aranka, a társaság titkára kezdi az emlékezést, és később is egyre csak hozzá kerül vissza a szó. Hiszen az ő rámenősségének, kitartásának köszönhető az indulás és később a szervezés nagy része. — Tavaly júniusban a KISZ KB közvetítésével Tolna megyéből több kisebb településről hívtak meg ifjúsági vezetőket Tatára, tapasztalatcserére. Ennek lényege az volt, hogy már évekkel ezelőtt alakultak és működnek azóta is szabadidős társaságok, népszerűsíteni szerették volna ezt a formát, továbbadni eredményeiket. Pör- böly, Alsónána és Medina képviselői mellett mi is elmentünk. — Szűkebb otthonunkban elsőként Alsónyéken hoztak létre egyesületet, azután Medina következett és a sor ezzel be is záruk Mi a magyarázata annak, hogy éppen itt termékeny talajra talált az elvetett mag? — Egyrészt a társközségi helyzetből adódik, ez egy fajta mozgásteret jelent számunkra. De hagyományainkra, a ma is élő hagyományőrzésre, a megyén kívül is ismert együttesünkre is visszavezethétő. A közösség igénye volt — összegzi Ne- gele Zoltán, a társaság elnöke. — De ez első lépcsőben megfeneklett volna, ha a községi vezetés nem segít. Miért támogatták? — Szívesen vettük — ad magyarázatot Nagy Ferenc vb-titkár — egyfajta válság- jelenséget éreztünk és ezen a társaság átlendítette a települést. Ezért is kötöttünk meg múlt év decemberében egy együttműködési megállapodást, ami a tanáccsal való kapcsolatot korrektül szabályozza. — Mielőtt néhány fontos momentumot kiragadnánk ebből a dokumentumból, ugorjunk egy kicsit vissza időben, mégpedig az alakuló közgyűlésig. — Szerencsések voltunk, a tanácsi választások után az új tanácstagok is aktívan bekapcsolódtak a szervező, előkészítő munkába — veszi vissza a szót Töttös Aranka. — Feladatuknak tekintették, hogy mozgósítsák a helyieket, így talán elég azt mondani, hogy szeptember 15-én az alakuló gyűlésre ötvenket- ten jöttek el. Ez a létszám mára hetven fölé emelkedett, de félreértés ne essék, nem ez a munkánk mércéje. A tagokra építve az egész falut be szeretnénk vonni programjainkba, a közösséghez való kötődést erősíteni. — Tizennégy évestől hetven év felettiekig jelentkeztek sorainkba — gondolkodik hangosan Kreuzer Tamás elöljáró. — Eleinte felvetődött néhányukban, hogy mi lesz ha nem sikerül, aztán rá kellett jönniük, hogy az egész értük van, a falu örömére. — Ennél szebben aligha fogalmazhatunk a társaság célját ültetőén. Mégis konkrétan mi a tevékenységi köre? — Mint az a tanáccsal kötött megállapodásban is szerepel, a helyi közművelődést szervezzük, a hagyományőrző együttest támogatjuk, a hagyományok ápolását segítjük. A közösségi élet fejlesztésére, kiterjesztésére törekszünk — beszél lelkesen a titkár. — Mindehhez a felszereléseket, a tárgyi feltételt a tanács nyújtja, a szakmai felügyeletet pedig a bá- taszéki művelődési központ látja el. — Körzeti hatáskörű intézményünk nem pótolhatja azt, amit helyiben lehet nyújtani. Jobban fel tudják mérni az ott élők igényét, és persze helyben elégítik ki. Ezt a felmérést, tájékozódást több, mint félszáz ember alaposabban teszi, mint mi képesek lennénk néhány kollégámmal. Hozzá kell tenni, hogy az alsónyékiek lokálpatrióták, a helyi dolgok iránt nyi- tottabbak — mondja Gergye Imre, a művelődési központ igazgatója. — Mindig is inkább mentek Bátaszékről alsónyéki rendezvényekre az emberek, mint fordítva. — Tehát múltja, befogadó közönsége van az előadásoknak, rendezvényeknek? — A korábbi érdeklődésre alapozva mertünk belevágni ebbe a vállalkozásba — válaszol1 Töttös Aranka. — Azóta az élet igazölt bennünket. Első programunk a szüreti mulatság volt, ahol a zengővárkonyi, érsekcsanádi és a mi hagyományőrző együttesünk, valamint a bá- taszéki gyermekcsoport vonult fel az utcán, tartott színpadi bemutatót. Emlékezetes bállal1 zárult a nap. Rendezvényeinkkel minden korosztályt el szeretnénk érni. Ezt példázza hagyományőrző együttesünk, melyben három generáció él és dolgozik együtt. Bár a fiataloknak rendszeresen bálokat szervezünk, ezt a korosztályt kellene még jobban bevonnunk, mozgósítanunk. — Nemrég adták át az öregek napközi otthonát egy felújított épületben. Ügy hírlik, hogy rövidesen itt „dobog” majd a falu ’szive” ... — A napközi otthonon és az óvodát ellátó konyhán kívül itt kapott helyet a klub- könyvtár és ugyancsak itt tervezzük külön klubhelyiség nyitását, felszerelését. Közösségi hellyé formáljuk, a környezetét is rendbe tesz- szülk, sportudvart, játszóparkot létesítünk. Ehhez az eddig kétszázötvenezer forint értékű társadalmi munka nem lett volna elég, a tanács finanszírozta és teszi ezt a mai napig — mondja a társasági elnök. — Nemrégiben értesültünk arról, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság pályázatunkat kedvezően értékelte és kétszázezer forintot nyertünk az épület felújítására, berendezésére, együttesünk hangszeres felszerelésére — újságolja Aranka. — Sokszor szóba került a pénz. Miből gazdálkodnak és hogyan? — A KISZ gazdasági ügyrendjének megfelelően gazdálkodunk, lényegében ön- fenntartóak vagyunk. Bevételeink a tagdíjak, a tanácstól kapott mintegy negyvenezer forint és a rendezvények. Idén százhatvanezer forint bevételre számolunk, amihez hozzájön a művelődési központ ötvenkétezer forintja a hagyományőrzőknek. A kiadásunk várhatóan száznegyvenezer forint lesz. A tagdíjat valamilyen formában visszaadjuk, így például Harkányba utaztunk, közös nőnapi, gyermeknapi ünnepségeket tartottunk. — A bevételes, alkalom- szerű előadások mellett tervezik-e folyamatos vagy időszakos tanfolyamok, klubok beindí tását ? — Az igényeket figyelembe véve szabó-varró tanfolyam szervezésén gondolkodunk és szeretnénk formát találni annak, hogy az idősek átadják a fiatalabb generációnak a sárközi hímzés motívumkincsét, „tudományát”. A fiatalok szabadidős problémáján is sürgősen segítenünk ken. — Tartanak-e kapcsolatot a medinai társasággal? — Tudunk róluk, ismerjük egymást. Egészen másként csinálják, mint mi, érthető en, hiszen mások a körülmények, az igények és elképze lések, amelyekhez alkalmazkodnak. Az utóbbi gondolatkor talán jó zárása lehet a beszélgetésnek. Nincsenek sablonok, előre kitaposott utak, ahány helyen alakul, annyiféleképpen formálódik, irányul a szabadidős társaság. És ez így .van rendjén, hiszen éppen ezzel érheti el közművelődést segítő, közösségteremtő funkcióját. Takács Zsuzsa Fotó: Czakó Sándor Számítástechnikai képzés ipari szakembereknek A klubkönyvtárban az öregek napközi otthonának asszonyai is szívesen töltik idejüket
