Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

4 Képújság 1986. március 28. A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsáiak ülése Hírek ­események A Közalkalmazottak Szak- szervezete megyei titkársága egynapos felkészítőt tartotta titkárság mellett működő nő­bizottság tagjai és az alap­szervezetek nőfelelősei ré­szére. A résztvevők tájékoz­tatást kaptak a nőpolitikái határozat végrehajtásának megyei helyzetéről, az orszá­gos tapasztalatokról, és a to­vábbi tennivaókról. • A MEDOSZ Tolna Megyei Bizottsága március 14-én tá­jékoztatta a bizottság tagjait a MEDOSZ XI. Országos Természetbarát Találkozó előkészítésének helyzetéről és a további szervezési fel­adatokról. A találkozó meg­rendezésére Szekszárdon és a sötétvölgyi parkerdőben kerül sor 1986. június 27—29. között. • A Dombóvári Szakmaközi Bizottság március 20-i ülésén megvitta és jóváhagyta az 1986. évi munkaprogramját, majd megbeszélték a város 1986. évi településfejlesztési tervéből adódó feladataikat. • Az SZMT nőbizottsága március 17-i ülésén megtár­gyalta a szakszervezeti vá­lasztások során a megválasz­tott tisztségviselők és testü­leti tagok között a nők ará­nyát, majd elfogadták a bi­zottság 1986. évi munkater­vét. Csütörtökön Szekszárdon ülést tartott a Szakszerveze­tek Tolna Megyei Tanácsa. Az ülés munkájában részt vett Ligeti László, a SZOT alelnöke is. Először az agitációs és propagandamunka tovább­fejlesztésére vonatkozó SZOT elnökségi állásfoglalás idő­arányos végrehajtásáról kap­tak tájékoztatást az SZMT tagjai majd javaslatot vitat­tak meg a VII. ötéves me­gyei terület- és településfej­lesztési tervhez kapcsolódó szakszervezeti állásfoglalás­ra. > Ennek a napirendnek a megvitatásában részt vett Mátyás István, a megyei ta­nács elnökhelyettese is, aki tájékoztatást adott a tanácsi elképzelésekről. Végül az SZMT tájékoz­tatót hallgatott és vitatott meg a szakmaközi bizottsá­gok munkáját értékelő be­számolóinak, a bizottságok újjáalakulásának tapasztala­tairól. Megyénkben tizenkét tele­pülésen alakultak újjá a szakmaközi bizottságok, min­denütt, ahol erre a feltéte­lek adottak voltak. Azóta minden településen értékelték, hogy a bizottsá­gok és bizottsági tagok al­kalmasak-e a feladatok tel­jesítésére, a dolgozói igények, vélemények jobb feltárására. A tapasztalatok, általában kielégitőek. A szakmaközi bizottságok a terület- és településpoliti­kai feladataik ellátása során együttműködtek a szakszer­vezeti alapszervezettekkel, a helyi párt-, állami és tár­sadalmi szervekkel. A munkára — természete­sen ez differenciáltan ér­tendő — a tervszerűség volt a jellemző. Elképzeléseiket, többségében, előzetesen egyeztették a különböző tár­sadalmi és állami szervekkel. A szakmaközi bizottságok a településfejlesztés terveit mindenütt megismerték, az alapszervezetek szakszerve­zeti bizottságaival is megis­mertették és összegyűjtött véleményeiket továbbították a tanácsoknak. Több szakmaközi bizottság konkrét szervezőmunkát vál­lalt a település helyi társa­dalmi munkaakciók kivitele­zésében, például Bátaszéken a tornacsarnok, Dombóvárott és Tamásiban a szabadidő- központ megteremtésében, Tolnán a környezetvédelem, Pakson és Bonyhádon az uszodaépítés feladataihoz kapcsolódva. A városi szakmaközi bi­zottságok a megyei egészség- ügyi munkabizottsággal kö­zösen ellenőrzést folytattak az egészségügyi alapellátás, az egészségügyi intézményi feltételek, az egészségügyi propaganda helyzetének fel­tárására és javaslatokkal él­tek a gondok feloldására. Az árak alakulásában, azok ellenőrzésében például Báta­széken és Szekszárdon jó kapcsolat alakult ki a keres­kedelmi és ellátási felügye­letekkel, a kereskedelmi tár­sadalmi ellenőri hálózattal. Bizalmitanácskozás a műszergyárban A műszergyár bizalmijai tanácskozásra ültek össze, hogy meghallgassák Kulcsár Jó­zsef termelési főmérnök tájékoztatóját az éves termelési feladatokról. A hasonló jel­legű tanácskozás általános, hiszen a kellő tájékozódás és tájékoztatás a jobb munka egyik feltétele A Közalkalmazottak Szakszervezete Dombóvári Városi Tanácsa alapszervezetének munkamódszerei Alapszervezetünk jelenleg 250 tagból tevődik össze, eb­ből 65 a nyugdíjas és 8 jog- fenntartó tagunk van. Szer­vezettségünk 100%-os. Ide tartoznak a 7 városkörnyéki községi tanács és a városi művelődési ház dolgozói is. Alapszabályunk értelmé­ben hoztuk létre és válasz­tottuk újjá az elmúlt év őszén szerveinket, a bizalmi- testületet, a különböző mun- kabizottságökait, szakszerve­zeti bizottságot, megválasz­tottuk a csopartbizalmia-kat és helyetteseket. Az elmúlt választások során a tisztség- viselők mintegy 30%-a cseré­lődött ki, tagságunk vélemé­nye, reális értékelése követ­keztében. A következő idő­szak feladata az lesz, hogy az újonnan megválasztott aktí­váinkkal megismertessük a tennivalókat, felkészítsük őket rövid időn belül a tiszt­ségükkel járó feladatok ellá­tására. Alapszervezetünkben — munkánk jellegénél fog­va — nem törekszünk látvá­nyos dolgok megvalósítására. A korábbi években kialakí­tott jó módszerek, tapaszta­latok továbbfejlesztése véle­ményünk szerint biztosítja a szakszervezeti munka megfe­lelő fejlődését, az érdekvé­delemnek tagságunk megelé­gedésével történő ellátását. Az éves munkatervünket a szakszervezeti kongresszusok határozataiból adódó felada­tok, a felsőbb szakszervezeti szervek ajánlásai alapján, és saját célkitűzéseink figyelem­bevételével állítjuk össze. A szakszervezeti bizottság mindig aktuális témákat tár­gyal, hiszen a szakmai mun­ka mellett az a feladatunk, hogy a mozgalmi munkát is ellássuk, a nap mint nap végzett igzgatási szolgáltatói tevékenységet biztosítsuk. Szeretnénk azt elérni, hogy tanácsainktól az állampolgá­rok ügyintézésük után meg­elégedéssel távozzanak. Ter­mészetesen a jogszabályok keretei között kell eljárni, de ez nem zárja ki a humánus magatartást. Ezt a tanácsi munkáiban is biztosítani kell. Mindig fontos feladatunk­nak tartottuk a tanácsi dol­gozók megfelelő időben és színvonalon történő tájékoz­tatását. Ebben fontos szere­pük van a csoportbizatmiak- nak és helyetteseiknek. Biz­tosítjuk részükre folyamato­san mindazokat a sajtóter­mékeket, melyekből megfe­lelő tájékoztatást kapnak központi szerveink döntései­ről, állásfoglalásairól. Azt valljuk, hogy a megfelelő szakszervezeti mozgalmi munka csak a munkahelyi vezetőkkel való jó és napi munkakapcsolat esetében tud kibontakozni. A dolgozóin­kat érintő mindennemű ve­zetői döntés előtt elengedhe­tetlennek tartjuk a szakszer­vezet megkérdezését, véle­ményének kinyilvánítását — ez meg is történik. Természe­tesen szó sincs arról, hogy minden esetben szakszerve­zeti egyetértés van. Vélemé­nyünk szerint a mi helyze­tünkben pontosan az eseten­ként kialakult vitáikban me­gyünk előre a megoldáshoz vezető úton. Tagságunkat foglalkoztatja az üdültetés, szociális ellá­tás, a szociálpolitikai felada­taink ellátásának helyzee. A dolgozók üdülési igénye­it nagy részben ki tudjuk elégíteni. A szezonra szóló SZOT-beutáló jegyekből és csailádi beutalókból azonban több kellene. Igaz, van Har­kányban 12 személyt befoga­dó saját üdülőnk, de ezt dol­gozóink csak kis százalékban veszik igénybe, mivel egy­részt a lakóhelyektől távol esik, másrészt nem tudunk teljes ellátást biztosítani. A szabad idő kihasználásá­ra tagságunk jelentős része igyekszik egyénileg megol­dást találni. A Dombóvárott lakók a hétvégeken igyekez­nek szabad idejüket szőlős­kertjükben eltölteni és kipi­henve, felüdülve folytatni a hétköznapi murtkát. A községekben lakó taná­csi dolgozók kertes családi házaik táján megtalálják a kikapcsolódást, pihenést je­lentő hasznos tevékenységet. Szeretnénk, ha a tanácsi dolgozók még többen talál­nának lehetőséget a szabad idő hasznos és egészségüket is kedvezően befolyásoló idő­töltésre. Megítélésünk szerint az erkölcsi és anyagi megbecsü­lés tekintetében az utóbbi években a lehetőségeket ki­használták a munkahelyi ve­zetők. A városi tanácsnál 1985-ben a jutalmazás ará­nya az éves módosított bér­alaphoz viszonyítva 118,13 százalékos volt. A bérfejlesz­tésre fordított összegek is je­lentősen hozzájárulták a bé­rek emeléséhez. Természete­sen ez nem jelenti azt, hogy átlagosan és esetenként is nincs lemaradás és pótolni való. Rédei Kornél szb-titkár Felhívás A Szakszervezetek Országos Tanácsa ez évben is meghirdette a „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május I-re” akciót. A versenymozgalom alapvető fel­adata, hogy tökéletesebb rend és tisztaság legyen a vál­lalatok, szövetkezetek és intézmények területén és kör­nyékén; növekedjék a munka kulturáltsága; esztéti­kusabbá váljék a munkahelyi környezet. E társadalmi akciókat elsősorban a hulladékanyagok összegyűjtésé­re, a haszomanyagok újrafelhasználására, a munka­helyek és környékének rendezésére, szépítésére, fásí­tására. parkosítására szervezzék. A gazdálkodó szervek, intézmények szákszervezeti bizottságát kezdeményezzék és szervezzék, a munka­helyi vezetés pedig biztosítsa a tisztasági verseny fel­tételest. Javasoljuk, hogy a teendőket feladattervben határozzák meg. A munka során támaszkodjunk a szo­cialista brigádokra, munkavédelmi aktívákra, őrökre, az üzemegészségügy! szolgálatra és a vöröskeresztes hálózatra. A legkiemelkedőbb eredményt elért vállalatoknak, intézményeknek a környezetvédelmi világnap (június 5.) alkalmából rendezett megyei ünnepségen a SZOT titkárságának elismerő oklevelét adományozzuk. Az akció lebonyolításához a következő szempontok figye­lembe vételét javasoljuk: — Tartsák tiszta és jó állapotban a gépeket, beren­dezéseket, szerszámokat, jármüveket, egyéni védőesz­közöket. — Ellenőrizzék és javítsák a gépek, berendezések, járművek, szerszámok műszaki állapotát, védőruhák tisztaságát, a járművek, szállítóeszközök az üzemeken belüli és az üzemek közötti utak, KRESZ-táblák álla­potát, szervezzék meg a fáradtolaj gyűjtését és hasz­nosítását, a dolgozók közérzetét befolyásoló tényező­ket, az öltözők, mosdók, wc-k, munkásszállások, a munkásszállító eszközök tisztaságát, intézkedjenek a nem üzemelő, de még használható gépek értékesítésé­re, a munkahelyek természetes megvilágítását, az üzemablakok tisztaságát, szorgalmazzák a hulladék­szegény és hulladékmentes technológiák bevezetését, a hulladék újrahasznosítását, az energiatakarékosság ér­vényesülését segítő lehetőségek feltárását és érvénye­sülését. közte a munkahelyek fűtését, szellőzését érin­tő kérdéseket is. — A környezetvédelmi és tűzrendésze« előírások messzemenő figyelembe vételével a területek lomtala­nítását, takarítását végezzék, a hulladékok gyűjtésé­ről, elszállításáról gondoskodjanak. — A tisztasági akció terjedjen ki a raktárakra, rák- területekre, közlekedési utakra, az udvarokra és a munkahelyek közvetlen környékére is. A felhívás az elvégzendő feladatok többségét május 1-hez kapcsolja, ennek ellenére nem kampányról van szó, törekvéseinknek a folyamatosságra kell irányulni. A felhíváshoz való csatlakozást kérjük írásban je­lezni a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsa munka­védelmi főellenőrének. Az eszperantómozgalom Tolna megyében Az utóbbi hetekben néhány apró újsághír adott tájékoz­tatást a megyei eszperantis- ták életének fontos mozzana­tairól. Az elkövetkezendő időkben szeretnénk jobban megismer­tetni munkánkat és céljainkat szélesebb körben is. Ennek érdekében rendsze­res időközönként kívánunk beszámolni a megyei moz­galom tevékenységéről, ter­veiről és eredményeiről. Eszperantistamozgalom: va­lószínűleg magyarázatot ige­nyel már maga a kifejezés is. Az eszperantisták az egyet­len, ma is élő, minden pró­bát kiállt nemzetközi nyelv­nek, az eszperantónak a hí­vei. Tervezetét 1887-ben tette közzé megalkotója, Lazaro Ludoviko Zamenhof lengyel származású szemorvos, a „remélőt, reménykedőt” je­lentő Dr. „Esperanto” álné­ven, amely később, magának a nemzetközi nyelvnek az el­nevezésévé vált. Zamenhof szülővárosának, Bialystok-nak négynyelvűsége (lengyel, orosz, jiddis, német) és az ebből fakadó meg nem értés, elzárkózás, sőt, az egy­más iránti gyűlölet indította a latin és újlatin alapokon álló, de germánból is átvett szavakkal fűszerezett, dalla­mos, logikus, könnyen tanul­ható nyelv megteremtésére. Célja nem egyszerűen egy közös nyelv megalkotása volt, hanem az emberek, országok közti összhanghoz, megértés­hez, békéhez kivánt optimális eszközt létrehozni. Az esz­perantómozgalom zöld csil­lagos zászlaja alá sorakozó humanisták éppen a fenti célt tekintik elsődlegesnek, így közös ügyet szolgálnak a világ összes békeszerető, ha­ladó erőivel. Miután ez elsősorban nem a világnyelveket anyanyelv­ként beszélő nagy nemzetek érdeke, az elszigeteltségből kilépni akaró országoknak kell összefogniuk az eszpe­rantó népszerűsítéséért, el­fogadtatásáért. Hazánk a század első harmadában ak* tív szerepet vállalt ezért a célért, nagyon erős eszperan­tómozgalom bontakozott ki, melynek megyénk is részese volt, sőt, Lengyel Pál esz- perantista nyomdász néhány évig Szekszárdon szerkesztet­te és adta ki az eszperantó világmozgalom folyóiratát, a „Lingvo Internacia”-t. Hazánkban több országos szervezet működése után 1961-től a Magyar Eszperantó Szövetség (HEA) a mozgalom központi szerve. Sorra ala­kultak a megyei bizottságok is. 1982. novemberében lel­kes megyei eszperantisták létrehozták — bár az ország­ban utolsóként — a Tolna megyei bizottságot. 1985. júniusában alakult meg a már működő paksi, tamási, dombóvári klubok után a jelenleg legnagyobb taglétszámú szekszárdi „Len­gyel Pál” eszperantó csoport. A Magyar Eszperantó Szö­vetség, mint országos vezető szerv, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának védnök­sége alatt működik. Ennek megfelelően a megyei bizott­ság a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsának erkölcsi és anyagi támogatását élvezi, s ehhez a megyei szövetke­zeti szövetségek is hozzájá­rulnak. A „Lengyel Pál” csoport­nak és 1986. február 26-tól az újjáalakult megyei bizottság­nak is az SZMT Munkásott­hon és Könyvtár a székhelye, ahol az eszperantisták igazán otthonos légkörben folytat­hatják önként vállalt, nagy lelkesedéssel végzett szerve­ző munkájukat a nemzetköz! nyelv népszerűsítéséért. VARADY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom