Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
1986. március 8. tnÊPÜJSÀG 7 Laboratóriumi vizsgálatok a KÖJÁL-ban Tudományos munka a mindennapok szolgálatában Már akkor gondjaim támadnak, amikor dr. Illés Elemérrel, a megyei KÖJÁL igazgatójával beszélgetünk. Mert mielőtt belefognék az „igazi anyagfelvételbe”, az igazgató helyzetképet rajzol az intézet szervezeti felépítéséről, munkájukról, a tudományos tevékenységről. Hogy mindezt viszonylag részleteiben, ugyanakkor mellőzve az aprólékosságot, a munkák fontosságához mérten elmélyülten nyújtsam át az olvasóknak, bizony a megadott terjedelem duplája sem lenne elég. Úgyhogy a sorok témakörök szerinti arányát szubjektiven határozom meg. Tehát kezdjük a bemutatást, bemutatkozást. Elsőszámú kísérőm és segítőm dr. Kovács Anna igazgatóhelyettes, aki miközben bemutatja az 1982 márciusában átadott szép, tágas és korszerű székházat, elmondja, hogy jelenleg 14 orvos, 21 közegészségügyi ellenőr, szintén 21 laboratóriumi asszisztens dolgozik a KÖJÁL-ban, de vannak mérnökök, biológusok, technikusok és más egyéb végzettségű, illetve tevékenységet végzők is, akik munkájukat nyolc osztály kereteiben - járványügyi, település-, élelmezés-, munka-, sugár-, gyermekes ifjúságegészségügyi, egészségnevelési és laboratóriumi - végzik. Még egyetlen mondat az új székházzal kapcsolatban: a korszerű épület, a jól felszerelt munkahelyek nagy lendületet adtak a tudományos munkának, s e téren is ma már a Tolna Megyei KÖJÁL rangos helyet foglal el az ország többi hasonló intézményének sorában. Csak egy példa - mely egy-egy kutatási folyamat, vagy fázis lezárását is jelzi - az országban megtartott tudományos rendezvényeken a legtöbb előadást a Tolna Megyei KÖJÁL munkatársai tartották tavaly. Noha az ország második legkisebb megyéjében élünk, a közegészségügyi feladatok ellátásában előkelő a „helyezésünk”: a három dunántúli regionális központ közül egyik Szekszárdon van, a másik Baranyában, a harmadik pedig Győr-Sopron megyében. A szó szoros értelmében vett tudományos tevékenységről dr. Kékes-Szabó András, az orvostudományok kandidátusa, a KÖJÁL toxikológiai csoportjának vezetője tájékoztat, s leszögezi, hogy „a tudományos munkában a KÖJÁL minden osztálya részt vesz”.- A felmérő és elemző tevékenységet két kiemelt területen folytatjuk: a nitrátos területeken a morbiditást (egy betegség gyakorisága a lakosság körében) vizsgáljuk, az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézettel közösen pedig a táplálkozási szokásokat mérjük fel és elemezzük. Mi végezzük három megyének á toxikus hulladék-minősítését megalapozó vizsgálatokat, s közben a vizsgálati módszer finomításán is dolgozunk.- Hogyan összegezné táplálkozási szokásainkat az 1984 óta folyó fölmérések tükrében?- Sajnos, a lakosság nagy része zsírosán táplálkozik, ezt a szó szoros értelmében is veheti, ugyanis nagyon alacsony az olajjal főzök száma. Az ételek szénhidrát-tartalma magas. Dehát a szénhidrátdús alapanyagokhoz jut hozzá legegyszerűbben a lakosság. Például a kistelepüléseken érdemes megnézni az élelmiszerboltokat. Felvágott egy-két fajta, az is csak hetenként egy-két alkalommal érkezik, ráadásul kis mennyiségben, mivelhogy a hűtőkapacitás minimális.- S mit várhatunk a vizsgálattól? Több hűtőpultot? Gyakoribb húsáruszállítást?- Én valóban reménykedem a dolgok javulásában, változásában. Hiszen bizonyítani tudjuk, hogy bevett táplálkozási szokásaink és az objektív körülmények közösen sok kárt okoznak az emberek szervezetében. Megyénk nitrátos ivóvizű településein - megfelelő kontrolokkal - reprezentatív feltáró-elemző munkát kezdtek 1984- ben. E munka fő célja tisztázni a morbiditási összefüggéseket.- A vizsgálódásunk színhelye három nitrátos ivóvízü és három kontrolltelepü- lés. Folyamatosan vizsgáljuk a lakosság több mint kétharmadát, melyben minden korosztály képviseli magát. Már most látható a kétfajta település lakói közötti különbség. Persze, a tanácsok és a lakosság hozzáállásáról ad képet az, hogy egyre több helyen építik meg a tör- pevízművet. Pillanatnyilag megyénk öt településére lajtkocsival hordja az ivóvizet a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, plusz három-négy település gyermekintézményei is e formában jutnak ivóvízhez. Beszélgetés közben egy érdekes vizsgálódásra terelődik a szó, mégpedig a fiatalok fizikai állapotának, állóképességének pillanatnyi szomorú képénél időzve. Erről dr. Frank Mária főorvos beszél:- A vizsgálatsorozat két éve folyik, Dr. Kékes-Szabó András intravénásán juttat be kísérleti anyagot a nyuszi szervezetébe mégpedig oly módon, hogy sportoló es nem sportoló tizenéveseket hasonlítunk össze különböző szempontok alapján. Csak felsorolom: terhelési próba, koncentráló képesség, vitálkapacitás, vérnyomás, pulzus, reakcióidő... Hogy mi a konklúzió? Talán nem is kellene elmondani, hiszen egyértelmű. A sportolók vitálkapacitása nagyobb, a terhelést sokkal jobban bírják, a stresszhatás jelentéktelen náluk, míg a másik csoport... Mindezeknek pedig a pszichológiai von- zataira is rávilágítunk. Tehát a teendő? Szülő, pedagógus, sportvezető és mindenki kell, hogy érezze a feladatát... Azután dr. Kovács Anna is bekapcsolódik a beszélgetésbe, s már-már vehemensen magyaráz a két főorvosnő a tennivalókról. Egy példa illusztrálásképpen: felmérést végeztek családi házakban lakó (e tény fontos, hiszen ott a gyerekek kedvükre lehetnek kint a szabad levegőn) felsőtagozatos gyerekek körében. Nemhogy szomorú, hanem egyszerűen katasztrofális az „eredmény”. Mivel „ütötték el” - ez a legjobb és legtatlálóbb kifejezés - az idejüket a tiz-tizennégy éves diákok péntek déltől hétfő reggelig? Naponta egy órát sem tanultak, levegőn tíz-húsz percig voltak, a sportcsarnokba egyikük sem nézett be a száz tanuló közül, a tv-nézésre fordított idő naponta 2-4 órát tett ki, hasonlónyit a semmittevés, az „üres bambulás”, otthoni segítés szintén fél óra körül mozog. Az alvásidő 10-12 óra! A felkiáltójel azért tétetett ki, mert ez az egyetlen jó arány. Mindehhez kell kommentár? Tudom, tudjuk, hogy nem. Azt viszont tudják, hogy a megyei KÖJÁL-nak van állatháza, ahol figyelemre méltó állatkísérleteket folytatnak? Az épület négyszáz négyzetméter alapterületű modern részében átlag kétszáz állat - fehér egerek, patkányok, tengeri malacok és nyulak - lakik.- Korábbi kísérleteinkre alapozottan vizsgáltuk a patkányok egyes szerveinek kolineszteráz (minden állati és emberi sejtben megtalálható enzim) aktivitását, elsősorban egyes növényvédő szerek és néhány gyakran fogyasztott gyógyszer - Rausedyl, Rheopiryn hatására változik - kapcsolódik ismét a beszélgetésbe dr. Kékes-Szabó András. - Részletesen elemeztük a sok gondot, problémát okozó Gramoxon (gyomirtó szer) különböző felszívódási viszonyait. E munkák során több új, fontos megállapítást tettünk, melyet a klinikum, illetve az igazságügyi orvostan igazolt. Az állatkísérletekkel kapcsolatban még annyit, hogy folytattak kísérleteket a sugárvédö cisteamin káros mellékhatásának kivédése céljából. A toxikus hulladékminősítést megalapozó állatkísérletek során négy hulladékot minősítettek, illetve folytatták és folytatják a minősítést megalapozó módszer finomítását. Tapasztalataim alapján úgy összegezhetek, hogy az emberek többsége a KÖJÁL tevékenységéről elsősorban két dolgot tud: azt, hogy az orvosok és az ellenőrök rendszeresen vizsgálják a különböző élelmiszeripari üzemeket, gyermekintézményeket, vendéglátó egységeket... és azt, hogy több laboratóriumban végzik az ezekhez kapcsolódó vizsgálatokat. Mielőtt átadnánk a szót dr. B. Tóth Mihálynak, a laboratóriumi osztály vezető főorvosának, idézzünk egy mondatot dr. Kovács Annától: „A közel harminc esztendő valóban elegendő volt arra, hogy az emberek elfogadják a KÖJÁL-t, hogy ellenérzés nélkül fogadják segítő ellenőrzéseinket, sőt, hogy igényeljék vizsgálatainkat.” Tehát a laboratóriumok, a laboratóriumok sora. Kérem, hogy tekintsenek el attól, hogy egy-egy ilyen munkahelyen végzett vizsgálatokat, avagy a beérkezett vizsgálandó anyagokat számokkal is illusztráljuk. Mondhatni, képtelenség is lenne, mert ahhoz szinte matematikai „véna” szükségeltetik. Mindössze két adat: a vizsgálandó anyagok száma jóval 15 ezer fölött van, a vizsgálatoké pedig jócskán meghaladja a kétszázezret!- Kémiai és bakteriológiai laboratóriumaink vannak - kezdi az alapos magyarázatot dr. B. Tóth Mihály, majd magától értetődően teszi hozzá a magától értetődő tényt: miszerint melyik laboratóriumokban mit vizsgálnak. Az egyikről, az élelmiszer-laborról a következőket mondja:- Ebben vizsgáljuk például a különböző élelmiszerek tápértékét, itt végezzük az antibiotikum-meghatározást, avagy itt derül ki, hogy a műanyag tárolóedényből, zacskóból oldott-e ki toxikus anyagot az élelmiszer, de ide kerülnek a zöldségek, gyümölcsök, melyekből kimutatjuk: tartalmaznak-e növényvédő- szer-maradványokat. Egy alkalommal formaldehidet találtunk import műanyag kanalakban. Szóljunk még a bakteriológiai vizsgálatokról, melyeket rutinellenőrzések során rendszeresen végzünk; ilyenek egyebek között a tételminősítések, az új élelmiszerek. S ugyancsak itt folyik az ételmérgezések vizsgálatának egy része is. Aztán beszélgetünk a tavaly igen elterjedt salmonellákról, az ebből adódó rendszeres tojásvizsgálatokról, a településegészségügyi vizsgálatokról, melyek kémiai, biológiai és mikrobiológiai szempontok szerint történnek, a munkaegészségügyet is érintjük, különös tekintettel a porvizsgálatokra. Aztán fontos, korszerű dologról kapok információkat: a vizsgálatok számítógépes feldolgozásáról - értékeléséről, nyilvántartásáról, a gép eredmény-összehasonlító „tevékenységéről” mely ma már nélkülözhetetlen a KÖJÁL munkájában, ami elsősorban a mi érdekeinket szolgálja - megelőzi a fertőzések, betegségek elterjedését... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Bakó Jenő Sorok a „Fekete naplóból” Egy alkoholista vallomásai Jelkép az egész lakás, ahol él a családjával. A város régi kerületében. Az alagsorban az apja kovácsműhelyének egykori használati eszközei egy külön sarkot uralnak. Lépéssel beljebb, egy másik szobában, régi bútorok között családi fényképek anyjáról, gyerekeiről, a szocialista brigádról. Felborult kadarkásüveg, oklevél, ceruzák, üres és teleírt papírlapok. Itt, a „gyökerek" között születik már évtizede a „Fekete napló”. Az emeleten az „élet koronája”. A középiskolás gyerekeinek szobái - egy a lányé, egy fiúé. Könyvek mindenütt...- Móricz Zsigmondtól és öreganyámtól tanultunk beszélni... - mutat a zsúfolt könyvespolcra. Az emeleti szobákból egyik oldalon a felkelő, a másikon a lenyugvó Nap ad uralkodó fényt. Itt él az alkoholista. Pontosabban a „nyilvántartott, gyógyult alkoholista”, ö ez ellen tiltakozik:- Magamat nem nevezem gyógyultnak és alkoholistának sem. Részeges voltam. Most, hogy a kálváriámat már megjártam, évente egyszer berúgok és ezzel letudom... Nem emlékszem pontosan, hogy hányadik elvonókúrán voltam a tíz-tizenöt közül, amikor egyik sorstársamnak - aki nem értette a főorvosasszony alkoholistákról elmondott véleményét - próbáltam megfogalmazni, valahogy így: „Nézd öregem, én a tisztviselői négyezer forintos fizetésemből ötöt elittam, még a feleségemét is, ha nem vigyázott. A te faludban az állatorvosod a havi húszezréből ötöt megivott, ötöt a szeretőjére költött, tízet hazaadott. Ebből a családja úri módon megélt. Érted, komám? Az állatorvos úr rendes ember maradhatott...” Az én komám örömmel rohant a főorvosnőhöz, hogy érti már a lényeget. Ezért a doktornőtől egy hét adaptációs szabadságot kapott, öt hónap után először. Az igazsághoz tartozik, hogy két hét múlva részegen hoztam vissza, de azért az anyáknapi ünnepségen hibátlanul elmondta Petőfi Sándor versét, az Anyám tyúkját.- Gondolom, hogy azt meg akarja kérdezni, hogy miért kezdtem el inni. Nézze, én „probléma-ivó” voltam. A megoldatlan dolgokra, ha nem találtam mást, akkor az italhoz fordultam. Tudom, most arra kíváncsi, hogy mikor volt. Újságíró akartam lenni, ezért érzem, hogy mikor mit lépne... Abban az időben - tehát középiskolás koromban az én nevemet X-szel jelölték. A származásom miatt. Apám kovács volt, pontosabban kovácsmester, anyám női szabómester. Én senki lettem. Akkor kezdődött. A szegedi József Attila Tudományegyetemre már a jelentkezési lapomat sem küldte el az én „Horger Antalom”. Olyanokkal hasonlítottak, emlegettek egy lapon, mint a „Weis Manf- réd”. Apám műhelye miatt. Anyám volt a segítője. A lábaiban hordja a Munka Érdemrend arany fokozatát, visszér formájában...- Én 23 éves koromban nősültem. Velem van és nem hagyott el az első feleségem, aki az elmúlt 13 évben legalább háromszor megérdemelte volna az életmentő nagydíjat. Azt hiszem, éppen 35 éves voltam, amikor részeges lettem. Soha nem fogok senkit sem okolni, hogy miért hívott a társaságba, mert egyedül soha nem ittam, de mentem mindig másokkal. Két házat építettünk és három gyerekünk lett. A nagylányom férjnél van és tanító. Már egy pohár sörtől is büdös volt a szám, de azért azt ittam...- Az italozás miatt munkahelyemen más munkakörbe akartak helyezni. Otthagytam őket. Azt hittem, erős vagyok. Igaz, akkor elbírtam a szívlapátot is. „Ládaigazgató lettem.” Meg sem álltam volna, ha egy alkalommal, amikor éppen részeg voltam, a lányom nem megy át az utca másik oldalára. Ez nagyon fájt nekem... Na, a palánki intézetben utálatos módon kerültették velem a sört. Esper^l-t is belém építettek. Elköszöntem a sörtől. Minden bajomat annak a „Fekete címkés cseresznye, rabod lettem üvegecske” nótának köszönhetek a továbbiakban. Csak pálinkát ittam ezután...- A főőrvosnő „gyengéd unszolására” Dobán elvégeztem a gyógyfoglalkoztató segédasszisztensi tanfolyamot. Oklevelet is kaptam. Legjobban a csoportlélektan érdekelt. Talán ezért is lettem aktívája a városban működő Nem ivók klubjának. Na! Ez egy újabb fejezet az életemben. Ordítani szeretnék, amikor az alkoholizmus elleni küzdelemről beszélnek. Nem veszik észre, hogy alkoholistákkal foglalkoznak, és nem az alkoholizmussal. Én mindent, amit megéltem ott a kijózanítókon, ebben a „Fekete Naplómban” leírtam. Sötétség az egész, de legalább igaz. Kijöttem az.elvonóról, és annak rendje-módja szerint elmentem a körzeti orvoshoz, jelentkezni. Akkor derült ki, hogy gyerekeink egy padban ülnek az iskolában. Másnap elhelyeztette onnét a fiát. így aligha lehet valami ellen harcolni... A klubok már némi segítséget jelentenek. Kivették a kezünkből a poharat, de üres maradt a helye. A különböző bizottságok, ügyintézők mellett, úgy érzem, hogy az üres kezekbe egy másik kéz kellene, amelyik segít felállni és helyet is mutat a józanság mellett... Más kárán tanul az okos, én a magamén sem eléggé. Jelenleg állok, igaz mankókkal! Akik felém nyújtották kezeiket: anyám, feleségem, a főorvosnő, a gyerekeim, az emberséges igazgatóm, osztályvezetőm. Köszönettel tartozom nekik... Elhallgat. A „Fekete Naplót” olvasva, egy nagyon mélyről kiáltó, sokat megélt ember hangját hallani. A leírás egyéni hangja, ízes humora, az egymás alá sorakoztatott, összecsengő szóvégek, egyetlen dolgot sejtetnek: alkohol nélkül sokra vihette volna... DECSI KISS JÁNOS Dr. B. Tóth Mihály és dr. Hegedűs Jánosné a bakteriológiai laborban
