Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

2 ÏVÊPÜJSÀG 1986. március 29. Hétfő: Megkezdte munkáját Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XVII. kong­resszusa — Amerikai—líbiai fegyveres in­cidens a Szidra-ö bőiben — Az USA hon- durasi behatolással vádolja Nicaraguát. Kedd: Sadli Bendzsedid algériai elnök Moszkvába érkezett — Megkezdődött a kínai parlament ülésszaka, s hozzálátták a következő ötéves terv megvitatásához — Az FKP a választások tapasztalatairól tárgyalt. Szerda: Mihail Gorbacsov javasolta: vonják ki a szovjet és az amerikai flottát a Földközi-tengerről — Az új-zélandi kor­mányfő, David Lange Pékingbe látogatott — 27 halott a dél-afrikai összetűzésék so­rán, egyetlen nap alatt ennyi áldozata még nem volt a fajüldözők terrorjának. Csütörtök: Washington elutasítja Gor- bacsov-javaslatot, de befejezettnek nyil­vánította a líbiai partok előtti hadgyakor­latot — Amerikai—'nyugatnémet megálla­podás az NSZK vállalatainak az SDI-«prog­ramban való részvételről — Izraeli gé­pek bombázták a libanoni Szidon .palesz­tin menekülttáborát. Péntek: Athén után Rómában kezd tár­gyalásokat Shultz amerikai külügyminisz­ter — Véget ért a CSKP XVII. kongresz- szusa — Szovjet—algériai megállapodások — Washingtonban a szenátus csekély többséggel, de megszavazta a nicaraguai ellenforradalmároknak szánt 100 millió dolláros segélyprogramot. A hét 3 kérdése 1. Milyen következményekkel jár a Szid. ra-öbölnél lezajlott súlyos incidens? Mi tagadás, a világ közvéleménye nyug­talanul fogadta a hét elején azokat a hí­reket, amelyek Libia partjai felől érkez­tek: az USA földközi-tengeri flottájának egységei felvonultak a Szid ra-öbölnél, amelyet pedig Líbia 200 mérföld es határig a saját felségvizének tekint. Az amerikai haditengerészet hivatalosan hadgyakorla­tot hirdetett meg, de egyhamar értésre ad­ták Washingtoniban azt is, hogy meg akar­ják mutatni az Egyesült Államok erejét! Az erőfitogtatás fegyveres incidensekhez vezetett. Líbiai részről közölték, hogy le­lőtték három amerikai repülőgépet a fel­ségvizük fölött. Ezt ugyan Washingtoniban tagadták, de azt nem, hogy valóban ra­kétákat lőttek ki gépeik ellen,_ amire „megtámadottként” visszavágtak: őr naszá­dokat süllyesztettek el, és líbiai rakéta­kilövő állomásokat semmisítettek meg. Másnap ez megismétlődött... Líbiát rokonszerwéről biztosította az aráb világ. Szolidaritása Kadhafi számára, aki korábban tulajdonképpen eléggé elszi­getelődött, olyan eredmény, amit az ame­rikaiak nyilván nem akarták. A szocialis­ta országok szintén kifejezték szorlidari- tásulkat, s elítélték az amerikai eljárást. Szovjet és máltai indítványra összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Az el nem kötelezett országok ugyancsak egyértel­műen Líbia pártjára álltak. Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a Szidra-őbölnél történt súlyos incidens alkalmából vetette fel, hogy mind a Szov­jetunió, mind az USA visszavonhatná ha­diflottáját a Földközi-tengerről. A szovjet javaslatot amerikai hivatalos helyen azon­nal visszautasították, de alighanem fel kel­lett ismerniük, hogy Gorbacsov kezdemé­nyezése a világközvélemény nagyobb ré­szének egyetértésével találkozhat. Eredeti­leg április 1-ig tervezte a Pentagon a lí­biai partoknál a haditengerészeti hadgya­korlatot. Nyilván a nemzetközi visszhang ismeretében döntött aztán úgy, hogy idő előtt befejezettnek nyilvánította. A Szidra-öbölben fegyveres Incidens zaj­lott le líbiai és amerikai egységek között. Tripoliban k tömegek tüntetésein ítélték el az agressziót, és támogatásukról biztosí­tották Kadhafi ezredes politikáját. Az Osztrák Köztársaság Nemzeti Tanácsá­nak (parlamentjének) küldöttsége, Anton Benya elnökkel az élén, Budapesten tett látogatást a ihéten. Fogadta a küldöttséget Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke (képünk) és Gáspár Sándor, a (SZOT elnö­ke. A szomszédos ország képviselői tegnap hazautaztak. (Telefotó) 2. Hogyan alakul Franciaországban a „politikai társbérlet”? Párizsban elkezdődött a szocialista párti köztársasági elnök és a jobboldali kor­mány együttélése, „politikai társbérlete”. Mitterrand elnök értésre adta, hogy a Chirac-fcabinet egyes terveit, amelyek például megkönnyítenék a muinkáselboesá- tást, nem hajlandó elfogadni, az ilyen ren­deletéket nem írja alá. Láthatóan nem gördít viszont akadályt az élé, ha az új kormány visszaadja a régi tulajdonos ók­nak, részvényeseiknek a néhány éve álla­mosított bankokat, nagyvállalatokat. A jobboldal soraiban az ellentétek már fel-felbukkannak. A kormány megalakí­tásakor hoppon maradt Giscard d’iEstaihg, a korábbi köztársasági elnök és Jean Le- canuet, az UDF „atlantista”, Amerika-ba­rát elnöke. A volt államfő talán megelé­gedett volna a nemzetgyűlés elnökének tisztével, de a végén az újigaulle-ista RPR arra a posztra is a saját emberét Jacques ChaJban-Délmas-t jelölte. A francia közvélemény figyelme ugyan­akkor a kommunista párt felé fordul, amelynek soraiban többen fölvetették a gyönge választási eredmény elemzésének szükségességét. Az FKP Központi Bizott­sága kétnapos ülésén leszögezte, hogy a párt irányvonala a választási visszaesés ellenére változatlan marad. A tavalyi pártkongresszuson elfogadott program to. vábfora is érvényes: a tömegéket a tőkés válság gyökeres változtatásókkal való le­küzdésére kell mozgósítani. A 142 tagú központi bizottság szavazása szinte egy­hangú volt, csak öten tartózkodtak. Bizo­nyos önkritika nyilvánult meg abban a megállapításban, hogy az FKP az 50-es években „nagy késedelemmel jutott el a szocializmus külső modelljétől a francia viszonyoknak megfelelő sajátos szocialista perspektíva kidolgozásáig”. Ugyanakkor a párt központi bizottsága szerint a szo­cialistákkal létréhozott közös program el- tomipította a kommunista perspektívát és illúziókat keltett a Szocialista Párt iránt. 3. Van-e kilátás a dél-afrikai terror he­vességének csökkenésére? Elszomorító és felháborító jelentések ér­keznék arról, hogy a Dél-afrikai Köztár­saság fajüldöző rendszere egyre csak fo­kozza a terrort a színes bőrű lakosság el­len. A héten fájdalmas „rekord” dőlt meg: egyetlen nap 27 ember halt meg az össze­csapásókban. A gyász láncolata szinte vég nélküli: a rendszer embertelensége ellen tiltakozók itt és ott tüntető menetben vo. nulnak fel, a rendőrség sortü^ének halálos áldozatai lesznek, s amikor ezeket temetik, a végtisztesség megadása megint tüntetés­be torkollik, annak szétosztására pedig a rendőrök újra a fegyverüket használják, ismét csak áldozatok vannak, s az újabb temetés sem végződhet tüntetés nélkül... A dél-afrikai terror mind növekvő tilta­kozást vált ki a világ közvéleményéből is. Ennék hatásia magában az országban is érződik már, ha másutt nem, a bíróságok magatartásában. Egymás után születnek olyan bírósági döntések, amelyek külön­böző alaki kifogásókkal érvényteleneknek minősítenek rendőrségi jogcsorbító hatá- rozlatokat, száműzetést kimondó végzése­ket. Egy hét alatt öt Hlyen esetről jött hír. Szaporodnak az olyan tiltakozások is, amelyek már féhér körökben fogalmazód­nak meg a terror, a túlkapások, s általá­ban a fajüldöző rendszer ellen. pAlfy József Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) illetve a Lengyel Népköztár­saságban folyó szocialista ópítőmun'ka jelenlegi idő­szakának fő kérdéséit. Tájé­koztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, és a Lengyel Egyesült Mun­káspárt X. kongresszusának előkészületeiről. Értékelték a sdkoldalú magyar—lengyel együttműködés helyzetét és távlatait. Kiemelték a két párt együttműködésének je­lentőségét a kapcsolatok to­vábbi fejlesztése szempont­jából. Megvitatták az euró­pai és a világhelyzet jellem­zőit is. Különös figyelmet fordítottak a szocialista kö­zösség összehangolt cselek­vésének és gazdasági integ­rációjának erősítésére. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a kommunista és munkás­pártokkal, valamint a világ valamennyi haladó mozgal­mával a béke megvédése, megszilárdítása és korunk legégetőbb problémáinak megoldása érdekében folyta­tott együttműködésnek. Kádár János és Wojciech Jaruzelski méltatta a Szov­jetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusának je­lentőségét. A kongresszus mélyrehatóan elemezte a szocialista építőmunlka hely­zetét, kijelölte, milyen fel­adatokat kell megoldani a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődésének hatá­rozott felgyorsításához, ki­tűzte a leszerelés, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása érdekében kifej­tendő további következetes tevékenység irányait. Az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott program nagy­szerű hozzájárulást jelent a szociaiistá építés elméleté­nek és gyakorlatának fejlő­déséhez nem csupán a Szov­jetunióban, hanem a szocia­lizmust építő többi ország­ban is. Űj értékékkel gazda­gította a nemzetközi, kom­munista és munkásmozgal­mat. e A két párt vezetői nagyra értékelték, hogy a magyar— lengyel kapcsolatok a Ma­gyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zötti barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel össz­hangban, sokoldalúan fejlőd­tek. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy az MSZMP főtitkárának és a LEMP KB első titkárának 1983-as és 1984-es találkozóin elfogadott fontos megállapodások kö­vetkezetesen megvalósulnak és hozzájárulnak a magyar— lengyel együttműködés széle­sítéséhez. A magyar—lengyel kapcsolatok további erősí­tése és elmélyítése szempont­jából minden területen meg­különböztetett jelentősége van „A Magyar Népköztár­saság és a Lengyel Népköz- társaság közötti kapcsolatok fejlesztésének 1984—90-es évekre szóló komplex prog­ramja” megvalósításának. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt együttmű­ködésének fontos eleme, hogy mindkét párt kölcsönösen előnyösen hasznosítja a szo­cializmus építésében szerzett tapasztalatokat. Kádár János és Wojciech Jaruzelski állást foglalt a két párt központi bizottsága, a pártintézmé­nyek, a sajtó- és propaganda­szervek közötti kapcsolatok formáinak további fejlesztése és tökéletesítése, továbbá az ideológiai és nemzetközi te­BUDAPEST A Máltai Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke táviratban üdvözölte Agatha Barbara köztársasági elnököt. OROSHÁZA Ünnepséget tartottak pén­teken Orosházán abból az alkalomból, hogy Hámori rületen való együttműködés mellett. A megbeszélésen elé­gedetten állapították meg, hogy sikeresen fejlődik és elmélyül a két ország par­lamentje, kormánya, társa­dalmi szervezetei, szakszer­vezetei, ifjúsági szervezetei és művészeti szövetségei kö­zötti együttműködés. Mind­két párt nagy figyelmet for­dít a testvérmegyék és -váro­sok, valamint az üzemek kap­csolatainak továbbfejleszté­sére. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára meg­állapította, hogy az utóbbi években jelentős előrehala­dást értek el a magyar—len­gyel gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés fejlesztésében, egyeztették a népgazdasági terveket, és alá­írták az 1986—90-re szóló kereskedelmi megállapodást. Felhívták a figyelmet arra, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni a világszínvo­nalon álló műszaki eljáráso­kat és szervezési eljárásokat hasznosító kooperáció és ter­melési együttműködés bőví­téséhez, és az érdekelt ma­gyar és lengyel vállalatok, ipari egyesülések, gazdasági és tudományos kutató inté­zetek közvetlen együttműkö­désének továbbfejlesztéséhez. Kádár János és Wojciech Jaruzelski síkraszállt a ma- gyei^—lengyel kapcsolatok to­vábbi sokoldalú fejlesztése mellett. Kifejezte meggyőző­dését, hogy uz mindkét párt, állam és nép fontos érdeske, s jelentősen hozzájárul a szo­cialista közösség egységének és gazdasági integrációjának erősítéséhez. Állást foglaltak amellett, hogy alkotó módon kell továbbfejleszteni és tö­kéletesíteni a szocialista or­szágok politikai és gazdasági együttműködésének eszközeit. Az MSZMP és a LEMP ve­zetői hangsúlyozták: mind­két pártnak és kormánynak eltökélt szándéka, hogy kö­vetkezetesen megvalósítsa a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testüle­tének szófiai ülésén egyezte­tett közös külpolitikai irány­vonalát, valamint erősítse a tagországok szocialista gazdasági integráció járnak hatékony eszközét, a KGST-t. Magyarország és Lengyelor­szág a jövőben is határozot­tan fellép a szocialista álla­mok egységének és összefor- rottságának megbontására irányuló imperialista kísér­letek ellen. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt úgy véli, hogy a nemzetközi béke és biztonság erősítése, a nulkeá- ris fegyverkezés megállítása és a felhalmozott fegyver­készletek felszámolásának megkezdése ma a világ vala­mennyi államának és min­den haladó erőnek fontos fel­adata. Határozottan támo­gatják a Szovjetunió nagy je­lentőségű javaslatait, amelyek reális és konkrét progrtomot ajánlanak arra, hogy megál­lítsák a fegyverkezési haj­szát, még az évszázad végé­ig megsemmisítsék a nukleá­ris fegyvereket, és garantál­ják minden állam egyenlő biztonságát. Ezzel szemben az Egyesült Államoknak a vi­lágűr mili'tarizálására irányu­ló aggodalmat keltő tervei végeredményben egy új, az eddiginél is veszélyesebb fegyverkezési versenyt kény­szerítenek a világra. A pozi­tív fordulat és az atomfegy­verkezési verseny megállítá­sa szempontjából nagy je­lentőségű lenne, ha a Szov­jetunió példáját követve az Egyesült Államok molfatóriu­PANORÁMA Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára átadta a vörös ván­dorzászlót az Alföldi Kőolaj­ipari Gépgyár KISZ üzemi bizottságának, az Orosházi Üveggyár KISZ üzemi bi­zottságának és a katonafia- taloknak. mot rendelne el a termonuk­leáris fegyverekkel végzett- kísérletekre. Kádár János és Wojciech Jaruzelski kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az Egyesült Államok és szövet­ségeseinek konstruktív ma­gatartása esetén — mint ahogy azt a genfi csúcstalál­kozó is példázza — a kelet­nyugati kapcsolatokban lehe­tőség lenne az enyhülés poli­tikájához és a kölcsönösen előnyös együttműködéshez való visszatérésre. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — szorosan együttműködve szövetségeseivel — a nemzet­közi élet pozitív folyamatai­nak erősítése érdekében te­vékenykedik. Kész együttmű­ködni minden állammal, amely a béke megszilárdítá­sa, a leszerelés és az enyhü­lés mellett kötelezi el magát. Ebben a szellemben mind­két ország amellett foglalt állást, hogy gyorsítsák meg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat, valamint az európai bizalomerősítő intéz­kedésekről, a biztonságról és leszerelésről folyó stockholmi értekezlet munkáját. A két párt vezetői ismétel­ten hangsúlyozták, hogy az európai béke megerősítésé- sének és a békés együttmű­ködés megteremtésének alap­vető feltétele az, hogy min­denki okvetlenül tiszteletben tartsa a második világháború és a háború utáni fejlődés következtében kialakult te­rületi és politikai realitások sérthetetlenségét. Az ismert revansista erők minden pró­bálkozása árt a béke érde­keinek és mérgezi a nemzet­közi kapcsolatok légkörét. Kádár János és Wojciech Jaruzelski ismételten megerő­sítette, hogy a két párt és kor­mány szolidáris Ázsia, Afrika, Közép- és Dél-Amerika azon népeivel, amelyek az impe­rializmus ellen, teljes nem­zeti és társadalmi felszaba­dulásukért küzdenek. A két vezető elítélte azokat az im­perialista lépéseket, amelyek — mint például a Líbia ha­tárai mentén napjainkban folytatott akciók — veszé­lyeztetik a népek békéjét, függetlenségét, helyi válsá­gokat szítanak. Magyarország és Lengyelország teljes mér- tékben támogatja a Szovjet­unió 1986. március 26-i ja­vaslatait a Földközi-tenger békeövezetté változtatására, és sürgetik, hogy az érintet­tek mielőbb és kedvezően vizsgálják meg ezeket a ja­vaslatokat. Az MSZMP főtitkára és a LEMP KB első titkára meg­állapította, hogy a szívélyes légkörben, a pártjainkat, ál­lamainkat és népeinket össze­kötő hagyományos barátság szellemében megtartott tár­gyalások minden érintett kér­désben teljes egyetértésről tanúskodnak. E megbeszélé­sek tovább erősítik a ma­gyar—lengyel barátságot és együttműködést, ami mind­két nép javát, és az egész szocialista közösség egysé­gét, összeforrottságát szol­gálja. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára magyarországi látoga­tásra hívta meg Wojciech Ja- ruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát, a Len­gyel Népköztársaság Állam­tanácsának elnökét. Wojciech Jaruzelski a meghívást kö­szönettel elfogadta. NEW YORK A Szovjetunió pénteken ha- tározatterfvezetet terjesztett az ENSZ Biztonsági Taná­csa elé Líbia és az Egyesült Államok konfliktusával kap­csolatban. A dokumentum ja­vasolja, hogy a BT határo­zottan ítélje el az Egyesült Államok Líbia ellen végre­hajtott fegyveres agresszióját, amely az ENSZ Alapokmá­nyának és a nemzetközi jog normáinak súlyos megsérté­sét jelenti. Ezt hozta a hét a külpolitikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom