Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

1986. március 3. ^PÜJSÀG 5 * SS Mexikó, Mexikóóó!... A védelem tengelyében: Kardos József Szíve szerint középpályást játszana Megyei sakk CSB A Szedres átvette a vezetést Az 1986. évi megyei sakk­csapatbajnokság első osztá­lyában az 5. forduló kétség­telenül legnagyobb meglepe­tését a TÁÉV SE tartalék­csapata szolgáltatta nem várt nagyarányú vereségével Szedresen. Az üldözők közül a Dombóvár és az Atomerő­mű SE gárdája biztosan győzött. A csapatbajnokság félidejénél megállapítható, hogy hosszú évek óta elő­ször nyílt az első hely kér­dése, hiszen most nem ke­vesebb, mint négy csapat kö­zel azonos eséllyel harcol, a bajnoki címért. Az 5. forduló eredményei: Atomerőmű SE—Bátaszék 8:4, Szedres—'TÁÉV SE II. 8,5:3,5, Tamási—Dombóvár 3:9. A bajnokság állása: 1. Szedres 35,5, 2. Dombóvár 34,5, 3. TÁÉV SE II. 34, 4. Atomerőmű SE 32, 5. Báta­szék 27, 6. Tamási 17 pont­tal. A csapatbajnokság II. osz­tályában a következő ered­mények születtek: Bölcske— Báta-Bátaszék 2,5:2,5, Tolna —Gyönk I. 1,5:3,5, Magyar- keszi—Gyönk II. 2,5:2,5, Dalmand—Hőgyész 2:3. A bajnokság állása: 1. Gyönk I. 17, 2. Bölcske 13,5, 3. Bá- ta-Sátaszék 13, 4. Hőgyész 13, 5. Magyarkeszi 11, 6. Tolna 11, 7. Dalmand 6,5, 8. Gyön'k II. 5 ponttal. Forma-I. A magyarországi Forma I-es világbajnoki futam lá­togatói részére gazdag prog­ramot szerveznek a Forma I-es verseny rendezői. Mind­három augusztusi napon ér­dekes látnivalók, vonzó programok kötik le — vár­hatóan — a több tízezres tömeg figyelmét. Augusztus 8-án, vagyis az első napon a versenyzők úgynevezett szabad edzésé­nek lehetnek tanúi az ér­deklődők. Ezt követően ve­terán autók felvonulása szó­rakoztatja a nézőket, majd sor kerül a betétként meg­rendezendő autóverseny résztvevőinek szabad edzésé­re. A legnagyobb érdeklődés minden bizonnyal a Forma I-es versenyzők időméréses edzését övezi majd. Augusztus 9-én, szomba­ton, vagyis a programsoro­zat második napján ugyan­csak tanúi lehetnek a nézők a versenyzők szabad edzésé­nek, illetve az időméréses edzésnek, de ezek mellett sor kerül a betétverseny 15 körös — 60 kilométeres — első futamára is. Vasárnap, vagyis augusz­tus 10-e szolgál majd a leg­több látnivalóval. A program egy újabb szabad edzéssel kezdődik, majd a veterán autók mérik össze erejüket. Ezt követi az öreg autók versenyének díjkiosztó ün­nepsége. A nézők a levegő­ben is találhatnak látniva­lót, ugyanis színpompás lé­giparádét rendeznek a műre­pülők és sárkányrepülők részvételével. Az ünnepélyes megnyitó után, körülbelül fél 3-kor kerül sor a Forma I-es versenyre. A másfél-két óra hosszat tartó, izgalmas száguldás után ünnepséget rendeznek a győztesek tisz­teletére. A nap utolsó prog­ramja a betétverseny máso­dik, befejező futama lesz. A Sió Motel meglehetősen lakályos „jurtáiban” lelünk rá Kardos Józsefre, az Üjpes- ti Dózsa csapatkapitányára, a Mexikóba készülő magyar labdarúgó-válogatott egyik biztos pontjára. Az „emelet­re” felvezető falépcsőre ku­porodva a napilapok sportro­vatát böngészi. Találhatott bennük éppen „testhez köze­lit”, mert Göröcs János ve­zető edzőt a Vasárnapi Hí­rekben arról kérdezik, hogy a bajnokság zárása után is ismét fordítva kell-e nézni a tabellát, hogy a patinás új­pesti klubra mihamarabb rá­bukkanjunk? Ha egy hírnél hosszabb lélegzetű írás az Ü. Dózsáról, akkor ott szinte ki­zárt, hogy ne kerülne szóba a válogatott Kardos József szerepe, személye, az ő körü­lötte vibráló levegő. — A csapattal kapcsolatos sok rossz között Kardosról, a válogatottsággal, pontosab­ban Mexikó aspektusából egy jó hírt is olvashattunk. — Igen, ilyen könnyű még nem voltam — tolja félre az újságot —, talán akkor mu­tatott utoljára 83,5 kg-ot a mérleg nyelve, amikor úgy csaknem tíz évvel ezelőtt fennakadtam a tehetségkuta­tó rostáján és Üjpestre kerül­tem. Aztán elkezdődött az ingajárat a súlyon körül. Azt már többször is elmondtam, hogy a hízásra nagyfokú haj­lamosságom ismeretében sem rendelkezem olyan acélos akaraterővel, hogy ellenálljak a kísértésnek, amelyeket rendszerint nem úsztam meg büntetlenül. Volt olyan eset is, amikor túlléptem a ki­lencven kilót is? — Ezek szerint a többirá­nyú lelki masszázsnak, külö­nösképpen Mezey szövetségi kapitány intelmeinek meg­lett az eredménye. — A világbajnokságon való részvétel minden labdarúgó nagy álma. Mexikóért a vi­lághírű profik is mindenre képesek. Nem beszélve arról, hogy az első vébémre készü­A közelgő prágai világbaj­nokság, a nemzetközi kupa­küzdelmek és más fontos ta­vaszi események miatt dupla fordulóra került sor az asz­talitenisz NB I-ben. A dobo- góvárományos tolnai csapat mindkétszer a fővárosban vendégszerepeit. Nem kisebb ellenfelekkel mérkőztek, mint az ESMTK és a BSE. A dobogós triót veszélyezte­tő ESMTK ellen a bronz­érem bebiztosítása volt a cél, míg a Bátorfival és Ur- bánnal fémjelzett örök ri­vális BSE ellen a vissza- vágás a legutóbbi veresé­gért és ezáltal további nyílt harc (a Statisztikát is bele­értve) a dobogós helyek va­lamelyikéért. Tolnai VL—ESMTK 14:11, A korálbbi Európa-bajnoknő- vel, Magossal fémjelzett ha­zaiak vezetésével indult a találkozó. Az első forduló­ban Bolvári I. és Balogh csak szépíteni tudott 3:2-re. Rögtön magára talált a tol­nai csapat, s ha ebben a for­dulóban nincs a Magos— Gombkötő meccs, akkor si­mán veszi ezt a kört, de így is 4:l-es arányiban kerültek ki győztesen és máris átvet­ték a vezetést. 6:4. A har­madik fordulóban is csak lük. A tavaly nyári, hirtelen rámtámadt keringési rendel­lenességek — ami miatt egy jó időre kivontak a forgalom­ból —, már szinte elérhetet­len messzeségbe vitték elő­lem a VB-szereplést. És ezek után, ennyi kihagyás után... Egyszerűen hívnak és máról holnapra visszakerülök a kez­dőcsapatba. Az adok-kapok rovatot most nekem kell ki­egyenlítenem. — Apropó! Alig több mint három hónappal a Mundial előtt teljesen rendben vagy-e? A hosszú kihagyás után milyen az edzettségi ál­lapotod? — Ahogy pályára léphet­tem csapatommal, kondícióm visszaszerzése érdekében az edzéseken vállaltam a plusz­munkát. Már a téli túra előtt némileg csökkentem a köz­tem és a többiek közötti űrt. Most Benidormban pedig, op­timális körülmények között készülve utolértem magam. — A közvélemény a kapi­tány jóvoltából annyit tud­hatott meg BenidormrÓl, hogy a válogatott labdarúgóknak ez jelentette a kemény erőn­léti, állóképességi munkával eltöltött tiszta felkészülési időszakot. A jó körülmények azonban külön-külön is lehe­tőséget teremtettek a techni­kai gyakorlásra, sőt a komp­lex képességfejlesztésre^ — Ez utóbbin volt a hang­súly. A labda minden gya­korlásánál jelen volt. Több támadásfelépítési elképzelést próbáltunk megvalósítani a gyakorlatban. Ezeket igyek­szünk majd a VB kezdetén mérkőzésszerű körülmények közepette is kipróbálni. En­nek akkor lesz igazán majd jelentősége, amikor Mezey Gyuri ’bá és segítőtársai min­den ízére, porcikájára szedve kielemzik a franciák és a szovjetek játékát és május elején, a közvetlen felkészü­lés során az ellenfelek stílu­sához, várható reakcióihoz viszonyítva gyakorolunk. egy szépítő győzelemre fu­totta a hazaiak erejéből, így megnyugtató 10:5-re növel­ték előnyüket Bolváriék. Aztán a negyedik forduló közepe táján, amikor Bol­vári II. rangadó mérkőzésen 'legyőzte Tihanyit, a biztos győzelem tudatéiban — ta­lán a másnapi keményebb összecsapásra koncentrálva — kiengedtek a tolnaiak. Persze, ez a megállapítás nem vonatkozik Bolvári I- re és Baloghra, akik ered­ményesen szerepeltek. Szó­val, az utolsó kör 4:l-re az ESMTK-é lett és így alakult ki a nehéz győzelmet sejte­tő, de valóságban mégis könnyű 14:ll-es győzelem. Győztesek: Bolvári I. 5, Ba­logh 4, Bolvári II. 3, Kaiser 2, illetve Karádi, Magos 3— 3, Tihanyi, Syri 2—2, Bohus. BSE—Tolnai VL 13:12. A bajnokaspiráns Statisztikától elszenvedett vereség után felfokozott harci kedvvel állt asztalhoz a volt tolnai, Bátorfi csapata, hogy kikö­szörülje a csorbát. Nagy csa­tára volt kilátás. Bátorfi és Urbán magabiztos győzelmei után is fordítani tudtak a tolnaiak. így minimális kü­lönbséggel nyerték az első fordulót. Hasonlóképpen a folytatást a hazaiak, ugyanis — Kanyarodjunk vissza még egy gondolat erejéig a tolucái túrához, egész ponto­san a Mexikó elleni mérkő­zéshez. A televíziós közvetí­tés kameraállásának jóvoltá­ból megállapítható volt, hogy középhátvédként rossz ütem­ben léptél lei és az egy az egy beli versenyfutás pedig előre megjósolható módon a hazai fiú győzelmét, no meg a gólt megelőző szituáció hozta. Tudjuk ez csak egy epizód, de valahogy egy álta­lánosítható megállapítást su­gall, nevezetesen azt, hogy in­kább a középpálya tengelyé­ben — Nagy Anti és Détári között — lenne az igazi he­lyed, nem pedig a söprögető szerepkörében. — Ha választani lehetne, szívem szerint ott játszanék én is. A gólszerzés lehetősé­ge, a támadások szervezése nagyon is csábít. De a kapi­tányi koncepció a következő: Kardos, Garaba, Róth. Ezt a középső tengelyt azonban nem szabad merev sémaként értelmezni. Ahogy a játékszi- tuációk megkívánják, úgy váltogatjuk egymást. — Azért ebben a formáció­ban nehezen tudom elképzel­ni azt, hogy Kardos Jóska amolyan Bernd Schuszter módra rohamozza az ellenfél kapuját, mint azt a „sógorok” ellen tette az örökre emléke­zetes Hanapy stadionban le­játszott mérkőzésen. — Hát ez az! Legföljebb a szögletrúgásokhoz érek fel. — Józsi ! Még egy kis, amo­lyan hangyányi bizsergés van a fejemben a Mexikó elleni mérkőzéssel kapcsolatban. Egy olyan csapat ellen ját­szottatok, akinek azért hely­zeti előnyéből adódóan is, la­tinos stílusa miatt mégiscsak lesz valami keresnivalója az általa rendezett Mundialon... Szóval nem fakadtam derűre, amikor azt láttam, hogy egy viszonylag erős ellenféllel szemben még egy gólszagú akcióra sem voltunk képesek. Limbeck legyőzte Gombkö­tőt, ezzel az állás a máso­dik forduló után: 5:5. Bá­torfi és Urbán megállítha­tatlanul haladt előre, zsinór­ban a harmadik győzelmü­ket is begyűjtötték, a har­madik fordulóban. Ám gyen­gébb tudású játékosaik újabb vereségeket szenved­tek, a 3:2-es részsikerrel a tolnaiak átvették a vezetést. 8:7. A negyedik fordulóban, az idegek csatájában egy 4:l-es vesztést eredményező vereséggel (Kaiser nagy meglepetésre simán kikapott Rimbecktől) megpecsételő­dött a tolnaiak sorsa. Ugyanis ll:9-es vezetés bir­tokában a hazaiak kezében volt ‘ az ütőkártya. Gárdos Péter és segítőtársai bizto­sak voltak abban, hogy Bá­torfi és Urbán az utolsó mérkőzéseiket is hozza, így a hátralévő találkozók ered­ményétől függetlenül már övék a siker. Győztesek: Bá­torfi, Urbán 5—5, Limbeck 2, Páli, illetve Balogh, Bol­vári L, Bolvári II. 3—3, Kaiser 2, Gombkötő. Dupla forduló — szimpla siker. Az első napi győze­lemmel a tolnaiak bebizto­sították bronzérmüket, a BSE elleni vereség pedig el­döntötte az ezüstérem sorsát. Pesszimizmusomat enyhíten­dő, olyan válaszokat is kap­tam: bolondok lettünk volna kijátszani a kártyáinkat. — Hogy nektek újságírók­nak mi minden nem jut az eszébe! TudniilHik, hogy ezen a meccsen találkoztunk tú­ránk során igazán mexikói körülményekkel. Több mint kétezer méterrel a tenger- színt felett 30—35 fokos hő­ségben. És tényleg az ellen­fél jó játékerőt képviselt. A kártyakijátszás ez csak olyan szurkolói mese. Egyszerűen szenvedtünk, kapkodtunk a levegő után és vereség lett a vége. Ez lesz az európaiak sorsa. Az igazi aklimatdzáló- dást — érzésem szerint — a VB-t megelőző napok jelen­tik. Ott, akkor Tolucában ennyire futotta. De ebből dő­reség arra következtetni, hogy ennyire vagyunk csak képesek. Leonban nem lesz ilyen meleg és csak 1600 mé­ter magasan leszünk. — Ha jól értem szavaidat, akkor kizárt dolog szerinted, hogy európai csapat Mundi- ált nyerjen? — Minden esélyt nelkik, mármint a dél-amerikaiak­nak adom. > — Ezek után a mii esélye­inket hogyan látod? — Ebben a csapatban mi­nimum benne van az. hogy a legjobb tizenhat között ott legyen. Ilyen szempontból nem tartok a franciáktól és a szovjetektől sem. Nehezebb diónak számomra a franciák tűnnek. Pedig látszólag a rá­juk jellemző latinos stílus jobban fekszik. De ne feled­jük, sok nagy játékos van náluk. A világ legjobb labda­rúgói között számon tartott Piatini mellett több olyan van, aki egyéni virtouzitásá- vai, kiszámíthatatlanságával, egyszóval klasszisával képes találkozókat eldönteni. — A magyar bajnokság „erőltetett menetével” — ha nem is lesz olyan erőltetett — fel lehet-e pörögni a VB hullámhosszára? Magyarországé az Szomorúan érkezett Sze- lontai Zoltán vasárnap reg­gel az Olimpiai Csarnokba. Az Intnanszmas Kupa nem­zetközi szabadfogású birkó­zó emlékviadal döntőjében a DVTK 68 kilós sportolója ugyanis szombati térdsérü­lése miatt nem tudott kiáll­ni, így eggyel csökkent a ma­gyar aranyremények száma. Baj így sem volt, hiszen Nagy Béla és Orbán József révén a hazai sportolók két elsőséget itthon tartottak, és óriási fölénnyel nyerték a pontversenyt is. Ez egyben azt jelenti, hogy az új kiírá- sú vándorkupát is Hegedűs Csaba szövetségi kapitány válogatottja őrzi egy évig. A versenyek szünetében MNK-győztes Sikerült a duplázás az O. Dózsa női röplabdacsapatá­nak: a bajnoki cím mellé megszerezte a Magyar Nép­köztársasági Kupát is. A va­sárnap délelőtti MNK-döntő- ben, a Folyondár utcai sport­csarnokban — 400 néző előtt — 3-0 arányban késztette megadásra legnagyobb hazai riválisát, a Tungsramot. A jobb helyzetfelismerés és az eredményesebb sáncmunka döntött az Û. Dózsa javára. A bronzéremért lejátszott találkozón a bajnokság ki­A huszonötszörös váloga­tott Kardos a szekszárdi, jubileumi nemzetközi tor­nán is pályára lépett — Kényes kérdést érintet­tél. A napokban ezen rágód­tam éppen. Mert igaz, hogy a válogatottal speciális mun­kát is végeztünk, de a formá- be hozást ez a küzdelemsoro­zat szolgálja. Ha hosszú tá­von a VB-ék sikercsapatait számba vesszük, megállapít­hatjuk, hogy a Mundialra klubjaik fogságában igazán nem is készülhettek. A jó sze­replés záloga: a világbajnoki színvonalat megközelítő baj­noki küzdelemsorozat. — Mi lesz a Mundiál után? — Még két és fél évig a Dózsáho z szól a szerződé­sem. Lakásproblémám és más egzisztenciális kérdésem megoldódott, így letettem át­igazolási szándékaimról. Szerződésem lejárta után én is szeretnék külföldre szer­ződni, a profi világban meg­méretni. — Bálint Gy. — Fotó: Gottvald Intranszmas Kupa Bíró Mihály, a Magyar Bir­kózó Szövetség elnöke, a Nemzetközi Birkózó Szövet­ség (FILA) alelnöke Orgoná- si Sándornak és Flórián Ká­rolyiak sok évi munkássá­guk elismeréseként a FILA- érdemérem bronzfokozatát nyújtotta át. Különdíj jutott a legtech­nikásabb versenyzőnek, Or­bán Józsefnek, és a fináléban a leggyorsabb győzelmet el­ért NDK-beli Andreas Schrö- dernek. A nemzetek pontversenye: 1. Magyarország 45 pont, 2. Szovjetunió 19, 3. Koreai NDK 18, 4. Románia 16, 5. Lengyelország 15, 6. Mongó­lia 14. az Ü. Dózsa lencedik helyén álló Bp. Spartacus 3-1 arányban bi­zonyult jobbnak a „döntő­újonc” DMVSC-nél. Eredmények: A 3. helyért: Bp. Spartacus—DMVSC 3-1 (14, 7, —10, 6). Az 1. helyért: Ü. Dózsa— Tungsram 3-0 (10, 4, 8). A 32. MNK-döntő végered­ménye: 1. Ü. Dózsa, 2. Tungsram, 3. Bp. Spartacus, 4. DMVSC. (Az Ü. Dózsa ti­zenegyedszer hódította el a kupát.) Asztalitenisz NB i. * Dupla forduló - szimpla siker

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom