Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
8 Képújság 1986. március 22 A Magas-Tatra veszedelmei Riasztó mérleg: tavaly a Magas-Tátrá- ban huszonötén vesztették életüket, százöten súlyos, százötvenen pedig könnyebb sérülést szenvedtek. A hegyi mentőszolgálatnak 370 mentőakciója volt. A hivatásos hegyi mentők száma nem éri el a harmincat sem, de munkájukat önkéntesek is segítik. A legtöbb eset eredendő oka a felesleges kockázat vállalása, a lavinaveszélyre figyelmeztető felhívások semmibe vétele. Többnyire a fiatal turisták, hegymászók és síelők hánynak fittyet a figyelmeztető tábláknak. A balesetek gyakori oka azoknak rossz egészségi állapota, akik bármely évszakban, kellő terepismeret nélkül nekivágnak a nehéz túrának. A meggondolatlanul kockáztatókat nem riasztják vissza az időjárás gyors változásának lehetőségére utaló közlemények sem. Többnyire nem a gyakorlott hegymászók, hanem turisták és síelők kerülnek veszélyhelyzetbe. A segítségre szorulók 85 százaléka közülük kerül ki. Jó néhány turista és síelő tapasztalatlan, sőt a szükséges felszereléssel sem rendelkezik. Sokszor a fizikai felkészültségük sem megfelelő. Lebecsülik a magashegység sajátosságait, azt, hogy váratlanul és gyorsan időjárás-rosszabbodás következhet be. Nincsenek felkészülve ködre, zivatarra, sem a lavinaomlás veszélyére. Előzetesen ritkán tájékozódnak arról, milyen időjárás várható. Előfordul, hogy kisgyermekes családok vállalkoznak a gyerekek erejét meghaladó feladatokra, túrákra. A Magas-Tátra krónikáiban feljegyzett első áldozata a XVII. század derekán Adam Kaltstein községi bíró volt. Azóta a hegység összesen 764 halálos áldozatot követelt. A télen-nyáron csodálatosan szép hegyvidéket sok ezer turista, kiránduló, síelő keresi fel hazánkból is. így mindenképpen helyénvaló a pozsonyi Új Szó figyelmeztetése, hogy ide látogatva ne legyünk felelőtlenek önmagunkkal szemben, ne hívjuk ki a ránk leselkedő veszélyt. g. i. JUGOSZLÁVIA Hatmillió tonna gabona A Szövetségi Statisztikai Intézet legújabb adatai szerint Jugoszláviában az idén búzából, zabból, rozsból és árpából mintegy 6 millió tonna termett. A búzatermés 4,98 millió tonna, körülbelül 600 ezer tonnával kisebb a tavalyinál. A termés csökkenésének egyik oka az, hogy az idén 109 ezer hektárral kisebb területen termesztettek búzát, mint tavaly. Ugyanakkor a 3,69 tonnás hektáronkénti átlaghozam is körülbelül 150 kilóval kevesebb a tavalyi rekordhozamnál. A rozs, az árpa és a zab hozama ezzel szemben meghaladja a tavalyit. Rozsból 82 ezer tonna termett, kétezer tonnával több, mint tavaly. Árpából 68 ezer tonnával több, azaz 816 ezer tonna termett, s a 266 ezer tonnás zabtermés is mintegy 10 ezer tonnával haladja meg az előző évit. A szakemberek felmérése szerint korai burgonyából 328 ezer tonnát takarítottak be, mintegy 12 ezer tonnával kevesebbet, mint 1984-ben. Lihacsov Autógyár KOREAI NDK ÜZEMI FŐISKOLA Reggel és este több száz fiatal tölti be a Moszkvai Lihacsov Autógyár (ZÍL) melletti két kilencemeletes épület előadótermeit. A tanulók munka mellett végzik a műszaki főiskolát. Az üzemi főiskolai rendszerről a főiskola rektora, Jurij Avraamov, a műszaki tudományok professzora beszél. Az első üzemi főiskolák a harmincas évek elején alakultak. Jelentős szerepet játszottak a mérnökképzésben. Második virágzásuk 1960-ra tehető. Ma tíz ilyen főiskola működik, mintegy tízezer hallgatóval. Ez a szovjet főiskolások és egyetemisták 0,2 százaléka. A 25 év alatt sajátos metodikai és szervezési elveket alakítottunk ki: közvetlenül termelésre készítünk fel mérnököket. Először csak a legjobb képességű, legnagyobb felkészültségű dolgozókat vettük fel. Ez azonban idővel létszámcsökkenéshez vezetett. Az esti iskolák elszívták a tanulókat. Akkor határoztuk el, hogy a középiskolákból kikerülő dolgozókat is felvesszük, természetesen a munkahely vagy a bázisintézet előzetes javaslatára. Az utóbbi tíz év során így 80-90 százalékkal nőtt a tanulók száma. Az oktatás menete a következő: körülbelül 3 évet munka mellett tanulnak, a többi időt munka nélkül, csak tanulással töltik. Az esti és levelező képzéssel szemben ennek az utóbbinak megvan az az előnye, hogy a tanulók a gyakorlatban sajátítják el az anyagot, s növekszik a szakmai készségük. A munka és a tanulás váltakozása ezeken az üzemi főiskolákon mindig a bázisintézet sajátosságai szerint történik. A ZIL-nél például az első évfolyam tanulószakasz, a másodiktól a negyedikig hétfőnként váltakozik a munka és a tanulás. A 9. szemeszter tanulószakasz, a 10-11. szemeszterben dolgoznak a tanulók, esténként pedig előadásokra járnak. A12. szemeszterben a diploma- munkát írják. A rendszer fő jellegzetessége, hogy szervesen összeköti az elméleti oktatást a vállalati termelő tevékenységgel. A tanterv egy speciális foglalkozást is tartalmaz - az üzemmérnöki felkészítést. A rendszer lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy rugalmasan képezzék a hiányzó szakembergárdát. A hagyományos felsőfokú intézményekkel ellentétben ez sokkal dinamikusabb forma. Egy felsőfokú intézményben például egy új mérnökképző szak létrehozásához megfelelő tanári kart kell biztosítani, létre kell hozni az anyagi és technikai bázist, ezen a területen, megszerezni a megfelelő minisztériumi engedélyt. Erre általában több év megy el. Az üzemi főiskolákon viszont az egyénileg kialakított tanterv alapján a mérnökök oktatására a vállalatok anyagi és technikai bázisát használják fel, az oktatást a helyi szakemberek végzik. A ZIL-főiskola megnyitásakor hatféle szakon képeztünk mérnököket, ma kilencen. Az utóbbi években olyan új szakokat vezettünk be, mint például a robottechnika, az üzemszervezés, a szerszámkészítés stb. A ZIL kezdeményezésére már több mfnt tíz éve folyik az oktatás gépészmérnökök részére. Ezzel gyakorlatilag a bázisvállalatok vezető munkatársainak továbbképzését oldjuk meg. Mindmáig él az a nézet, hogy az üzemi főiskolákon alacsonyabb színvonalú az elméleti oktatás, pedig ez nem így van. Az 1982/83. évi közvélemény-kutatás szerint a ZIL vezetőinek 80 százaléka azonos, illetve magasabb színvonalúnak ítélte a tanulók elméleti felkészültségét. Egy üzemi főiskolai tanuló az államnak kevesebbe kerül, mint egy hagyományos egyetemista. Az oktatási költségek a pedagógusok és az üzemi szakemberek fizetéséből, a gazdasági és irodai költségekből, a könyvkiadásból, s az alapok amortizációjából tevődnek össze. Ehhez jön még az egyetemisták ösztöndíja, valamint a különböző fizetett szabadságok. Ösztöndíjat általában a tanulók 90 százaléka kap. A vizsgaidőszakban egy hónap fizetett szabadság jár. A diplomamunka készítésére további 4 hónapot bocsátunk a tanulók rendelkezésére. Egy üzemi főiskolára a hat év alatt 6860 rubelt fordítunk, az országos átlag 6600 rubel. Az üzemi főiskolások ugyanis a termelésben részt vesznek, többletterméket hoznak létre, amelynek értéke levonandó a népgazdasági ráfordításokból. Egy üzemi főiskolás oktatása hozzávetőlegesen feleannyiba kerül, mint egy hagyományos módon képzett egyetemistáé. A gazdasági előnyök mellett társadalmi előnyei is vannak az üzemi főiskolai képzésnek. A munkára való nevelés a kollektívában, az üzemi légkörben folyik. A fiatal dolgozók számára az üzemi főiskolás az élő példa a gyors szakmai előrehaladásra és a társadalmi előrelépésre. Tudomány és oktatás Koreában a felsőoktatásnak rég hagyományai vannak. A tisztségviselői jobb felkészítésére már 682-ben kína mintájú állami felsőiskolát alapítottak, i bevezették a kínai típusú konfuciánu: vizsgarendszert. Később az új, 918-1392 között fenn állt Korjó államban - egyébként ebbe ered Korea elnevezése az európai nyel vekben - fénykorát élte a tudomány és < kultúra. A korabeli buddhista kolostorol a tudományok központjaivá váltak. Jóval Gutenberg előtt, a XI. százat végén kezdték alkalmazni a nyomtatás ban a mozgatható fémdúcokat és betű két. A tudomány a későbbi századokbai is fejlődött. Főként a csillagászatban, i földrajzban, a zenében, a matematiká ban és a humán orvoslásban értek e jelentős eredményeket. A XV. században részleteiben még mi is érvényes mezőgazdasági kézikönyve állítottak össze Nongsza cshinpol cím mel. Ugyanebben a században kezdtél meg az évi csapadékmennyiség méré sét, s a részletes meteorológiai adatol nyilvántartását. A japán hódításokkal sorvadni kéz dett a tudományos műveltség, s egyn kevesebb koreai képezhette magái Miután a szovjet hadsereg 1945-ben fel szabadította Észak-Koreát, megkezdő dött az iskolai hálózat kiépítése. A KNDK-ban ázsiai viszonylatbal elsőként vezették be a hétéves kötelezi oktatást, amelyet 1967-ben kilencéve kötelező politechnikai oktatási rend szerré fejlesztettek. 1972-ben hozzákezdtek a 11 éve általános középfokú oktatási rendsze fokozatos megvalósításához. Az általá nos, közép- és felsőfokú oktatási intéz ményekben 1964-ben több mint 2,5 mii lió hallgató tanult, számuk 1970-re meg haladta a 3,4 milliót. Jelenleg a KNDK felsőfokú végzett séggel rendelkező szakembereinek ; száma egy és egynegyed millió, a nép gazdaságban foglalkoztatottak 19,1 százaléka. Az ország első főiskoláján, az 1946 ban alapított Kim Ir Szén Egyetemen m: már a legkülönfélébb szakokon folyik a oktatás. Míg az egész koreai félszigetei 1945 előtt mindössze 9 felsőfokú kép zést nyújtó iskola működött, s északoi egy sem volt, ma a KNDK-ban 216 főis kola és 576 kollégium található. Háromszázötven éves házak Stolberg környékén a vidék csodálatos. A 2300 lakosú városka 350 éves épületei egyedülálló látványt nyújtanak. Évente 14-15 ezer turista keresi fel a tengerszint felett 3-400 méter magasságban fekvő klimatikus gyógyhelyet. A város nevezetessége: itt született Thomas Münzer, a német parasztháború legendás vezére. Emlékét kis múzeum őrzi. Alapvető feladat Nyersanyag-takarékosság A nyersanyag-takarékos gazdálkodás a Szovjetunióban is a legaktuálisabb feladatok közé tartozik. Bár az ország gazdag természeti kincsekben, gazdasági és ökológiai meggondolásokból számolni kell ezekkel a gondokkal is. A Szovjetuniónak óriási területet kellett bevonnia a gazdaság vérkeringésébe - autóutakat, vasútvonalakat és transzkontinentális csővezetékek egész rendszerét kellett kiépítenie. Ez utóbbin keresztül jut el a fűtőanyag a Szovjetunió 4 ezer kilométernyire fekvő európai területeire, ahol a nyersanyagtartalékok kimerülőben vannak, ugyanakkor itt összpontosul a Szovjetunió ipari potenciáljának négyötöde. Ezek alapján rendkívül fontos feladattá vált a nyersanyagtakarékosság. A Szovjetunió ma a világon elért legjobb eredményekkel összehasonlítva a nemzeti jövedelem egységnyi növelését nagyobb nyersanyagfelhasználással éri el, ami komoly különbség. A nyersanyag-takarékos technológiák fejlesztésére és bevezetésére fordított költségek alig egyharma- dát-felét teszik ki a kitermelés növelésére fordított költségeknek. A takarékos gazdálkodás korábban sem volt ismeretlen a Szovjetunióban, így például a színesfémkohászat termékeinek mintegy egyharmada melléktermékekből készül. A kazahsztáni Uszty- Kamenogorszkban működő ólom-cink kombinátban a két alapvető komponensen kívül a periódusos táblázatban sze replő további 18 féle elemet vonnak t különféle ásványércekböl. A szovjet vil lamos erőművek fűtőanyag-felhaszná lása kisebb, mint példáiul az USA-bar vagy az NSZK-ban. A gazdaságos technológiákat fej lesztö, a másodlagos nyersanyagoké hasznosító és a rekonstrukció sorái hulladékmentes technológiákat beve zető vállalatok anyagi ösztönzése mel lett a Szovjetunióban szervezeti intézke déseket is hoztak a nyersanyag-fel használás normáinak megszigorítására Ezek az intézkedések kis ráfordításo mellett is komoly gazdasági hasznc eredményeznek. A legnagyobb nyereséggel kecseg tető megoldás továbbra is a nyers anyag-takarékos technológiák fejlesz tése és gyakorlati bevezetése. Jellemz példa erre, hogy a Szovjetunióban dön tés született az ukrán ipar e téren éléi kiváló eredményeinek széles körű hasz nosításáról. Az ukrán módszer lényeg a kérdéskör komplex megközelítése. > nyersanyag-takarékos technológiá bevezetésére vonatkozóan egész váró sokra, ipari körzetekre érvényes progra mókát dolgoznak ki. A12. ötéves terv során (1986-1990) tervek szerint a Szovjetunióban a taka rékos gazdálkodásból származó össze gek jelentik majd a szükséges nyers anyagnövekmény 75-80 százalékát. LEONYID KORENYE A Moszkvai Lihacsov Autógyár (ZIL) üzemi főiskolájának laboratóriumában A Harz-hegység egyik gyöngyszeme - Stolberg
