Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

1986. március 15. NÉPÚJSÁG 11 A magyar építészet századaiból Vili. Konstruktív racionalitás Breuel Marcel: A Torrington üzem igazgatási épülete (USA, 1965-66) Szeretnénk most röviden arra is feleletet keresni, vajon mit jelentettek építé­szeink a tágabb világ szá­mára. A művészetben éppen úgy nincsenek merev hatá­rok, mint az életben, az első világháborút mégis úgy tekinthetjük, mint amikor lezárul a szecesszió kettős­sége, s az új építészet elhagyja a lágy formaalakí­tást, a festői dekorativítást, és tovább élteti már a sze­cesszió szerkezeti elemei­ben jelentkező díszítés nél­küli síkokat, idegen szóval a konstruktív racionalitást. Vagyis amit eddig az építé­szet a tetszetős külsőért alárendelt, most előlép: a vasbeton, acél, üveg nem esz­köz többé, hanem cél. Hosszú korszak nyitánya ez a célszerű, új technikai megoldásokhoz, tömegépítkezésekhez alkalmazkodó építészetben. Mintha a hgszas évek elején építészeink megé- reznék, hogy hazai körülmények között a bátor vállalkozásoknak nem nagy vissz­hangja lesz, - sorra külföldre mennek, s jelenlétükkel is bekapcsolódnak az európai áramkörbe. Ha pontosan figye­lemmel kísértük építészetünk útját, módosíthatunk azon a marcangoló önvá­don, hogy mi mindennel elkéstünk lega­lább fél évszázadot. Építészetünk sem késett el, ha sokszor szerényebb vagy szegényebb is volt európai rokonainál. Az első világháborút követő években építészeink idehaza is jelét adhatták tudásuknak (Kozma Lajos, Hajós Alfréd, Lajta Béla, Árkay Aladár, Molnár Farkas, Fischer József, Weichinger Károly, Ger- lóczy Gedeon, Rimanóczky Gyula, Gulyás Zoltán, Győri Dénes, Pogány Mófíc, Barát Béla, Novák Ede és még többen), s munkájuk nyomán elsősorban Budapest valóban új arcot kapott. A Rákóczi út és a Múzeum körút sarka, a Madách tér, a margitszigeti Sportuszoda, a városmajori vagy pasaréti templom, a Mező Imre úti kórház ma már rangos ar- chitekturális eligazodási, közlekedési pontok. Építészeink körülnézhettek a világban, s a világ mindmáig elismerés­sel tekint építészetünkre. Moholy-Nagy László - bár ő nem építész - a Tanács- köztársaság bukása után Ausztriába megy, csatlakozik Kassák Lajos köréhez, termékeny talajra találnak konstruktivista gondolatai a Bauhaus körében, és azon túl. Vágó Péter, Vágó József építész fia, apja politikai vallása miatt távozik, s tele­pedik le Párizsban. Breuer Marcel egye­nesen Weimarban keresi fel (1920-ban) századunk nagy építésze, Gropius Bau- haus-iskoláját. Molnár Farkas 1920-tól folytatja a Bauhausban tanulmányait. Bodon Sándort apja, a kiváló bécsi nagyipari bútortervező viszi Hollandiába, majd tanára, Kaesz Gyula küldi ki ösztön­díjjal, míg 1928-ban végleg letelepedik Amszterdamban. Forbát Alfréd 1920-tól Gropius munkatársa, 1938-tól Svédor­szágban él. A két háború közötti modern építészek nemzetközi szervezete, a CIAM 1928-ban alakul meg Svájcban, még ebben az évben magyar csoportja is ala­kul Molnár Farkassal az élen. A baráti csoportban ott találjuk a Köztársaság téri lakóházak tervezőjét, Fischer Józsefet, Major Mátét és Preisich Gábor építész, építésztörténész professzort, az Oncsa- házak tervezőjét, - Rácz Györgyöt, a későbbi Iparművészeti Tanács szervező­jét és vezetőjét, Juhász Lászlót, Dávid Károlyt, a Népstadion, a MOM kultúrház, a Ferihegyi repülőtér tervezőjét, hogy csak a mindnyájunk számára kötelezően ismerteket említsük. A külföldi szakirodalom még nem figyelt fel, hogy milyen nagy szerepe volt építőművészetünknek századunk megú­julásában, bár Moholy-Nagy, Bauer Mar­cel, Vágó, Bodon magyarságát tudva és elismerve húzzák alá jelentőségüket. Moholy-Nagyban a konstruktivizmus lényegét az építészetben is látó, fáradha­tatlanul tanító mestert tisztelik. Breuer Marcel 1934-ben - Molnár Farkassal és Fischer Józseffel - elnyeri a Budapesti Nemzetközi Vásár pályatervének első díját, s berlini, bristoli, New-York-i, rotter­dami, bordeauxi építményei mellett Luigi Nervivel a párizsi UNESCO székház ter­Kozma Lajos: Parasztház terve Somogybán (1941) vezője volt. (1953-58). Pierre Vago, vagyis Vágó Péter a legnagyobb nemzet­közi és francia építészeti szervezetek tagja, vagy vezetője, kezdeményezője. Negyvennégy évig szerkesztője a világ­hírű L’ Architecture d'Aujour’hui (A ma építészete) című folyóiratnak. Városren­dezési, építészeti tevékenysége igen sokoldalú. Tervez Tarasconba iskolát, Tuniszba bankot, Le Mansba lakótelepet és templomot, Berlinbe lakóházat, Bonnba könyvtárat, Lourdesba 25.000 zarándokot is befogadó templomot, Lilié­be egyetemet, Názáretbe monostort, Jeruzsálembe kulturális intézetet. Bár szűkebb keresztmetszetű, nem jelenték­telen Bodon Sándor euvre-je sem: amsz­terdami könyvesboltja, lakóházai, üzlet­háza, kiállítási és kongresszusi épület- csoportja, az Apolló Hotel, reklámfilm­stúdió, a párizsi holland kiállítás (1948-50), a rotterdami Museum Boy- mans Beuningen kibővítése, kereske­delmi raktár s a nymegeni konszern terve nemzetközileg elismert alkotása. Ilyenformán népesítik be létesítmé­nyeikkel, tudásukkal építészeink a vilá­got, bizonyítékául, hogy megállják helyü­ket a nagy világversenyben, ahol nem a könnyen elszálló szó, hanem egyedül a szigorú fegyelmet, az emberi lét közvet­len érdekeit szolgáló alkotás, a korszerű előrelátás, a pontos felkészülés érvénye­sülhet. Kiváló építészeink hazai és kül­földi részvételével szerettük volna a figyelmet feléleszteni építészeti érté­keinkre, szűkszavú jelzéseink kiegészí­tését olvasóinkra bízva. KOCZOGH ÁKOS MŰVÉSZET A magyar múzeumok - 1985-ben A látogatók számának növekedése mellett bővült és gazdagodott múzeu­maink közművelődési tevékenysége is - egyebek között ez derül ki a hazai múzeumok elmúlt évi munkájáról készült statisztikai összefoglalóból. Eszerint tavaly mintegy 9 százalékkal nőtt a bemutatott művészi alkotások és tárgyi emlékek élményszerű feldolgozá­sát és megértését segítő tárlatvezetések, 34 százalékkal az ismeretterjesztő előa­dások hallgatóinak, és 50 százalékkal a múzeumi rendezvényeknek és résztve­vőiknek a száma. A közművelődési tevékenység mellett jelentős tudományos munkát folytattak tavaly a múzeumokban, hiszen a hazai intézményekben őrzött tárgyak száma meghaladja a 10 milliót, s a kisegítő gyűj­temények még 11 millió dokumentumot őriznek: e széles körű kutató, feldolgozó tevékenységet mintegy 4300-an végzik. A múzeumok kiállításait tavaly több mint 19 millió 360 ezren tekintették meg, 160 ezerrel többen mint 1984-ben. Bár ez a szám múzeumonként, megyénként és az egyes időszakokban változó - tavaly például elsősorban a Szépművé­szeti Múzeum újra megnyílt részlegei vonzottak sok látogatót - a múzeumláto­gatók száma mintegy tíz éve emelkedő tendenciát mutat. Az első helyen immár hagyományosan a szentendrei Kovács Margit kerámia- gyűjtemény áll, ezt követi a Magyar Nem­zeti Múzeum, a Dobó István Vármúzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépmű­vészeti Múzeum. Tavaly 36 új múzeum nyitotta meg kapuit, ebből 26 már az év nagy részé­ben fogadhatta a közönséget. Ezeket az új gyűjteményeket csaknem 360 ezren keresték fel: közülük legtöbben a pécsi Amerigo Tot Múzeumot, a veszprémi Egyházmegyei Gyűjteményt, továbbá a Szombathelyi Képtárat és a budapesti Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállítást. Barabás Márton: Kocsihajtó A festészet kétezer éves tradícióit tűz- zel-vassal kiirtani szándékozó avant- garde mozgalmak, melyek a századelő óta egymást követő hullámokban renget­ték meg a képzőművészet világát, a het­venes évekre elerőtlenedtek, tartalékaik kimerültek, a viharok elültével csende­sen átadták a helyüket a régi stílusok felújításának, az eklektikának. A múlt század második felében hasonló folya­mat zajlott le, míg meg nem született az új korstílus. A magyar festészet derékhada és fiatal nemzedékei e zászló alatt tömörülnek a Magyar Nemzeti Galéria napokban nyílt, a már címében is az eklektika nevét viselő kiállításának tanúsága szerint. A kép meglepő, de nem váratlan. Születé­sét több program és kiállítás, köztük a Műcsarnok decemberi, „Magyar festők három nemzedéke - Pillanatkép című tárlata jelezte már. A Nemzati Galéria bemutatója lényegében ugyanennek a festői körnek munkáiból szerveződött - lévén ők a fiatalabb kortárs nemzedékek között a hangadók. Ha más csoportok műveit hozzászámíthatnánk, a kép való­színűleg színesednék - elsősorban a hazai tradíciók művelőivel - amivel a ren­dezők most adósok maradtak. A kiállítás így is nagyszabású és meg­lepetésekben gazdag. A hazai eklektika jellemző vonása, hogy élharcosai közt az a Nádler István, Keserű Ilona és a többiek találhatók, akik a hatvanas években az újkonstruktivizmus fő képviselői voltak. A hatvanas évek európai stílusirányzatai­nak hazai követőiként képeiken eljutot­tak az autonóm jelekig. Mások, főleg az ifjabb nemzedék tagjai a színek intenzitá­sát fokozták, a műalkotást mint műtár­gyat elvetették, rögtönzésekkel, installá­ciókkal léptek fel, eszköztárukat fejlesz­tették új médiumokkal, mint a kép körébe vont fényképpel, nyomdatechnikai eljá­rásokkal vagy a videóval. A régi konst­ruktivisták példáján okulva kutató, kísér­letező szenvedélyükben az ecsetnek is búcsút mondtak, szórópisztollyal, csor- gatással és más eszközökkel dolgoztak. A Nemzeti Galéria kiállításának másik meglepetése, hogy eltűntek a „kócos”, kísérleti munkák, a kiállított művek eszté­tikai színvonala magas, előttünk áll egy nagyra hivatott, tehetséges, fiatal nemze­dék, bár még sokak számára szokatlan, de figyelemre méltó mondanivalóval, kicsiszolt eszköztárral. A festők újra festenek és milyen kifejező- készséggel! Hangjuk nem dadogó, tisztán és erősen szól. Közülüka leghivatottabbak- nak magánmitológiája is meg tudja fogni a nézőt, induljanak bár a gesztusfestészet­ből, mint Klimó Károly Feketearany labirint­ján, közelítsenek a kalligráfiához, mint Komlódi István Jelek című művén, vagy a metróállomások irkafirkáiból. Sokféle hatás és sokféle indíttatás keveredik a művekben, de a döntő szerepet az újrafel­éledt expresszionizmus játssza. Festőink tudatosan vállalják a világ minden tájáról rájuk zúduló információáradatot, azokkal együtt is tudnak élni. Nyoma sincs már a honunkban annyira megszokott, gyakran felpanaszolt évtizedes elkésettségnek. A brutálisabb Tormanyelvű német expresz- szionizmus kifejezési rendszeréhez állnak közelebb, akkor is, ha élményanyagukat szinte idézetszerüen az olasz manieristák vagy Michelangelo inspirálja, mint Koncz András Érintés című művén, vagy Soós Tamás Caravaggio parafrázisán. Mindkét művész egyébként monumentális elhiva­tottságú, akik tudatosan élnek az új mexi­kóiak eredményeivel is, mint Molnár Sán­dor Metamorfózisán. A pécsi iskola tagjai közül Pincehelyi Sándor hű maradt a pop art kezdeményeihez, míg a hiperrealista képek komoly rutinját őrzik Barabás Már­ton képei szürrealista képzettársítással vagy akonstruktív anyagstruktúrákkal, mint a Kocsihajtó vagy a Kettős elmozdulás. Az anyagkollázs játssza a főszerepet Záborszky Gábor A föld meséi című soro­zatán. A fényképet, mint dokumentumot szubjektív környezetbe felszabadult kép­térbe helyezi a hangulat éreztetésére Kaszás l-ll. című sorozatán Kocsis Imre. Erdélyi Miklós, aki a koncept art pápája volt nemrég, dialógust folytat a színnel és for­mával Rembrandt Önarckép parafrázisán. Hangsúlyosak Birkás Ákos művei is, akinek nyers, nagy lendületű ecsetvonásai a gyer­mekrajzok egyszerűségével felvázolt táj­képi asszociációkat keltenek. A geometria eltűnőben van, a kubizmus legtisztábban Gulyás Gyula Scheiber Hugóról mintázott portréján érhető nyo­mon, szinte idézőjelbe téve, Nadler István még képeiméiben is Malevicset idézi. A kiállított művek erőt és szakmai készenlétet bizonyítanak. A monumentalitás igénye, a kétségtelen visszatérés az elhanyagolt figurális ábrázo­láshoz, a sugárzó, gyakran az agresszivitá­sig felfokozott színvilág, a festői eszközök modern, szuverén kezelése, az egyéni hangnyelvre törekvés az előismeretek nél­küli nézőnek még szokatlan, de hangsú­lyos élménnyé teszik a jól rendezett kiállítást. BRESTYÁNSZKY ILONA Fehér László: Napimádó Vágó Péter: A názáreti Szt. Klára monostor múzeuma (1965) Új monumentalitás felé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom