Tolna Megyei Népújság, 1986. március (36. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-15 / 63. szám
/ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 63. szám. ÁRA: 2,20 Ft 1986. március 15., szombat. Mai számunkból hús högyészrol (3. old.) VÍZMŰ ÉPÜL GYŐRÉN ÉS IZMÉNYBEN <4. old.) TEHETÜNK VALAMIT A BÉKÉÉRT (5. old.) ZAGALLO: A NÉPSTADIONBAN REMEK ELŐADÁS LESZ LESZ-E KÉPTELEFON? (13. old.) (12. old.) Versenyben a világgal Ismerjük a nap hiteles krónikáját. Tudjuk, hogy esett az eső, hogy éppen vasárnap volt, ezért sok vidéki tartózkodott Pesten. Természetesen Petőfi napja volt ez, mert a költő és barátai értették legmélyebben a történelmi lehetősíéget, s ennek megfelelően tudtak cselekedni. Feszültségekkel terhes volt az idő: jöttek a hírek a forradalmi Európából, Párizsból is, de innen, közvetlen közelről, a császári székvárosból, Bécsből is. Az országgyűlés Pozsonyban vitatkozott: anakronizmus volt már a tanácskozás székhelye, amit csak a város Bécshez való földrajzi közelsége indokolt, de korszerűtlen maga a testület, s több gondolkodó politikus tudta is, hogy a rendi Magyarország temetésén vesz részt. Akármi történt 1848 március idusa után — forradalmi fellángolás, időleges hadműveleti sikerek, belső viszály, Világos, Haynau- és Bach-korszak —, bármit hozott a sors, a folyamat visszafordíthatatlanná lett. A jobbágyság megszűnt, és semmilyen reakció vissza nem hozhatta a középkort. „Egy nemzet történelmének nagy eseményeit az utókor csillogó fénymázzal vonja be, az emlékezetes, nagy jeleneteket mintegy üveg alá teszi, akárcsak mi szeretteink fényképeit; elkerülhetetlen ez, néha szükséges is: nemcsak a tiszteletet fejezi ki, de védi is a képet. Közelebbről szeretném látni a finomabb vonásokat, fel kell hát emelnem ezt a kegyelet-réteget; csillog, de vakít is.” Ez már századunk ítélete, Illyés Gyula fogalmazott így. Tudjuk, hogy mi történt március idusán ama 1848. esztendőben, mégis szükségesnek véljük, hogy újra meg újra szemügyre vegyük ennek a napnak a csodáját. Újra meg újra legendák fonódnak e nap eseményei és szereplői köré, s voltaképpen minden nemzedék belső igénye, hogy a maga prózaiságában lássa, hogy mi történt valójában. Aztán új legenda terem — a kor színvonalán. Nem tudom, hogy mikor ünnepelhették először március tizenötödikét. Talán már 1849-lben? Esetleg csak a kiegyezés után? És mikor kezdődött ennek a napnak a politikai értelmezése? És mikor kezdték kisajátítani — Adyval szólva — „a puffogó frázisok, hazafias nagyot- mondások Tarjagos Illései”? Bizonyos azonban, hogy ez a nap mindenkor hatott a nemzetközi közgondolkodásra. Akár azzal, hogy el akarták felejteni, és színes nyomattá merevítették, akár azzal, hogy látszatra talán a kegyeletet is megsértve, nem annyira a históriát idézték, hanem annak a napnak a csodáját akarták megfejteni. Megfejteni, megérteni, hogy szellemében cselekedhessenek. Ez a mostani a százharmincnyolcadik március tizenötödike. És még most is akad elegendő ok a meditációra. Most újra. Hogy ne az ismert történelmet ismételgessük, hanem értsük ennek a nemzeti ünnepnek a titkát. Március tizenötödike ugyanis a magyar történelem legszorongatóbb kérdését tette fel. Mikor igazodunk igazán a világhoz, mégpedig nem az utánzás gyengeségével, hanem az ország reális érdekei szerint? A haladás és a nemzeti érdek harmóniája miként valósítható meg? Petőfiék voltak az elsők, akik felismerték, hogy Európa fejlődése annyira felgyorsult, hogy a versenyt rákényszerítik a népekre, az országokra. Természetesen a hajdani szóhasználat más volt: nem versenyről esett szó, hanem például a nemzeti büszkeség követelményeiről. De a lemaradás veszélye egyértelműen fogalmazódott meg. A politikai rendszer fejlettségét tekintve ugyanúgy, mint az 1848-at megelőző évtizedekben a gazdasági élet korszerűsítését célzó törekvésekben. Az a forradalmi lobogás, amelyet irodalmias gondolkodás- módunk szeret nagyon is romantikus színekben látni és láttatni, valójában a politikai realizmusnak olyan, históriánkban sajnos, ritka példája, amelyet nem szabad elfelejtenünk. A márciusi követelések egyértelműen a polgári fejlődés szigorú szabályainak figyelembevételével fogalmazódtak meg. És téved, aki azt hiszi, hogy a pillanat által a közvéleménybe „bedobott” ötletek voltak. Az 1848-at megelőző másfél évtized a kollektív tanulás ideje volt ebben az országban. Akkor kezdi megismerni az értelmiség Magyarországot, és akkor méri először a világhoz. Magától értetődik, hogy a verseny tovább nem halasztható. A tett pillanatát ismerték fel. A „ráérünk arra még”-szemíélet végét jelentette március tizenötödike. Egyetlen nap eseményei világossá tették, hogy az ország előtt a halaszthatatlan tennivalók sokasága halmozódott fel. A reformkor tudásanyaga, a kor Európájának forradalmi légköre, a létében fenyegetett nemzeti tudat fogott össze, hogy döntsön a haladás dolgában. Hogy lehetetlenné tegyék a további halogatást, hogy ne engedjenek a rossz kompromisszumok kísértésének, hogy az egyéni és a csoportérdekek helyébe az egész társadalom érdekét helyezzék, s ezzel utat nyissanak a fejlődésnek. Történelmünk egyik legjelesebb napja március tizenötödike. Mert realizmusra szorította a kortársakat. I Mert igaz módon felidézett emléke ma is erre a valóságközpontúságra, az ország és a világ harmóniájának szükségességére nevel. E. FEHÉR PÁL A Hazafias Népfront OT ülése A Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken a Parlamentben ülést tartott. A testület megvtifcatta a mozgalom 1986. évi programját, amely a HNF VIII. kongresszusának állásfogla- sána épül. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Petrovszki István, az MSZMP KB párt- és tömegszerveztek osztályának vezetője. Kállai Gyulának, a HNF OT elnökének megnyitója után Pozsgay Imre főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a programjavaslathoz. Elöljáróban 'megemlékezett az 1848-as polgári forradalom és szalbadságharc 138. évfordulójáról, e forradalom jelentőségéről, nemzeti tudatunkat formáló hatásáról. Ezután hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja most lezajlott XXVII. kongresszusa, az ott elfoga- dott határozatok; a szocialista demográoia fejlesztésének szándéka, a 'kritikus és önkritikus hangvétel, a megújulási készség és vállalkozókedv a hazai közvéleményben is élénk visszhangra találtak. A továbbiakban [Pozsgay Imre rámutatott, hogy a népfront 1986-os programja átfogó jellegű, és megvalósításához nagyfokú társadalmi aktivitás szükséges. CSak ennek segítségével oldható meg társadalmi gondjaink döntő többsége. A HNF kongresszusa után elkezdődött az állásfoglalás határozatainak végrehajtása a mozgalom minden szintjén. Érzékelhető, hogy megnövekedett az igény a társadalmi viták iránt, s az állampolgárok egyre inkább szót kérnek a sorsukat érintő kérdésék megvitatásálban. Fontos feladat, hogy a jövőben a választások közötti időszakban az eddigieknél erőteljesebb legyen a választók és a választottak kapcsolata. A mozgalomnak végig kell gondolnia azt is, hogy a helyi és országos népszavazás intézményét miként lehet beilleszteni jogrendszerünkbe. Pozsgay Imre a népfront és a tanácsok kapcsolatairól szólva rámutatott, hogy szükséges támogatni a tanácsok önkormányzati funkciójának kibontakoztatását, többek között az együttműködés elmélyítésével. A helyi önállóság fejlődése az állampolgári kezdeményezések természetes velejárója. A népfront támogatja például az egyesületek létrejöttét, e folyamatot konstruktív társadalmi mozgásformának tekinti. A népfrontmozgalom 1966. évi programja hangsúlyozza, hogy állandó és növekvő jelentőségű feladat a demokratikus népfrontfórumok vonzerejének javítása és az igényéknek jobban megfelelő véleménynyilvánítási lehetőségek megteremtése. A jövőben arra kell törekedni, hogy az állampolgárok többségét érintő jogszabályok alkotásában felelős részvételt biztosítsanak a közvéleménynek. Ezzel erősíteni lehet a társadalompolitikai szempontok érvényesítését a kormányzati szintű gazdasági, kulturális, szociálpolitikai és egészségügyi döntések előkészítésében. A Hazafias Népfront kötelességének tartja, hogy észrevételeivel, javaslataival erősítse a társadalmi közmegegyezést, a különböző osztályok és rétegek politikai szövetségét. Arra törekszik, hogy a népfrontba tömörült társadalmi szervezetek és mozgalmak együttműködése mindinkább a mozgalmi munka hétköznapi gyakorlatává váljon. Legyenek a népfrontbözottságok a közélet aktív, kezdeményező részesei, a választott testületek, a társadalmi aktivisták és a bizottságok bevonásával pedig vállaljanak nagyobb részt a helyi politika alakításában, a társadalmi, politikai szervezetek közötti együttműködés és munkamegosztás javításában. A dokumentum feletti vitában felszólalók számos kiegészítő javaslatot tettek. Többen is hangsúlyozták a népfront közjogi, társadalmi szerepének erősítését. Rámutatták a munkabizottságok tevékenysége tartalmi bővítésének fontosságára, és azokra a módszerekre, amelyek alkalmazása révén még több állampolgár kapcsolódhat be a közös munkába. Fontos követelményként szóltak a még nyitottabb társadalmi viták megszervezésének szükségességéről, valamint a népfront közművelődési és kulturális szerepének erősítéséről. A vitában felszólalt Kanyar József, Pálos Tamás, Kristó Nagy István, Barcs Sándor, Krasz- naí Antal, Deme László, Pásztor Béla, Ernőd Péter, Szokolay Sándor, Gülyás Pál, Gyapay Dénes, Mándi Barnabás és dr. Keszler Pál. * A hozzászólásokra Pozsgay Imre válaszolt, majd az országos tanács a Hazafias Népfront 1986. évi programját — az elhangzott kiegészítésekkel — elfogadta. Ezután az országos tanács döntött az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltéséről. Az Alkotmány és a választójogi törvény kiegészítéséről szóló 1985. évi VI. törvény arról rendelkezik, hogy az országos listán megválasztott képviselő megüresedett helyére az űj 'képviselőt — a HNF OT jelölése alapján — az Országgyűlés választja meg. Ennek megfelelően az országos tanács, — mlint országos jelölőgyűlés — az országos 'lista megüresedett helyeire képviselőjelöltnek fogadta el Boldizsár Iván írót és dr. Schöner Alfréd főrabbit, a Budapesti Izraelita Hitközség Budapesti Rabbiságának elnökét. Jogásznap Szekszárdon Tegnap délelőtt tíz árakor vette kezdetét Szekszá rdon, a régi vármegyeháza dísztermében az immáron évek óta megrendezésre kerülő jogásznap. A megye háromszáz jogászának az ülésteremben helyet foglaló képviselőit, a Legfelsőbb Bíróság, a jogászszövetség szomszéd megyei szervezeteinek képviselőit, egyetemi tanárokat, valamint dr. Péter Szigfridet, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Nyíri Sándort, a legfőbb ügyész helyettesét, dr. Fonyó Gyulát, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesét, dr. Nagy Lászlót, a Magyar Jogász Szövetség főtitkárát, Császár Józsefet, a Tölna Megyei Tanács elnökét, dr. Molnár Ervin Tolna megyei főügyészt, valamint dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagy, megyei rendőr-főkapitányt — dr. Molnár István, a Tolna Megyei Bíróság elDr. Nagy László megnyitó beszédét mondja nöke, a Magyar Jogász Szövetség Tolna Megyei Szervezettének elnöke köszöntötte, majd átadta a szót a jogászszövetség főtitkárának. Dr. Nagy László megnyitó beszédében foglalkozott a jogászok társadalomban elfoglalt helyének megítélésével és az utóbbi években tapasztalható állampolgári fegyelem romlásának okaival. A továbbiakban a jogászok hi- vatástudatával és más időszerű kérdésékkel foglalkozott. Ezt követően került sor dr. Nyiri Sándornak, a legfőbb ügyész helyettesénék Társadalompolitikai célkitűzések — jogalkalmazás című előadására. A délelőtti program zárásaként dr. Szigeth Ferenc, a Szekszárdi Városi Bíróság elnöke megnyitotta a jogi tárgyú könyvekből rendezett kiállítást. Délután már két helyszínen foly tovább a bíróik, az ügyészék, az ügyvédek, a jogtanácsosok és az állam- igazgatási jogászok szakmai napja. A megnyitó helyszínén az államigazgatási jogi szakosztály tartotta meg ülését. Itt dr. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese A tanácsi igazgatás időszerű kérdései címmel tartott előadást, melyet két korreferátum követett. A polgári jogi szakosztály, s a vállalati és szövetkezeti tagozat ülését a Tolna Megyei Bíróság dísztermében rendezték meg, ahol két előadás is elhangzott. Dr. Tamás Lajos, tanszék- vezető egyetemi docens, az állaim- és jogtudományok kandidátusa beszélt A gazdálkodó szervezetek közötti együttműködés elméleti és gyakorlati problémáiról, majd dr. Kalmár György egyetemi tanár, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezető-helyettese mondta el A gazdálkodási szervezetek közötti konfliktusok az ítélkezési gyakorlatban című előadását. E szakosztály ülésén is szintén két korreferátum hangzott el. Dr. Molnár István köszönti a jogásznap résztvevőit A hallgatóság
