Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

1986. február 5. KÉPÚJSÁG 3 Demokrácia ás politikai kultúra Több mint másfél évtizeden <u h ­. ,.. üzemi pártbizottság fii - kara volt alkalmi ismerősöm egy országo­san is eléggé jelentős vállalatnál. Tavaly ilyentájt aztán, a kongresszust megelőző helyi választáskor a jelölőbizottság két jelöltet javasolt erre a posztra; őt, és még valakit. Ö ebben ugyan afféle „divatmaj- molast" látott, de félni nem félt. Annál is inkább biztos volt a győzelmében, mert a megelőző taggyűléseken, a pártbizottság és a végrehajtó bizoottság ülésén, sőt, magán a küldöttgyűlésen sem hangzott el őellene egy árva szó sem; sőt, aki csak fel­szólalt, dicséröleg, elismerőleg szólt róla, munkájáról; ellenvéleménye senkinek sem volt. És aztán jött a hideg zuhany: a má­sik jelölt „futott be”, fölényes szavazat- többséggel. „Hát nem jellemtelenség ez?” — kérdezte tőlem beszélgetésünkkor. Nem maradt ott a vállalatnál, egy másik munkahelyen azonban megtalálta számi tását az eredeti szakmájának megfelelő munkakörben, még valamivel többet is keres, mint párt titkárként, arról nem is szólva, hogy mennyivel nyugodtabb, a családjának élhet; szóval nem tört ketté az élete. Mégis tele van mély keserűséggel, baljós Ítéletekkel. Mint mondta, nem „ha­zabeszél", de „félti" az országot, a pártot. Mert vajon egészséges tünet-e ez: szemtől- szembe, nyílt plénumon nem szólni a je­lölt ellen egy rossz szót sem, sőt, képmu­tatóan dicsérni is akár, aztán a titkos vá­lasztáson ellene szavazni. S lám, hogy ter­jed ez a „kór”. Hány és hány jelölttel ismétlődött meg ugyanez az országgyűlési, képviselői és tanácstagválasztásokon. Vagy a legutóbbi hetekben, hónapokban a szak- szervezeti szervek és tisztségviselők újjá- választásakor. És közben a hírhedt esetek, amikor egyes vállalati tanácsok — tehát kis létszámú, személyenként is számon tart­ható testületek — titkosan úgy buktatták meg az igazgatót, hogy ez az eredmény homlokegyenest ellenkező volt az előzete­sen nyíltan megfogalmazott véleményekkel. Beszélgetőpartnerem szélsőséges követ­keztetéseit és a közösséget sértő jelzőit természetesen vissza kellett utasítanom. Egy testület, egy közösség, egy embercso­port „jellemét” kérdésessé tenni legalább annyira jogtalanság, mint dktalanság, s történelmietlen szemléletre vall. József Attila Hazám című szonettciklusából vala­mennyien jól emlékezhetünk rá, mit jelen­tett a felszabadulás előtt (közelebbről a magyar kapitalizmus és polgári demokrá­cia 1867 utáni feudális korlátokkal terhelt gyakorlatában) a titkos választások helyett a nyílt szavazások rendszere („hisz »nyíl­tan- dönt, 'ki ezer éve... sunyit, vagy pa­rancsot követ”). Az kevésbé köztudott, hogy a korabeli választójogi vitákban mi­vel érveltek a titkos választás ellenzői: hogy az állítólag „nem fér össze a magyar nép jellemével”, a nyíltsággal és becsüle­tesseggel ... Beszélgetőpartnerem csaló­dottsága az emberekben, a közösségben, ha távolról is, ezzel a rég túlhaladott feu- dális nézettel cseng össze. Valamiféle rendellenességet azonban két­ségkívül jeleznek a szóbanforgó esetek. Egyfajta átmeneti állapotot. Az utóbbi időben vitathatatlanul lendületes előrelépés tapasztalható a szocialista demdkrácia fejlődésében; ám nem kevés helyen elma­radt ettől a politikai kultúra fejlődése; a döntés, a választás érdemi és valóban de­mokratikus, de a helyi mikroklíma, a lég­kör még korántsem kielégítően demokra­tikus, a bírálat és önbírálat korántsem olyan fdkú, mint lehetne és kellene. Nos, alighanem ez a kettősség, ez az ellent­mondás tükröződik a fenti esetekben, az olykor „nem várt” választási eredmények­ben. Eartunk a nagy horderejű határozatok előzetes megvitatásába már régóta igyek­szik mind szélesebb körben bevonni a párttagságot, sőt, népünk mind nagyobb, politikailag érdeklődő, aktív, felelősséggel gondolkodó és konstruktiv javaslatokat tenni tudó részét. Gyakorlattá vált a kong­resszusi dokumentumok előzetes vitára bo- csájtása, de más témáké is (a közigazgatás korszerűsítése, a választójogi törvény mó­dosítása, a gazdaságirányítás, a szakszer­vezetek munkája, az ifjúság állapota). Az e tekintetben elért eredmények azonban még nem kielégítőek; a pártszerveknek a párttagság egészével folytatott eszmecse­réi nem megfelelő mértékűek. A taggyűlé­seken a párttagok, vagy a választott tes­tületi üléseken azok választott tagjainak gyakran nincsenek kellően mély informá­cióik ahhoz, hogy érdemben tudnának ál­lást foglalni. A demokratikus centralizmus mai köve­telményeinek megfelelően folyamatosan korszerűsödik a párton belül is a válasz- tási rendszer. Megszűnt jó néhány korábbi kötöttség a szervezeti szabályzat módosí­tásával (például a választhatóság feltéte­leként a tagsági időtartam). Általánossá vált, hogy a jelölőbizottságokat hetekkel korábban választják meg, így azok széles körű véleménykutatás alapján, s nagyfokú önállósággal végezhetik feladatukat. A két vagy .több jelölt állítása, bár a párton belül nem kötelező, polgárjogot nyert, és terjed. A fejlődés — mint e néhány mozzanat­ból, a teljesség igénye nélkül is kitetszik — vitathatatlan, ám nem egyenes vonalú. Az előrelépés egyik fő gátló tényezője a bírálat és önbírálat gyengesége. Ügy is fogalmazhatunk: a politikai kultúra fej­letlensége. Viszonylagos, relatív fejletlen­ség ez — a demokrácia más, objektív fel­tételeihez, és tartalmas formáihoz képest. A kommunista önismeret meglétét min­denekelőtt. Az öntelt, önelégült, hogy ne mondjuk: beképzelt, az önmagával szem­ben sohasem gyanakvó, a saját hibáival szemben teljesen gyanútlan, így azok kö­vetkezményeinek teljesen kiszolgáltatott vezető, aki nem veszi jó néven a személyét, vagy elképzeléseit ért bírálatokat, aki eze­ket — többnyire burkoltan és bizonyítha­tatlanul — utólag megtorolja, akinek kör­nyezetében a kifinomult hízelgés és talp­nyalás tenyészik, és fojt meg minden más, alkotó gondolatot a vezetőén kívül... — nos, az ilyen vezetőt előbb-utóbb valóban hideg zuhanyként éri a saját önértékelése és a valóság közötti ellentmondás felszínre törése. Személyes kudarcként élheti át a szocialista demokrácia fejlődésének lépé­seit. Természetesen6 tekintetben is — 1,1 1 ■ 1 kettőn áll a vásár. Egy-egy munkahelyen az antidemokratikus légkör, az egészségtelen mikroklíma „elő­állításban” többnyire a beosztottak is ludasak; közös „produktum” ez. A hízel­gés, hajbókolás, az elvtelen kritikátlan­ság épp úgy a politikai kultúra fejletlen­ségét, vagy torzulását mutatja, mint az öncélú és vagdalkozó, vagy általánosság­ban mozgó kritizálgatás, a demagóg ve­zetőellenesség, a megjátszott „bátorság”. A kommunista — legyen beosztott vagy vezető — nem azért szól, s cselekszik, hogy olcsó tapsot arasson, hanem hogy egy konkrét ügyet — s általában az ügyet! — sikerre vigye. Szerepjátszás helyett szolgá­lat, énközpontúság helyett .ügyközpontú­ság: ez is szorosan hozzátartozik a kom­munista politikai kultúra lényegéhez, amely napjainkban az egyik legfontosabb szubjektív feltétele minden közösségben, minden pártszervezetben és testületben a demokrácia további fejlődésének. KONCZ ISTVÁN Korszerűbb kamatrendszer Hús és kukorica /. Fajtapolitika és érdekeltség A kukorica vetésterületére kiható vető­maghiány. Miért kellett húszmillió dollárt költeni? Ahol jövedelmező a termelés. Vendégmunkások. Ebben a riportsorozatban a kukoricáról lesz szó, ponto­sabban azt próbálom körüljárni, hogy a hústermelési prog­ramban milyen szerepe van, lesz és lehetne a kukoricának. A „kukorica-ország”, Dalmand a kiindulópont, ide is érke­zem vissza. A Magyar Nemzeti Bank líliiii. január 1-től korszerű­sítette a gazdasági hitelezés hazai kamu trendszerét. Az inlézkedés lehetővé teszi, hogy a hazai hitelező bankók kí korábbinál rugalmasabban kapcsolódjanak be a terme­lés, a műszaki fejlesztés, a jövedelmező beruházások fi­nanszírozásába. A MNiB-ben az MTI mun­katársának elmondották: a korszerűsített kamatrendszer már megfelel a jövőben kitel­jesedő kétszintű bankrend­szer — amelyben a közpon­ti bank mellett hitelintéze­tek, üzleti bankok stb. te­vékenykednek — követelmé­nyeinek. A .továbbfejlesztett rendszerben a Magyar Nem­zeti Bank által eddig kötele­zően előírt kamatok helyett — bizonyos keretek között — a hitelező bankok önállóan alakíthatják a hazai partne­reiknek nyújtott kölcsönök kamatait. Ennek kereteit a jegybank közvetve, a pénzin­tézeteknek nyújtott kölcsö­nök kamataival, az úgyneve­zett refinanszírozási kama­tokkal szabja meg. Mivel a hitelforrások kor­látozottak, jelenleg még nincs lehetőség arra, hogy a kamatok teljesen szabadon, a kereslet-kínálat alakulásá­nak megfelelően mozoghas­sanak. Ezért átmenetileg szükségessé vált, .hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank megszab­ja a finanszírozási Ihitelék kamatától való eltérés mér­tékét. Az idén ia kamatrés másfél százalék, ami azt je­lenti, hogy a hitelező ban­kok által nyújtott kölcsönök átlagos kamatának egy év alatt másfél százalékponttal meg kell haladnia a jegyban­ki kamatlábat. A bankok és a pénzintéze­tek az idén már önállóan ál­lapíthatják meg, hogy milyen lejárattal fogadnak el ügy­feleiktől betéteket. Saját ha­táskörükben határozzák meg a náluk elhelyezett betétek után fizetendő kamatokat is. Kutatómunka megbízásból A Kertészeti Egyetem gé­pészeti tanszéke alkalmazott kutatásokat végez üzemek, gazdaságok megbízásából. Munkatársai nemcsak az új gépek, berendezések, műsze­rek terveit készítik el, hanem esetenként mintegy 6 millió forint értékben vállalnak el külső megbízásokat, s ezek teljesítésével a gazdálkodási gyakorlatot segítik, többnyire a költségek csökkentésében. Az egyetemen új módszert dolgoznak ki a szőlő auto­matizált átvételére. A ma­lomipar megrendelésére a kilós liszt automatikus mé­résére új berendezést dolgoz­tak ki, amely önműködően ellenőrzi a súlyértékek ala­kulását, és nyilvántartja az aznapi teljesítményeket is. Tavaly a kukorica ter­mesztése nem sikeredett va­lami fényesen. A megyében 72 428 hektárról takarítottak be kukoricát. A gazdaságok­ban az előző évekhez hason­ló figyelmet fordítottak a termesztésre, s a hibridku­korica-termesztés nélkül az egy hektárra vetített termés­átlag 8,2 tonnát ért el. A növény kezdeti fejlődése las­sú volt, a medárdi esők és a meleg hatására felgyorsult, a júliusi kánikula pedig a cső- és a szemképződésre volt rossz hatással. A ku­koricafajták közül a legala­csonyabb víztartalma a Pio- ner 3965-nek volt. Üzemi termelési rekordot Tevelen, Pakson, Kölesden, Szedre­sen, Magyarkesziben és Mő- csényben értek el. Milyen volt a magtermesz­tés? Eddig főleg az áruku­koricáról esett szó, most a vetőmagról beszéljünk. Az 1984-es év a vetőmag­termesztésre sem volt jó ha­tással. Tavaly majdnem húsz­millió dollár értékű vető­magot kellett behozni, hogy a fentebb vázolt termelési eredményeket elérjük, ille­tőleg az állattartáshoz le­gyen elegendő takarmány. A vetőmagot olyan országba hoztuk be, ahol az megter­meszthető! Miért került er­re sor? A sok összefonódó ok kö­zül csak kettőt emeljünk ki, az egyik a vetőmag árának alakulása, másik az időjá­rás. Látva ezt a „húszmil­liós” helyzeteit, a legnagyobb vetőmagtermesztő gazdasá­gok, Dalmanddal az élen, megalakították a Hibridku­korica Termesztők Gazdasá­gi Társaságát. Valójában a hazánkban használatos ösz- szes hibridmagot ez a tár­saság ellenőrzi, azaz min­den olyan termesztő gazda­ság a tagok közé lépett, amelyik ötszáz hektárnál nagyobb területen termeszt hibrid vetőmagot. A társaság konkrét fele­lősséget vállal a vetőmag előállításában, forgalmazá­sában és nyereségérdekelt­ségük a munka, tehát lehet a bolton veszíteni is. A kukorica vetésterülete körülbelül négy év óta kez­dett fogyni. Mire felfigyel­tek erre az illetékesek, már késő volt. Ezért is nem nö­vekedett a vetésterület, s inkább a kalászos gabona területe nőtt — könnyebben gépesíthető a termesztése, a betakarításkor kevésbé ener­giaigényes a tárolásra elő­készítés, a tárolás. A múlt év decembere óta minden gazdaság előkészí­tette a programját a vető­magtermesztésre. Ehhez azonban vissza kellett nyúl­ni olyan területre, ahonnan bizonyító anyag „ásható” elő. Nem volt nehéz ilyen ada­tok birtokába jutni. Hiszen a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátban olyan fajtapo­litikát ajánlottak, saját áru- kukorica-termesztésük ta­pasztalatai alapján is, hogy bátran lehetett új termelők, vetőmagtermelők után néz­ni. Ott van példának okáért a Tamási Állami Gazdaság, ahol egy hektárról a hibrid kukorica vetőmagnak való termesztése 63,5 ezer forint árbevételt hozott 1985-ben. A kevésbé jó adottságokkal rendelkező regölyi szövetke­Az egyes fajtákból, ame­lyeket saját vetőmagból termesztettek, a magüzem­ben kiállítást rendeztek zetben pedig 57,1 ezer forint volt az árbevétel. Tehát le­számítva a költségeket — földmunka, vegyszer, mun­kadíj, adó stb-stb. —, ak­kor is sokkal jobb üzlet hibridkukorica-vetőmagnak valót termeszteni, mint áru­kukoricát. Gond azonban volt, s van még ma is. Nem vál­lalkoznak érthetetlen ok mi­att a termelőszövetkezetek kukoricatermesztésre. Az árukufkoricával még csak- csak elhajlódnak, ám a hib­riddel már nem szeretnek foglalkozni. Volt olyan szö­vetkezet, amelynek elnöke azt ajánlotta a dalmandi ve­zérigazgatónak, hogy „ve­gye bérbe a földjeit”. Má­sik pedig azt mondta, hogy fizessen garantáltan egy hek­tár után húszezer forint tisz­ta jövedelmet, akkor mehet a hibrid ... És mihez nyúlhat a gaz­daság ilyen esetben, úgy is mint önálló egység, úgy is mint a GT tagja? Próbálko­zik gépesítéssel. Példám a szerződött gazdaságókba el­küldik a kombinát csőtörő gépeit, vállalkoznak a szállí­tásra is. Ott van azonban a círne- rezés! Sok-sok éve már an­nak, hogy különféle cégek felvonultak az egyik dal­mandi kísérleti táblára, hoz­ták címerező gépeiket. A si­ker elmaradt. A gépek tör- ték-zúzták a növényt, sem­mire sem lehetett használni — azaz, hogy átalakították a jobbakat és most tizenkét ember áll a hidas traktor mögött a hat álláson és amint lassan halad a gép, úgy kapkodják le a elmert a növényről... S ezután még mindig gyalogosan is, legalább háromszor végig­pásztázzák a földet, és sze­dik az elmaradt címert — mert ha a minősítő érkezik, akikor tisztának kell lenni a táblának. Az idegenelés olyan fontos munka, mint a vetés és a fajtaválaszték egy időben. A környéken nincsen annyi munkaerő, hogy a gé­pek után is leszedjék a cí­mert. Az országban felku­tatták a címerező vendég- munkásokat. Most ez a „gé­pesítés”, ez a korszerűsítés. Az ipar nem tud címerező gépet gyártani. A vendég- munkás viszont keresni akar — tavaly ezerötszázan dol­goztak Dalmandon — s a vállalkozásáért pedig kuko­ricát kér. Olyan területekre kerül el tehát a dalmandi termény, mint az ország nyugati része, vagy az észa­ki megyék, ahol állattartá­si kedv van, ám termény nincs. így aztán mostanság elfogadhatónak látszik ez a vendégmunkás-akció a ve­tőmag biztosítása érdekében. Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly A tisztító üzem garatrendszere A inagfeldolgozó üzem szezon után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom