Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

A NÉPÚJSÁG 1986. február 28. Felhívás Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal és a Szak- szervezetek Országos Taná­csa együttesen rendelkezett az 1986—1990. évekre kötendő új kollektív szerződések és munkaügyi szabályzatok irányelveiről. Ezen irányelv' II. fejezetének 6. pontjára hívjuk fel a gazdasági veze­tők és a szakszervezeti tiszt­ségviselők, a tagság figyel­mét.. „Ahol a munka egyol­dalú igénybevétellel, egész­ségre ártalmas hatásokkal és fokozott baleseti veszéllyel jár, ott a kollektív szerződés rendelkezhet a munkahelyi testnevelésről. Ezek időtar­tamát a munkaközi szünetre, vagy a teljesítménykövetel­mények meghatározásával összefüggésben előírt — A MUNKAIDŐ ALAPBA BE­SZÁMÍTÓ — technológiai szünetre vonatkozó szabá­lyozásnál kell figyelembe venni.” A hatékony foglal­koztatás és az egésæég meg­óvása érdekében felkérjük a munkahelyi vezetőket, és szakszervezeti tisztségviselő­ket, hogy érvényesítsék az új kollektív szerződésekben az irányelvekben foglaltakat. Vagyis a munkaközi szünet­ben végzendő 5—10 perces izom- és vérkeringést felfris­sítő testmozgás feltételeit te­remtsék és szervezzék meg. Megjelent... A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és végrehajtási rendelkezései­nek egységes szerkezetbe foglalt hatályos szövege. A társadalombiztosítási ügy­intézők munkáját nagymér­tékben megkönnyíti, ha mindazok a szabályok, ame­lyek a szakterülettel kapcso­latos jogokat és kötelezett­ségeket állapítanak meg, egységes szerkezetben, könyv formájában rendelkezésre állnak. A gyakorlati mun­kát, a jogszabályalkalmazást és a gyors eligazodást rész­letes tárgymutató segíti. Szakszervezeti bizalmiak zsebkönyve. A kézikönyv alapvető mozgalmi ismerete­ket tartalmaz, segíti a főbi­zalmiak, bizalmiak és he­lyetteseik gyakorlati munká­ját. A kiadványban szaksze­rű válasz található nagyon sok kérdésre. Pl. a bizalmiak beszámolója, különböző szak- szervezeti jogosultságok, a munkajog, munkavédelem és szociálpolitika, a társadalom- biztosítás és üdülés, stb. Az alapszervezeti vezető testületek és tisztségviselők kézikönyve. A kötet össze­foglalja a testületek jog- és hatáskörét, bemutatja fel­adatukat, szemlélteti hatá­sos működésüket, felvázolja a nélkülözhetetlen kapcso­latrendszereket mindennapi tevékenységünkben. A munkaköri munkavédel­mi ismeretek sorozatban megjelent A kőművesmunkák munkavédelmi követelményei című könyv. A tisztségviselők felelőssége Munkavédelmi kiállítás A legkorszerűbb munkavédelmi eszközökkel és ruhákkal ismerkedhettek a szakemberek azon a kiállításon, ame­lyet az SZMT-székházban rendeztek Szekszárdon. A kiál­lítással egy időben munkavédelmi módszerekről kaptak tájékoztatást azok, akik az üzemekben felelősek a mun­kavédelmi rendszab áiyok betartásáért. Küldötteink voltak A Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet a me­gye egyik legnagyobb intéz­ménye. A járóbeteg-ellátás- ban és a kórház fekvőbeteg osztályain évente közel 700 ezer lakost látunk el. A la­kosság ilyen nagy tömegének megfelelő színvonalon való ellátása az itt dolgozóktól rendkívüli helytállást, áldo­zatkészséget követel. Az in­tézet dolgozóinlak száma 1884, ezek összetétele rendkívül változatos, mind szakképzett­ségét, mind beosztását, mind pedig érdekéit illetően (se­gédmunkástól az egyetemi végzettekig, illetve az egy- műszakos beosztástól a há­rom műszakot, vagy ügyeletet teljesítőkig), sajátos vonás az is, hogy 75 százalékuk nő. A gazdasági feltételek rosz- szabbodása az amúgy is ne­héz, folymatos ütemben a feladatok ellátását .még to­vább nehezítette. A fokozódó ellátási gondok, az átlagtól mind jobban lemaradó bé­rezési feltételek mellett kell a feladatokat legalább azo­nos, de a lehetőségekhez mér­ten jobb, fejlettebb módon ellátni. A kórház szakszervezeti alapszervezetének és a szak- szervezeti bizottságnak fő célkitűzése kettős: egyrészt a szűkös anyagi és személyi el­látottság mellett törekedni a lakosság egészségügyi ellátá­sának javítására, másrészt mozgósítani a dolgozókat az amúgy is megterhelő szolgá­lat mind hiánytalanabb el­látására úgy, hogy ugyanak­kor bérezési feltételeiken alapvetően javítani és az üres állásainkat betölteni nem tudjuk. A betegellátás színvonalá­nak tartása és lehetőség sze­rinti továbfejlesztése, vala­mint dolgozóink jogos igé­nyeinek, érdekeinek szem előtt tartása csak úgy bizto­sítható, hogy az intézet álla­mi vezetése és szakszerveze­ti bizottsága nap mint nap szorosan együttműködve dol­gozik. Sokszor hosszan tartó viták, esetenként kompro­misszumok árán alakíthatjuk együttes állásfoglalásainkat. A jó döntésekhez nélkülözhe­tetlen, hogy naprakészen le­gyünk informáltak a tagság véleményéről, hangulatáról, ugyanolyan fontos, hogy a tagság is ismerje a lehetősé­geket és a hozott határoza­tokat. A legmagasabb irányító és képviseleti szervünk a 75 ta­gú bizalmitestület javaslata­it, véleményét az intézet fő­igazgatója igényli, ugyanak­kor munkánkban nehézséget okoz, hogy a testület nagy létszámú, és hogy tagjai sok szakmai, illetve gazdasági jellegű témában nem kellően jártasak — ami a vélemény- nyilvánítást és a vitakészsé­get csökkenti. A tartalmasabb munka ér­dekében a döntés előtti ja­vaslatokat, alternatívákat a bizalmiak írásban megkap­ják abból a célból, hogy azo­kat a munkahely minden tagja megismerje és a kol­lektív vélemény kialakítása alapján foglaljon állást a ha­tározatok meghozatalánál. A bizalmiak testületé mun­káját öt munkabizottság és négy rétegbizottság segíti. Ezen bizottságok elsősorban a csoportértekezleteken felve­tett javaslatokkal, kérések­kel, problémákkal foglalkoz­nak. Munkaprogramjukban többek között szerepel szak­mai programok véleménye­zése, a hiányszakmák okai­nak vizsgálata, a többlet­munka igazságosabb díjazá­sának felülvizsgálata, a dől-' gozók szociális ellátottságá­nak vizsgálata, ezek javítá­sára javaslatok készítése (dolgozók étkeztetése, üdül­tetés, munka- és védőruha- ellátottság, szociális helyisé­gek), az üzemi balesetek ala­kulásának vizsgálata, a táp­pénzkifizetések törvényessé­gének vizsgálata, a nyugdíj­előkészítő munka javítása, a szabadidőprogramok szerve­zése, az egészségügyi szakis­kola tanulói alapszervezete munkájának segítése, közös programok tervezése, minden réteg élet- és munkakörül­ményeinek alapos megisme­rése az igazságosabb bérezés és a munkakörülmények ha­tékonyabb javítása érdeké­ben, vezetői tevékenység vé­leményezésének javítása. Tisztségviselőink sokrétű, felelősségteljes munkájának segítéséül havonta tartunk a társadalmi tevékenységhez szükséges témákban tovább­képző előadást. Szakszerveze­tünk sokrétű feladatának eredményes megvalósítását csak minden egyes szakszer­vezeti tag aktív, támogató közreműködésével látjuk el­érhetőnek. Dékány Júlia szb-titkár A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán a kö­vetkezők képviselték me­gyénk szervezett dolgozóit: Antal Géza (Bonyhádi Cipő­gyár), Rieger Jánosné (Bony­hádi Cipőgyár), dr. Kiss Má­ria (egészségügyi mb-titkár), Sinkovits István (TQTÊV), Morhauser Adám (építők mb-titkár), Szendéi Imre (HVDSZ mb-titkár), Molnár Lajos (K'PVDSZ mb-titkár), Dér Mária (Tóira, Zöldért), Ganczerné dr. Rausch Mária (Szekszárd, városi tanács), Rúzsa Jánosné (Gemenc Vo­lán), Kovács József (ME- DOSZ mb-titkár), Stefán Já­nos (Hőgyészi Állami Gazda­ság), Pethő Jánosné (szek­szárdi pedagógus körzeti tit­kár), Lang Katalin (Tolna, PATEX). Szervezeti változások a HVDSZ középszervénél Ismeretes hogy az ágazati szakszervezetek középszer­veinek többsége megyei bi­zottsági formában működött. Ez választott testület volt, melynek tagjait a dolgozók sorából választották 5 évre. Az idő múlásával azonban a testületek működtetése ne­hézkessé vált, lassan már nem illeszkedtek bele az idő­közben megváltozott jog- és hatásköri követelményekbe. A célszerűségi és ügyvitel­egyszerűsítési törekvések ar­ra mutattak, hogy a közép­szervek szervezeti felépíté­sén változtatni kell. (Indo­kolta ezt az is, hogy a dön­tési jogkörök az alapszervek­hez kerültek, így ol. határo­zathozatali joga a középszer­veknek jóformán nem ma­radt.) A mozgalomnak meg kell újulnia, és ez szervezeti változásokat is igényel. Ezért a HVDSZ központi vezetősé­gének elnöksége öt megyei bizottságot — így a Tolna megyeit is — 1984-ben arra kérte fel, hogy kísérleti jel­leggel új szervezeti formát hozzanak létre, és azt — 1985-ben még a megyei bi­zottság mellett — működtes­sék, tapasztalatok szerzése céljából. Az így nyert tapasz­talatokat összegezték, s mi­vel ezek biztatóak voltak, az 1985. évi középszintű válasz­tások alkalmával a megyei bizottságokat az egész ország területén megszüntették, és helyettük úgynevezett me­gyei titkárságot választottak meg a megyei választói érte­kezleteken. Tehát: egy 5 főből álló tit­kárság alakult, tagjai a HVDSZ-hez tartozó ágazatok képviselői (ipari, közüzemi, illetve kommunális ágaza­tok). A titkárság a HVDSZ központi vezetőségének ön­álló, általános hatáskörű, te­rületi szervezeti egysége, mely a megyei szakszerveze­ti munka ellátására, koordi­nálására jött létre. Minden­kori létszámát, munkájának tartalmát a központi vezető­ség, valamint a helyi felada­tok határozzák meg. A tit­kárság a munkája során a központi vezetőség nevében jár el. A titkárság vezetője függetlenített, a tagok társa­dalmi tisztségviselők. A tit­kárság mellé egy kb. 30 fő­ből álló aktívahálózatot szer­veztünk, melynek tagjai kü­lönböző területek szakértői : közgazdasági, számviteli, munkaügyi, szociálpolitikai, művelődéspolitikai ismere­tekkel rendelkeznek. Mik az eddigi tapasztala­tok? A középszervi munka ru­galmasabbá vált, jobban tudunk igazodni a sokszor azonnali intézkedést kívánó feladatokhoz. Sokszor gátol­ta munkánkat a megyei bi­zottsági formával együttjáró formalitás. (Ülések szerve­zése, olyan napirendek tár­gyalása, melyek a munka­tervben szerepeltek, de már nem voltak aktuálisak, a ko­rábban meglévő 8 bizottság „önmozgatása” stb.). Ez meg­szűnt, lényegesen kevesebb a formalitás. Előny az is, hogy kevesebb tisztségvise­lőt, aktívát „veszünk ki” a termelő munkából, mivel lé­nyegesen csökkent az érte­kezletek száma. Csökkent az adminisztráció, mert meg­szűnt a testületek, bizottsá­gok működtetésével együtt járó adminisztrációs kötele­zettség. Mindezek eredményekép­pen — mivel nem vagyunk annyira íróasztalhoz kötve — több időt tudunk tölteni az alapszerveknél és közvet­lenebbül tudunk segíteni, ha kell; gyorsabban tudunk in­formációkat közölni és sze­rezni. Javult, rendszeresebbé vált a kapcsolatunk a megye politikai és állami szerveivel is, főként a területi szervek­kel. (Városi, nagyközségi pártszervek, tanácsok.) Természetesen az új for­mával együtt jár az, hogy megnőtt a titkárság tagjai­nak személyes felelőssége, hiszen most már nem lehet egy választott testületre hi­vatkozni. Még számos fon­tos következtetést tudnánk levonni az eddigi tapasztala­tokból. A lényeg azonban az, hogy az új forma nagyobb lehetőséget nyújt ahhoz, hogy mozgalmi munkánk meg­újuljon, kiteljesedjen. SZENDÉI IMRE HVDSZ megyei titkár Szövetkezeti szakemberek a zárónapon Mnnkavédelmi, közlekedésbiztonsági, egészségügyi napok Tegnap folytatódott, illetve befejeződött a megyei mun­kavédelmi, közlekedésbizton­sági, egészségügyi napok ren­dezvénysorozata a Szakszer­vezetek Tolna Megyei Ta­nácsa székházában. À tanács­kozás második, záró napját Dobos István, a Teszöv tit­kárhelyettese nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a techni­kai fejlődés, a gépjárművek számának emelkedése, ház­tartások korszerűsödése a veszélyforrások lehetőségét is megemelte, így fokozott feladat a balesetek megelő­zése, az előírt szabályok be­tartása, betartatása. Ez az a terület, ahol a rosszul értel­mezett takarékosság tragé­diához vezethet, — hangzott a megnyitóban. Ezt követően Benedek Fe­renc KBT-titkár a közleke­désbiztonság időszerű kérdé­seiről adott tájékoztatót, majd az Országos Munkavé­delmi Felügyelőség ellenőr­zésének tapasztalatairól, a megye 1985. évi munkavédel­mi helyzetéről Török Tibor, az OMVF Tolna Megyei Fel­ügyelőségének hivatalveze­tője számolt be. Az előadá­sokban kiemelt helyet kaptak a termelő- és ipari szövetke­zetek eredményei, tenniva­lói e területeken, hiszen a széksorokat szövetkezetek munkavédelemmel foglalkozó vezetői foglalták el. A teg­napi programból sem hiány­zott a munkaruházati be­mutató és a videófilmek ve­títése. Épüljön több sportlétesítmény A SZOT testnevelési és sportosztálya 1986-ra ismét meghirdeti a társadalmi sportlétesítmény-építési moz­galmat a szakszervezetek működési területéhez tarto­zó üzemek, vállalatok, hi­vatalok, intézmények, vala­mint a szakmunkásképző in­tézetek részére. A mozgalom célja: a dol­gozóik és szlakmunkástanulók sportolásának, testedzésének segítése, a létesítményi fel­tételek javítása, az önálló és összefogáson alapuló újabb sport- és turistaob­jektumok, kulcsosházak, szabadidő-központok, hor­gásztanyák, a honvédelmi sportok fejlesztését szolgá­ló létesítmények, jórészt társadalmi munkával törté­nő építése útján. Ennek megfelelően Ikét kategóriában hirdetjük meg a társadalmi pályaépítést: I. kategória: önálló építés üzemek, vállalatok, hivata­lok részéről. II. kategória: közös építés kis üzemek, szakmunkálskép- ző intézetek, munkahelyek, szakmaközi szervezetek ösz- szefogásával. A társadalmi sportlétesít­mény-építési akció 1986. ok­tóber 31-én fejeződik be. Az akcóiban résztvevők okleve­let kapnak. A legeredményesebb kö­zösségek részére 6 db 50 000 Ft-os, 11 db 40 000 Ft-os, 20 db 20 000 Ft-os összegű díj odaítélésére kerül sor. A díjakat sportszer és sportfelszerelés vásárlására használhatják fel a nyerte­sek. A helyi pályaépítési ered­ményekről, az elvégzett munkákról, az üzemi, hiva­tali, intézményi szakszenve­zeti bizottságoknak igazoló jelentést kell készíteniük. Az igazoló jelentések tar­talmazzák: — a létrehozott sport- és turi&taöbjektumok pontos megnevezését, méreteit, el­látottságát, — a sporttelep építése esetén a sporttelepen épített játéktereket, sporthelyeket, (futópályák, dobó-, ugróhe- lyek stb.) épületeket, mére­teik és felszerelésük feltün­tetésével, — a társadalmi munkaidő- ráfordítás, — társadalmi munka ér­tékét. Az egységes értékelés érdekében 1 óra társadalmi munka 20 forinttal számo­landó el. A kommunista mű­szakokból, egyéb társadalmi munkavégzésből (pl. hulla­dékgyűjtés és -értékesítés) eredő készpénzfelajánlások és ráfordítások összegét kü­lön fel kell tüntetni, — a társadalmi munká­ban résztvevők számát, — a munkaihely, szakmun­kásképző intézet levelezési címét. A szakszervezeti bizottsá­gok igazoló jelentéseinek be­küldési határideje: 1986. ok­tóber 31. a Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsa (Szek­szárd, Beloiannisz u. 9—11.) címére. Az 1986. évi- társadalmi sportlétesítmény-építési moz­galom országos értékelését és a díjak odaítélését bizott­ság végzi. Csak a határidőre bekül­dött és az 1986. október 31- ig elkészült, befejezett épít­kezések kerülnek értékelés­re. A díjak átadása központi­lag történik. Ennek időpont­járól a díjazott munkahe­lyek szakszervezeti bizottsá­gai levélben kapnak értesí­tést. Felkérjük a szakszervezeti bizottságokat, szakmaközi bi­zottságokat, a szocialista brigádokat a sportszerető dolgozókat, a szakmunkásta­nuló fiatalokat, hogy vegye­nek részt a mozgalomban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom