Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

6 IvÉPÜJSÀG 1986. február 3. Kosárlabda NB I. A sereghajtók „kikosarazták” csapatainkat Ökölvívó osztályozó Honvéd Kun Béla SE -Paks 15:13 Visszavágó február 9-én Teke NB I. Súlyos vereség Borsodi Bányász—Dombó­vári Spartacus 7-1 (5066-4824). A kiesés ellen küzdő egriek a találkozó el­ső játékrészében mindent egy lapra teltévé igyekeztek minél nagyobb előnyt szerez­ni. A Spartacus párosa Illés vezérletévei jól tartotta ma­gát, és a forduló befejezté­vel 38 fa volt az előny a pi­ros-fekete együttes javára. A folytatásban a dombóvá­riak 20 fára csökkentették az előnyt az első 50 gurítás után. A pályacserék után egyre jobban felülkerekedett a Bányász párosa, és a já­tékrész befejeztével már 126 fával vezetett. A harmadik forduló kimenetele már nem lehetett vitás, a hazaiak jobb játékukkal, valamint a biztos vezetés birtokában megérdemelten nyertek. A Dombóvár pontszerzője: Il­lés 840. Olimpiai ötpróba Soproni SE—Dombóvári VMSE 106-90 (51-52). Sop­ron, 600 néző. V.: Major Gy., Nagy J. Sopron: Sándor (29), Skobrics (14), Molnár (2), Kintner (31), Major (22). Csere: Varga (—), Lipták (8), Német (—), Bocskai (—), Lukács (—). Edző: dr. Tvor- dy György. Dombóvár: Acs (18), Chudeusz (16), Miedzik (37), Jászberényi (8), Lovász (6). Csere: Tamási (3), Czim- halek (2). Edző: Gróf At­tila. A hazaiak szerezték meg a vezetést, de a DVMSE gyorsan válaszolt, sőt a 3. percben 10-6-os előnyre tett szert. Egy perccel később már ismét egyenlő volt az állás: 10-10. A közönség fer­geteges biztatása közepette a dombóváriak nem tudtak je­lentős előnyre szert tennii, a félidő derekán csupán négy ponttal vezettek: 29-33. Ezt követően mindkét oldalon több nagy helyzet maradt kihasználatlanul. A 15. perc­ben 43-40-re vezetett a vas­utas csapat. A félidő hajrá­jában nagy izgalmak köze­pette a sereghajtó soproniak egy pontra ledolgozták hát­rányukat. Szünet után nagyszerűen kezdett a DVMSE és a 22. percben 60-51-re elhúzott. Sajnos a folytatásban rövid­zárlat keletkezett Chudeu- szék játékában, melyet ügye­sen használt ki a Sopron, és a 24. percben 62-62-re egyen­lített. Bár Gróf Attila edző időt kért, s időlegesen még- egyszer átvette a vezetést (74-70) a dombóvári gárda, de a 31. percben már 82-80- ra a hazaiak vezettek. A nagy iramot diktáló soproni­ak tovább növelték előnyü­ket, miközben a DVMSE-bőI előbb Lovász, majd Jászbe­rényi és kipontozódott. Az utolsó percekben is hazaiak irányítottak, előnyüket még tovább fokozva teljesen meg­érdemelten nyertek. Sereghajtó otthonában csak egy félidőn át nyújtott elfo­gadható teljesítményt az ed­dig sikert sikerre halmozó DVMSE. Kitűntek: Kintner, Major, Skobrics, illetve Mi­edzik, Chudeusz. Alba Regia Építők—Szek­szárdi Dózsa 73-44 (42-27). Székesfehérvár, 200 néző. V.: Péter, dr. Páli. A. R. Építők: Kirr (25), Venrasztó (4), Ba- ráth (—), Szabó (10), Kolesz- dorferné (12). Csere: Fenyve­si (10), Kajtár (12), Vitéz (—). Edző: Bata László. Szökszárd: Bernáth (1), Var­ga (11), Vékony (5), Schmol- czemé (4), Pártos (2). Csere: Krakík (2), Szabó (3), Fel­szegi (7), Christian (9). Edző: Vertetics István. A kiegyen­lített játékot hozó első né­hány perc után fokozatosan átvették az játék irányítását és a kezdeményezést a ha­zaiak. Szinte állva hagyták a Dózsát. Nemcsak saját ak­cióikat fejezték be eredmé­nyesen, hanem a vendégek támadásban és védekezésben elkövetett hibáit is rendre kosárral használták ki. Saj­nos már a félidő közepén kirajzolódott, hogy ezúttal a Dózsa két meghatározó já­tékosa Pártos és Varga gyenge napot fogott ki, s ez a többiek játékán is meg­látszott, ők is kevesebbre voltak képesek. A félidő vé­gére 15 pontos előnyt sze­reztek a székesfehérváriak. A szünetben Vertetics ed­ző igyekezett rendezni a so­rokat, de a második játék­rész is úgy folytatódott, ahogy az első abbamaradt. Nem volt a fiatalabbak kö­zül olyan „egyéniség”, aki felismerve a helyzetet, ma­gához tudta volna ragadni a karmesteri pálcát. A kulcs­játékosok további vergődése őket is még jobban kizök­kentette. Talán az ifjúsági mérkőzésen nagyszerű telje­sítményt nyújtott Felszegi hozta önmagát. A hazaiak előnye természetesen egyre tetemesebbé vált, így a dó- zsások görcsös erőlködése 29 pontos vereséggel zárult a sereghajtó ellen. A világ sportja Kiskunfélegyháza, 600 né­ző. V.: Boda (Baja), Nagy (Budapest). Az NB I-.be ju­tásért rendezett osztályozó első felvonásán szoros mér­kőzésekben reménykedtek a paksi vezetők, nos, ezt az „igényüket” maximálisan igazolták a mérkőzések. A találkozó 4-4-es döntetlennel indult, mert: a paksi Nagy ellen az ifjúságiak 71 kilo­grammosok súlycsoportjában Némedi nem állt ki. 0-2. A felnőtteknél a paksi Soho- nyai lekéste a mérlegelést, így az 51 kilogrammban Nyezsnyik mérkőzés nélkül nyert. 2-2. A nagyváltósúly­ban Oláh szintén mérkőzés nélkül szerezte meg a győ­zelmet, miután a paksi Tor­ma sérülése nem jött rend­be. 4-2. A nehézsúlyban Erős egyenlített, a hazaiak ver­senyzője, Koszó nem jelent meg a mérlegelésnél. 4-4. A további részletes ered­mények: ifjúságiak (elöl a H. Kun Béla SE versenyzői): 54 kg: Berente a második menetben döntő, fölényes vereséget szenvedett Györ­gye ellen. 4-6. 60 kg: Szász pontozással nyert Orsós ellen. A második menetben a paksi versenyzőt kétszer is megintették, s ez eldöntötte a mérkőzést. 6-6. 63,5 kg: Jani kiütéses ve­reséget szenvedett Károlyi ellen. 6-8. Felnőttek: 54 kg: Urbin döntetlenül mérkőzött Kalo­csaival. A nap szépségdíjas találkozóján Urbin mellett a rutin, Kalocsai mellett pedig a finom megoldások „szól­tak”. 7-9. 57 kg: Őré az első menet­ben feladta a kilátástalannak: látszó küzdelmet Karmacsi ellen. 7-11. 60 kg: Horváth pontozás­sal győzött Szili ellen. Szili­nek becsületére vált, hogy a tapasztalt Horváthot három kemény menetre késztette. 9-11. 63,5 kg: Téglí ellen ma­gyart a második menetben sérülés miatt a vezető bíró leléptette. Magyar szemhéja felrepedt. Akkor, amikor egyébként döntő fölényes győzelmét készültek kihir­detni. 11-11. 67 kg: Turzó döntő fölény­nyel győzött Ledneczki ellen. A végig rohamozó, nagy ere­jű ütésekkel operáló Turzó ellen esélytelen volt Led­neczki. 13-11. 75 kg: Eigenbrót a máso­dik menetben feladta a küz­delmet Gál ellen. Az egykori dombóvári Eigenbróíra két­szer is rászámoltak. 13-13. 81 kg: Rimóczi ellen Mo- csán edzője az első menet­ben bedobta a törülközőt. Általános vélemény szerint taktikailag helyesen döntött Wágner Ferenc edző. 15-13. Az osztályozó visszavágó­jára február 9-én 10 órakor ■kerül sor Pakson, a lakótele­pi általános iskola torna­csarnokában. A két pont ugye behozható előny? A diákifjúság vitte a prímet Hét végén rajtolt a nép­szerű olimpiai ötpróba sport- akció 1986. évi versenysoro­zata. Az évszaknak megfele­lően mi mást is rendezhet­tek volna az ország 19 me­gyeszékhelyén, mint téli tú­rát. A túrázás kedvelőinek ezúttal a kispróba távját kel­lett leküzdeni (20 kilomé­tert), az ezért járó egy pon­tért. Szekszárdon, a téli tú­rázás főhadiszállásán, a Ganay Téri I. Számú Általá­nos Iskolában 339-en nevez­tek, és ennyien teljesítették is az ötórás szintidőn belül a próbát. A legutóbbi túrák- k hoz képest számszsrűségben némi visszaesés tapasztalha­tó, ám ha az összképen be­lül megnézzük egyes korosz­tályok részvételét, akkor az már örömteli tény, hogy is­mét növekedett a diákifjú­ság részvétele, az általános iskola alsó tagozatától kezd­ve a középiskola negyedik osztályáig. Különösen szép A busszal érkezett diákok egy csoportja a rajt után számmal érkeztek Bonyhád- telten kitettek magukért a ról és környékéről is, ismé- dunaf öld váriak. Labdarúgó VDNK Három pont uendégként Szekszárdi Dózsa—Mohács 2-1 (0-1). Mohács, 100 néző. V.: Vavika. Szekszárd: Pó­lyák (Hujber) — Szabó, Var­ga F., Weitner II., Somodd — Kniesz (Márkus), Kiss, Weit­ner I., Boros (Szirják) — Lauer, Varga L. Edző: Ko­vács István. Mohács: Antal (Hornyák) — Újvári, Szeiitz, Ambrus, Reit — Kovács (Bohner), Öbert, Jurin (Csi- bi) — Martina, Havasi, Lő- rincz (Tóth). Edző: Rónai István. A hazaiak bátor, le­támadó taktikával léptek fel, a 10. percben a veze­tést is megszerezték. Havasi a Dózsa-védők által eladott labdával középen kitört, majd tíz méterről biztosan lőtt a jobb alsó sarokba. 0-1. Továbbra is a hazaiak ma­radtaik támadásban, a lila-fe­hérek deffenzív játéka nem váltott ki elismerést a szur­kolók körében. A 23. perc­ben Lőrincz kapott jó át­adást, de a lövés pillanatá­ban Szabó szögletre szerelte. A második félidőben mint­ha kicserélték volna a szék- szárdi csapatot. A 46. perc­ben a védőkről lepattant labdára Varga L. csapott rá, de tíz méterről nagy hely­zetben a kapusba lőtte. A 48. percben Weitner I.— Lauer volt a labda útja, a csatár ügyesen játszott Már­kus elé, aki 14 méterről a léc alá bombázott. 1-1. A 60. percben Varga L. reme­kül adott középre Márkus­hoz, akinek a lövése Hor­nyák kezét is érintve vágó­dott a háló közepébe. 2-1. A 70. p>ercben Kiss 15 méteres lövését hárította jó érzékkel Hornyák. Két ellentétes félidő után megérdemelt lila-fehér győ­zelem. Dombóvári VMSE—Máza- százsvári Bányász 1-1 (1-1). Dombóvár, 100 néző. V.: Var­ga. Dombóvár: Bien (Rei­zinger) — Vészi, Mács, Ba- nai, Pászti — Horváth, Hosz- szú Z., Nagy (Keresztes) — Iván, Jakab, Csanádi (Ben- cze). Edző: Újvári Kálmán. Mázaszászvár : Pál (Pesti) — Komáromi (Czár), Kólya, Macsi (Agócsi), Dunai — Hódosi (Róth Zs.), Guth (Cservenka), Róth A., Herold — Kaufmann, Beke. Edző: Róth Antal. A 7. percben Iván jobb Oldali beadása az egyik védő fején megcsú­szott és a jókor érkező Nagy hat méterről a jobb alsó sa­rakba fejelte a labdát. 1-0. A bányászcsapat egyenlítő gólja a 24. percben esett egy gyors • ellentámadás végén, amikor Be'ke kiugrott a vé­dők közül és a kimozduló Bien mellett a kapu közepé­be lőtt. 1-1. A 65. percben Agócsi 25 méteres szabadrú­gása a kapufáról vágódott a mezőnybe. A találkozó összképe alap­ján igazságos pontosztozko­dás történt. Győzelem a búcsúmérkőzésen ALCOY: Harminckét táblás szimul­tánt adott a Spanyolország­ban tartózkodó szovjet sakk- világbajnok, Garri Kaszpa- rov. A mintegy 2000 néző előtt lezajlott eseményen Kaszparov 26 játszmát meg­nyert, ötöt döntetlenre adott, egyet pedig elveszített. A feltűnést keltő győzelmet egy fiatal helyi sakkozó, Chimo Corbi szerezte. T1LBVRG: A sakkvilágbajnok-jelöltek elődöntőjének 8. játszmája a szovjet Juszupov és a hol­land Timman között függő­ben maradt. Az állás elő­nyösebb Juszupovra nézve. Ha győz, befejeződik a páros­mérkőzés, mert jelenleg Ju­szupov vezet 4,5:2,5 arány­ban, s az 5,5 pont elérése a cél. Harmadik dohai mérkőzé­sét is megnyerte a magyar válogatott vasárnap este, így közel-keleti túráját 100 szá­zalékos mérleggel zárta. Az ellenfél ezúttal Katar nem­zeti tizenegye volt, amely­nek szövetségi kapitánya két év óta a világhírű, nagyszerű játékosmúltra visszatekintő brazil Evaristo. A hazaiak nagyon bíztak a győzelem­ben, vagy legalább abban, hogy a csütörtöki és szom­bati találkozókon erejéből, lendületéből vesztett magya­rok ellen döntetlent sikerül kiharcolniuk, ám reményeik nem valósultak meg, Mezey György csapata ezúttal is jó játékkal, magabiztos együt­tes benyomását keltve, iga­zolta a papírformát. Magyarország—Katar 3-0 (2-0). Doha, Al-Arabi stadion, 2000 néző. V.: Jassem Man- di (bahreini), (katari és jor- dániai partjelzők). Góllövők: Hannich, Kiprich, Détári. Az 504. és az 595. után az 596. is a győzelmek számát gyarapította a magyar válo­gatott összmérlegén. A ma­gyar csapat végig fölényben játszott, helyenként oktató­filmre való játékot mutatott. Látszott, hogy a produkciók a közönségnek is szólnak. A hét margójára Búcsú az edzőtől Kisdorogon közös megegyezéssel bontot­ták fel Formaggini Károly 1987. június 30-ig érvényes vezető edzői szerződését. A kisdorogiak szakvezetője kérte az egyesü­let szakvezetését, hogy méltányolják azon elhatározását, miszerint február 1-től Du­naújvárosban, az ÁFOR atkalmazottjaként kíván dolgozni, így aztán a labdarúgó edzősködést befejezi. A Dunaújvárosi Épí­tők és a Szekszárdi Dózsa szakosztályát is megjárt edző mostani leköszönése váratT lanul érintette a Kisdorogi MEDOSZ ve­zérkarát. Annál is inkább, mivel a kis­dorogiak a Dráva-csoport őszi idényét ki­eső helyen zárták. Ennek ellenére megér­tették és méltányolták a távozó edző ké­rését. — Egy rendkívül korrekt, következetes munkát és fegyelmet követelő szakvezetőt ismertünk meg szakosztályunkban For­maggini Károly személyében. Látszott rajta, hogy egy magasabb osztályt, az NB I-et megjárt futballista múlt áll mö­götte. Rendkívül precízen dolgozott nálunk, szakmai rátermettségét csapatunknál is eredményesen kamatoztatta. Leköszönése kétségtelenül azt a mondást juttatta eszünkbe, miszerint szegény embert az ág is húzza. Nehéz helyzetünkben égetően nagy szükség lenne Formagginire, de átéreztük és támogattuk a Dunaújvárosba történő hazatelepülési szándékát. Január 30-án nehéz szívvel vettünk búcsút egy­mástól — mondta Gscheidt János, a kis­dorogi MEDOSZ technikai vezetője. Tóth szabadlistán Egy hónappal a labdarúgó NB II. tavaszi rajtja előtt negyedik előkészületi mérkő­zését vívta a Szekszárdi Dózsa együttese. Mind a négy meccsről hiányzott Tóth Ist­ván, a keménykötésű hátvéd. Amikor Ko­vács István vezető edzővel számba vettük a lila-fehérek játékoskeretét, Tóth neve már nem került szóba a tavaszi idényben hadra fogható focisták között. A Komlói Bányászból igazolt, s az elmúlt három és fél évben lila-fehér színekben futballozó játékos hiányzásának oka nem betegség vagy sérülés —, hanem, hogy szabadlistára került. Fonyódi György, a Szekszárdi Dózsa SE ügyvezető elnöke ezzel kapcsolatosan a következő nyilatkozatot adta: — Labdarúgó-szcCkosztályunk elnökségé­vel közös egyetértésben úgy határoztunk, hogy Tóth István 1985. december 31-ig ér­vényes szerződését 1986. január 31-ig még meghosszabbítottük, de a továbbiakban nem tartunk igényt Tóth játékára. Posztján fiatal korosztályú labdarúgót játszatunk. A civil életbe történő beilleszkedéséhez, ér­zésem szerint, minden segítséget megad­tunk számára. Azt is felajánlottuk Tóth- nak, hogy folytassa labdarúgó pályafutását a TÁÉV SE csapatában, ahol jövedelem- csökkenés nélküli munkakört is biztosí­tottük számára. Tudomásom szerint a me­gye több egyesülete is megkereste volt játékosunkat. Rajta múlik, hogy melyik klubot választja végül is. — fekete —

Next

/
Oldalképek
Tartalom