Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1980. február 20. NÉPÚJSÁG 3 gától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti vi­szony helyzetének és jelle­gének. Objektív szükségsze­rűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan vál­tozik, és senkinek sincs ere­je ahhoz, hogy megőrizze az örök status quót. A világ sok tucat államból áll, s mind­egyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes ér­dekei. Kivétel nélkül mind- annyiuk előtt alapvető je­lentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniuk azt a tudo­mányt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatar­tást tanúsítsanak, civilizál­tan, vagyis a korrekt nem­zetközi érintkezés és együtt­működés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térsé­gekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszeré­re. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akár­csak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E haj­sza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegy­verzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jel­leget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratá­tól, hanem a technika, a ka­tonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomhá­ború, hanem annak előkészí­tése, a katonai fölényre va­ló törekvés sem hozhat po­litikai hasznot senkinek. A Szovjetunió A sajtóközpontban újságírók figyelik beszámolóját Mihail Gorbacsov (Telefotó) békekezdeményezései Mihail Gorbacsov emlé­keztetett a legutóbbi idők békekezdeményezéseire, ar­ra, hogy a Szovjetunió igye­kezett új lendületet adni a különböző tárgyalássoroza­toknak. Rámutatott, hogy az idén, január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védel­me a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió ki­tartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósí­tására, amit a következő években külpolitikája köz­ponti elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú össz­hangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jelle­gű. A Szovjetunió meggyő- ződéses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval” kapcso­latos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatat­lanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást talál­junk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadaly leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukle­áris fegyvertárat. A Szovjet­unió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az ame­rikai fél a genfi tárgyaláso­kon is hozzálátott elképze­léseinek részletesebb kifejté­séhez. Természetesen figyel­mesen tanulmányozunk min­dent, amit az amerikaiak elő­terjesztenek e kérdésről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat va­lószínűleg már erről a fó­rumról értesülni kíván, mi­ként ítéljük meg az ameri­kai álláspont. Azt már azon­nal megmondhatom : az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzpt értékelésében, ame­lyet még az üzenet kézhez­vétele előtt, a kongresszusi beszámolóban megfogalmaz­tunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban meg­fogalmazódnak bizonyos re- ménytkeltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesz­nek a különböző fajta „ki­kötések” és „feltételek’ kö­zött, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megol­dását. Egyszóval: az éppen- csak kézhezkapott dokumen­tumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai ve­zetés részéről a nukleáris fe­nyegetés felszámolása alap­vető problémáinak gyakor­lati megoldására. Gorbacsov ezek után rá­mutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kap­csolatainak, egyikkel szem­ben sincs területi követelé­se, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységé­ben. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csök­kentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a Csen­des-óceáni térség fontossá­gát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk külön­böző forrongó pontján meg­lévő konfliktushölyzetek megoldására. Mihail Gorbacsov a követ­kezőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadal­mi haladás sorsa minden ko­rábbinál szorosabban össze­függ a szocializmus világ- rendszere gazdasági és po­litikai fejlődésének dina­mizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus ké­pes megoldani legbonyolul­tabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktí­vabb legyen az együttműkö­dés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink össze­adása, hanem megsokszoro­zása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a po­litikai együttműködés mag­va. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabításának, a KGST-országok tudományos- műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesíté­sének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunis­ta párttal, a szocialista vi­lágrendszer valamennyi ál­lamával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván terem­teni, és a velük való elvtár­si véleménycseréért száll síkra. Ennék kapcsán elége­dettséggel beszélt a Szov­jetunió és Kína kapcsolatai­nak bizonyos mérvű javu­lásáról. A kommunista mozgalom­ról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozga­lom egységét az osztályszo­lidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes test­véri párt egyenjogú együtt­működésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidari­tását a nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Mihail Gorbacsov beszé­dében kifejtette egy min­dent átfogó nemzetközi biz­tonsági rendszer elvi alap­jait, amelyeket katonai, po­litikai, gazdasági és humani­tárius téren egyaránt meg kell teremteni. Az SZKP KB főtitkára beszédének további részé­ben rámutatott az új szöve­gezésű pártprogram létreho­zásának körülményeire, je­lentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszer­vezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szerepü­ket és jelentőségüket a szo­cialista építőmunkában. Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájá­ban kiemelkedő pozitív ta­pasztalatokra, s élesen bírál­ta a pártmunka gyengesége­it, formális vonásait, a ká­dermunka fogyatékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámu­tatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel, és gaz­dagodjék az emberek szelle­mi világa. Felhívta a figyel­met a burzsoá ideológia el­leni harc fontosságára. Sor­ra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, meg­fogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követel­ményeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámuta­tott, hogy a társadalmi-gaz­dasági haladás meggyorsítá­sának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül, és megfelel az egész szovjet nép érdekei­nek, történelmi törekvései­nek. A revíziós bizottság jelentése Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Genmagyij Szizov, az SZIKP Központi Revíziós Bizottságának elnö­ke terjesztette elő a bizott­ság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia to­vábbi erősítése és fejlesztése érdekében folyt. Gondos el­lenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB osztályain, öt esztendő le­forgása alatt ezekhez az osz­tályokhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a központi bizottság foga­dó irodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov megem­lékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bi­zottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizott­ságaival s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bi­zonyult. A bizottság elnöke végeze­tül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályza­tát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabály­zat tervezetét. A küldöttek koszorúzása Az SZKP XXVII. kongresszusa (Telefotó) Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai, a szövetségi köztársa­ságok kommunista pártjai központi bizottságainak el­ső titkárai, valamint a párt­kongresszus elnökségének más tagjai, a határterületi és területi pártbizottságok első titkárai felkeresték a Lenin Mauzóleumot és ott koszorút helyeztek ed. A koszorú szalagján ez a fel­irat volt olvasható: „Vlagyi­mir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusá­nak küldötteitől”. A kongresszus ma folytat­ja munkáját. Béke - szolidaritás A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikája, nemzetközi tevékenysége egyszerre nemzeti és nemzet­közi. Együtttműködésben a szocialista országokkal küzd a társadalmi haladásért, a nukleáris háború elhárításá­ért, az emberiség jövőjéért, a békéért. A fejlődő orszá­goknak sokirányú politikai, diplomáciai, gazdasági, kul­turális támogatást nyújt ön­álló életük megerősítéséhez, fejlesztéséhez. A tőkés or­szágokkal párbeszédet foly­tat a nemzetközi helyzet jobbításáért, a kölcsönös elő­nyök alapján gazdasági együttműködésen munkálko­dik. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság — mint társadalmi szerv — a népi diplomácia keretei között nyújt támoga­tást a fejlődő országoknak. Tevékenységének tartalma közösségvállalás azokkal a politikai mozgalmakkal, amelyek a függetlenség kiví­vásáért, megvédéséért, az or­szág, a nép felemelkedéséért, haladó demokratikus válto­zásért, társadalmi igazságos­ságért küzdenek. így a szoli­daritás részt vállalás a világ számos, nagy horderejű kér­désének eldöntésében, és ak­tív harcot feltételez az impe­rializmus, a neokolonializ- mus a faji megkülönböztetés minden megnyilvánulása el­len. Ezek fejeződtek ki azo­kon a rendezvényeken, ame­lyeken Ázsia, Afrika, Latin- Amer lka népeinek nyújtot­tunk támogatást. Szolidaritási tevékenysé­günk elválaszthatatlan a bé­ke ügyétől. Joggal merül feli a kérdés: hogyan egyeztet­hető össze ez azzal, hogy a Szolidaritási Bizottság — né­pünk nevében — a szabad­ságukért fegyverrel is küzdő népek igazságos harcát tá­mogatja? Tesszük ezt abból az elvből, hogy a már felsza­badult népek erkölcsi köte­lessége az elnyomatásban szenvedők segítése. Nemzeti történelmünk során többször kerültünk olyan helyzetbe, amikor a talpra álláshoz rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség. Ilyenkor érez­tük az emberiség legjobbjai­nak, haladó erőinek segíté­sét, támogatását. Történelmi és egyéni ta­pasztalatok alapján népünk gondolat- és érzésvilágához szorosan kapcsolódik a szo­lidaritás magasztos eszméje. A történelem, a második vi­lágháború óta lezajlott ese­mények azt bizonyítják, hogy tartós béke csak a társadal­mi igazságosság alapján va­lósulhat meg: tehát tisztelet­ben kell tartani minden nép jogát az önálló államalapí­tásra, nemzeti függetlenség­re. Mi abban segítjük az ilyen harcot vívó népeket, és ehhez olyan politikai tá­mogatást nyújtunk, hogy cél­jukat, békéjüket ezen az ala­pon, igazságos feltételek mellett érjék el. Tesszük ezt azzal, hogy hazánkban a szo­cializmus építését úgy vé­gezzük, hogy az más népek számára is vonzó legyen és támogatást jelentsen. A kapitalisták szószólói a forradalom exportjával vá­dolják a szocializmust építő országokat, a kommunistá- kat. Szerintük a marxizmus —leninizmus idegen eszme, import termék a fejlődő or­szágokban, amelynek nincs köze az ottani valósághoz. A szocializmus ugyan nem Af­rika dzsungeljeiben, a trópu­sokon született és indult el, de ez nem jelenti azt, hogy a marxizmus—leninizmus idegen eszme az itt élő né­peknek. A gyarmatosítás, a gazdasági elmaradottság alá­rendelt, elviselhetetlen rend­szert teremtett, amelynek belső osztálytagozódásától f üggetlenül az ott élők — az árulókat kivéve — érdekel­tek a nemzeti és társadalmi felszabadításban. Ehhez a harchoz a marxizmus—leni- nizmus, a felszabadult népek története az iránytű. Ezek segítségével lettek a fejlődő országok a világ képének fontos alakítói, az imperia­lizmus tartalékából a hala­dás jelentős tényezői. A Magyar Szolidaritási Bizottság mintegy ötven or­szág szolidaritási szervezeté­vel áll kapcsolatban, és ak­tívan vesz részt az Afro- Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének munkájában. Tevékenységében első helyen van a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés. Az azonos eszmei alap, a béke, a bé­kéért folytatott harc köt ösz- sze bennünket. Ezért üdvö­zöljük lelkesen a szovjet társadalom, gazdaság meg­újítását, lendületes fejlődé­sét szolgáló intézkedéseket, ezért nagyfokú a várakozás az SZKP most zajló kong­resszusa iránt. Sokoldalú kapcsolatunk van Kubával, Vietnammal, az afgán, a kambodzsai, a laoszi test­vérszervezetekkel, Nicara­guával. Különös figyelmet fordítunk a szocialista ori­entáció útjára lépett fejlő­dő országok társadalmi és szolidaritási szervezeteivel fenntartott kapcsolatokra. Angola, Etiópia, Dél-Jemen támogatása több irányban állandóan fejlődik. Kiemelkedően fontos ré­sze munkánknak a szabad­ságukért, függetlenségükért harcoló népek támogatása. Szolidárisak vagyunk és se­gítjük az Afrika déli részén a legalapvetőbb emberi jo­gaikért, az embertelen faji megkülönböztetés ellen küz­dő népeket. Egyetértünk a független palesztin állam megteremtésével, és ebben támogatjuk az immár évti­zedek óta küzdelmet folyta­tó palesztin népet. Segítjük azokat a törekvéseket, ame­lyek a Palesztin Felszabadi- tási Szervezet egységét szol­gálják. összeegyeztethetet­len és akadályt jelent a füg­getlen palesztin állam meg­teremtésében, árt az azt tá­mogató erőknek a terroriz­mus, az anarchizmus. Az elmúlt öt esztendőben mintegy száz nagy értékű se­gélyszállítmányt juttattunk el többek között Vietnamba, Kambodzsába, Afganisztán­ba, Nicaraguába, Mozambik- ba, Angolába, Etiópiába, a Palesztin Felszabadítás! Szervezetnek, a (Dél-) Afrikai Nemzeti Kongresszusnak, a Délnyugat-Afrikai Népi Szer­vezetnek. Az élelmiszerek, ruhák, gyógyszerek és gyó­gyászati segédeszközök ezek­ben az országokban életbe­vágóan fontosak. A Béketa­nács kezdeményezésére, a KISZ-szel együttműködésben átadtuk a Kambodzsában felépült, 1000 árva elhelye­zését biztosító gyermekfalut. Négy év ailatt négyszáz, fel­szabadító fegyveres harcban sebesült hazafit fogadtunk — gyógykezelésre. A fejlődő országok és a felszabadítási mozgalmak kérésére 200 diá­kot fogadtunk szakember- képzés céljából. Tanfolya­mokat szerveztünk a kuko­ricatermesztés alapismere­teinek elsajátítására. Kül­földi barátaink, miközben megtanulták a mezőgazdasá­gi gépek szerelését, kezelé­sét, megismerték a mezőgaz­dasági szövetkezeti rendszer elveit, működését is. Mind­ez hathatós anyagi segítség, de egyben hazánk, népünk tekintélyének további növe­lése is. Az ENSZ az 1986. évet békeévvé nyilvánította. Ez a békéért küzdő államok, ha­ladó szervezetek eredményes munkájának magas fokú el­ismerése, a népek békeaka­ratának értékes győzelme. A hosszan tartó következetes munkának olyan állomása, amely újabb kiindulópont a nukleáris háború elhárítá­sához, a világűr háborús te­reppé változtatásának meg­akadályozásához, a béke megőrzéséhez, JAKAB SÁNDOR a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom