Tolna Megyei Népújság, 1986. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 41. szám. ARA: 1,80 Ft 1986. február 18., kedd. Mai számunkból GYŐZELEM — VERESÉGGEL (2. old.) A KSH TOLNA MEGYEI IGAZGATÓSÁGA JELENTI (3. old.) VERESÉG HOSSZABBÍTÁS JOBB ÉS UTÁN A KOSÁRLABDA EREDMÉNYESEBB NB I-BEN MUNKA (6. old.) (,5. old.) Testvéri szövetségben Felmérhetetlenül nagy jelentősége volt számunkra az 1948. február 18-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyez­ménynek. A háború utáni kusza, velünk szemben alap­jában véve ellenséges, kialakulóban lévő világban ez volt az az alapzat, melyre nemzetközi kapcsblataink egész építményét felhúzhattuk. Az egyik győztes nagy­hatalom, melynek nem is olyan régen még ellenségei voltunk, mellénk állt, segítségünkre sietett. Az első kereskedelmi megállapodás még 1945 augusz­tusában született, ám az 1948-as szerződés minőségileg mást jelentett. Nem csupán a pillanatnyi érdekek által diktált gazdasági egyezményt, hanem tartós szövetsé­get, mely a célok és elvek azonosságán alapult. Így vált lehetővé a szocialista társadalom építéséhez szük­séges külső feltételek biztosítása, hazánk megfogyatko­zott nemzetközi tekintélyének fokozatos helyreállítá­sa. Hiszen a Szovjetunió példája nyomán a többi szo­cialista országgal hamarosan hasonló szerződések szü­lettek, s ezzel Magyarország egy szövetségi rendszer tagja lett. Ezt szentesítette később a maga szervezetei­vel a KGST, majd pedig a Varsói Szerződés. 1947-ben mindössze huszonötmillió rubel volt a fo­lyó áron számlált magyar—szovjet kereskedelmi forga­lom értéke. A következő időszak nagy beruházásai azonban hamarosan ugrásszerű bővülést hoztak, s egy­re nyilvánvalóbb lett, hogy a politikai kapcsolatokon túlmenően gazdasági téren is a Szovjetunió az első számú partnerünk. És mi a helyzet napjainkban? Az előző ötéves aerv időszakában a folyó árakon számolt kereskedelmi forgalom meghaladta a 41 milliárd ru­belt. 1981-ben az előzetes számítások szerint 8,4 milli­árd rubelt is felülmúlta a magyar—szovjet áruforga­lom. Az utóbbi években ráadásul minőségileg is maga­sabb szintre emelkedett a két gazdaság együttműkö­dése. Jelenleg harminchat gyártmányszakosítási és ko­operációs egyezmény van érvényben, bővültek a vál­lalatok közvetlen kapcsolatai, s négy szovjet köztár­sasággal külön program keretében zajlik a gazdasági szálak kiépítése. A következő ötéves tervidőszakban a cél az eddigi kedvező jelenségek megerősítése, a még meglévő nehézségek, szűk keresztmetszetek feloldása. Már maga az ötvenegy milliárdos elképzelés is jelen­tős fejlődést bizonyít, de talán még fontosabb az, hogy maradéktalanul valóra váljanak a Kádár János és Mihail Gorbacsov 1985 szeptemberi moszkvai ta­lálkozóján felvázolt tervek. A KGST-n belül az intenzív gazdálkodásra való át­térés érdekében elsődleges feladat a műszaki-tudomá­nyos haladás meggyorsítása, az együttműködés új, a régitől minőségileg különböző formáinak kialakítása. Nagy jelentősége van a két ország területén a nagy- beruházásokban való részvételnek, hiszen hazánk nem nélkülözheti a szovjet segítséget a paksi atomerő­mű további bővítésében, s a magyar építők is hasz­nos munkát végezhetnek a jamburgi gázvezeték fekte­tése során. Amikor felkattintjuk a lámpa kapcsolóját, ritkán jut eszünkbe, hogy hazánk teljes energiafelhasználásának csaknem a felét változatlanul a szovjet szállítások fe­dezik. Enélkül nemcsak a lakásokban nem lenne vil­lany és gáz, de ipari üzemeink, sőt a mezőgazdasági egységek sem működhetnének teljes kapacitással. Vá­sárlásaink háromnegyed részét egyébként az energia- hordozók, nyers- és alapanyagok adják. A jelenlegi meglehetősen zilált világpiaci viszonyok között nagyon fontos, hogy hazánk nagyobb ingadozásoktól mentes, szerződésekben jó előre lefektetett árakon jut hozzá a stratégiai jelentőségű anyagokhoz. Nem kevésbé jó­tékony hatással van gazdaságunkra az a tény, hogy mezőgazdasági, élelmiszer- és gépipari kivitelünk je­lentős része biztos piacra talál a Szovjetunióban. Szál­lításaink csaknem hatvan százalékát gépipari termé­keink teszik ki, s ez szilárd alapot ad iparunk további műszaki fejlődésének is. Természetesen nem titok, hogy az utóbbi években mindkét fél fokozott hangsúlyt helyez az árucsereforgalom keretében szállított termé­kek minőségére. A szovjet piac is egyre igényesebbé válik, s a magyar vállalatoknak igyekezniük kell, ha meg akarják tartani, netán tovább akarják erősíteni a múltban megszerzett pozíciókat. Az újságok naponta megírják, hogy nemzeti jöve­delmünk nagyobbik része éppen a külkereskedelmen át realizálódik. Mivel a Szovjetunió messze a legjelen­tősebb partnerünk, nem nehéz felfedezni a közvetlen összefüggést saját életszínvonalunk és a magyar—szov­jet gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok között. Ennél azonban jóval kiterjedtebbek a harmincnyolc eszten­dős szerződés keretei. Hazánk biztonságát, függetlensé­günket, szuverenitásunkat éppen a szocialista országok közösségéhez való tartozás, s mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz fűződő szövetségünk garantálja. HORVÁTH GÁBOR Magyar-szívjet barátsági hét . ü. Anatolij Jefimovlca Bormotov kérdésekre válaszol a saj­tótájékoztatón Tegnap délelőtt a Hazafi­as Népfront megyei székhá­zában sajtótájékoztatóval kezdődött meg a magyar— szovjet barátsági hét. A Ha­zafias Népfront, az MSZMP megyei és helyi bizottságai, az MSZBT-tagcsoportok, a KISZ Tolna Megyei Bizott­sága a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza közreműködésével szervez­ték meg a rendezvénysoro­zatot. A sajtótájékoztatón — ahol megjelent György Sán­dor, az MSZBT, Péti Imre, a megyei pártbizottság tit­kára, és Szabó Géza, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra — Anatolij Jefimovics Bormotov, a Szovjet Kultú­ra és Tudomány Háza igaz­gatója válaszolt a kérdések­re. Varjas János, a HNF me­gyei titkára bevezetőjében szólt arról, hogy a héten a megye valamennyi városá­ban, öt nagyközségében lesznek baráti találkozók, békenagygyűlések, rétegta­lálkozók, kiállítások és rendhagyó középiskolai órák. A Tolna Megyei Mo­ziüzemi Vállalat, mint MSZBT-tagcsoport is e hé­ten 25 moziban, 32 szovjet filmet mutat be, 45 előadás­ban. A Szovjet Kultúra és Tu­domány Háza igazgatója a kérdésekre válaszolva szólt arról hogy a barátsági hét­nek különös aktualitást ad a magyar—szovjet barátsági szerződés aláírásának év­fordulója és az SZKP közel­gő kongresszusa. Szólt a Szovjetunió békepolitikájá­ról, a szocialista országok együttműködéséről, és ennek jelentőségéről a világbéke megvédésében. Részletesen elemezte a párt főtitkárá­nak, Mihail Gorbacsovnak legutóbbi békejavaslatát, amely a leszerelés átfogó terve. Belpolitikai kérdésekről szólva elmondta, hogy az SZKP fő célja a nép élet­színvonalának jelentős eme­lése, ennek érdekében kell elérni, hogy a tudományos műszaki forradalom eredmé­nyei mielőbb jelentkezzenek a termelésben is. A magyar és a szovjet nép barátságáról elmondta, hogy ez jelentkezik külpolitikai együttműködésben, a gazda­ságban, az árucserében és az évi félmillió turista kölcsö­nös cseréje során megvaló­suló személyes kapcsolatos­ban is. A mindennapok ba­rátságát jól demonstrálja Tolna megyében a pákái atmerőmű építkezése, a min­dennapok barátságát pedig kifejezi az is, hogy az atom­erőmű magyar szocialista brigádjai is felajánlást tet­tek az SZKP kongresszusa tiszteletére. Délután Szekszárdon, a városi úttörőházban nyílt meg a Szovjetunió ma című fótókiállítás, ahol megjelen­tek a délelőtti sajtótájékoz­tató vendégei és házigazdái. György Sándor, az MSZBT titkára megnyitójában be­szélt arról, hogy ez az idén az első barátsági hét, ami a megyében folyó barátsági munka elismerését is jelenti, majd szólt ennek a barát­ságnak az állomásairól, tar­talmáról, a pártok, a kormá­nyok és a népek kapcsolatai­ról. Délután Pakson, a Mun­kásművelődési Központban szovjet filmplakátikiállítás nyílt Este a decsi nagyközségi pártbizottság szervezésében baráti találkozó volt a nagy­községben, ahol a leszerélés időszerű kérdéseiről tartott előadást az SZKTH igazga­tója. Soares győzelme Mario Soares Portugália új köztársasági elnöke. A va­sárnap megtartott második elnökválasztási forduló ered­ményeként a szocialista párti politikus győzelmével a de­mokratikus erők kerekedtek felül a konzervatív társadal­mi rétegekkel vívott küzde­lemben. Lisszabon városközpontjá­ban tízezrek gyülekeztek és éltették vasárnap éjjel Por­tugália új elnökét. Mario Soares a Szocialista Párt székiházának erkélyéről üd­vözölte az egybegyűlteket. Társadalmi megbékélést, szo­ciális jólétet ígért, s megkö­szönte a bizalmat mindazok­nak, akik választási győzel­mében közreműködtek. Freitas do Amaral röviddel éjifél előtt a televíziós ka­merák pergőtűzében ismerte el vereségét. Alvaro Cunihal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára rövid nyilatkozatában hétfő hajnaliban a demokratikus erők összefogása sikerének mondotta a vasárnapi válasz­tási eredményeket. Mario Soares még hétfőn hajnaliban rövid sajtónyilat­kozatot adott. Hitet tett az 1974. évi áprilisi forradalom eszméi mellett, és Portugália valamennyi polgárát az or­szág belső békéjének, nyu­galmának erősítésére hívta fel. A szavazás számszerű vég­eredménye: Mario Soares 51,28 százalék, Freitas do Amaral 48,72 százalék. Kásás és jó utak ■» készülnek a vízügyiek Hétfőn hajnalban, amikor a megyeszékhely helyi já­ratos autóbuszain terep­szemlén voltam, még fa­gyott, és szállingózott a hó. Délelőtt olvadni kezdett, plusz 6 fokot mértem laká­som ablakában. A közleke­dési helyzetről azt lehet mondani, hogy az évszak- nők megfelelő. Tél van. Csúsznak az utak, a járdákat alaposabban kellene taka­rítani, sózni keveset, és a gépjárművezetőknek segíteni a tömegközlekedési jármű­veket. Csak a Mecsekben kell „kapaszkodni" A szekszárdi közúti ügye­lettől jó híreket kaptunk. A megyei uitak járhatók, de kásásak, és a szokatlan állapotban lévő csapadék alatt jégbordák is vannak, ezek fölöttébb veszélyesek a könnyű személygépkocsikra. Szekszárdról Pécsre kényel­mesen lehet autózni, úgy­szintén jó a budapesti irány­ban és egész Székesfehérvá­rig az útfelület — nehezen, de járható. A Hőgyész— Dombóvár közötti út is tisz­ta. Gondok vannak a sásdi úttal kapcsolatban. Dombó­vár és Pécs között a Me­csekben még nem végeztek a gépek, várhatóan még ma is dolgoznak Komló térségé­ben, tehát az arra utazni szándékozók ezt vegyék fi­gyelembe. A dunaföldvári és bajai hidak járhatók, ám itt nem sóznak, és a jégkép­ződés hamar elkezdődik, fő­leg a síneknél. Készülnek a vízügyiek A Középdunántúli Víz­ügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségének ügye­letétől egyrészt jó, másrészt aggodalmas híreket hallot­tunk. Az elsőhöz: a vizek nem fagytak be. A Sión a jégzajlás 10 százalékos. A Balatonból még mindig en­gedik a vizet, hogy helye legyen a vízgyűjtőjében felhalmozódott hó olvadásá­nak. A/hátai szivattyúkat egy ideig működtették, már nincsen erre szükség, a Ná­dor csatornán pedig levonult az ár. A „vizesek” az olvadásra - készülnek. Ugyanis a Duna vízgyűjtő területén rendkí­vül sok hó van. Ügy 20,2 köbkilométer hóban tárolt vízkészlet halmozódott fel a „szokásos” 8—11-gyel szem­ben, — a Tisza vízgyűjtőjé­ben csak 3,6 köbkilométer; Az Alpokban és a Kárpá­tokban, ha elkezdődik az ol­vadás, sok mindentől függ, hogy az térségünkben mi­ként vonul le. Volt már rá példa, hogy a Dunán 10 hé­tig is közepesnél magasabb volt a vízszint az olvadás idején. Készen állnak az esetleges védekezésre, a Du­na Tolna megyei szakaszán és a mellékfolyókon. Házi brigádok munkája Tolna megyében 11 költ­ségvetési üzem és 17 házi brigád végzi a hóeltakarí,- tást, úttisztítást — amint megtudtuk a Megyei Tanács Közlekedési osztályán. Min­den községi tanács ura volt a helyzetnek. Korábban megállapodtak már a helyi termelőszövetkezettel, álla­mi gazdasággal, amelyek a mellékutakat takarítják. A községekben általában az át­haladó, főút mellett vannak az üzletek, ellátásuk tehát nem volt akadályoztatva. Viszont e területeken nem sózták az utat. A községek­ben a lakosság a járdákat letakarította. A városokban sem volt különösebben fennakadás az utak takarításával kapcso­latban. Székszárdon volt, de e problémakör további vizs­gálatra szoruil — nemcsak az idei tapasztalatok miatt. Tél van, ki tudja ma mi­re ébredünk, készein kell lenni azonban, mert van esz­köz, akarat, s csak ezeket jól kell összehangolni — akkor az évszaknak megfe­lelően tudunk közlekedni Tolna megyében. Pálkovács Jenő Fotó: G. K. A 63-as út tegnap reggel 9 órakor

Next

/
Oldalképek
Tartalom