Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1986. január 14. Képújság 3 r Árrendezés - változásokkal Bolt, amelyik „nincs'9 Janu-ár — tréfálkozott az egyik humoristánk, arra célozva, hogy nálunk az év kezdetére szokták időzíteni a központi árintézkedéseket, amelyek persze, legnagyobbrészt áremelkedéseket jelentettek. Ezért több-kevesebb szorongással szoktuk várni a janu-árokat és febru-árokat, tüzetesen tanulmányozni az árhivatal közleményeit, azt számolgatva, latolgatva: hogyan hatnak ki ezek családi költségvetésünkre, egyéni terveinkre. Az Országos Anyag- és Ar- hlvatal eaúttal is januárban jelentette be, mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen időtájt megjelentek. Több észrevehető, sőt szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első igencsak eltérő vonás: az idei központi árintézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. iEz igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, minthogy még az idei évre áthúzódó, központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva csak nem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralévő 4 százalék — ami persze, nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. Kétségtelen persze, hogy az áztató, mosó- és mosogatószerek növekvő árai is érzékenyen érintenek bennünket, de még mindig kevésbé viselik meg a pénztárcánkat, mintha a mindennapi élelmiszerek ára növekedett volna. A hamnladiik nagy változásról még a párt Központi Bi- zottságla decemberi ülését követő írásos közleményből, majd pedig az azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fagyasztói árszínvonal ... Az 5 százalék persze nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül : volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást” takart, s esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás, méghozzá nem csekély haladás, hogy 1986-ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó antiinflációs politikához híven — nem akarjuk meghaladni azt a bizonyos 5 százalékot. Azok az — ismételten aláhúzzuk: nálunk, gazdagabb, fejlettebb — országok, amelyekben az áremelkedés évi mértéke nem több néhány százaléknál, hasonlóképp kezdték, mint mi, most. Ismeretes egyébként, hogy az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a párt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról írt, hogy a hétediik ötéves tervidőszak második felében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. Az évi 4 százalék ugyanis már egészen jól elviselhető, hiszen — ahogy Szikszay Béla, az árhivatal elnöke egy alkalommal fogalmazott — ehhez már jól hozzá lehetne kötni a nyugdíjak reálértékének megőrzését, az életszínvonal érzékelhető emelkedését. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlődő és mind szigorúbb árellenőrzések játsz- szák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadok, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett... Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogv ered. ményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett, nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak” azért tudnak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű árukkal tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire mi most képesek vagyunk. Ezért, ha ezekben az országokban a gazdasági növekedés évi üteme meghaladja a miénket, akkor az megalapozott, reális növekmény, valóságos aranyfedezetet teremtve arra, hogy kordában tartsák az árakat •is. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának egyik tanulmányára, amely „A fogyasztási cikkek minősége” címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggyőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartják a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó, meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott, ahol a világpiac csak közepes, meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogy a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szoros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. MAGYAR LÁSZLÓ Kulturális beruházások a VII. ötéves terv során Jelentős összegekkel folytatódnak az új tervidőszakban — a kulturális beruházások között — a felsőoktatás, valamint a kulturális intézményhálózat felújítását- korszerűsítését szolgáló központi programok. Mint azt a Művelődési Minisztérium terv és közgazdasági főosztályán az MTI munkatársának elmondták: a VII. ötéves terv során a művelődési tárca a felügyelete alá tartozó intézmények fejlesztésére mintegy hat és fél milliárd forinttal gazdálkodhat. Ezt az ösz- szeget az egyes intézmények saját fejlesztési forrásaikból csaknem másfél milliárd forinttal egészítik majd ki. A központi pénzösszegből több mint hárommilliárd forintot fordítanak a felsőoktatás már folyamatban lévő, illetve kezdődő beruházásaira. Ezek közül az egyik legjelentősebb az ELTE TTK új vegyészképzési és kutató blokkjának, ezzel a lágymányosi új egyetemi komplexumnak a kialakítása. A kémiai intézetet várhatóan 1989-iben adják át, s párhuzamosan folytatódnak a fizikai intézet és a földtani intézet lágymányosi otthonának előkészítő munkálatai is. A tervek szerint 1988-ban fejeződik be a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem teljes rekonstrukciója is, azonban már az idén elkészült az északi szárny. Több százmilliós programiba kezdenek a pécsi Jamas Pannonius Tudomány- egyetemen; itt az egyetem könyvtárát és a tanárképző kar oktatási épületét újítják fel. Bővül a tervidőszakban a Budapesti Tanítóképző Főiskola és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, és új kollégiumokat, sportlétesítményéket is átadnak: diákszálló épül egyebek között Debrecenben és Szegeden. A kulturális intézmények felújítását-megújítását célzó programok közül kiemelkedik három közgyűjteményünk — a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár — teljes rekonstrukciója. Várhatóan a tervidőszak végére fejeződik majd be az Egyetemi Könyvtár már megkezdett felújítása, amelyet fokozatosan, négy ütemben, a könyvtár részleges működése melltett oldanák meg. A rekonstrukció során az épület funkcionális korszerűsítését, szerkezeti rendszerének megerősítését, épületgépészeti felújítását végzik el. Teljes felújítás vár a Szépművészeti Múzeumra is, ahol — az épület megfiatalítása mellett — bővülnek majd a kiállítási terek, raktározási és kutatói területek. Megkezdődik majd a Magyar Nemzeti Múzeum épületének felújítása: az Országos Széchényi Könyvtár elköltözésével megüresedett tereket két múzeum — a Természettudományi és a Nemzeti Múzeum — funkcionális igényeinek megfelelően alakítják át. A műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti architektúra megőrzésére törekvő átépítés során elvégzik az épületgépészeti rendszerek, a tetőszerkezet és az épülethomlokzat felújítását is. Folytatódik, s még várhatóan a tervidőszakban befejeződik a Budavári Palota helyreállítása, az Erkel Színház felújítása, a Ziehy-kas- télybeli Vasarely-gyűjtemény kialakítása, továbbá elkészülnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Vörösmarty utcai épületének felújításával és a Kodály Emlékmúzeum kialakításával. A tervek szerint hozzálátnak majd a Műcsarnok rekonstrukciójához, a Józsefvárosi Színház felújításához és folytatódnak az új Nemzeti Színház előkészítési munkálatai is. Amikor az anyagot gyűjtöttem, már jé elére kitaláltam a riport címét: Bolt, amelyik „nincs”. Ez a bolt azonban van. Hob- mann György üzletvezető ragyog az örömtől. „Tegnap” készítette el a forgalmi összesítést, huszonnégymilliót érő árut adtak el májas 12. óta. Szép teljesítmény. Több mint három éve Villányi József, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója egy mun- kásgyűlésen jelenítette be: lehetővé teszik, hogy dolgozóik megvegyék a hulladékot, vasat, fát, egyebeket, ne „fusizzanak”, hanem legálissá teszik az építők beszerzési forrását. Akkor az volt a terv, hogy a hét egy napján árulnak majd portékát, délelőtt a dolgozók, délután kívülállók vásárolhatnak majd. Szép terv, alkalmatos sok minden nehézség áthidalására, ha a boltot megnyitják. Nem vált valóra a terv. Az akadályokkal kikövezett úton még az építők sem tudnak jól haLadni. Ilyen engedély, olyan hitel, szakember, raktár, bizonylati rendszer, leltárhiány, leltár- többlet, géphasználat — sorolni sem lehet, mennyi tennivaló állt a gazdasági igazgató előtt, meg az anyagosztály munkatársai feladatköre pedig csak szaporodott. Jobb lett volna abbahagyni a szervezést, de a kevéske jövedelem is pénz, iá kis hal is hal, hát legyen üzlet. Lett is üzlet, raktárból átalakítva, frissen festve, új kerítéssel, hat emberrel — kész az üzlet, lehet nyitni. Kivonulok én is, .kollégám „élesre tölti” a fényképezőgépét, s máris írom a jegyzetfüzetbe, mi található itt, mivel válik majd könnyebbé a házépítők dolga, amikor aggodalmasan hozzám hajol a gazdasági igazgató: „Te öregem, hagyjuk ezt a témát, ne szellőztessétek, még nincsen engedélyünk." A kurrens cikkek a napi ajánlatban szerepelnek De bolt az van. Van. Ott sorakozunk vagy húszán a nyitás után, itt az igazgató, a TEK-vállalat képviselője, látok bankos embert is — szóval a bolt megnyílt. — Az a célunk — mondta akkor az igazgató —, hogy az ÉPTEK Vállalattal közösen üzemeltetjük ezt a házépítők boltját, s itt eladunk minden olyan cikket, ami nálunk vagy az ellátó vállalat raktárában van. Szerelvényt, betont, szóval mindent. S nemcsak dolgozóink vásárolhatnak itt. Tanú vagyok erre: az első héten egy jól ismert fűtésszerelő száztizenkétezer forint értékű radiátort vitt el kombi 'Ladájával ! S amint várható volt, hamar megtalálták ezt a házépítőket ellátó boltot azok, akik örökké anyagért futkosnak. Itt mindent kaptak, ha azonnal nem, akkor egykét nap után. — Felírtuk a rendelést, és futottunk a portékáért — mondja az üzletvezető, Hoh- mann György. Beszerezték a kurrens portékát. Volt itt radiátor, minden minőségben, fürdőszoba-berendezés minden színben, golyóssze- lep, csempe, csavar — minden. Az üzlet tehát jó. Huszonnégymillió forintos forgalom magában foglal — úgy közepes árrést számítva — legalább fcét-két és fél millió forintot. Szép, tiszta pénz. És ami ugyan forintban kifejezhető, ám nem tudom mérni: mert némely szolgáltatás valóban szolgáltatás: ha a vevő méretre vágva kéri a csövet, netán rászerelve a csapot, vagy a vasbetonacélt dana bolton kéri, esetleg betonhálóként, azt is megkapja, ha a deszkát gyalulton kéri, úgy kapja. Mennyi futkosástól men. tesülhet így az építő: leadja a rendelést, és két nap múlva tán mehet a szerelvényért, nem kell iparostól iparosig futni, hanem rövid úton kaphatja meg a pénzéért az árut, a szerelvényt. Hat ember kemény munkája van a huszonnégymillió forintban. Én úgy gondolna, hogy e boltocska előtt most már van jövő, a múlt év végén ugyanis az utolsó engedély is megérkezett, tehát ezért módosíthatom a végén a címet, hogy van bolt, csak eddig nem volt — papíron. PALKOVACSJENŐ Fotó: KAPFINGER A. A bolt belülről. A hét hónap bármelyik nyitva tartási napján készíthettük volna r felvételt A bolt — kívülről
