Tolna Megyei Népújság, 1986. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
1986. január 8. NÉPÚJSÁG 5 "T*^ — iC Olyan személy, közösség vagy intéz■ v?l V v?^iV/e mény, aki, vagy amely valamit előre tervez, elgondol, foglalkozásának megfelelően rendszeresen tervezéssel foglalkozik. Terv szerint építik a házakat, hidakat, utakat, a vasutat, tervezik a munkafolyamatokat, a cipőt, a ruhát, amit hordunk. Ezeket a terveket részekre bontják, megállapítják, hogy a tervbe vett munkafolyamatok közül kinek mit és mennyit kell bizonyos idő alatt elvégeznie, összeállításunkban a teljesség igénye nélkül foglalkozunk a tervezés egyes fázisaival, s bemutatunk néhány embert azok közül, akik terveket készítenek. Ül megye vasetas tervezői a jellemző, hogy mi is segítettünk Pécs felszabadulásának évfordulójára a villamosítást elvégezni, egy hónappal a határidő előtt végeztük el a munkát —mondja az igazgató. Pedig az ember kívülállóként arra gondol, hogy ott a térkép, rárajzolták a vonalat és mehetnek az építők. Nem így van. Mindenekelőtt fontos tudni, hogy elődeink, akik több mint száz éve építették a vasutat, miért éppen arra, és miért olyan kanyarokkal — bocsánat, ívekkel, és miért annyi híddal épült meg az a bizonyos vasútvo- vonal, amelyet most korszerűsítették. Az adatok felvétele tehát a régi térképek tanulmányozásával történik, helyszíni bejárás több alkalommal, műszeres mérés, a talaj mintájának értékelése több száz adatból, és végül a nagy sebességű és súlyos szerelvények kívánta követelmények is papírra kerülnek. S ennek eredménye, hogy Dombóvártól Szentlő- rincig 120 kilométeres sebességgel haladnak! !) a vonatok. A papíron elkészített tervet a Mecsek Expresszen és más személyszállító vonatokon tapasztalhatjuk, azt, hogy a százhúsz kilométer óránként micsoda tempó. A D—21-es utasítás az alapja, a kiindulópontja a vasút tervezésének, azaz mostmár korszerűsítésről kell beszélnünk, mert új vasútvonalat nem építünk. De a korszerűsítés tervezésekor azt is figyelembe veszik — gondoljunk csak a Mecsek nyúlványaira —, hogy az emelkedő hét ezreléknél ne legyen nagyobb, korábban meghaladta a kilencet a go- disai térségben. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a vágány íve nyolcszáz méternél kisebb sugarú ne legyen — mert akkor „kirepülne” a vonat a vágányról a nagy sebesség miatt. A nemzetközi szabvány is egyébként ezt írja elő, s az is természetes, hogy a tizenkét tagú tervezőcsoport ismeri, nemcsak a KGST-szabványt, hanem az Ero-vasutakét is, még olyant is, mint az Ibériai-félszigeti helyzet, ahol köztudott, hogy keskenyebb a vágány, avagy Boszniában is keskenyvas- utak épültek a századforduló idején, még a monarchia alatt. A sokéves tapasztalatot, amely az építési főnökségen összegyűlt, Kinceli Antal főmérnök összegzi, s ad újabb, meg újabb megbízást kollégáinak. Idén folytatják a régtől folytatott munkát, a MÁV vonalainak korszerűsítése ismét tervezőasztalon van. Mostmár a Jugoszlávia felé futó vonalak korszerűsítése került napirendre, hiszen a hetedik ötéves terv előrja a villamosítást más vonalakon is, Dombóvártól indulva a határig, de a Ba- laton-parti munkák előkészítése pillanatnyilag előbbre tart, oda irányítják majd a tervezők rajzai alapján a kivitelezőket. Kétszáznál több tehergépkocsit, megfelelő földmunkagépet, a legújabb osztrák—magyar gyártmányú vágánylerakó gépeket, úgyhogy, ha a tervezők asztalán elkészül a rajz, akkor indulhat a gépezet. Egy-egy munkaszakasz rajzai megközelítik az egy mázsát, egy fogásra a főnökség gépei három kilométer hosz. szúságú pályaszakaszt foglalnak el, s az alapcserétől a sínek fektetéséig, a vágány átadásáig alig egy hétre van szükség. Emlékezzünk csak, az igazgató azt mondta: jó terv kell és akkor tudunk eredményesen dolgozni! Pálkovács Jenő A szépen előkészített alépítményre kitűzik a vágány vonalát A MÁV Építési Főnökség jó évet zárt: a dombóvári székhelyű nagy vállalat öt megyében 380 millió forint értékű munkát végzett. A vasúti építmények jelentős részét saját tervezőcsoport készítette elő. Valójában ez a helyzet: a felépítményt megtervezik, és a főnökség dolgozói a kivitelezők. Geresdi Isvtán igazgató nem dicsekszik, pedig megtehetné, ám közismerten szerény emberek dolgoznak a vasutak korszerűsítésén, s eredményeik többet mondanak: a Dombóvár és Godisa közötti pályakorszerűsítést 102 millió költséggel tervezték megvalósítani, a nagy munka 95 millióba .került a végelszámolás szerint. Mi ennek az eredménynek, és a többi sikernek a magyarázata? — Mindenekelőtt annak köszönhetők az eredményeink, hogy kitűnő tervezőcsoportunk van, Csöndes József vezető tervező már 22 év óta itt dolgozik, de a csoport tagjai is mind régi vasutasok. A szakmai irányítást kézhez kapják, a feladatot megadjuk, s akkor már a csoport dolga, hogy jó tervet készítsen, a kivitelezést jól készítse elő, a koncentrált munka feltételeit megteremtsék, valamint azt is figyelembe veszik, hogy a kivitelezés folyamán lesz-e majd olyan anyag, amit a rajzasztalnál kigondoltak. A MÁV Pécsi Igazgatósággal nemcsak a múlt évben működtünk jól együtt, hanem a megelőző években is. A tavalyi munkára pedig az volt Óriási vasúti daru emeli helyére a vasbeton hídtagot — Geresdi István igazgató Szemrevalő a tervezőasztalon Ugye, nagyon sokan ismerik azt a cipőreklámot a televízióból, amelyiknél serény közreműködőként csodaszép barna- feihér foltos Bernáthegyi kiskutyák is közreműködnek. Azt nem tudom, kinek menynyire segít az a vásárlásban, mindenesetre most avatott szakemberek beszélnek a cipőtervezés ábécéjéről, a divatról, a tervezésről és a munka sikeréről. Nevük: Ohnmacht Józsefné és Antal Lajosné, mindketten főiskolai végzettségűek és munkahelyük a BONY—KS Cipőipari Szövetkezet tervezőirodája. — Érettségi után egy házi vizsgával kerültem a céghez, azon mérték fel a rajz- készségünket, aztán munka mellett elvégeztem a főiskolát — mondja Ohnmacht Józsefné tervező, modellalkotó. Most éppen új munkahelyre költözöm 15 év után, a meo-osztályon kerülök új beosztásba. Itt a tervezőasztal mellett minden nap újat lehet és kell is alkotni, így nagyon érdekes ez a munka. Ügy ahogy van, az egész együttesen minden részletével — szép. Az elképzeléseink ,az akaratunk, a szakmai tudásunk megvalósítása és megvalósulása ez nap mint nap, mégpedig úgy, hogy az igazodjon is a szövetkezet teljesítőképességéhez. Fontos követelmény, hogy amit itt megálmodunk és megrajzolunk, az a műhelyeinkben el is készülhessen a munkatársaink keze nyomán. Ma már az ,1987-es esztendő modelljeinek egy része kerül innen ki és ebből a negyvendarabos kollekcióból választanak ki mondjuk tízet, ami körülbelül érzékelteti is az arányokat. Minden alkalommal újat tervezünk, így egy-egy modellből aránylag magas párszámot tudunk elérni, ami kevesebb gondot okoz a gyártás-előkészítésnél és felszerszámozásnál. Nagyon jóleső érzés volt, amikor az NDK-ban jártunk turistaúton és az utcán viszontláttam azt a cipőt, ami az én tervezőasztalomról került oda. Az új dolgokat ,a megújulási készséget, az új terveket mindenki önmaga hozza magával, mégis valahogy csak közös ez a tervezésnél. Járunk külföldön — sajnos, nem eleget —, olasz divatlapokat járatunk, így mindig van valami a tarsolyunkban, tudunk újítani, — Nekünk követnünk kell a divatot is mondja Antal Lajosné, — de nem a leg- moderrebb irányzatokat. Mi nem tervezhetjük mindig az akkor éppen legdivatosabb modelleket, de egy két olyan jegyet, ami utal erre, azért feltétlenül beleviszünk. Most például a szürke a divatszín, divatos a ráncolás .is, valamint az is, hogy a talpszín és a felsőbőr színe megegyezzen. Részt veszünk jó néhány kiállításún is, de a Párizs által diktált divatirányzatot azért az olaszok követik, mi nem erre vagyunk beállítva. Ha a hazai piacot nézzük, akkor erre ott van Endrőd és Szigetvár. Én 1978 óta járok ki Szekszárdról a BONY-hoz, és gyes után visszajöttem, hiszen előtte is itt dolgoztam. Az első munkával töltött hónap nehéz volt, de olyan sokoldalú, színes munka a miénk, hogy itt nem lehet unatkozni. Nemcsak a tervezés, de az előkalkuláció és az anyagbeszerzés is a feladatom. Fontos elv, hogy már a tervezőasztalon nyereségessé váljon a modellünk, amit gazdaságosan tudunk majd gyártani is. Nincsenek eladási gondjaink, úgy tűnik, sikerült a tervezést, a kivitelezést és a piacot azonos nevezőre hozni. Ha eladási problémák jelentkeznek, akkor viszont a tervezett modelleket kell felülvizsgálni. Két generációnak tervezni Az asztalon pauszpapír, vonalzó, tuskihúzó. Üjabb terven dolgozik bonyhádi garzonlakásában Torondÿ László tervező, építőipari üzemmérnök. — B-kategóriás tervezői engedélyem van — mondja. — A főiskola elvégzése után, amíg nincs meg az embernek az ötéves szakmai gyakorlata, addig csak C-kate- góriás tervezői engedélyt kérhet. Ezt én megkértem. Miután megvolt a szükséges szakmai gyakorlatom, megkaptam a B-kategóriás tervezői engedélyt. Ezzel már a présházak, melléképületek, garázsok tervezése mellett két színig akár családi házat is tervezhetek. — Gondolom, sok a munkája, mert a helyi tanács tájékoztatása szerint Bony- hád város környékén csak Önnek van B-kategóriás tervezői engedélye. — Panaszra egyáltalán nincs okom, sőt, talán azt mondhatom, hogy túl sokan keresnek fel, és ezért sokszor nem tüdők minden munkát elvállal! ni. — Milyen igényekkel keresik fel az emberek? — Főleg a fiatalok jönnek. Az utóbbi időben csökkent az új házak iránt az építési kedv. Sökan a szülőkkel együtt akarnak lakni, ezért elsősorban átalakításért, bővítésekért keresnek meg, és ezt minél kevesebb pénzből szeretnék megoldani. Mi jelAz oldalt összeállította: Pálkovács Jenő, Szabó Sándor és Szekér József. A fotókat Kapfin- ger András készítette. lemzi a bővítéseket? Általában egy-egy szobával, fürdőszobával és közlekedővel kívánják bővíteni a meglévő lakásukat. — Űj házat könnyebb megtervezni, mint egy régit átalakítani ... — Ez így igaz. Általában lerajzolt vázlattal keresik meg a lakók a tervezőt. Sokan ragaszkodnak az elikép- zeléseeikhez. Ez nem is lenne baj, de előfordul, hogy meg kéll győzni az építte- tőket: kicsit több anyagi ráfordítással az építési előírások betartásával sokkal tetszetősebb és komfortosabb lakást is lehetne készíteni. Szükségesek ezek a győzkö- dések, mert minden terv zsűrizésre kerül. A Magán- tervezői Szakértő Bizottság javaslatára az elsőfokú építési hatóság, a helyi tanácsok műszaki osztálya engedélyezheti a kiviteli terveket, az építkezést. Ha a telek adott, akkor már eléggé behatárolt, hogy milyen épület építhető oda. Döntő szempont, hogy mit ír elő a város rendezési terve, mekkora lehet a lábazat magassága, emeletes lehet vagy szuterénos, esetleg tetőtér- beépítéses. Sokan adaptált típusterve® szerint építkeznek, ezért sokszor az utcák arculata egyhangú, sablonos. Azonos típusú házakból sok épül egymás mellett. — Mennyire tervezhet a tervező egyedien, mikor engedheti el a fantáziáját? — Mindig az egyéni stílus felé kell törekedni, kerülni kell a sablonos megoldásokat. Az utóbbi években ezek már érezhetőek. Kezdünk eltérni az eddig megszokott kocka és téglatest formák alkalmazásától, helyettük megjelennek a lesarkitott formák. Erre az új építészeti hullámra jellemző a tetők kontyolása, a boltívek alkalmazása a házon kívül és a lakáson bélül is. Az utóbbi időben szinte gombamódra nőttek ki a domboldalaikon a présházak. Itt is pozitív a változás, mert külső megjelenésében kezdenék hasonlítani az eredeti, igazi présházakra. Változnak az igényeink és gondolkodási módunk a lakáshasználat területén is. Régebben a konyhában zajlott az élet, a szobákba csak aludni jártak az emberek, és meghagytak egy tiszta szobát. Később nagyobb családi házak épültek, de ez a szokás egy ideig még megmaradt, mert az Új házak mellett megépülték a nyári konyhák és a tiszta szoba ^helyett „tiszta lakások” lett«, mert az élet továbbra is a nyári konyhában folyt. Ma már az a cél és törekvés, hogy ne a konyhában élje le a család az életét, hanem a nappaliban. A tervezésnél ez döntő szempont. A lakás lelke a 30, esetleg 35 négyzetméteres nappali, mellette pedig a hálószobák és egyéb kiszolgáló helyiségek természetesen külön bejárattal, nem egymásba nyílóan. A terveket és átalakításokat ma már e gondolatok szerint kérik. A megszokott utcaképek is változnak: a sátortetős, az utca felé két-há- rom ablakos kockaházak helyett merészebb házaikat terveztetnek és építenék, de ahhoz, hogy a sablonosságot kikerüljük, még több tervezőre lenne szükség. SZEKÉR JÓZSEF
